kedd, május 27, 2008

Lili öt éves!

Lili tortával az 5-ik születésnapján

Az évek múlását szerintem legjobban a gyerekek növekedését figyelve lehet érzékelni. Hirtelen nem jut eszedbe hogy mi is történt veled az elmúlt évben, úgy tűnik, mintha elszállt volna 12 hónap? Nézzél meg újra egy gyereket akit egy éve nem láttál, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy milyen gyökeres változásokra elegendő ennyi idő...

Azt hittem, hogy 3-4 éves kor után lelassul a gyerekek fejlődésének az üteme, de tévedtem. Lili személyisége sokat változott 4 éves kora óta: nyugodtabb, higgadtabb, szófogadóbb, önállóbb, és talán egy kicsit kevésbé önfejű. Az időérzékelése is megváltozott, már nem azonnal akar mindent, sokszor fejezi ki például így magát: "ha majd befejezted a vacsorázást, mutatok valamit". Egy évvel ezelőtt elnevezett bennünket "Anyácskának" és "Apácskának", ezért mi is néha "Lilicskének" szólítjuk, bár többek között éppen azért választottuk a Lili nevet, mert azt nem kell (és nem is nagyon lehet) becézni. Mostanában egyre többször szólít bennünket Anyának és Apának, amit csalódottan veszünk tudomásul :-(

Lili életében persze a legnagyobb változás az volt, hogy az elmúlt évben már nem ő volt az egyetlen gyerek a családban...

Madika

Lili továbbra is nagyon jó testvér, Madival összeforrott csapatot alkotnak! Nagyon szeretik egymást, Madi rajongva néz fel Lilire, Lili pedig gondoskodik a kisöccséről. Ha egymás hullámhosszára vannak hangolva, nagyon jól el tudnak egymással játszani. Én hiába igyekszem, nem tudom Madit úgy megnevettetni, ahogy Lili! Szeretnek egymással birkózni, fogócskázni, bújócskázni, szeretik egymás játékait elcsenni, egymást etetni, itatni, egymást csikizni vagy játékból megenni!

Lili és Madi a zongoránál

Megkérdeztem Lilitől, hogy emlékszik-e arra, hogy milyen szomorú volt amikor másfél évvel ezelőtt az ultrahang-vizsgálaton kiderült, hogy Madárlevél - Lili várakozásával ellentétben - kisfiú lesz. Emlékezett rá, talán a videó miatt amit akkor készítettünk. Azt is megkérdeztem, hogy most már örül-e, hogy Madi kisfiú lett és nem kislány, erre azt válaszolta teljesen őszintén, hogy igen! De azt is hozzátette, hogy a következő testvére majd lány legyen :-) Mondta már, hogy szeretne majd Madika felesége lenni, és azt is, hogy soha nem szeretne től "elválni". Kérdeztük tőle, hogy mit ért ezalatt, de nem tudta megmagyarázni. A "válás" szó jelentését egyébként nem ismeri, tőlünk soha nem hallhatta.

Lili nagyon büszke is a testvérére, ha meglátja az óvodában vagy a játszótéren, így szokta lelkesen bemutatni a többieknek: "My little brother!". Az óvodában Kathy-vel egyszer Madit csúzdáztatták az ölükben, majd beleültették egy játék babakocsiba és együtt tologatták, amit Madi nagyon élvezett, vidáman lóbálta a kis lábát. Mindig lelkes csapat veszi körül Madit, amikor Adél kedden és csütörtökön a délutános csoportba viszi Lilit. Érdekes megfigyelni, hogy más Lili korabeli vagy néhány évvel idősebb gyerekek is mennyire érdeklődnek Madi iránt. Ha a gyerekek az utcán vannak amikor Madit kivisszük sétálni, pillanatok alatt körülötte terem 4-5 kislány, beszélnek hozzá, játszanak vele és nekünk mondják, hogy milyen aranyos. Az utcánkban lakó négy lánytestvér közül a második legidősebb (7 éves) Abby soha nem mulasztja el, hogy Madinak külön köszönjön és elbúcsúzáskor külön elköszönjön tőle! Hasonló korú kisfiúk nem ilyen babázósak, de ők is rögtön például odaadják Madinak a labdájukat ha megpróbálja tőlük elkunyerálni. Lili szemlátomást örül annak, hogy a testvére ilyen népszerű, nem féltékeny rá.

Lili és Madi Lili ágyán ülnek

Folyamatosan próbáljuk Lilinek elmagyarázni, hogy mit nem szabad ilyen kicsi babával csinálni, amit általában meg is szokott érteni. Ennek ellenére nem nagyon tudjuk őket 1-2 percnél tovább egyedül hagyni, mert Lili még nem tudja Madit megvédeni attól, hogy magában kárt tegyen. Lili néha szokott Madin kísérletezni, próbált már az orrába sós orcseppet spriccelni, a fejére zuhannyal vizet fröcsölni, ezért is jó hogy legtöbbször karnyújtásnyi távolságra vagyunk tőlük.

Én nagyon örülök, hogy Lili példásan viseli, amikor szülei figyelmének a nagy része Olivér felé irányul, és csodálkozom azon, hogy nagyon kevésszer reklamál emiatt. Az utóbbi időben gyakran előfordul, hogy este Adél nyakába csimpaszkodik, és kéri, hogy adja nekem oda Madikát, és csak vele foglalkozzon. Madi is elég fifikás lett már, ha meglátja hogy Lili ül Adél ölében, akkor általában azonnal szopni akar, hogy kitúrja onnan Lilit. Nem egyszer fordul így elő, hogy mindkét gyerek Adélba csimpaszkodva bömböl, nem tudom róla egyiket sem lehámozni.

Barátok

Lili az óvodában középső csoportos. Mint már régebben írtuk, egy általános iskolában levő részidős óvodába visszük. Kiscsoportosként csak heti kétszer 3 órát járt, most heti ötször három órát. Nagyon szereti az óvodát, még soha sem mondta, hogy nem akar menni. Elég jó a csoport, aranyosak és okosak a gyerekek, nincs köztük problémás/bajkeverő :-). Nagy erővel folyik már az írás és az olvasás gyakorlása, mindenkinek reggel le kell írnia a nevét, különböző helyzetekben szavakat ismertetnek fel velük, az ABC-t már régóta tudják. Néhány gyereket otthon a szülők már megtanítottak olvasni, ami angolul a sok kivétel miatt sokkal nehezebb, mint magyarul. Mi nem tanítjuk Lilinek külön az olvasást, szerintünk ráérünk arra még, de így is nagyon sok szót magától felismer már.

Lili nagyon jól összebarátkozott néhány kislánnyal, együtt szoktak az óvodai pónikkal játszani. A legjobb barátja Zoe, szinte rajong érte, de a mi véleményünk róla sajnos felemás. Zoe nagyon öntudatos és határozott gyerek, de sokszor úgy viselkedik, ahogy egy öt éves gyereknek nem kellene: flegmán, hűvösen. Lilinek egyszer mondta, hogy ő nem nagyon szereti a kishúgát, amin Lili napokon keresztül morfondírozott. Ez Zoe viselkedésén meg is látszik, nem foglalkozik sokat a kis Ava-val, és sajnos ezt Lili is utánozza amikor együtt játszanak. Zoe soha nem áll szóba Madival, nem nevet rá, nem kedveskedik neki. Lili Zoe-tól olyan kifejezéseket tanul, mint "what the heck?!" (mi a bánat?!) , vagy "jail" (börtön). Adél régebben beosztotta Zoe anyukájával, hogy melyik nap ki hozza haza a gyerekeket az óvodából, de Lilire egyértelműen rossz hatással volt amikor Zoe-val túl sok időt töltöttek együtt, ezért ezt heti egy napra csökkentettük, sajnos még így is problémásak azok a napok, amikor együtt utaznak.

Van egy Timothy nevű orosz kisfiú, aki nagyon népszerű a lányok körében, jól tud velük játszani, szemben a legtöbb fiúval akik inkább csak egymással játszanak. Lili mesélte, hogy egyszer azt mondta Timothy-nak, hogy szeretne majd az ő felesége lenni. Erre Timothy azt válaszolta, nem lehet, mert ő az Anyukáját fogja elvenni! Ekkor Zoe közbeszólt, hogy az nem jó, mert az Anyukája hamarabb fog meghalni...

03/14 - Addison utolsó napja az óvodában, direkt egyforma pólóban jöttek. Katrisse, Zoe, Lili, Addison:
Addison utolsó napja az óvodában

Lili másik legjobb barátnője Addison, de sajnos ők márciusban elköltöztek Texasba. Addison apukája a SeaWorld nevű vízi állatkert vezetője volt, de most a San Antonio SeaWorld-be helyezték át. Addison Lilihez nagyon hasonló személyiségű, ezért elég sokszor össze is vitatkoztak amikor egyikük sem akart az igazából engedni. Ennek ellenére nagyon szerették egymást, szomorúak voltunk amikor el kellett költözniük. Lili születésnapját előrehozva ünnepeltük meg, hogy Addison is ott lehessen. Lili egyszer azzal ébredt, hogy aznap nem akar vinni semmilyen játékot az óvodába bemutatni (minden hétfőn vihet egyet), mert akkor Addison nem lesz ott, inkább szerdán, hogy ő is láthassa. Az már más kérdés, hogy szerdán amikor két pónit vitt, akkor csak Zoe-nak engedte meg hogy játszon az egyikkel, amiért szegény Addison sírt is :-(

Addison anyukája írta, hogy minden nap emlegetik Lilit, ott is összeismerkedtek egy Lilly-vel, de Addison azt mondta, hogy az a Lilly "not as friendly and fun as our Lili" azaz "nem olyan kedves és jópofa mint a mi Lilink". Lilinek is hiányzik Addison, berakta az iPhone-om időjárás listájába San Antonio-t és nézegetni szokta, hogy ott hány fok van és milyen idő várható. Azt is mondta, hogy Magyarország meg Hawaii után legközelebb oda szeretne elutazni.

Sajnos az óvodai csoport júniusban feloszlik, mert a nagycsoportba itt nulladik osztályként kötelező járni (kindergarten-nek hívják a kis és a nagycsoporttal szemben amik preschool néven futnak). Míg preschool-ba egy távolabbi iskolába hordtuk Lilit, kindergartenbe már az utcánkban levő iskolába fog járni. Lilit szerencsére nem aggasztja, hogy többet nem fog találkozni a barátaival, várja hogy új gyerekekkel ismerkedhessen meg, és reméli, hogy a környékbeli két ismerős kislánnyal Lorraine-nel és Sidney-vel egy csoportba fog kerülni.

02/16 - Ádám és Lili a kanapéról ugrálnak:
Ádám és Lili a kanapéról ugrálnak

Lili mostanában szinte hetente találkozik Ádámmal, aki egy évvel idősebb nála. Hihetetlen, hogy mennyire kompatibilisek egymással, órákon keresztül el tudnak játszani, soha nem civakodnak. Hajni és János (Ádám szülei) szerencsére fel szokták ajánlani, hogy vigyük át Lilit hétvégén, eddig négyszer volt ott 4-6 órán keresztül. Az idő jó részében a gyerekeket felügyelet nélkül lehet hagyni, és Hajni érdekes elfoglaltságokat is ki szokott találni: medencéznek, a kertben salátát és epret ültetnek, kolbásztöltéskor húst is daráltak :-). Ádám nagyon ragaszkodik Lilihez, kérdezgeti, hogy mikor jön át legközelebb, és Lilinek sem kell kétszer mondani, hogy menjen hozzájuk játszani. Amíg eggyel kevesebb gyerek van itthon, mi a házimunkákkal próbálunk haladni, de ennél sokkal több szabadidőre lenne szükségünk, hogy egyszer utol is érjük magunkat...

Amikor először volt náluk Lili játszani, Ádám javaslatára terhes lett, még az ágyba is befeküdtek egymás mellé! Lili hasát kitömték, csak abban tudtak nehezen megegyezni, hogy milyen gyerekeik legyenek, végül született egy elefánt (Lili kedvenc állata), egy tigris (Ádám kedvence) és egy bálna (véletlen? :-)). Máskor is játszottak papás-mamásat, e ezt csak Hajnitól tudjuk, mert Lili nem számolt be róla.

02/16 - Ádám apuka és Lili anyuka az újszülött elefánttal:
Ádám apuka és Lili anyuka az újszülött elefánttal

Lili kedvenc játékai

Egy gyereknevelésről szóló könyvben olvasta Adél, hogy az öt évesek "jók szeretnének lenni", ez az aranykor, amikor igyekeznek a szüleik kedvében járni. Ez Lilinél is így van: látjuk, hogy boldog, ha sikerül jól viselkednie és tudja, hogy mikor csinált valamit rosszul. Sokszor előfordul, hogy amikor magyarázzuk neki, hogy mit várunk el tőle, ezt válaszolja: "én tudom!". Csak az a baj, hogy az elmélet néha nem esik egybe a gyakorlattal. Főleg akkor van gond, amikor délutánra már elfáradt, és ingerlékeny lesz. Lili már 4 éves kora óta nem alszik napközben, de este 8-kor már ágyban van, reggel hétkor kel. Ha délután aludna két órát, akkor csak 10-kor feküdne le, ami nekünk még nagyobb nehézséget jelentene.

A napjai eléggé kiszámíthatóan telnek, minden nap megy óvodába, minden nap foglalkozunk mi is vele, Adéllal minden nap kimennek a játszótérre, minden nap játszik Madival. Arra is szüksége van, hogy egyedül játszhasson, szerencsére általában erre is van lehetőség ha Madi épp akkor nem veszi fejébe, hogy mindenképpen Lilivel szeretne lenni. Ilyenkor elvonul a nappaliban berendezett "Lili országba" (ahova Madi nem mehet be), és a pónijaival játszik.

Liliország! Lilinek nem tetszik ez a kép, mert túl nagy a rendetlenség. A sínpálya azért van LEGO téglákkal megemelve, mert ez így egy “póni hullámvasút”.
Liliország

Érdekes, hogy a többi itteni magyar gyerekhez hasonlóan ő is játék közben csak angolul beszél. Nem értjük pontoson hogy ennek mi az oka, mert magyarul egyelőre sokkal választékosabban beszél mint angolul, talán azért, mert az óvodában is angolul játszanak? Ha két magyar gyerek összejön, és játékokat megszemélyesítve beszélnek, akkor mindig angolul szólalnak meg, de egymással magyarul kommunikálnak. Lilinél nincs ilyen gond, de ha másik magyar gyerekek Lilivel angolul próbálnak beszélgetni, akkor mi figyelmeztetjük őket, hogy inkább magyarul beszéljenek.

Lili még mindig oda van a pónikért, póniknak épít házat, pónis kifestőt színez, pónis könyvet olvas, pónis bugyikat hord. Amikor Adél Madit szoptatja és altatja, Lili néha bekapcsolhatja a számítógépet, amin van három játékprogramja, az egyik pónis (elég pocsék), a másik kettő Clifford-os, (nagyon jók). Van egy 20 perces Pónis DVD-je is, azt is áhítattal szokta nézni. Erre mondjuk nem túl sűrűn kerül sor, mert továbbra is csak hetente egyszer van nálunk 30-40 perc TV nézés hajmosás után.

Lili a pónis programjával készítette ezt a képet:
Pónis kép

A játékok közül a babázást még mindig nem kedvelte meg, a születésnapjára kapott pelenkázós babát rögtön továbbajándékozta. Egy évvel ezelőtt csak játék állatokkal volt hajlandó játszani, azóta azonban megszerette a királylányokat is. Harmadik születésnapján kapott egy Barbie babát valakitől, azt először tündérnek számította be, utána a kék ruhája miatt Hamupipőkének nevezte el. Most, az ötödik születésnapján is kapott valakitől egy szép csillogó rózsaszín ruhás Barbie babát, azt Csipkerózsikaként azonosította. Az itteni gyerekek az összes királylányt felismerik ruhájuk alapján a Disney rajzfilmekből. Úgy vettem észre, hogy ez Magyarországon nem így volt, nem volt egyértelmű, hogy Lili kék királylány ruhája Hamupipőke báli ruhája. Lili annak ellenére tudja az összes Disney királylány nevét, hogy egyik rajzfilmet sem látta még, és a mesék közül is csak néhányat olvastunk. Egyszer az óvodából azzal jött, haza, hogy "Van ám egy királylány, akit mi nem ismerünk: Barbie a neve!". Azóta Barbie is önálló királylányként lett kategorizálva!

A királylányok iránti rajongásának van egy folyománya: Lili nem akarja, hogy vágjunk a hajából, a fenekéig szeretné lenöveszteni. A hosszú haj önmagában nem lenne baj, de kitalálta, hogy mivel a képeken a királylányok hajában nincs csat, ő sem hajlandó csatot viselni. Régebben Adél szép frizurákat tudott neki készíteni, a pónis korszaka kezdetekor állandóan lófarkat szeretett volna, mist pedig királylányosan kibontott hajat. Adél tanult egy szív alakú fonást, arra még rá lehet beszélni, de sajnos így is előfordul, hogy napokig nincsen kifésülve a haja. Lili a haját úgy viseli, mint valami ékszert: amikor táncműsort rögtönöz nekünk (vagy Skype-on keresztül figyelő nagyszülőknek), a pörgős ruha mellett fontos az is, hogy a haját is jól tudja pörgetni.

5/26 Hamupipőke táncműsora (<>videó eredeti méretben itt). Lili meg van róla győződve, hogy amikor felveszi a Hamupipőke ruháját, akkor őt senki nem ismeri meg. ezeket a táncműsorokat Madi is érdeklődve figyeli, a végén tapsolni is szokott!



Lili álmai

Lili négy és fél éves kora előtt soha nem emlékezett vissza az álmaira, mindig csak kitalált történeteket adott elő ha erről faggattuk. Mostanában előfordul, hogy felébredés után részletesen el tudja mesélni őket, látszik, hogy nem akkor improvizálja őket. Ilyenkor elő szoktam venni az iPhone-omat, és gyorsan lejegyzem a történteket. Lili ragaszkodik hozzá, hogy szóról-szóra írjam le, le is ellenőrzi. Itt van néhány példa:

„Bagoly voltam, egész nap aludtam, éjszaka pedig karikát és tejet ettem. Egy patkányt is fogtam, de azt odaadtam egy másik bagolynak.” (Ezt azután álmodta, hogy előző éjszaka sokat hányt egy vírus miatt. Ezen az éjszakán nem adtunk neki egyszerre túl sokat inni, mert kijött volna belőle. Szinte óránként felébredt és mindig ivott néhány kortyot.)

"Nagyon furcsát álmodtam: az óvodai játszótéren pluszba voltak hinták felszerelve és pörögtek. A csúszdák elektromos árammal működtek, ha valaki lecsúszott rajtuk, bukkanósra változtak. Három csúszda volt, az egyik körbe ment, és aki lecsúszott rajta, az fejjel lefelé is volt. A lépcső megmozdult ha valaki rálépett, és csigalépcsőre változott. Nagyon hosszúvá vált és a föld alá lement. Szeretnél velem egyszer ilyet Legóból építeni? De hintát nem lehet... Inkább rajzoljuk le!"

"Azt álmodtam hogy nem találtam meg a házunkat, mert minden ház be volt festve. Az új barátommal egy nagyon nagy füves részen voltunk, neked haza kellett vinned a Madit, mert nem tetszett neki a sok hang, mert csináltak (építettek) új házakat. A barátommal egyedül maradtam, és hangosabb lett a kalapácsolás, ezért a barátommal hazaindultunk. A Volkswagen olyan volt, hogy ha nem volt ott felnőtt, akkor csak be kellett szállni, és elindult magától ha az összes ajtó be volt csukva. Nem kellett nyomni a gázt és a féket sem, az új barátom tekergette a kormányt, én pedig a vezetőülés mellett ültem, és mondtam, hogy merre kell hazamenni. Ha piros lett a lámpa, az autó egyedül megállt. Amikor az utcánkba értünk, minden meg volt festve szivárványszínűre: a házak a fák és a garázsokban az autók is, csak a mi pálmafánk nem volt. Nem ismertük meg a mi házunkat, csak a pálmafát ismerte meg a barátom, mert ő már járt nálunk. Minden átváltozott, minden átváltozott, minden átváltozott! Póni házzá! A legmagasabb házból lett a Celebration Castle. Mi is átváltoztunk pónikká." (Lili ragaszkodott hozzá, hogy háromszor írjam le, hogy "minden átváltozott"! Attól mondattól kezdve szemlátomást improvizálta a történetet, ha nem állítottam volna le, komoly póni mesévé alakult volna át a sztori!)

"Azt álmodtam, hogy egy kis kismadár elvesztette az anyukáját és egy madár család vigyázott rá. Nem tudta, hogy az Anyukája eltévedt-e vagy meghalt."

"Elmentünk Magyarországra, beugrottunk a Balaton vizébe és úszkáltunk. A Madi is jött."

"Az óvodába mindenki hozott jégkrémet és tortát, mert jégkrém-országban laktunk. Nem volt közte csoki torta és csoki jégkrém. Magyarországról is álmodtam: Mamának egy nagy háza volt, de kint aludt a kertjében. Olyan érzésem volt, hogy volt egy fagyi-tölcsér volt a kezemben, narancs fagyi volt a tetején, de alatta csoki fagyi, azt a Madi lenyalogatta."

Folyt. köv: "Lili születésnapi party-ja"

Nikon D300

Olivér szeme

Eltelt három év mióta megvettem a Canon 300D dSLR fényképezőgépemet. Ez volt az első $1000 alatti tükörreflexes váz, sok paraméterében behozhatatlanul lehagyta a kompakt digitális gépeket. Ekkorra már eladtam a jó öreg filmes fényképezőgépemet (Canon 50E) három komoly objektívvel együtt, a 300D-hez csak az olcsó alapobjektívet használtam. Meg voltam vele elégedve, de soha nem rajongtam érte igazán.

Továbbra is figyelemmel követtem a dpreview.com híreit, itt olvastam a Nikon D300 nevű kameráról, ami különlegesen jó kritikát kapott. A Canon-ban csalódtam, mert gyengék a digitális fényképezőkhöz tervezett (EF-S) objektívjeik, míg a Nikon nagyon jó objektívekkel rukkolt elő az utóbbi 1-2 évben. A Nikon ezzel az új vázzal komolyan beelőzte a Canont a fél-profi kategóriában, a fórumokon sokan írták, hogy emiatt váltottak át Canon-ról Nikonra.

Nem tudom, hogy Magyarországra mikor fog begyűrűzni az, hogy 30 napon belül a legtöbb boltba vissza lehet vinni a portékát ha meggondoltuk magunkat, és szó nélkül visszaadják a vételárat. Néhány boltban ezt 90 napon belül el lehet játszani, mondanom sem kell, hogy szeretünk ilyen helyen vásárolni. Nos, ezt kihasználva megrendeltem a D300-at az Amazon-on, hogy kicsit közelebbről szemügyre vegyem. Örökös Canon felhasználóként nagyon nehéz volt elsőre megértenem a Nikon logikáját, például a leírás elolvasása nélkül a memóriakártya ajtaját sem bírtam magamtól kiniyitni...

Két éjszaka alatt átrágtam magamat a 400 oldalas leíráson, ezután már teljesen kézre állt a gép. Jól éreztem, az elmúlt 3 évben újra döbbenetesen sokat fejlődtek a digitális fényképezőgépek. Nem tudom elképzelni, hogy a következő három évben milyen fejlődésre lehet számítani, szerintem most értünk el egy olyan csúcsot, ahonnan nem lesz jó darabig drámai fejlődés. A Canonnak most fel van adva a lecke, utol kell érniük a Nikont, és készíteniük kell néhány jó EF-S objektívet, ha nem akarják tovább figyelni a piaci részesedésük zsugorodását.

Ahogy tesztelgettem az új fényképezőgépet, már a zár kattanásának a hangjától is borsózott a hátam. A képminőség ezen a szinten már nem kérdés, a használhatóság és számtalan beállítási opciók területén találtam óriási fejlődést. Annyi funkció van, hogy szinte pilótavizsga kell ennek a gépnek a használatához. A leírás csak a funkciókat tárgyalja, beállítási tanácsokat nem ad, ehhez vettem egy 700 oldalas elektronikus könyvet, ezzel már sokkal lassabban haladok...

A magyar kereskedők rájöhetnének, hogy ha problémázás nélkül visszavennék az árukat, azzal növelni tudnák a forgalmat. Miután kipróbáltam a D300-at, nem volt szívem visszaküldeni, mert óriási "feeling" a gép használata, és fantasztikus minőségű képeket tudok vele készíteni. Versenyautót nem fogok venni, számomra ez a gép a fényképezőgépek Ferrarija! Villámgyors a működése, pontos és tévedhetetlen as 51 érzékelős autofókusz, másodpercenként 6 képet tud elsütni. A 12 megapixeles felbontású képeket RAW formátumban mentem el a 16 GB-os CompactFlash kártyára. Nem is olyan ez a gép, mint egy Ferrari, hanem mint egy űrhajó. Tiszta futurisztikus érzés a használata.

Épp jókor küldött Bush gazdaságélénkítő adókedvezményként 1800 dollárt, így könnyebb volt magamat rászánnom az amazon.com forgalmának növelésére. Az is nagyon jól jött, hogy Adél jóvoltából nagyon jó áron sikerült a régi gépet eladni! Köszi!!!

Az objektívvel együtt a kamera majdnem másfél kilót nyom, táskában csak komolyabb eseményekre cipelem magammal. Nem lehet vele videót felvenni, úgyhogy a pici Canon PowerShot kamerát továbbra is fogom használni, a fotóalbumban a 4:3 oldalarányú képek azzal készültek. Ha nincsen nálam fényképezőgép, az iPhone-nal is szoktam fotózni, ha van elég fény, meglepően jó képeket lehet vele készíteni.

Lili hintázik

Olivér közelről

A D300-ból hihetetlen minőségű képek pottyannak ki... Itt van Liliről és Olivérről egy-egy kép amit Anyák Napja előtti szombaton készítettem a játszótéren. Mindkettő az eredeti 12 MP képnek csak egy kivágott részlete. Madi arcát teljes méretre kinagyítva látszanak rajta a homokszemek amik homokozáskor ragadtak rá, a szemében pedig az én tükörképem (kattints a lap tetején látható képre)! Lilit hintázás közben sikerült tűélesen lefotózni, a kamera vidáman tudott a mozgó hintára fókuszálni, nem volt gond a hátulról sütő nap, Lili kék szeme tisztán látszik, a hajszálai szinte megszámlálhatók.

Olivér kedvenc póniján lovagol

A fenti képet Adél fényképezte tegnap az állatparkban, ez is döbbenetesen részletgazdag és éles eredeti méretre kinagyítva. Lilivel is készült egy hasonló kép még a Canon G3-al az állatkertben amikor épp annyi idős volt mint most Madi:

Lili egy évese korában kedvenc póniján lovagol

Szóval ha valakinek komoly hobbija a fényképezés, szeretne új technológival megismerkedni, van ideje ilyesmivel bíbelődni, annak melegen ajánlom a D300-at. Most egy merészet fogok tippelni: ez a kamera nem fog elavulni 5 éven belül, és jól meg fogja utána is őrizni az értékét. Tessék nyugodtan venni egyet!

Update: A fényképzőgéphez adtak egy NIkon Capture NX nevű programot, amivel pikk-pakk lehet fényképeket retusálni. Nézzétek meg a második és a negyedik videót a fenti linken, hihetetlen, hogy néhány kattintással micsoda eredményt ért el a bársonyos hangú mester. Photoshoppal ugyanezt a varázslást háromszor ennyi idő alatt lehet véghezvinni, de előtte néhány éven keresztül érdemes tanulni a program használatát. A Canonhoz is volt egy használhatatlan fotó editáló program, ezen a területen is a Nikon győzött.

vasárnap, május 25, 2008

Lili két keréken

Lili biciklizni tanul Lilit tavaly nyáron (4 éves korában) próbáltam megtanítani kétkerekű biciklivel biciklizni. A kitámasztó kerekekkel már régóta nagyon jól tudott menni, de tetszett neki az ötlet, hogy megtanuljon két keréken egyensúlyozni. Többször is elmentem vele egy közeli parkban levő füves lejtőre, ahol Julia-t és Chloe-t tanította Tim biciklizni, és esküdött rá, hogy tökéletes erre a célra, a lányai nagyon hamar megtanultak.

Elég fárasztó volt Lilit a dombon fel és le tologatni, és nem is haladtunk sokra. Állandóan ide-oda nézegetett, nem előre figyelt, így persze nem nagyon tudott egyensúlyozni, ráadásul nagyon hamar meg is unta a gyakorlást, inkább a mászókákhoz szeretett volna menni játszani. Nyár végén ráadásul eltörte a kezét, szeptemberben Magyarországon voltunk, úgyhogy hirtelen vége lett a kerékpároktatásnak. A biciklire persze nem raktuk vissza a kitámasztó kerekeket, Lili inkább a rollerét használta. Még két éves és két hónapos korában vettünk neki az interneten egy klassz rollert aminek elöl két kereke van, ezért nem lehet vele eldőlni, néhány nap alatt megtanult vele menni. Sajnos ezt a rollert azóta nem gyártják, csak olyanokat, amiknek hátul van dupla kerekük, de azok nem olyan jók, mert a gyerekek állandóan beleütik a sarkukat ahogy hajtják magukat.

Ezek a most divatos kis kerekű rollerek egyébként nagyon jópofák, gyorsak és hihetetlenül strapabíróak, csak egy gondjuk van: ha a járdán a betonlapok illesztése elmozdul (például ahol a fák gyökerei felemelik őket), a roller kereke megakadhat, és a gyerek orra eshet. Ez Lilivel sajnos többször is megtörtént mire megtanulta, hogy a bukkanókon nagyon óvatosan kell átmennie.

Lorraine, Lili barátja már egy éve tudott két keréken biciklizni, idén februárban Lili újra érdeklődni kezdett a kerékpározás iránt. Egyik nap amikor Madit vittem ki a játszótérre (amíg Adél takarított), Lili a fejébe vette, hogy ő mindenképpen biciklivel akar jönni. Hiába magyaráztam neki, hogy ő még nem tud kétkerekűvel menni, nem sikerült lebeszélnem. Egyik kezemmel Madit toltam a babakocsiban, másikkal Lilit fogtam hogy nehogy eldőljön, így vonszoltuk el magunkat a játszótérig ami kb. 500 méterre van a házunktól. A játszótéren Madira kellett vigyáznom (homokoztunk, mászókáztunk, hintáztunk, csúszdáztunk, egy kosárlabdát kergettünk), nem tudtam egyedül hagyni, és Lilit tologatni. Lilit ez nem érdekelte, a mászókák körüli puha talajon kitartóan próbálgatott a biciklivel elindulni, majd egy-egy pedáltekerés után elesés nélkül a lábát letenni. Én nem is nagyon tudtam rá figyelni, Madi az összes érzékszervemet lekötötte, mert állandóan ide-oda mászott, és neki még életveszélyesek ezek a magas mászókák.

Olivér közeledik Lili felé

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Lili már vidáman biciklizik körülöttünk, több pedáltekerésig sem vesztette el az egyensúlyát! Persze nagyon boldog volt, hogy ilyen hamar ráérzett a biciklizésre, én is büszke voltam rá, hogy ilyen látványos eredményt ért ennyire rövid idő alatt! Sajnos éppen nem volt nálam a fényképezőgép, a telefonommal készítettem néhány képet.

Lili másnap már a kosárlabdapályák betonján kerekezett, teljesen rutinosan el tudott indulni, kanyarodni, oszlopokat kikerülni - ez nagyon fontos eleme a biciklizésnek! :-), és szépen meg is tudott állni. Hihetetlen látvány volt figyelnünk, hogy egy napon belül mekkora fejlődésen ment keresztül, úgy biciklizett, mintha világ életében ezt gyakorolta volna! Olyan mámoros élmény lehetett ez neki, mint amikor megtanult járni: hirtelen soha nem látott sebességgel tudott két dimenzióban mozogni, távoli helyekre pillanatok alatt szabadon el tudott jutni. Egy 7 éves forma kisfiú csodálkozva jegyezte meg, hogy látta Lilit előző nap gyakorolni, és már milyen ügyesen tud menni!

Kaliforniában kötelező biciklizés közben felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt a bukósisak viselése (úgy hallottam, ezt nemsokára Magyarországon is bevezetik). Ahogy Lili egyre gyorsabban és egyre vagányabban tekert, nehéz volt magamat türtőztetni hogy nem szaladjak utána, hogy el tudjam kapni ha netalán elesik. A legnagyobb meglepetésemre egyszer sem esett el a tanulás alatt és utána sem. Lili ettől kezdve minden nap biciklizni akart, Lorraine-el megállás nélkül rótták a köröket. A játszótéren mindenhová biciklivel közlekedtek, biciklivel mentek a csaphoz vizet inni, biciklivel érkeztek a homokozóhoz, és biciklivel kergették a nyulakat!

Olivér odaért Lilihez

Talán egy hét múlva mondtam Lilinek, hogy felpumpálom a biciklije kerekeit. Kérdezte, hogy miért kell felpumpálni. Azt válaszoltam hogy azért, mert így majd még gyorsabban tud menni. Ezt sajnos nem kellett volna mondanom, mert úgy próbálta ki a pumpálás hatását, hogy őrült gyorsan kezdett el tekerni a házunk előtt a járdán. A lejtőn nagyon felgyorsult, hiába kiabáltam neki, hogy fékezzen, a sebesség mámora miatt meg sem hallotta. A házunk elé érve túl nagy sebességgel próbált a garázs elé befordulni, felszaladt a fűre, ahol el is esett. A fű ugyan puha volt, de a kormány beleállt az oldalába, és a bőrét is csúnyán felhorzsolta. Szegénykének nagyon fájt, utána napokig meg is látszott a helye. Kérdeztem, hogy miért nem fékezett amikor kiabáltam, azt válaszolta, hogy nem hallotta. Bánatosan még annyit mondott, hogy inkább engedjem le puhára a gumikat, mert így túl gyors lett a bicikli...

Madi is jól járt Lili újdonsült biciklizés-tudományával, mert amikor Lilivel elmegyünk kerekezni, Madi be tud ülni a biciklim csomagtartójára szerelt gyerekülésbe. Lili épp kezdte már kinőni, így Madi teljes joggal megörökölte ezt a helyet. Nagyon tetszik neki amikor beültetjük, sőt oda is szokott húzni engem a garázsban ha biciklizni szeretne. Lili régi rollerére is örömmel fel szokott állni, de ahhoz még túl kicsi, talán egy év múlva meg fogja tanulni a használatát.

Videó: Játszótéri biciklizés. Eredett felbontásban itt található. Kérem megfigyelni, hogy milyen 15 éves pólót kapartam elő magamnak a fiók aljáról, még nem volt szívem kidobni...



Már épp azt hittük, hogy egy ideig le lesz a gond a bicikli témáról, amikor márciusban Lorraine egy nagyobb (16") kerékpárt kapott. Lili is rögtön kipróbálta, jól tudott vele menni, persze ő is szeretett volna magának egy nagyobbat. Én azonban még szerettem volna ha egy kicsit továbbra is a kicsi (12") kerékpárját használná, arról mégiscsak kisebbet lehet esni... Egy hónapon keresztül Lili minden alkalommal elkunyerálta Lorraine-től a nagyobb biciklit, elég biztonságosan ment vele, ezért nem tétováztam tovább, egyik nap elmentem egy játékboltba körülnézni. Kérdeztem Lilit, hogy ő is szeretne-e jönni, de nagy meglepetésemre inkább itthon akart maradni, mert Elle-hez akartak átmenni a szomszédba születésnapján megköszönteni. Mindenesetre ellátott részletes instrukciókkal, hogy milyen biciklit nézzek neki, és mielőtt elmentem, még egyszer összefoglalta: "Apácska jegyezd meg, vegyél pónisat, ha nincs, akkor királylányosat, ha nincs, akkor olyat mint Lorraine-é, ha nincs, akkor lilát".

Persze nem volt a boltban sem pónis, sem királylányos, sem olyan, mint Lorraine-é. Volt egy rózsaszín Barbie-s, és egy szép lila, nagyjából egyformák voltak. A Barbie-s jóval kevesebb került, de tudtam, hogy Lili kedvenc színe a lila, Barbie pedig nem igazán királylány, sőt Lili a rózsaszínt nem is nagyon szereti (sokáig azt mondta, hogy minden szín a kedvence, kivéve a rózsaszín). Szinte olyan érzés volt biciklik közül választani, mint amikor autót kell venni: jobb lenne az olcsóbbal megúszni, de a drágábbat jobban lehet szeretni... Végül "egyszer élünk" alapon a lánybiciklik BMW-jét a lila, virágmintás, virágpedálos, fehér gumis, lila küllős, elöl-hátul patkófékes plusz kontrás Schwinn-t vettem meg.

Lánybiciklik BMW-je

Itthon persze nagy volt az öröm, aznap este össze is kellett szerelnem, Lili lelkesen segített mindenben. Imádta a lila metálfényezést, a kedvenc extrája a kormányra szerelt kis táska volt, amibe azonnal be is költöztette a kedvenc pingvinjét (amit 4. születésnapján az óvónénijétől kapott), és aki azóta is állandóan a biciklin utazik. Átszereltük a régi biciklijéről a két csengőt amiket Klári Mamától kapott tavaly ajándékba, és már készen is álltunk az indulásra. Lili könnyen tudott vele menni, nagyon kényelmes a magas kormány, könnyű fel- és leszállni, jól fog a kontra. A kézifékeket sajnos alig éri el az ujjaival, és túl nehéz velük fékezni, ez sajnos típushiba. A váz rettenetesen nehéz, Lili hamarabb ki fogja nőni, mint hogy fel tudná emelni, és sajnos emelkedőn nem is nagyon tud feljutni vele. Óriási öröm és nagy élmény volt Lilinek egyedül megtanulni biciklizni, utána pedig egy ilyen "BMW"-re szert tenni! Nekünk persze nagy öröm az ő boldogságát látni.

Remélem ez kerékpár néhány évig jó lesz! Legközelebb Madi fog következni a biciklizés-tanulással, neki Julia-éktól már kaptunk is egy vagány kis bicót. De addig még Adélnak is meg kellene tanulnia biciklizni, neki soha nem volt biciklije!