Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánunk ezzel a zenés képeslappal:

-> Karácsony 2006 <-

Lili már mélyen alszik, Adél a másik számítógépen a karácsonyi email címzettjeit gyűjti. Az előbb készültem el a fotók felrakásával, gyorsan írok néhány sort.

Lili talán a Karácsonynál is jobban várta a tánccsoportja tegnap délutáni színházi fellépését. Nagyon jól sikerült, Lili elemében volt, a műsoruk minden percét élvezte! Felvettem az egészet videóra, ezért nem volt időm fényképezni, majd másik szülőktől kérek képeket. A videóból teszek majd fel egy rövid válogatást, és meg is fogom írni részletesen ide a blogba a történteket. Adél is tervezi, hogy leírja Lili csütörtöki első találkozását a fogorvossal, az is egy jópofa történet lesz...

Az utóbbi napokban Lili a WC-n ülve a naptárt szokta tanulmányozni, pontosan számon tartotta, hogy mikor lesz a tánc fellépése és mikor jön a Télapó. A mai napot már azzal kezdte, hogy reggelizés után elővette az édességeit (amiket tegnap a táncműsoron az orosz Gyedmaróz-tól kapott), és -az engedélyünkkel- evett néhány gumicukrot. Lilinek egyébként nagyon kevés édességet adunk, ezért különösen megbecsüli, ha kaphat valami "finomat". A csokit még mindig nem szereti, ezért csak néhány cukrot tartott meg a mikuláscsomagjából, a többi édességet nekem adta. Azt is számon tartotta, hogy megígértük neki, hogy ma ehet majd a mézeskalács figurákból, reggel frissiben pizsamában el is rágcsált egyet. Minden harapást morzsánként kiélvezett!



Délelőtt a nagyszülőkkel telefonáltunk, Lili négyszer mesélte el, hogy melyik táncokat táncolták el a színpadon. Nagyon nagy élmény volt neki, az biztos. Ezután Adéllal ajándékokat vittek néhány szomszédunknak, ekkor készítettem róluk pár fotót. Álljon itt egy amelyiken Lili testvérét (akit Madárlevélnek nevezett el) puszilgatja Adél hasában:



Idén nálunk úgy zajlott a karácsony, hogy délután Lilivel együtt díszítettük fel a karácsonyfát. Este kibonthatta a nagyszülőktől kapott ajándékait, de a télapó csak éjjel fog megérkezni, azt az ajándékot reggel fogjuk megtalálni. Óvatosan kell fogalmaznom, mert az is könnyen meglehet, hogy néhány év múlva Lili is el fogja ezeket a sorokat olvasni... Az óvodában minden gyerek kért valamit a Télapótól, ezeket az óvó néni összeírta és levélben elküldte Finnországba. Lili semmi mást nem kért, csak egy "színes szappant". Reméljük, hogy a Télapó teljesíteni fogja a kívánságát! Nem tudjuk, hogy ez honnan jött, de kitartóan tartotta magát ehhez a döntéséhez. Zsuzsa Mamától egy Micimackó DVD-t kért, amit ma meg is kapott és aminek rettenetesen örült is.

A karácsonyfa közös díszítése Lilinek is élmény volt, és így nekünk is könnyű volt a dolgunk, elég jól haladtunk a tennivalókkal. Lili eddig úgy tudta, hogy a Télapó hozza a karácsonyfát, de idén csak egy díszek nélküli fát küldött, hogy mi díszítsük fel. Lili gyanakvóan kérdezte, hogy honnan van a fa, amikor beállítottam vele a kertből. Mondtuk neki, hogy a Télapó küldte postán. Kicsit később még megjegyezte, hogy hát vasárnap nem is jár a postás, de ő nem tudta, hogy a Télapónak saját postásai vannak, akik vasárnap is dolgoznak.

Este lefekvés előtt itteni szokás szerint kikészítettünk a Télapónak egy kis tejet, valamint a rénszarvasainak répákat. Rudolfra, a piros orrú rénszarvasra külön piros tányérban vár egy répa, amibe reggelre biztosan bele fog harapni. A pohárból megivott tej is bizonyítja, hogy Télapó szomjas volt, amikor nálunk járt. Lehet, hogy még füvet is fogunk az asztalon találni, ha a rénszarvasok azt ettek a répájukhoz!

Az alábbi rövid videón látható, hogy hogyan készült az idei karácsonyi fotónk:


A karácsonyi fotózás nálunk már épp 5 éve hagyomány. 2002 volt az első olyan év, amikor Adél terhessége miatt nem mentünk haza Magyarországra karácsonykor, azóta is mindig San Diegoban töltöttük az ünnepet. A fényképezőgép beállítása már nagyon gyorsan megy, de mindig van valami amit másképpn csinálunk. 2004-ben Lili sütötte el a távkapcsolóval a feényképezőt (látszik is a kezében a képen), ezért nevet olyan vidáman. Idén meglepődtem, hogy a távkapcsoló eleme ki volt merülve (évente csak egyszer használjuk), ezért 10 másodperces késleltetéssel fényképeztünk. Lili rohant oda az állványhoz lenyomni az elsütőbillentyűt, majd sikongatva rohant vissza az a térdemre. Nagyon tetszett neki ez a játék, de szinte az összes képen csukva volt a szeme, annyira nevetett! Óriási szerencse, hogy sikerült egy jó képet elcsípni!

Ezen a képen Lili már a karácsonyra készülve repülő elefántokból álló rénszarvas szánt készített. A Télapó a „Puha majom” volt.



Tavaly készítettem egy képet a karácsonyi fényekel kivlágított házunkról. Idén nem fotóztam le, a különbség csak annyi, hogy sokkal hamarabb elkészültem a feldíszítéssel, mert Zoli is segített. Vettem egy fotocellás kapcsolót is, ami szürkületkor bekapcsolja a fényeket! A 400 színes LED összesen 32W-ot fogyaszt, és ráadásul szinte örök életűek. Az ablakokban pulzáló fényű LED jégcsapok imitálják a hideg időjárást. A másik képen az egyik szomszéd utcában levő ház díszítését örökítettem meg. Az olvasóra bízom annak az eldöntését, hogy melyik a mi házunk! :-)

Lili karácsonyi tánc fellépése

Lili egészen picike kora óta, a környéken sétálva mindig meg állt egy ház előtt, aminek a garázsából villogó diszkó fények szűrődtek ki. Zenét nem mindig hallottunk, ezért nem igazán tudtuk, hogy mi történhetett abban a garázsban. Lili két és fél éves korában aztán egy orosz hölgy észrevette, hogy Adélék a garázsba kukucskálnak, és behívta őket körülnézni. Mint kiderült, orosz gyerekeknek tartottak táncórát. Bár Lili a többieknél kisebb volt, gyorsan adtak neki is egy balettcipőt, és beállhatott közéjük. Nagyon tetszettek neki a színes fények, az egész falat beborító tükör és hogy a többi gyerekeket utánozhatta. Miss Olga, a tánctanár meg is dicsérte, hogy nagyon ügyesen végezte a gyakorlatokat, és meghívta, hogy jöjjön el a 3 évesek csoportjába.

Ebben az időben Adél és Lili zene- és tornaórára is jártak, Lili mindkettőt nagyon szerette. A tánc is nagyon érdekelte, mert a tornaórák előtt és után a szomszédos táncstúdió ajtajában állva szokta figyelni a sztep, balett és jazzbalett próbákat. A piros tánccipős férfi tánctanárral régi ismerősökként üdvözölték egymást, és a táncosoknak is nagyon tetszett, hogy egy apró kislány figyeli őket csillogó szemekkel. Lili nagyon ügyesen feltalálta magát Miss Olga táncóráján, lelkesen végezte a gyakorlatokat. A zene és a tornaórával ellentétben itt a szülőknek már nem kellett aktívan részt venniük, Lili teljesen jól el volt nélkülünk is. A harmadik órán meg is beszéltük vele, hogy amíg ő ott táncol, addig Adél hazamegy takarítani. Lili nem is ellenkezett, de sajnos fél óra múlva Miss Olga telefonon hívott, hogy Lili nagyon sír, és azt mondogatja angolul, hogy „I'm tired. I want my Mommy”. A következő órán sem sikerült egyedül otthagynunk, sőt Lili annyira bepánikolt, hogy többet nem is volt hajlandó táncra menni, még úgy sem, hogy megígértük, hogy ott maradunk vele. Akkora volt Lilinek ez a sokk, hogy ezután a torna és a zeneórára sem akart menni, sőt Miss Olgáék utcájába sem tette be többet a lábát. Hiába magyaráztuk, hogy többet nem kell egyedül maradnia, ő azt mondta, hogy azért nem akar menni, mert nagyon el szokott fáradni. Az igaz is, hogy délután fél 6-tól 7-ig tartott a foglalkozás, és komoly bemelegítés és nehéz gyakorlatok után a zenére és a tanárra való folyamatos odafigyelés nagyon lefárasztotta a gyerekeket. Igazából soha nem vallotta be, hogy attól ijedt meg, hogy magára hagytuk, de valószínűleg az volt az igazi ok.

Egy jó darabig nem is került a táncóra szóba. Fél év múlva Julia és Chloe színházi táncműsorát mentünk el megnézni, ami Lilire óriási hatással volt. A négy órás műsort lankadatlan figyelemmel nézte, még a szünetekben is azt kérdezgette, hogy mikor fogják végre folytatni. Lenyűgözte a színpad és a nézőtér mérete, betűkkel jelölt sorok, a számozott székek, a függöny, a fények, a zene, a rengeteg táncoló kis és nagylány. Ezelőtt soha nem láttuk őt ilyen hosszan egy helyben ülni... A műsor után az első kérdése ez volt: „én mikor fogok színpadon táncolni?”

Az alábbi kép december 10-én készült amikor egy karácsonyi színházi műsorot néztünk meg. Lili itt is óriási lelkesedéssel figyelte a táncosokat és az énekeseket:



Lili három és fél éves korában kezdett heti kétszer óvodába járni, ezzel egy időben Miss Olga telefonált, hogy lenne-e kedvünk újra jönni táncra. Szerencsére úgy alakult, hogy épp ugyanarra a napra esett az óvoda és a táncóra is, ami azt jelentette, hogy mivel Lili az óvodai napokon délután aludni szokott, így pihenten tudott felébredés után táncórára menni. A csoportban hatan vannak, ebből 2 fiú, mindenki nagyjából egyidős. Anasztáziával (a képen a bal első kislány) Lili egy óvodai csoportba is jár. A többi gyereknek orosz az anyanyelve, de Lili miatt angolul is elmondja a tanár a feladatokat. Nagyon jók a gyakorlatok, a gyerekek meglepő lelkesedéssel szokták követni az utasításokat, de azért nagyon sok szaladgálással és kajláskodással is járnak a próbák. Az biztos, hogy a gyerekek szívesen járnak és nagyon jól érzik magukat. A gyakorlatokat Miss Olga általában Lilivel mutatja be, sok dolgot ő tud a legjobban (páros lábbal és egy lábon ugrálás, bukfencezés, segítséggel való kézenállás), és az új feladatokat is rögtön megérti. Ami nem megy neki jól, az nagyon idegesíti, és óriási összpontosítással próbálja megtanulni, például a hulla hopp karika kézen pörgetését. A jól elvégzett gyakorlatok után mindenki kap a táblán a neve mellé egy csillagot, amit a próba végén együtt megszámolnak. Ez óriási motivációt ad a gyerekeknek, megérzik a súlyát, ha kajlaság vagy oda nem figyelés miatt valamelyik gyakorlatért nem kaptak csillagot. Lili szinte az összes alkalommal maximális számú csillagot gyűjt, az óra végén ő szokta figyelmeztetni a tanárt, hogy ne felejtse őket összeszámolni! A múltkor nem figyel rá Miss Olga, ezért odacipelt egy széket a táblához és kezében a filctollal nekiállt összeszámolni a csillagokat. :-) Elég jól megtanulta már a számokat oroszul is, emellett más orosz szavakat is megjegyzett. Amikor őt a tanár angolul dicsérte meg a legutolsó órán (Good job!) Lili azonos elbírálást reklamált: „I’m málágyec too!”, azaz hogy neki is inkább oroszul mondják, hogy ügyes volt! :-)

Néhány hete épp Miss Olgáék háza előtt jártunk amikor a legnagyobbak próbáltak, bementünk megnézni őket. Miss Olga nagyon megörült nekünk, és úgy mutatott be a csoportjának, hogy Lili a legjobb tanítványa! Ezt szülőként hallani leírhatatlanul jó érzés volt... Annak ellenére, hogy Lili majdnem egy évet kihagyva csatlakozott a kiscsoporthoz, nincsen a többiektől lemaradva, és tényleg ő a leglelkesebb tanuló. Még néhány hónappal ezelőtt koreográfiákat kezdtek el tanulni, és Miss Olga bejelentette, hogy mindhárom csoportjának közös karácsonyi fellépést fognak tartani, amihez kibérelnek egy kis színháztermet! Nem is gondoltuk, hogy Lili vágya ilyen korán teljesülni fog! Ettől kezdve rengeteget beszélt arról, hogy mikor lesz a fellépése, a WC-n ülve sokat nézegette a naptárat és kérdezgette Adéltól, hogy hány nap van még hátra. Eredetileg december 16-án lett volna a fellépés, amit Zoli is épp láthatott volna, de végül áttették 23-ára, hogy közelebb legyen a karácsonyhoz. Lilinek nagyon fontos volt, hogy valaki jöjjön el megnézni, szerencsére Julia és Chloe épp ráértek ezen a napon, és tényleg érdekelte is őket a műsor.

A nagy napon Lili izgatottan várta, hogy mikor lesz már délután 4 óra. Elmagyaráztuk neki, hogy ebéd után aludni kell, hogy legyen ereje este végigtáncolni a műsort. Páratlan érzés volt látni, hogy minden ellenkezés nélkül lefeküdt, nem is próbált vitatkozni, hogy nem álmos (pedig tényleg nem volt az) és minden erejét összeszedve 5 perc alatt magától elaludt! Ez is jellemzi azt, hogy milyen fontos volt neki a tánc fellépése. A terem délután 4-től 8-ig volt kibérelve, a szülők segítettek a feldíszítésben (volt minden: reflektorok, színes fények, füstgép, karácsonyfa, lufik, a háttérben mintás papír). Lili közben boldogan járt-kelt a színpadon, segédkezett a karácsonyfa díszítésében, szaladgált a többiekkel, illegette magát a szép kis ruhájában. A fellépő ruhák nagy részét a tánctanárnő anyukája varrta, nagyon szépek voltak, kislányok rettenetesen élvezték hogy kiöltözhettek.



A kicsik csoportja kezdte a műsort, Lili már az első táncban elkezdte szórakoztatni a közönséget, ahogy Anasztáziának magyarázta, hogy az ellenkező irányba forduljon. Később amikor a hulla hopp karikákat vették fel a földről, az egész teremben visszhangzó „it’s mine” (ez az enyém!) felkiáltással szerezte vissza az övét egy másik kislánytól. :-). A kicsik csoportja szerepelt a legtöbbet, összesen 6 táncot mutattak be. Amikor nem kellett éppen átöltöznie, Lili a színpad széléről figyelte a nagyobbak műsorát. Próba közben nem lett nekik elmagyarázva, hogy merre lesz a nézőtér, és hogy arra kell majd fordulniuk, valamint hogy a tanár nem lesz mindegyik tánc alatt velük a színpadon, sőt a koreográfiákat nem is mindig ugyanarra a zenére gyakorolták. Így hát elég nagy káosz volt, de tündériek voltak a gyerekek, és meglepően magabiztosan viselkedtek a nagyszámú közönség előtt. Az egyik kisfiúnak ugyan közben egyszer elment a kedve az egésztől és az anyukáját kereste sírva, de hamar meg tudták vigasztalni, Miss Olga táncolt vele, így hajlandó volt végigcsinálni a műsort. Lili párja a másik kisfiú Tony volt (a képen jobbról a második), akinek a nevét Lili is orosz akcentussal Tónyinak ejti, mert Miss Olgától így hallotta :-) Lili elég sokat rendezgette Tony-t, hogy mikor mit csináljon, aki szerencsére hallgatott is rá. Lili eredetileg kislány párt szeretett volna, de belenyugodott, amikor Miss Olga Tony-val párosította össze, nagyon jól el vannak együtt

A műsor után megérkezett a Télapó is aki egy zacskó édességet hozott minden gyereknek, a nézőtéren levőknek is. Lili a csokikat félretolta, de a gumicukrokra rögtön lecsapott, és boldogan evett belőlük néhányat. Julia és Chloe nagyon megdicsérték Lilit, hogy milyen ügyesen táncolt, Mia, az anyukájuk azt mondta, hogy nem vitás, Lili volt a legkiemelkedőbb egyéniség a csoportban :-)

A következő csütörtökön, amikor megint táncórára készültünk, Lili meglepődve kérdezte, hogy miért megyünk, lesz megint fellépés? Szerintem azt hitte, hogy mivel megvolt a műsor, a próbáknak is vége lesz, és ennyi volt a tánc karrierje. :-)

A műsort végig felvettem videóra, ezért nem sokat fényképeztem. Adél sem ért rá, mert a gyerekeket öltöztette és irányította. Megpróbálok majd fényképeket szerezni másik szülőktől, volt, aki nagyon profi felszereléssel érkezett. Az alábbi videó egy rövid részlet a műsorból:

Lili első találkozása a fogorvossal

A fenti videón Lili fogmosás ceremóniája látható. A következőket szokta mondani minden fogmosás előtt: - Csak ne legyen túl sok hab a számban - Ásítok egyet, jó? - (ormánylengetést utánzása) Dumbo! - (vonatfütty utánzása)

Adél írta ezt:

Ma vittem Lilit életében először fogorvoshoz! Kb. már két héttel előtte tudta, hogy szerdán 8:45-kor fogorvoshoz fogunk menni, mert a W.C.-én ülve szokta nézegetni a naptár bejegyzéseit és ezeket általában rögtön meg is jegyzi. Később lelkesen szokta sorolni nekem, hogy melyik nap milyen programunk lesz. A hónap vége felé ő is hozzá írja meggyezéseit az üres rublikákba és kipipálja az eltelt napokat.:-)

Az első rutin vizsgálatot itt 2 éves korban szokták javasolni, de mi azt Lilit ismerve túl korainak tartottuk. Még a fogmosás is nap mint nap komoly problémát jelentett, tudtuk, hogy nem maradna meg a fogorvosi székben és nem engedné a fogorvost a szájában turkálni. Az egész (teljesen feleslegesen) csak egy rossz emléket hagyott volna benne. Amikor Lili 3 éves korában az általános orvosi felülvizsgálatán voltunk, a gyerekorvos javasolta, hogy fél év múlva azért menjünk el fogorvoshoz is annak ellenére, hogy látta, milyen ápoltak a fogai.

Lilinek előre elmagyaráztam, hogy az én fogamat meg fogják tisztítani, az övét pedig csak megnézi a doktor bácsi és leellenőrzi hogy minden rendben van-e. Hozzátettem, hogy biztosan meg is fogja dicséri, hogy milyen szépek és fehérek.

Amikor odaértünk, kicsit megváltozott a dolgok menete, mert először Lilit ültették be a székbe. Én azt hittem, hogy először velem kezdenek, aztán jön csak ő. Tanya, a fogtisztítást végző asszisztens - akinek 1,5 éves a kislánya - rögtön barátkozni kezdett Lilivel és kérdezgette tőle, hogy mit szeretne kapni a Télapótól. Lili most is tartotta magát az óvodában a télapóhoz írt levelében foglaltakhoz: szerényen csak egy színes szappant kért. Tanya ezután azzal kápráztatta el Lilit, hogy mindkét karját a levegőbe emelve, Lili székét jó magasra pumpálta és majdnem vízszintesbe döntötte. Ezen Lili jókat kacarászott. Aztán elmagyarázta Lilinek, hogy most szépen letisztítja a fogát és közben megmutatta a műszereket. Ekkor én gyorsan közbe szóltam, - egyrészt Lilinek magyarul, hogy emlékszik-e amikor a múltkor Hannának is letisztították a fogát - másrészt Tanyának, hogy nem biztos, hogy Lili be le fog egyezni, mert én csak a rutin fogvizsgálatra készítettem fel. Nem is tudtam, hogy már ilyen fiatal korban végeznek fogtisztítást. Tanya szerint jobb minél korábban kezdeni, hogy hozzászokjanak a gyerekek, és egyébként is próbálják minél inkább szórakoztatóvá tenni az egészet, hogy legközelebb is szívesen jöjjenek.

Lili nagyon jól érezte magát, egyáltalán nem zavarta az ismeretlen környezet, teljesen zavartalanul, nyugodtan viselkedett, a szeme sem rebbent, hogy fogtisztítás is lesz. Meg is jegyeztem Tanyának, hogy ez félévvel ezelőtt nem ment volna ilyen simán, mert év elején három hétig beteg volt (rota vírus) és nagyon rosszul viselte az orvosi rendelőben tett látogatásokat.

Ekkor „varázslat” történt, mert Lili észrevette a plafonba beépített TV képernyőt, és mivel mi még mindig csak hetente egyszer félórát engedünk neki tévét nézni, szeme rögtön a képernyőre tapadt, és onnan le sem vette az egész fogtisztítás alatt! Szerencsére Tanya talált egy rajzfilmcsatornát, amin éppen egy Dórás rajzfilm ment, Lili egyik kedvence. Eddig még csak kétszer néztünk Dórát, de Ottó is, és én is iszonyú idegesítőnek találjuk affektálós beszéde miatt. Inkább szívesebben olvasok Dórás könyveket két nyelven, amiknek elég egyszerű a nyelvezete, így Lili könnyen tud belőlük angolul tanulni.

Lilit teljesen elvarázsolta a TV világa, ügyesen nyitogatta, csukogatta száját kérésre. Még a nyál leszívó készülék sem zavarta. Mivel itt az összes fogorvosi munkát fekvő páciensen végzik, köpködés helyett egy szívószálszerű nyálszívót alkalmaznak a felesleges víz, nyál eltüntetésére. Ottó egy héttel korábban volt fogtisztításon, és mint itthon kiderült, már mesélt Lilinek a nyálszívóról, hogy ne ijessze meg, amikor Anyának a szájában fog szörcsögni. Mialatt a fogorvosra vártunk, bekenték a fogát fluoridos habbal, azt is nyugodtan tűrte. Amikor a fogorvos megérkezett, hogy átvizsgálja a fogait, Lili úgy viselkedett, mintha ez lenne a hobbija :-). Szerencsére mindent teljesen rendben találtak. Mialatt az én fogamat tisztították és vizsgálták, Lili egy pléden feküdve, fülhallgatóval a fején nézte tovább a rajzfilmeket.

Hazaindulás előtt megdicsértem, hogy milyen ügyes volt, és a még a rendelő kincses ládájából is választhatott két kis ajándékot (tologatós kirakós játékot és egy mágneses lapot). Mondtam is Lilinek, hogy „Látod, eljöttünk fogorvoshoz, és még tévét és nézhettél!” Ő egyetértően bólogatott és megerősített, hogy máskor is lesz kedve fogorvoshoz menni. Nagyon örültem, hogy minden simán ment, és Lili jó élménnyel távozott a fogorvostól! Pár nappal később, ismét szóba került a téma, amikor legnagyobb meglepetésünkre Lili azt mondta, hogy ”jó volt, máskor azért ne menjünk!”:-)

Zoli látogatása

Zoli (öcsém) villámlátogtást tett náluk: két és fél hétig volt itt, ma indult haza. Minden nagyon gyorsan történt, az utazás előtt két héttel merült csak fel, hogy jöjjön, rögtön meg is vette a jegyeket. Amilyen hirtelen jött az ötlet, olyan gyorsan el is múlt ez a 17 nap... Nagyon rossz amikor valaki itt jár nálunk, és néhány hét múlva úgy kell elbúcsúzkodnunk, hogy egy évig biztosan nem fogunk megint találkozni. Ilyenkor egy jó darabig rosszkedvűek vagyunk, és azon gondolkozunk, hogy miért is nem költözködünk inkább vissza gyorsan Magyarországra. Ha legalább nem laknánk ilyen messzire, és sűrűbben tudnánk utazni, akkor minden teljesen más lenne... Legközelebb Anyu fog jönni márciusban a második unoka születése után, utána októberben fogunk immár négyen Magyarországra utazni.

Lili utoljára egy éves korában találkozott Zolival, ennek ellenére amikor először meglátta, teljesen úgy fogadta, mintha egy nappal azelőtt beszéltek volna utoljára! Mivel Zoli késő éjjel érkezett meg, Lilivel csak másnap reggel találkoztak. Lili rögtön Zoli ölébe ült, jól el tudtak egymással csevegni. Itt van egy videó amit Lili felébredése után 1-2 perccel vettünk fel:



Lili már Zoli megérkezése előtt is azt tervezte, hogy majd sokat fognak társasjátékozni, úgy tűnik, hogy kevés neki a napi 5-10 játszma, amit mi szoktunk vele játszani!? Valóban sokat társasjátékoztak együtt, Zoli hamar beletanult a Lili által módosított szabályrendszerbe:

- Bizonyos helyeken visszafelé is lehet haladni, hogy arra a mezőre jusson, amit ő szeretne
- Ha olyan mezőre ér, aminél egyet hátra kell lépni, akkor egy hátralépés után kettőt előre lehet ugrani
- Ha Lili lemarad, és a másik játékos közelíti meg a célt és egy nagy számot dob, akkor azt Lili „elkéri”, hogy ő érhessen be először. A társasjátékokon kívül is sokat játszottak, színeztek, mesekönyvet nézegettek és olvastak, bicikliztek, játszótérre mentek.

Ezalatt mi elég sok dolgunkkal jól tudtunk haladni, sőt még egy kis kikapcsolódásra is jutott az időből. Adélnak is és nekem is furcsa volt, hogy kevesebbet voltunk Lilivel, nem vagyunk mi még ehhez hozzászokva. Az is különös, de egyúttal könnyen megszokható érzés volt, hogy amíg Adél Lilivel foglalkozott, addig Zoli főzött, mosogatott, vagy éppen felporszívózott. Érdekes, hogy ez alatt a két hét alatt valami miatt Lili rekord időket játszott egyhuzamban egyedül. Ha mindhárman eltűntünk a látóteréből, akkor előbb-utóbb utánunk jött, de ha valaki ott motoszkált a konyhában vagy a nappaliban, akkor sokáig játszott teljesen automata üzemmódban. Meg is beszéltük, hogy jó lenne, ha Lilinek ezt az állapotát bármikor be tudnánk kapcsolni, ha haladnunk kell a dolgainkkal, mert ilyenkor se hall, se lát, teljesen a játék univerzumban létezik.

Ez a két hét nem volt túl sok mindenre elég, nem nagyon terveztünk semmi különös programot, de így is rengeteg helyre kellett menni: születésnapokra, óvodába, óvodai karácsonyi fellépésre, táncpróbára, karácsonyi színházi műsorra, lovaskocsizásra a kivilágított házak között, bevásárolni, karácsonyfát venni, stb. Az utolsó nap jutottunk el a vadállatparkba, épp esett egy kicsit az eső, de nem áztunk meg. Lili ragaszkodott hozzá, hogy gumicsizmában jöjjön, neki nagy élmény az eső. Jópofa volt, amikor mutatta, hogy „itt tárolom a garázsban a csizmáimat”. Az állatparkban megkapta Adél a fekete mellényét, hogy ne fázzon, mert 10-15 C körüli hideg volt. Körülbelül négy órát mászkáltunk, megnéztünk egy madár és egy elefántos műsort, felültünk a vonatra ami körbevitt a parkban, valamint mentünk egyet a körhintával is. Lili a végére eléggé elfáradt, Zoli cipelte a nyakában.

Ezen a videón az állatparkban Lorekeet-eket etetünk:



Lili Zoli nyakában lovagol:



Amilyen könnyedén Lili megszokta, hogy Zoli itt volt nálunk egy ideig, annyira könnyen beletörődött, hogy már el is utazott, és csak egy év múlva fognak újra találkozni. Talán azért van ez, mert sok dolgot mi határozunk meg, hogy hogyan lesz, és neki nincsen rájuk befolyása, ezért nem is tud miattuk szomorkodni. Jó lenne, ha mi is el tudnánk sajátítani ezt a tulajdonságot, és nem őrlődnénk olyan dolgokon, amiket úgysem tudunk megváltoztatni...

Egy hete mondtuk Lilinek, hogy Zoli vasárnap korán fog hazaindulni, ezért szombaton el kell tőle búcsúznia. Számon tartotta, hogy Zoli még hány napig lesz itt, Adéllal készítettek neki néhány meglepetést (gyöngyből fűzött kulcstartót és ragasztott pingvines képeket) amit utolsó este nagy lelkesedéssel adott át. Ma reggel ébredés után azért leellenőrizte, hogy Zoli már elment-e, és aggódva találta meg az ágyán azt a termést, amit Zoli elfelejtett magával vinni. Ma többször is megkérdezte, hogy a repülőgép hol jár, és mikor lesz vége az első hat órás útnak. Elmagyaráztuk, hogy Zoli mikor szállt át New Yorkban, és hogy mikor ért az óceán fölé. Amikor megkérdezem Lilitől, hogy mire emlékszik vissza legszívesebben a Zolival együtt eltöltött időből, ezt válaszolta: „társas...” :-). Arra, hogy most szomorú-e, hogy Zoli elment, ezt mondta. „Nem. Csak azért vagyok szomorú, hogy a termést ittfelejtette”.

Hálaadás napja

A hálaadás az USA-ban a karácsonnyal majdnem egyenrangú ünnep. Az első bevándorló telepeseknek az indiánok segítettek vadászni és veteményezni, az első aratás után együtt ünnepeltek és adtak hálát Istennek a bőséges termésért. Sok családnál az a hagyomány, hogy a hálaadást az egyik, a karácsonyt pedig a másik nagyszülőnél töltik. Mivel sokan más városban laknak mint a nagyszülők, ezen az ünnepen a legnagyobb a repülőtereken és az autópályákon a forgalom. Hálaadás mindig november harmadik csütörtökén van, az utána következő pénteki napon kezdődnek a nagy karácsonyi árleszállítások. Ilyenkor már hajnalban tömegek állnak az üzletek előtt, és óriási tumultusban próbálnak olcsón bevásárolni. Ez a nap a „Fekete Péntek” (Black Friday), sok üzlet egyenlege ekkor billen át a piros színnel jelzett veszteségből a nyereséget jelentő feketébe.

A csütörtöki nap minden cégnél szabadnap, de a pénteket az én munkahelyemen szabadságként kell kivenni. Én általában inkább dolgozni szeretek ezen a napon, mert ilyenkor szinte senki nincsen bent, nincs sok munka, és nyugodtság van... Az utóbbi három évben mindig ezen a napon vettem Lilinek egy szép karácsonyi ruhát. Idén még jó lesz a tavalyi ruhája, úgyhogy most teljes egészében ki is hagytuk a boltokban való tolongást...



Lili óvodájában a hálaadás előtti csütörtökön volt egy kis ünnepség. A szülők és a nagyszülők is meg voltak hívva, mindenki hozott valami ételt, amit közösen ettünk meg. A gyerekek még régebben készítettek papír indián fejdíszt és a bevándorlók által viselt fejfedőket, kiválaszthatták, hogy az ünnepen melyiket akarják felvenni. Szinte kivétel nélkül mindenki indián akart lenni :-) Minden gyerek választhatott magának egy indián nevet, amit a fejdíszükre is felírtak. Lili a „Swimming Elephant” azaz „Úszó Elefánt” nevet választotta, mert a Dumbo c. Disney rajzfilm megnézése óta az elefánt az egyik kedvenc állata, és úszni is nagyon szeret. Más gyerekek is jópofa nevet választottak, Lili barátja Zoe „Repülő Egyszarvú” volt, de volt „Bolond Majom”, „Üvöltő Oroszlán” és „Ugató Kutya” is.

Ezen a videón az óvodás csoport énekel:



Lili nagyon szeret óvodába járni, mondta is, hogy szeretné, ha többször mehetne! A heti kétszer három óra nagyon kevés, de ez alatt az idő alatt is elég sokat tud tanulni. A négy évesek csoportja heti háromszor jár, de a legönállóbb 5-8 gyerek hetente ötször mehet. Adél megkérdezte erről a lehetőségről Ms. Diane-t, az óvónőt, aki egy szóval sem említette, hogy Lili is mehetne... Csak azt emelte ki, hogy olyan gyerekeket választanak, akik követik az utasításokat, és a kiadott feladatokat önállóan meg tudják oldani, amíg az ovónő külön-külön foglalkozik minden gyerekkel. Mivel ezen a heti két napon nincs segítője, ezek a legfontosabb kritériumok függetlenül attól, hogy mennyire okos vagy fogékony egy gyerek. Úgy döntöttünk, hogy mindent beleadunk, hogy megyőzzük Ms. Diane-t, hogy tegye be Lilit abba a csoportba. Adél már négyszer kért időpontot, mire beszélni tudtunk vele. Előtte én még a hálaadás ünnepségen is váltottam vele néhány szót, és meséltem néhány dolgot arról, hogy Lili mi mindent tudna, ha magyarul lehetne beszélni az óvodában. Többek között említettem azt is, hogy Lili szeret emailt írni a nagyszüleinek, egyedül használja a Shift, Space, Enter, Backspace bilentyűket, és persze az összes betűt és számot is le tudja írni. Az óvónéni erre azt mondta, hogy legközelebb neki is küldjünk egy emailt. Nemsokára az email meg is született, Lili neveket írt le a kisbetűket és a Shift-et gyakorolta, és 60-ig leírta a számokat. Az email bevezetőjeként gondosan megemlítettem, hogy Lili már 70-ig tud angolul számolni (magyarul 100-ig), felismeri a kétjegyű számokat, és tudja, hogy melyik nagyobb, valamint 3 éves kora előtt megtanulta a digitális kijelzőjű óra leolvasását.

Lili levele:

Lili Ottó Adél
Mama Papa Zoli Zoe
Eper strawberry

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27 28 29 30
31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
51 52 53 54 55 56 57 58 59 60


Amikor a találkozóra került a sor, az óvónő Lili részletes bizonyítványának összes során egyenként végigment, és elmondta, hogy melyik területeken van szükség fejlődésre. Az ő tapasztalata szerint Lilinek sokszor nehéz kivárnia, hogy rá kerüljön valamiben sor, vagy nem tudja mozdulatlanul végigülni a meseolvasást. Ennek az is az oka, hogy unatkozik, ha nem érti, hogy éppen miről van szó. Az óvónő is észrevette, hogy ha feladatot adnak neki, vagy személyesen foglalkoznak vele, akkor teljes összpontosítással próbál megfelelni az elvárásoknak. Majd kiugrottunk a bőrünkből, amikor azt ajánlotta fel, hogy jövőre hozzuk Lilit az öt napos csoportba, mert valószínűleg nagyon jól tudná hasznosítani a kis számú csoporttal járó személyes figyelmet. Döbbenetes, hogy milyen sok befolyásuk lehet a szülőknek ha veszik a fáradtságot és a lehető legjobb óvodát keresik meg a gyereküknek, valamint ha kitartóan és meggyőzően kommunikálnak az óvónőkkel. Végül arra nem is kerül sor-illetve nem is volt szükség- hogy felolvassuk Ms. Diannak azt a sok példát amit Adél előző este írt össze Lili okosságáról :-)

Ez a videó hálaadáskor készült az óvoda játszóterén:



Idén Melindáék hívtak meg bennünket Hálaadásra. Nagyon jól éreztük magukat, olyan volt, mintha valami luxus szállodában laktunk volna! Nagyon szép és kényelmes a házuk, nagyon finomakat ettünk, semmire nem volt gondunk, pihentünk, ráadásul Melinda még Lilit is sokszor lefoglalta, ami nekünk egy ritka élménynek számít. Nagyon jól el tudtunk lazulni, amíg Lili Melindával társasjátékozott, mert előtte minden nap mi mentünk végig 5-10-szer ugyanazokon a pályákon. Melindának nagyon tetszett, hogy amikor Lilit elvitte magával bevásárolni, a boltban sokan megdicsérték, hogy milyen gyönyörű kislánya van! Még arra is jutott időm, hogy újságot olvassak, amire végképp nagyon ritkán jut időm. Két napot voltunk ott, másnap este Lili olyan fáradt volt, hogy hazafele az autóban elaludt. Annyira el voltunk lazulva, hogy még fényképeket sem készítettünk! :-o

Halloween!

A Halloween egy kelta hagyományon alapul, miszerint a halottak napja előtti éjszaka megjelennek a halottak szellemei, mert ekkor vándorolnak a túlvilágra. A szellemeknek testre van szükségük a túlvilágon, ezért az emberek szellemeknek öltöznek, be hogy ne tudják őket felismerni és ne eshessen bántódásuk. Itt az USA-ban nincsen farsang, Halloween-kor öltöznek be a gyerekek jelmezbe, sötétedés után végigjárják a környék házait, ahol a „Trick or treat!” felszólításra édességet kapnak. Elég sok házat feldíszítenek erre az alkalomra, vannak ahol „kísértet házat” rendeznek be szárazjéggel, fény és hanghatásokkal, mindenféle rémisztgetéssel. A Halloween szokásos kellékei, a szellemek, boszorkányok, töklámpások, fekete macskák, pókok és csontvázak mellett sok helyen groteszk és rémítő zombi filmekbe illő kellékeket is használnak: levágott véres végtagokat, kifolyt szemű, nyílt sebekből vérző torzszülött rémeket, stb.

A kisgyerekeknek persze a jelmez és az édesség a legérdekesebb része az eseményeknek. Mi idén már jó sok bőrt lehúztunk erről az ünnepről, és még csak holnap lesz október 31! Az eBay-en rendeltem használt lámpadíszeket, egy 100 izzós LED fénysorra felragasztgattam őket, és kifeszítettem a kertben. Adél egy tököt készített el, arc helyett egy fekete macskát és denevéreket vájt ki belőle.



Lili óvodai csoportja múlt héten „pumkin patch”-en volt kirándulni, ahol Lili egy éves kora óta először látott újra élő tyúkokat és kakast, látták a sütőtök növekedési fázisait, simogattak kecskéket és bárányokat, és mindenki hazahozhatott egy tököt. Adél sokat gondolkodott, hogyan fordítsa le a „pumkin patch”-t, mert mi tudatosan elkerüljük a két nyelv keverését. Tükörfordítás szerint „sütőtök parcella” lenne, de Adél ennél sokkal művészibb megoldást talált: „tök vásár”, Lili azóta is így hívja.

Csütörtökön volt az óvodában a jelmezes felvonulás. Egy-két hónappal ezelőtt láttunk egy boltban jelmezeket, ahol Lili lecsapott a Micimackósra, ezt vette fel az óvodában. Érdekes, hogy Lilin és Zoe-n kívül (aki szakácsnak volt öltözve) az összes kislány valamiféle királylány vagy tündér jelmezben volt. Szerdánként Lili Zoe-val szokott egy játszótéren találkozni, több órán keresztül tudnak megállás nélkül játszani. Zoe szülei japán származásúak, de már ők is itt születtek az USA-ban. Zoe nagyon jól beszél angolul és egy okos, kiegyensúlyozott kislány, jó hatással vannak egymásra játék közben. Lili az óvodában nagyon bemelegedett a jelmezébe, ezért tízóraizáskor Adél levette róla.



Szombaton a magyar házban havonta tartott játszóházban is Halloween volt. Ez ugyan nem magyar hagyomány, de a gyerekek nagyon szeretik, és legalább itt is mindenki beöltözhetett a jelmezébe. Erre az alkalomra Lili már másik jelmezt választott, a Julia-éktól kapott Hófehérke ruháját. Ez a ruha volt rajta tavaly július 30-án Hannah születésnapján is, amikor a lányok királylányoknak öltöztek be a közös strandolás után. A magyar házban Bea, az óvónéni nagyon jó játékokat szokott kitalálni, rajzolnak, festenek, vágnak, ragasztanak, bingóznak, különféle társasjátékokat játszanak és versenyeznek. Most Adél is besegített, adott néhány Halloween-es ötletet Beának. A zsinóron lógó almát nagy kitartással próbálták megenni, de, még beleharapniuk is csak elég nehezen sikerült. Lili mindig nagy örömmel szokott menni.

2005:

Végül itt van még néhány kép múlt hétvégéről, amikor a Vadállat Park-ban voltunk. Lili nagyon készült az elefántos műsorra, az összes cicáját magával hozta két dobozban, hogy ők is meg tudják nézni. Persze amikor megérkeztünk, én nem akartam magammal cipelni őket, ezért azt javasoltam, hogy csak a legkisebbet hozzuk be, ő majd elmeséli a többieknek, hogy mit látott. Ez a megoldás nem felelt meg Lilinek, mert szerinte a többi cica is szeretné látni a műsort, de érdekes módon abba a megoldásba belement, hogy tegyük ki az összes cicát a kocsi ablakába, és onnan el fognak tudni nézni a színpadig. Lili is pontosan tudja, hogy a parkolóból nem lehet olyan messzire ellátni, de az ő varázslatos univerzumában ez szerencsére nem volt ellentmondás. Az állatpark abban különbözik az állatkerttől, hogy itt nagy területeken szabadon kószálhatnak az állatok. Felültünk a vonatra, ami 45 perc alatt körbevitt bennünket, utána megnéztük az elefántos műsort, ezután láttuk az oroszlánokat, épp volt két kisoroszlán is. Már hazafelé indultunk volna, amikor egy madárbemutatóra gyülekező embereket láttunk, ezért azt is megnéztük. A végére Lili jól elfáradt, a nyakamban kellett cipelnem, sajnos babakocsiba ő már nagyon régóta nem hajlandó beülni (mert az babáknak való). Az parkolóban egy eltévedt őzzel (szarvassal?) találkoztunk, biztos átugrotta a kerítést. Lili szép lassan megközelítette, közben az őz feszülten figyelte, hogy mi történik. Az erőviszonyok szerint inkább Lilinek kellett volna megijednie, de végül az őz szaladt el. A képen nem igazán látszik, de egy elég nagy állat volt.

Fénykép vagy videó?

Az utóbbi időben valahogy soha nem sikerül Liliről jó fényképeket készítenem. Ha adódik valami megörökítésre méltó jelenet, és épp nálam van a fényképezőgép, hiába készítek egymás után akár egy tucat képet, szinte mindegyik használhatatlan lesz. Amikor a kép megjelenik a fényképező kijelzőjén, szinte nem hiszek a szememnek, hogy mennyire nem adja vissza a valóságot. Látom, hogy Lili élőben milyen gyönyörű, hogy beszél a szeme, de a képen csak egy természetellenes grimasz, vagy egy furcsán megfagyott mozdulat látszik. El is megy a kedvem a fotózástól, amikor tudom, hogy hiába van a kártyán rengeteg kép, egyik sem lett olyan, mint amilyen az igazi élmény volt. A két kék fürdőköpenyes képet Adél készítette egy hónappal ezelőtt, Lili mindenképpen nevetni akart rajtuk, a kezével görbítette a száját nevetésre :-) Lilit minél közelebbről fényképezzük, annál szebb! Azért volt a frizurája így megcsinálva, mert aznap volt az ovodában pancsolós nap, mindenkinek fürdőruhában kellett mennie. Óvoda kedd és csütörtök délelőtt van, ezeken a napokon délután Lili aludni szokott. Csütörtökön délután balett órára jár, oda mindig nagyon szépen kiöltöznek a kislányok, valamint fel kell tűzni a hajukat, hogy pörgéskor ne repüljön mások szemébe. Más alkalmakor csak copfban, lófarokban vagy befonva szokta Lili a haját viselni.



Szombaton végül sikerült néhány elfogadható képet készíteni, ötöt fel is tettem a fotóalbumba. Nem rosszak, de egyik sem lett tökéletes. Az első egy gránit boltban készült, le szeretnénk cseréltetni a konyhánkban a csempézett munkalapokat és az ebédlőasztalt valami kőre, amit jobban tisztán lehet tartani. Lili elég jól amíg a gránitokat nézegettük, bár a fejébe vette, hogy feketét vegyünk, mert az illik a fekete mikrohullámú sütőnkhöz... Ezzel szemben inkább világos színre lenne szükségünk, mert így is elég sötét a konyhánk. Épp lemaradt a képről hogy Lili a kezében tartotta konyháról készült fotót, ahhoz próbáltuk a gránitot választani.



Ebéd után a tűzoltóság nyitott napjára mentünk, ott találkoztunk Biankával és Majával, de az egész nem túl jól jött ki, mert Lili már nagyon várta, hogy játszhasson velük, de nem nagyon volt erre lehetőség és szegényke már túl fáradt is volt, mindennek nekiütközött. Egy évvel ezelőtt is voltunk ugyanezen a nyitott napon akkor készült a jobb oldalon levő fotó:

2006: 2005:

A tűzoltóság után elmentünk egy közeli élelmiszerboltba bevásárolni, ahol Lili megmászott egy dísztök hegyet (közeledik Halloween!), és ettünk-ittunk is valamit. Ezután tovább indultunk, amikor Lili megismerte, hogy azon a környéken jártunk, amerre vonatozni szoktunk menni... Kérte, hogy majd a jövő héten jöjjünk el, mert már elég régen voltunk. Ki tudja még, hogy jövő hétvégén mire fogja az időnkből jutni, inkább gyorsan beugrottunk, épp a gőzős mozdony ment, jól éreztük magunkat. A vonatozás után egy kollegámhoz mentünk, akinek megígértem, hogy lefényezem az autóját az új motoros fényező gépemmel és a német import profi autóápoló csodaszereimmel. Elég hamar végeztem, közben Lili ugrált a trampolinjukon. Itt volt az a dán kisfiú is, akivel egy hónappal ezelőtti születésnapon találkozott, és akkor egy kicsit játszottak együtt. Karl sajnos most nem volt jó passzban, kötekedett Lilivel és nem engedte, hogy játsszon azzal a habszivacs darabbal, amire azért egy fénykép erejéig mind a ketten felálltak. Karl a negyedik gyerek a családban (mind a 3 testvére fiú), rá már nem jut semmi figyelem, igazi kis vadóc. Másnap költöztek végleg haza Dániába.



Mivel a fényképekkel mostanában nem vagyok megelégedve, ráálltam inkább videók felvételére. Amennyire nem adják már vissza az állóképek Lili személyiségét de még a külső megjelenését sem, annyira élethűek ezek a felvételek. Fel is töltöttem néhányat a youtube-ra (jobb oldalon a linkek között megtalálhatók). Kár hogy kegyetlenül összetömörítik őket, elég pocsék lesz a minőségük. Pedig megdöbbentően jó minőségben vesz fel a fényképezőgépünk, csak a hang elég halk, nehéz érteni a szöveget. Itt van egy videó, amin mind a hárman szerepelünk egy kicsit:



Kiderült, hogy a youtube-on az összes videóm hangsávja pár másodperccel el volt csúszva a képtől. Egyenként újraformázom őket, és feltöltögetem a jó verziót.

Hajómúzeum

Vasárnap délután Lili kitalálta, hogy szeretne elmenni a san diego-i hajómúzeumba, ahol júniusban voltunk amikor Adél szülei itt voltak látogatóban. Akkor Adél nem jött velünk, otthon hány szegény egész nap... :-( Szerencsére a terhességi rosszullétnek már nyoma sincs, így tökéletes volt az alkalom arra, hogy saját városunkban egy kicsit turistát játszunk. Lilit motiválta, hogy hozta magával a karóráját (kézi órának hívta), és azon figyelte, hogy mikor kell elindulnunk.

A hajómúzeumban a napijegyek áránál $2-al drágább az egész éves bérlet, érdemes többször visszamenni, egy nap alatt nem is lehet mindent megnézni. Először befizettünk egy félórás hajókázásra, Lili emlékezetből meg tudta mutatni Adélnak, hogy 3 hónappal ezelőtt hol ültünk ugyanazon a hajón. Elég szeles és borongós volt az idő, egy kicsit fáztunk is, mert csak Lilinek hoztunk pulóvert. Lilit legjobban a jetski-k érdekelték, szerintem nem habozna, ha azt mondanám, hogy béreljünk ki egyet és menjünk vele egyet száguldozni. Bár az lehet, hogy a zaj zavarná, mert nem szereti a hangos dolgokat.



A hajóról láttunk egy luxus óceánjárót, ami később hangos kürtölések után útnak is indult. A néhány éve múzeumként szolgáló Midway repülőgép-hordozó mellett volt még néhány másik harci hajó is a kikötőben, egy Naval Security feliratú hajó járőrözött körülöttük megállás nélkül. A hajómúzeumhoz hét hajó tartozik, többek között egy szovjet tengeralattjáró, és a Kapitány és Parancsnok c. Russel Crowe filmben szereplő H.M.S. Surprise.

Az H.M.S. Surprise-on éppen egy kisfiú születésnapját tartották, minden gyerek kalóznak volt beöltözve, két autentikus kinézetű alkalmazott vezette az eseményeket. A három órás kalóz gyerekzsúr $400-ba kerül, ami azért itt is nagyon húzós összegnek számít... Az biztos, hogy a gyerekek nagyon jól érezték magukat, felejthetetlen élmény lehetett nekik. Lili kicsit tartott a kalózoktól, de a képen szereplő bajuszos bácsi az ijesztő külseje ellenére nagyon kedves volt, látta, hogy Lili milyen tágra nyílt szemekkel figyelte a gyerekzsúr után, ezért odajött hozzánk és adott neki egy „kincset”: egy nagy köves műanyag gyűrűt.

Itt vannak a képek, amik ezen a délutánon készültek.

Az új miniatűr Canon fényképezőt vittük magunkkal, nagyon meg vagyok elégedve a képek minőségével, mert borongós időben elég nehéz jó fotókat készíteni. Lili lába azért piros, mert összefestékezte magát egy tojásfestékkel, és nem tudtuk róla lemosni :-)

Időhiány

Nem tudom, mit csinálhatunk rosszul, de valahogy soha nincs semmire sem elég időnk...
Nem hogy kikapcsolódásra vagy pihenése nem jut idő, de még a legfontosabb dolgaink elvégzése is nehezen megy. Adél félút felé jár a terhességgel, sokkal fáradékonyabb, több alvásra van szüksége, de így is csodálkozom, hogyan bírja szusszal egész nap szinte megállás nélkül. Én 8-tól 5-ig dolgozom, nem túlórázok, de mire hazaérek, olyan fáradt vagyok, hogy nem tudok komolyabb dologba belefogni. Minden héten várjuk, hogy végre elérkezzen a hétvége, de akkor is csak torlódik a rengeteg kerti- és házimunka, bevásárolnivaló, és persze kell valami közös családi programot is csinálnunk.

Nagyobb lélegzetű dolgokat, mint lomtalanítás, nagytakarítás, szobák átrendezése, már nem is tervezünk, hacsak ki nem veszek egy hét szabadságot, ilyesmire nem fog jutni idő. Most hétvégén is jó hosszú volt a tennivalók listája, de csak nagyon kevés dolgot sikerült a két nap alatt véghezvinni. Éjszaka jutottam csak számítógép elé, az interneten utána kellett már néznem néhány dolognak, bank dolgokat kellett intézni, és rendelni dolgokat. Megint csak 5 órát aludtam, de ebben benn volt az is, hogy Lili 6-kor felébresztett, hogy pisilnie kell, és utána már nem tudtam újra elaludni.

Ma, hétfő reggel nem nagyon volt más választásom, kivettem egy szabadnapot, hogy folytassam a kertben a sürgős munkákat, elmenjünk Adélnak ruhákat vásárolni, és megnézzünk néhány gránit boltot, mert le kellene cseréltetni a konyhában az elkopott csempe asztallapokat. Lili jól bírta egész nap a strapát, de azért kellet a nyakamban cipelnem amikor elfáradt. Világos színű gránitot keresünk, mert az illene legjobban az elég sötét konyhánkba, de Lili fejébe vette, hogy ő feketét akar, ezért mindkét boltban ahova lejutottunk, minden fekete követ végigmustrált és mutogatta, hogy neki melyik tetszene. Úgy tűnik, világos színű gránitot nehéz lesz találni, ellenben nagyon tetszettek a szappankő (zsírkő) minták, de azok csak nagyon sötét, szinte fekete színekben vannak. Lehet hogy még a végén ennél kötünk ki, nem lehet sokkal tovább halogatni már a csempék lecserélését. Lilinek jutalmul, hogy ilyen jól viselte a vásárlást, elmentünk egy olyan hajdíszt vásárolni, amit Bianka hajában látott múlt hétvégén a magyar játszóházban, és azóta már sokat emlegetett. Ugyanolyat végül nem találtunk, de hosszú válogatás után a második boltban látott egy hasonlót, amin piros fehér és zöld szalagok voltak, ez nagyon tetszett neki, rögtön eltervezte, hogy majd ezt fogja legközelebb a Magyar Házba felvenni.

Délutánra az összes életerőm elfogyott, aludtam két órát, csak 6-kor ébredtem fel, ekkor már csak annyi időm maradt, hogy levágjam a füvet és megnyírjam a bougenvilla-t. Adél addig Lilivel foglalkozott, fontos volt, hogy Lili ne aludjon délután, mert akkor este későn feküdne le, reggel pedig óvodába kell mennie. Én éjjel még kiválogattam a hétvégén készült képeket és megírtam ezt a blog bejegyzést. Ezután nekiállok még a hajómúzeumról is írni... :-)

Ha Lili hetente nem csak kétszer 3 órát menne óvodába, vagy tudnánk találni egy babysittert heti 1-2 alkalomra, akkor rögtön több időnk maradna a dolgaink intézésére. Sajnos az óvodáról lemondtunk, mert ezt az óvodát is nehezen találtuk, a többivel pedig egyáltalán nem voltunk megelégedve, babysittert keresünk, de azt sem túl könnyű találni. Arról szoktunk fantáziálni, hogy mi mindent tudnánk csinálni, ha hetente egyszer a nagyszülők beállítanának, hogy elviszik Lilit valahova egy egész napra!

Van egy kollegám, akinek egy 2.5 éves kisfia van, de ők mindig is időmilliomosok voltak, a gyerekük teljesen egyhelyben ülő típus. Az anyukája a baba születésétől kezdve minden nap blogot írt, a kisfiúnak saját honlapot dizájnolt, naponta fotókat editált rá, flash programokat készített, stb. Nemrég mesélte a srác, hogy a felesége elkezdett web dizájner és fotó retusáló tanfolyamokra járni, közben betették a gyereket egész napra óvodába. Kérdeztem, hogy azért, hogy tudjon majd ilyen területen munkát találni (eredeti foglalkozása programozó, de nincs munkavállalási engedélye az USA-ban), de srác azt válaszolta, hogy nem, csak azért, hogy tökéletesíteni tudja a kisfiú honlapját! Szóval képesek voltak betenni a gyereket egy heti 40 órás óvodába (nem válogattak annyit amennyit mi), azért, hogy szebb legyen a gyerek honlapja! :-o

Többször hallottam már azt is, amikor szülők azzal dicsekedtek, hogy a gyerekük TV műsorokból és könyvekből maguktól tanulták meg az ABC-t és 20-ig számolni, mire iskola előkészítőbe (kindergarden) mentek 5 évesen. Ezt sem igazán értem, mert mi a számolást és az ABC-t is két nyelven tanítjuk Lilinek, olyan tempóban ahogy őt érdekli, természetesen semmit sem erőltetünk.

Szóval van még mit tanulnunk másoktól, de azt hiszem egyelőre maradunk annál, hogy amennyit csak lehet, Lilivel foglalkozunk, mert szerintünk így okosodik és fejlődik a legjobban.

Örömhír: Kisfiú!!!

2007. február végén családunk egy új kis jövevénnyel fog gyarapodni!

Szeptember 11-én, a házassági évfordulónkon készített ultrahang vizsgálaton egy elevenen mozgolódó 16 hetes kisfiú integetett nekünk a képernyőről! Nagyon jól látszott minden kis tagja, a feje, az arca, a végtagjai, ujjai, szíve. A mozgóképen sokkal jobban látszott minden, mint a fényképeken. Videó kamerával próbáltam a mozgóképet rögzíteni, de Lili nagyon sokat cibálta a kezemet, elég ugrálós lett a kép. Már a nyolcadik héten készül ultrahangon is mondta az orvos, hogy ez a kisbaba nagyon sokat mozog, ez most sem volt másképpen.

Adél az első három hónapban nagyon sokat volt rosszul, az állandó hányingerét csak evéssel tudta enyhíteni. Lili szerint amikor Adél hasa fájt, akkor a kisbaba biztosan labdázott, amikor Adél hányt, akkor biztosan visszadobálta az ételeket, amiket nem szeretett. Kérte Adélt, hogy ne egyen csokisat, mert ahogy Lili sem, azt biztosan a kisbaba sem szereti. Megkérdeztük Lilitől, hogy emlékszik-e, hogy ő Adél hasából miért dobálta vissza az olyan ételeket, amiket most szeret: például joghurtot, szilvát, görögdinnyét, grillezett halat :-). Lili erősen gondolkodott, de nem emlékezett... Szerencsére Adél rosszullétei teljesen elmúltak, már a szagokra sem érzékeny, ezért újra tud finomakat főzni. Ma este Lili elaltatása után, amíg én ezt írom például bejglit sütött, este 11 után lett vele készen!



Lili már régóta szeretne testvért, egy évvel ezelőtt már ki is találta, hogy mi legyen a neve: Madárlevél. Ez a név azóta is megmaradt, de azért nemrég elmagyaráztuk Lilinek, hogy a testvérének ez csak a beceneve lesz. Lili nála néhány évvel idősebb kislányokkal tud a legjobban játszani, a barátaink között is túlnyomó többségben vannak a lányok, ezért ő nagyon lánytestvért várt. Az is igaz, hogy nála idősebb lánytestvért szeretett volna, hát ezek közül az óhajok közül egyik sem jött be :-).

Az ultrahang vizsgálaton Lili is velünk volt, nagyon izgatta, hogy kisfiút vagy kislányt fogunk látni, és csalódott volt, amikor mondtuk neki, hogy bizony ott van a kuki, úgyhogy Madárlevél kisfiú lesz! Lili nem hagyta a dolgot annyiban, miközben az orvos magyarázta, hogy mit látott (minden teljesen egészséges babára utalt), Lili fáradhatatlanul azt kérdezgette tőlünk, hogy „hogy van a punci angolul???”. Az orvostól akarta ugyanis megkérdezni, hogy látott-e puncit, nekünk nem akarta elhinni, hogy bizony kuki volt a képen. Végül megmondtuk neki, hogy angolul úgy kell kérdezni, hogy „is it a girl?”, amit Lili meg is kérdezett. Az orvos persze azt mondta, hogy „no, it’s a boy”, amire Lili csak azt dünnyögte nekünk: „majd meglátjuk, hogy mi lesz, amikor megszületik”.

Itt van az ultrahang alatt felvett videó:



Úgy döntöttünk, hogy ezt a témát nem feszegetjük egy darabig, lesz még Lilinek és nekünk is elég időnk, hogy leülepedjen az új információ! Ma a Balboa parkban levő Magyar Házban voltunk a minden hónapban egyszer tartott játszóházban, ahol egy anyuka kérdezte Lilitől, hogy ő és Bianka testvérek-e. Alkalmasnak láttam az időt, hogy a többiek előtt kifaggassam Lilit a témáról:

- Lili, neked kisfiú, vagy kislány testvéred lesz?
- Kisfiú.
- Mi lesz a neve?
- Lili gondolkodás nélkül rávágta: Oláh Vuk! (ezt egyszer akkor találta ki, amikor elmagyaráztuk neki, hogy a Madárlevél csak becenév lesz, és kell egy igazi nevet választanunk)
- Örülsz, hogy lesz testvéred?
- Igen.
- Örülsz, hogy kisfiú lesz?
- Nem.

Úgy tűnik, Lili túltette már magát azon, hogy fiútestvére lesz, de azért azt még nem mondja, hogy örül is neki :-) Ennek ellenére sokat puszilgatja Adél hasát, beszél a testvéréről, és vigyáz a játékaira, hogy majd Madárlevélnek is jók legyenek. Egy kinőtt zoknijáról kérdezte, hogy azt Madárlevél majd foga-e hordani. Múltkor Adél tanított Lilinek egy dalt, ezután Lili azt mondta, hogy ezt majd meg ő is meg fogja a testvérének tanítani.

A névválasztással eléggé bajban vagyunk, mindenképpen olyat keresünk, amit itt is ki tudnak az emberek ejteni, és egyáltalán el tudnak olvasni, ezért például nem lehet benne dupla magyar mássalhangzó (ny, sz, cs, zs, ty). Érdekes, hogy itt bármit be lehetne anyakönyveztetni, senkinek nem akadna fenn a szeme a Madárlevél-en vagy Vuk-on :-). Az itt anyakönyvezett nevet pedig a magyar anyakönyben át kell venniük! A csábítás ellenére azért nem kétséges, hogy magyar nevet fogunk választani, most teszteljük az amerikai ismerősökön, hogy melyiket tudják kimondani. Hosszabb-rövidebb ideig eddig a következő nevek merültek fel:

Olivér, Zalán, Donát, Soma, Botond, Kornél, Keve, Kende, Dániel, Dávid, Zente, Ábel, Illés, Hunor, Loránd, Márk, Zolta, Mikes.

Ezeknek a nagy része különböző okokból már jó ideje kiesett, például a Donát-ot Donut-nak, a Kendét Candy-nek (cukorka) ejtenék. Még nagyon messze vagyunk a döntéstől, pedig elég sokat rágódunk a dolgon.

Addig is marad az Oláh Vuk Madárlevél!

Első ultrahang a kisbabáról

- Adél a billentyűzetnél! -

Július 21-én írtam az alábbiakat:

Sziasztok!

Ma voltam ultrahangon, ami a várt megkönnyebbülést hozta! Az utóbbi hetekben már úgyis szétaggódtam magam: amikor rosszul voltam alig tudtam bármit is csinálni -de kellett- amikor meg nem volt hányingerem, azért nyugtalankodtam, hogy minden rendben van-e. Péntek-szombat-vasárnap-hétfőn nem nagyon kellett aggódnom, mert mindennap hánytam... Keddtől egy fokkal jobban voltam- egy új vitamint kezdtem el szedni, ebben már nincs szója- és ma pedig a jó hír hallatán sokkal jobban lettem :-)

Az ultrahangnak köszönhetően ma láttam Madárlevél kis szívét dobogni! Az ultrahangos képen baloldalon van a feje -az a nagyobbik kör- és jobb oldalon a teste. Most, amikor 8,5 hetes terhes vagyok, 2 cm a hossza, az orvos szerint minden rendben van: "dobog a szíve, a méhen belül van és sokat mozgatja kezdetleges végtagjait". Ja és nem utolsósorban, csak egy gyerek van! A sok hányás és a hirtelen növekvő pocakom miatt már az is felmerült bennem, hátha ikrek lesznek.... Volt már rá példa a családban, mindkét ágon: Julikáéknál és most a Cseke Tibiéknél.

Amíg az orvosnál voltam, Ottó vigyázott Lilire. Amikor hazaértem, Lili rögtön azzal fogadott, hogy láttam-e a kisbabát, és hogy most mekkora. "Ilyen picike?"- mutatta kis ujjával. "Igen, olyan picike"- válaszoltam és megmutattam neki is a képet.

Lili minden nap emlegeti Madárlevelet, tervezgeti, hogy mi minden fog majd történni, amikor nagyobb lesz. Pl. majd megkérdezi tőle, amikor ő is 3 éves lesz, hogy szereti-e a csokoládét. Ma mondtam neki, hogy ne álljon rá a kisvonatra mert összetörik és akkor nem tud vele többet játszani. Amire az volt a válasza, hogy akkor a Madárlevél sem tud vele játszani, így nem is állt rá.

Múlt héten Ottóval azt számolták ki, hogy amikor Madárlevél megszületik, akkor Lili 4 éves lesz. Ezután Lilit érdekelte, hogy amikor Madárlevél 3 éves korában ő vajon hány éves lesz. Megértette, hogy 7, és azt is kitalálta, hogy Madárlevél 4 éves korában pedig 8. Néhány nappal később azt mondta, hogy majd bújócskázni fog Madárlevéllel, amikor már 3 éves lesz, (nyilván kitalálta, hogy egy pici babával még nem lehet játszani). Ezután kicsit elgondolkozott, és ezt kérdezte: "7 éves gyerekek is elférnek még a szekrényben?" :-)))

Most búcsúzom, megyek aludni.

Lili három és fél éves!!!

Végre elkészültem a Lili három és fél éves koráról szóló részletes beszámolóval. Utoljára Lili két éves korában írtunk, azóta halogatódott ez a következő rész. Rengeteget dolgoztam rajta éjszakánként és hétvégén, amíg Adél Lilit lefoglalta, 15 gépelt oldalnyi lett. Adél is és én is rettenetesen fáradtak vagyunk, és néhány dolgot még le is akarunk majd írni, ami már nem fért bele ebbe az adagba. Adél közben elkezdte Lili két és fél éves korában írt jegyzeteit összeszedni, az is remélhetőleg hamarosan el fog készülni.

Házassági évforduló

Ma volt a 13-ik házassági évfordulónk, kivettem egy nap szabadságot. A munkahelyemen mondjuk azt mondtam, hogy szeptember 11. emlékére veszek ki egy napot, de azt nem részleteztem, hogy nem az 5 évvel ezelőtti, hanem a 13 évvel ezelőtti szeptember 11.-re emlékezünk... Lili ma házassági évfordulósat játszott, párba rendezte a kis állatait, a menyasszonyok nyakába egy-egy árcédulát tett nyakláncként, és az állatok így táncoltak az esküvőn. Délben a szomszédba ment át Clarissa 8-ik születésnapjára, egyedül otthagytuk egy órára, de az lett a vége, hogy megevett egy kis zacskó valamilyen joghurtos cukrot (innen gratulálnék a szülőknek, hogy adtak neki) és arra mentünk át, hogy ordít, mert leesett a betonra egy kis asztalról. Azért mászott fel, mert másik gyerekektől is azt látta. Szerencsére nem esett komolyabb baja, de így most négy végtagja közül hármon valamint az arcán is van néhány seb. Az autóban elgondolkozott, és azt mondta: "amikor Clarissa 9 éves lesz, akkor is a házzassági évfordulótokon lesz a születésnapja?". Döbbenetes, hogy egy (majdnem) három és fél éves gyerek ennyire előre tudjon gondolkodni és hogy így megértse az év napjait...

Délután együtt elmentünk vacsorázni, Lili azt találta ki, hogy egy olyan helyre menjünk, ahol még soha sem voltunk. Nem mintha olyan sokat járnánk étterembe, talán átlagosan havonta ha egyszer megyünk, akkor sem különösen érdekes helyekre. Úgy döntöttünk, hogy egy Janni’s Bistro nevű kis helyre megyünk, ahol Lili fél éves kora körül voltunk utoljára. Lili ezzel nem volt megelégedve, és kifejtette, hogy ő olyat szeretett volna, ahol SOHA nem volt még, de végül azért hagyta magát meggyőzni. Az étterem után Heniékhez ugrottunk be, itt volt Vera és Ty, akik júliusban Virginiába költöztek egy évre, de most visszalátogattak San Diegoba.

Itt készítettem a gyerekekről a homokozóban egy fényképet. Az a módszerem, hogy mondom nekik, hogy háromra mindenki mondja, hogy buborék, és nézniük kell az ujjamat, ahogy számolok, de közben én kettőnél elkészítem a képet, amikor még nem mozog a szájuk. Így mindegyik gyerek belenéz a fényképezőgépbe, és elég jól sikerülnek a képek. Olyan vicces volt, ahogy a gyerekek jókat kacagtak miközben kiabálták, hogy buborék, így a negyedik fotó elkészítése után videóra is felvettem őket.



Az új miniatűr Canon fényképezőmmel készült a fénykép és a videó is, komoly minőséget tud ez a kis törpe gép... Azért vettem, hogy mindig legyen nálunk fényképezőgép és videó kamera is, az EOS dSLR és a HandyCam Mini DV különben egy komoly méretű táskába férne csak bele, azt nem tudom mindenhova magammal hurcolni. A Videót feltöltöttem a youtube-ra, tömörítés sokat ront a minőségén, az eredeti felvétel sokkal élesebb és szebb.

Az új fényképezőgép, a Canon SD700 IS (Európában: IXUS 800) kiemelkedően jó kritikát kapott a legprofibb digitális kamera teszt honlapon. Ez a Canon csúcs minikamerája, az az érdekessége, hogy „csak”6 megapixel , ez lehetővé teszi, hogy nagyon fényérzékeny (ISO800) benne a CCD, nagy fényértékű objektívje is van (1:2.8) ráadásul képstabilizáló segíti, hogy kevés fénynél is használható képeket készítsen. Hihetetlen, hogy milyen technológia van belesűrítve egy ilyen pici dobozba... Olyankor viszem magammal, amikor előre láthatólag nem lesz szükségem fényképezőgépre, de ha mégis, akkor legyen mit előhúzni. Talán majd segíteni fog ide a blogba való fényképek és videók készítésében is. A fontosabb eseményekre ezután is a fotótáskával fogok érkezni, minőségben azért komoly különbség van a két gép között. Itt van két másik fotó is, amik augusztus 31-én készültek a kicsi képpel, miután Lili magára maradt egy halom filctollal, és a lábára "sebeket" rajzolt.



Egész hétvégén egy új kisregényen dolgoztunk, mert Lili holnap lesz három és fél éves, és erre az alkalomra újra egy nagyszabású összefoglalót szeretnénk elkészíteni. Már 10 oldalnál járunk, emellett Adél írt 5 oldat Lili két és fél éves koráról, hogy bepótoljuk az akkor történtek leírását. Remélhetőleg ezen a héten befejezzük, és itt megjelenítjük mindkét művet!

Lili levele

Tegnap Lili Melindáék számítógépén irogatott, kedvenc szavait betűzgette. Ezeket már régebben is írta, ezért nem is mentettem el, de amikor hazaindultunk, Lili aggodalmasan kereste, hogy hol van a levele... Azt mondtam neki, hogy hazaküldtem, hogy a mi számítógépünkön is meglegyen. Azt hittem, hogy ezzel el lett intézve a dolog, de ma délelőtt kérte, hogy folytathassa a levélírást. Megkérdeztem tőle, hogy miket írt, és kiküldtem a szobából, hogy addig gyorsan reprodukáljam a szöveget. A kiküldés nem is volt túl egyszerű, végül az vált be, hogy mondtam neki, hogy hozzon fel egy játék elefántot, hogy az nézze a levélírást (látszik is a képen).

Le is írtam mind a négy sort, de Lili gyanút fogott, és megkérdezte, hogy ki írta le a PAPA-t, mert ő csak az első P-ig jutott el tegnap! Mondtam neki, hogy biztosan a Melinda fejezte be :-). Erre lenyugodott, és folytatta az írást. Mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy bizonyos dolgok egy sorba, míg mások külön sorba kerüljenek. Közben kérdezgette tőlem, hogy mikor milyen betű következik, segítettem kibetűzni, ő pedig kikereste a billentyűzeten. Ügyesen kezelte a törlés és a szóköz billentyűket is, mozgatta az egeret és léptette a nyilakkal a kurzort. (Este azt magyarázta nagy vidáman, hogy ő kurzort szeretne vacsorázni :-)). Mondtam neki, hogy elküldöm az irományát a Mamáéknak, de lelkemre kötötte, hogy előtte másoljuk le, hogy nekünk is megmaradjon... Csak tudnám, hogy honnan tanul meg ilyen fogalmakat, mint hogy „lemásolni” a szöveget?

Melinda a Montesszori módszer szerint tanította Lilinek, hogy hogyan fogja a ceruzát, sokat javult is a tartása. Délután hallottam, ahogy Adélt a betűkről kérdezgette, én csak nevetek, azon, amikor Adél olyanokat tanít neki, hogy „mássalhangzó” és „magánhangzó”. Sokszor érezzük úgy, hogy egy bizonyos téma még nem való neki, de őt nagyon érdekli, és meglep bennünket azzal, hogy megtanulja. Így vagyunk például a kontinensekkel, az égtájakkal, nagy számokkal, stb.

Itt van amit ma írt:

LILI
OTTO
ANYA
MAMA PAPA
CICA TEJECSKE EGÉR SAJT
12345678910
12345678910
ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ



Itt van Lili néhány régebbi levele is, ezeket még egy éve írta:

Sent: Thursday, July 14, 2005 8:15 AM
Subject: Lili írta...

Lili megtanulta az ENTER és a BACKSPACE (kitörlés) használatát.

1234567890
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20

Sent: Sunday, July 03, 2005 2:04 PM
Subject: Levél Lilitől

Ezt Lili írta a számítógéppel, egyedül kereste és nyomta meg a betűket.
Megígértem neki, hogy elküldöm:

LILI
OTTO
ADEL
MAMA
PAPA
CICA

Első nap az óvodában

Még Lili 2 éves korában kezdtünk óvodát keresni, de a környék összes (13) óvodájának megnézése után abban maradtunk, hogy egyikbe sem fogjuk beíratni... A kaliforniai törvények szerint 12 gyerekre kell legalább egy nevelőnek jutni, ami 2-, 2 és fél éves korban szerintünk nagyon kevés. Mindegyik helynek volt valami baja, írtunk is erről annak idején a Lili 2 éves levélben. Végül abban maradtunk, hogy majd óvodába fogjuk beíratni, mert rátaláltunk egy nagyon jó helye, de azt csak 3 éves kor betöltése után lehetett elkezdeni. Itt az összes általános iskolában van részidős óvoda, heti két alkalommal mehetnek a gyerekek 8-tól 11-ig, 18 gyerek mellett egy óvónő van csak, de minden héten 3 szülőnek be kell mennie segíteni. Az utcánkban is van egy általános iskola, annak a játszóterére szoktunk járni, de az óvónő nem volt szimpatikus, ezért a tőlünk 10-15 percnyi autózással elérhető másik iskolát választottuk.

A játszótéren szoktunk más szülőkkel találkozni, nagyon ritka, hogy nem a legközelebb óvodába viszik a gyerekeket, csak üres tekintetekkel találkoztunk amikor elmeséltük, hogy mi másik óvodába fogjuk járni. Néha bizonytalanok vagyunk, hogy miért van az, hogy számunkra szembetűnő problémákat szinte senki más nem vesz észre. Talán mi lennénk túl válogatósak? Csak minket zavar ha az egyik óvodában a WC-ben tárolják az ételeket, és minden ragad a kosztól, az eső után egy héttel is áll a víz az udvar játékokban, mert senki nem vette a fáradtságot, hogy kiborítsa belőlük? Vagy hogy az óvónők egymással beszélgetnek a gyerekekre fittyet hányva, miközben azok a nekik túl magas mászókáról lógva kiabálnak segítségért? Az egyik szomszédunk mesélte néhány hete, aki a hozzánk közeli óvodába íratta be a kislányát, hogy az első napra mindenkinek kell vinnie egy fényképet arról, hogy mit csinált a nyáron, és erről kell majd a többiek előtt beszélnie... Hogy juthat egy óvónőnek ilyen nonszensz ötlet az eszébe? Egy három éves gyerek az óvoda első napján majd kiselőadást fog a többieknek tartani? Nem is tudtuk megkérdezni hogy hogy sikerült a prezentáció, mert szomorúan újságolták, hogy az első nap után ők ott is hagyták az egészet. Míg Adél kiválaszthatta, hogy melyik napokon akar majd bemenni segíteni, itt a tanár mindenkit beosztott, és olyan napokra és olyan sűrűn rakta őket, hogy ezt nem tudták vállalni. Azt hiszem elég jól ráéreztünk, hogy hiába van ez az iskola közelebb, sokkal rosszabbul jártunk volna vele.

Múlt csütörtökön délelőtt a tartottak egy rövid szülői értekezletet, Adél Lilit is elvihette magával, volt néhány másik gyerek is, jól eljátszottak. Lilinek különösen tetszett két elefánt, amit anyuka és gyerek elefántoknak nevezett ki. Ma is nagyon várta, hogy mehessen az óvodába, mert megint az elefántokkal tervezett valami kalandot. Én is elmentem velük, hogy fényképezzek és videózzak, és persze kíváncsi is voltam, hogy Lili hogy fogja magát érezni. Meégrkezésünk után rögtön megkereste az elefántokat, de végül nem is játszott velük sokat, mert nemsokára el kellett pakolni minden játékot. Lili azon mesterkedett, hogy olyan helyre dugja el őket, ahol mások nem fogják megtalálni... Ezt még gyakorolnunk kell, hogy nem szabad ilyet csinálni. Ezután Ms. Diane maga köré gyűjtötte a gyerekeket. Lilit maga mellé ültette, de ő észrevette a szőnyegen levő ABC-t, és eltökélte, hogy neki az L betűre kell ülnie, mert az ő neve azzal kezdődik. Nagyon lelkesen csinált mindent, amit az óvónéni mondott, türelmesen hallgatta a szabályokat, bár szerintem semmit sem értett meg belőle. Egy kis zenés reggeli torna után párosával elindultak a játszótérre. Mivel az óvónéni elfelejtette nekik a mondani, hogy megérkezés után elengedhetik egymás kezét, Lili kitartóan fogta a párja kezét :-). Így hallgatta végig a hintázás és a csúszdázás szabályait is, majd amikor be akart szállni egy játék kisautóba, akkor magával húzta Kendrát is, aki egyébként nagyon jól viselte az egészet.



Az osztályban van jó néhány nem angol anyanyelvű gyerek, többek között egy orosz kislány és egy kisfiú, néhány ázsiai kisgyerek, nem is tudjuk még pontosan ki honnan jött. A szőnyegen ülve mindenkinek hangosan be kellett mutatkoznia, de vagy egyik gyerek sem értette, hogy hangosan kell mondani a nevüket, vagy szégyenlősek voltak, de mindegyik elég halkan mondta. Lili biztosan nem lett volna szégyenlős és hangosan mondta volna a nevét ha megértette volna, hogy úgy kell, de mivel az óvónéni szinte suttogva kérdezte tőle, ő is suttogva válaszolt :-). A játszóterezés közben én elindultam munkába, a többiek fél óra múlva visszamentek a terembe. Mindenkit Sorba állítottak és elküldtek pisilni, a jelenlévő szülők segítettek. Ezután a gyerekek mesét hallgattak, képeket nézegettek és táncoltak. Adél mesélte, hogy amikor képekről állatokat kellett megismerni, egy Lili által ismeretlen kis Amerikában honos erszényes állatot, az oposszumot mutatták, amire Lili büszkén mondta angolul, hogy „It’s a mouse!”. Amikor a Ms. Diane kijavította, hogy ez nem egér, hanem oposszum, Lili nem hagyta magát, és megpróbált az óvónénit meggyőzni, hogy az igenis egy egér :-). (Itt van egy remek oposszum fotó)

Minden héten kedden és csütörtökön lesz ez az óvoda, Adél csütörtökön és jövő kedden is menni fog, utána már ott fogjuk Lilit hagyni. Biztosak vagyunk benne, hogy nagyon fogja szeretni az óvodát, és tökéletesen be fog illeszkedni. Kár, hogy ennél többet ide nem lehet vinni, majd csak egy év múlva lesz heti három foglalkozás. Ennyi volt dióhéjban Lili első napja az óvodában...

Miért??? (YouTube)

Véletlenül belebotlottam egy blogba ahol videót ágyaztak be a szövegbe. Nem is gondoltam, hogy ez ilyen egyszerű, használni fogom ezt a módszert. Épp jól jött, mert nem mindenki tudta lejátszani a múltkori videót, amin Lili táncol, úgyhogy feltöltöttem a YouTube-ra, amit be is tettem az ez alatti bejegyzés (Kalózok) végére. A videó még nincs feldolgozva, ha nem tudja lejátszani, próbáld meg később is. Remélem fel fogják ismerni az MPG4 formátumot, mert egyenesen telefonról is lehet videót feltölteni és a telefonom ilyen formátumban rögzítette.

Elkezdtem írni Lili 3 és fél éves koráráról szóló levelet, de még sok munka van rajta. Amikor arról írtam, hogy Lili milyen sokat kérdezget mostanában, egy HBO-n futó sorozat (Lucky Louie) kezdő jelenete jutott eszembe, amit meg is találtam a YouTube-on. Nagyon vicces, ahogy a kislány mindenre csak azt kérdezi, hogy "Miért?", mire az apja egyre mélyebben magyarázza az okokat. Olyan dolog ez, mint egyk kedvenc filmem az Office Space (Hivatali Patkányok) amin elvileg nevetni kellene, de egyben sírni is lehet rajta, annyira hűen tükrözi a valóságot.



Itt van a szöveg gyors fordítása:

- Papa, kimehetek játszani?
- Nem...
- Miért?
- Mert reggel 5 óra van...
- Miért?
- Mert a Nap még nem kelt fel...
- Miért?
- Mert majd később fog felkelni...
- Miért?
- Mert ahogy a Föld megy körbe és elfordul, a Nap feltűnik a horizonton...
- Miért?
- Nem tudom...
- Miért? Miért nem tudod Papa?
- Mert nem figyeltem oda az iskolában...
- Miért?
- Mert állandóan be voltam szívva... Túl sok füvet szívtam...
- Miért?
- Nem hittem, számítani fog...
- Miért?
- Arra gondoltam, hogy az életem magától a helyes vágányra jut. Utána találkoztam Anyukáddal, aztán te is megszülettél... és most a kipufogó-szervizben dolgozom.
- Miért?
- Nekem már túl késő új pályát választanom, és mivel anyukád munkája ad biztosítást, ezért én maradok itthon rád vigyázni, mert az én keresem elég nevetséges...
- Miért?
- Amerikában már nincsenek rendes munkahelyek...
- Miért?
- Egy ideig jó munkahelyek voltak amíg szerencsések voltunk, de mára elfogyott a szerencsénk...
- Miért?
- Ez egyszerűen csak így van...
- Miért?
- Mert Isten meghalt, és mi egyedül vagyunk'
- O.K.

Kalózok

A múlt hétvége a tánc jegyében telt el. Lili nagyon szereti zenére vagy akár zene nélkül is a saját tánc koreográfiáit előadni. Régebben állandóan fürdés után akart meztelenül táncolni, mostanában inkább hosszú pörgő szoknyás ruhákban szeret bennünket és önmagát szórakoztatni. Lili egy héttel ezelőtt szombaton Majáéknál volt néhány órát, mert Heni felajánlotta, hogy vigyáz rá, amíg mi elmegyünk néhány dolgot elintézni. Mivel estére a gyerekek már nagyon el tudnak fáradni, Lilit és Maját együtt fürdették meg az anyukák, hogy amikor hazaérünk, Lilit csak ágyba kelljen bújtatnunk. Fürdés után a gyerekek egy óriási ugrálós rohangálós táncműsort rendeztek, közben Józsi játszott a szintetizátor memóriájából zenéket. Heni elővette a hastáncos kendőit, a gyerekek élvezték, ahogy a pénzek csilingeltek rajtuk. Heninek az óvodában ajánlották, hogy Maja tanuljon zongorázni, mert jó a matematika érzéke, és ez jó zeneérzékkel párosulhat. Ezért vették meg ezt a billentés-érzékeny 32 hang polifonikus szintetizátort, amit én is pötyögtettem egy kicsit, megdöbbentően élethű zongorahang jött ki belőle és csak 3 tank benzin árába került.



Szerdán miután hazaértem a munkából, a szomszéd utcában levő általános iskola játszóterére mentünk. Elvittük magunkkal azt a három kislányt, Abby (5), Hannah (7), Elle (2), akiknél Lili az állampolgárság eskütétel alatt volt héhány órára. A negyedik még nagyon kicsi, ő otthon aludt, amíg az anyukájuk vacsorát főzött. Még egy másik szomszéd kislány (Emily - 5) is velünk jött, így 5 gyereket vittünk magunkkal! Elle-t Adél tolta egy kis kocsiban, a többiek együtt szaladgáltak. A játszótéren csatlakozott hozzánk még egy Bulgár kislány, Sophie (5) és az egy éves kistestvére is. Én azon munkálkodtam, hogy a gyerekek jól kimozogják magukat, ezért többek között oroszlánosat játszottunk, ami abból állt, hogy én ordítva kergettem a sikoltozó gyerekeket. Ezután gyerekek a focipályán nyulakat üldöztek, majd a kapu hálójába feküdve függőágyast játszottak. Amikor két másik utcabeli gyerek is hozzánk próbált csapódni, láttam, hogy Lili a kezével karmoló mozdulatokat végezve és oroszlánmorgással szaladgált körülöttük. A nála 2 évvel idősebb gyerekek csak ijedten néztek hogy mi van, mire Lili elmagyarázta nekem, hogy ő most ezt a két gyereket úgy elkergeti, mint egy oroszlán, mert nem ismeri őket. Nem tudom, hogy mennyire értette meg, amikor magyaráztam neki, hogy soha nem szabad más gyerekeket elkergetni, mert utána is láttam, hogy oroszlánt utánozva próbált gyerekeket valamitől távol tartani (teljes sikerrel).

Sajnos nem vittem magammal fényképezőgépet, pedig nagyon vicces volt, ahogy a gyereksereg játszott. Bár lehet, hogy megütött volna a guta mert képtelenség lett volna ennyi gyereket egyszerre az objektív látómezejében tartani úgy, hogy legalább a fele ne háttal álljon a kamerának. Ilyen helyekre nem cipeljük magunkkal a nagy fényképezőgépet, a telefonommal pedig kevés fénynél reménytelen képeket készíteni. Este 7 felé már nagyon lehűlt a levegő, Adél nagyon fázott, de nem tudott meleg ruháért hazamenni, mert Elle-re kellett vigyáznia. Sajnos csütörtök estére meg is betegedett, nagyon pocsékul érezte magát a hétvégén.

Péntekre kivetem egy nap szabadságot, délelőtt Lilit játszóházba vittem el, amíg Adél pihent egy kicsit. Itt Lili azzal kezdte, hogy felvett egy királylány jelmezt, utána végig abban közlekedett. Itt rajtam kívül csak anyukák voltak a gyerekeikkel, de legtöbben csak egymással beszélgettek. Én is mondtam Lilinek, hogy menjen egyedül játszani amíg én a telefonomon olvasok néhány internetes magazint, de ebből persze nem lett semmi, mert nem csak Lili jött oda állandóan valami fontosat mutatni, de még három másik gyerek is nekem hordta a jelmezét, hogy adjam rájuk, vagy magyaráztak valami érdekeset. Az egyik egy gyönyörű 2 éves forma félbarna kislány volt, akit a szülők itt hagytak néhány órára, és akire másik 10-15 gyerekkel együtt két tizenéves alkalmazott volt hivatott felügyelni. Hát ez a kislány nem csak két jelmezt hozott nekem, hogy adjam rá, hanem nekem szólt, hogy WC-re kell mennie. Szóltam az alkalmazottaknak, akik nagy nehezen kicserélték a pelenkáját, de a kislány megint jött, hogy WC-re kell mennie, szerintem rá szeretett volna ülni. Lili bezzeg ilyen helyzetekben az utolsó pillanatig nem szól, mindenféle trükkökkel kell rávenni, hogy szakítson egy kis időt egy pisilésre. Hát többek között ezért sem hagynánk mi Lilit egyedül egy ilyen helyen, igazából nem nagyon figyelnek a gyerekekre. Végül akarva akaratlanul én lettem a játékmester, mert elég sok gyerek volt, hamar összekaptak a játékokon.

Szombaton Julia és Chloe tánciskolája tartott egy nagyszabású műsort egy nagy színházban, kapunk rá jegyeket a szülőktől, akiknek 10 jegyet kellet venniük (darabja 15 USD), hogy ne legyen veszteséges a terembérlés. Adél sajnos nem tudott eljönni, inkább ágyban maradt, szerencsére végül vasárnapra jobban is lett. Az előadás 13:30-kor kezdődött, a szünetekkel együtt 3 óra hosszú volt. Az utolsó pillanatban értünk oda, ráadásul útközben Lili elaludt, mert fél óra volt az út és szombat délután aludni szokott. Így a kezemben cipeltem be a parkolóból a színházba, közben felébredt és nagy izgalommal várta az előadást. A történet egy Jennifer nevű kislányról szólt, aki Disneyland-ben eltévedt és mindenféle kalandokba keveredett. Igazából elég sovány volt a történet, pár mondat dialógus után rengeteg tánc következett. Lili feszült érdeklődéssel figyelte az egész műsort, még a szünetekben is azt mondogatta, hogy szeretne visszamenni és táncokat nézni. Én azt hittem, hogy majd végig fogja az egészet aludni, de hiába volt álmos, a világért sem maradt volne le semmiről. Egyedül a kalózoktól félt, mert elég hangosan kiabáltak és nem értette, hogy mi történik, mert Jennifert ijesztgették és a végén megkötözték és a hajójukra vitték. A kalózok szerepét a táncosok apukái játszották el teljes odaadással, az ismerőseink információi szerint reggel óta folyamatosan alkohol elfogyasztásával csillapították a lámpalázukat. A szünetekben ők is kijöttek a folyosóra, itt kellett Lilinek elmagyaráznom, hogy nem kell a kalózoktól félni, nem bántották Jennifert, ezek mind Apukák, csak jelmezbe vannak beöltözve. A kalózok látták, hogy Lili bizalmatlan irántuk, megmutatták neki hogy a kardjuk csak műanyagból van (nem mintha Lili tudná, hogy az igazi kard miből készül és hogy mire való). Lili azt sem értette, hogy miért hosszú mindegyiknek a haja, amikor a bácsiknak rövid szokott lenni, ezért megnézte a parókájukat is. Ezen a képen még nem volt teljesen megbarátkozva velük, ezért nem is akart hozzájuk közel állni. Nagyon rendesek voltak a kalózok, amikor megkértem őket, hogy pózoljanak egy kép kedvéért, rögtön odahívták egymást. Ennél többen is voltak, a képen csak azok szerepelnek, akik éppen ott voltak az aulában.

Vasárnap a Balboa parkban a Magyar Ház tartott egy órás műsort augusztus 20 alkalmából, Los Angelesből érkezett a Kárpátok Táncegyüttes. Lili most látott először magyar néptáncot, biztosan furcsa volt az előző napi step-jazzbalett-hipphopp műsor után, de szemmel láthatóan tetszett neki. Maja (3) és Bianka (5) is ott volt, Bianka most érkezett vissza egy egy hónapos magyarországi nyaralásból. Bianka is le volt nyűgözve a néptánctól, többször is kiáltotta, hogy „ez nagyon jó!”. Volt egy magyar nóta trió akik „Akácos út” és hasonló műdalokat adtak elő az idősebb magyar nézők megelégedésére valamint a más nemzetiségűek ámulatára. Lili szombaton azt szűrte le a színházi műsor tanúságaként, hogy ő is szeretne színpadon táncolni mint a többi gyerekek. Vasárnap már reggel óta a fejébe vette, hogy a magyar műsorra felkészülve fog érkezni, és hozott magával pörgős ruhákat, hogy majd ő is felmegy a színpadra. Amikor a táncműsor véget ért, és folytatódott a nótázás, akkor megadtuk neki a jelet, hogy most Biankával felmehetnek a színpadra táncolni. Lili persze nem felejtette el gyorsan a pólójára és a miniszoknyájára felvenni a hófehér hosszú szoknyás ruháját, abban ment táncolni mint valami menyasszony. Bianka is vele tartott, Majának nem volt kedve. Nagyon aranyosak voltak ahogy szaladgáltak és pörögtek, a nyugdíjas közönség jól szórakozott rajtuk. Miután a zenekar befejezte a műsorát, egy Kenny G CD-re váltott a technikus, Liliék arra is táncoltak. Egy apuka felemelte a kisfiát a mikrofonhoz aki hosszú bíztatásra belemondta, hogy „Lacika vagyok, szeretnél-e táncolni”.

Ebből persze Lili sem maradhatott ki, odaadtam neki a mikrofont, hogy ő is beszéljen bele valamit. Lili egy rögtönzött rap szerű verset adott elő, ami több versszakból állt, értelmetlen szavak alkották, de a magyarul nem tudók szerintem meg voltak róla győződve, hogy egy magyar verset hallottak. Az utolsó versszak valami ilyesmi volt:

„Hábi rébi libike
Én vagyok a Lilike.”

Mi sem szoktuk őt és ő sem szokta magát Lilikének hívni, szerintem csak a rím miatt mondta ezt, mindenesetre jót derültünk rajta. Ugyanezen a helyen áprilisban Írország házában adott elő Lili egy szólótáncot, amit akkor a közönség vastapssal jutalmazott. Itt van róla egy kép:



Egyik helyen sem volt nálam a videó kamera, túl nagy ahhoz, hogy zsebben elférjen. Elhatároztam, hogy állandóan vinnünk kell magunkkal egy kis fényképezőgépet ami videót is tud felvenni, ezért rendeltem is ma egy Canon mini gépet (SD700), ami nagyon jó minősítést kapott a dpreview.com tesztjén. A telefonommal vettem fel ezt a videót (1.6 MB) amin Lili és Bianka a színpadon futkározik, egy kisfiú is csatlakozott hozzájuk. MP4 formátumban van, Windows Media Player elvileg le tudja játszani.

Itt van ugyanez a videó a YouTube-on:

A levegő ördöge

Két héttel ezelőtt Augusztus 4-én az uszodában egy tizenéves lány lefényképezte, ahogy Lili a vízbe ugrott. Megkérdezte, hogy lefényképezhet-e bennünket, ami ellen nem is volt kifogásunk, de nem hittem volna, hogy a mini fényképezőgépével el fogja tudni kapni azt a pillanatot amikor Lili épp a levegőben van. Az ilyen kis digitális gépek fő gondja, hogy elég nagy a késleltetésük, embert próbáló feladat velük gyorsan mozgó témát fotózni, mert korábban le kell nyomni a gombot, min hogy a téma megjelenne a képben. Nem hittem a szememnek, hogy milyen jól sikerült a kép, nagyon örültem, hogy elküldte nemrég emailben.

Photoshoppal kicsit retusáltam rajta (elmostam a háttért, hogy kiemelkedjünk belőle, levágtam a kép széleit, stb.), így jól visszaadja az esemény hangulatát. A háttérben a sárga labda mellett látszik Adél, ahogy úszás közben megpihen és figyeli Lili attrakcióját.