Családi manótánc

Egy kedves barátunk a fenti videót készítette a karácsonyi fotónkból az http://www.elfyourself.com/ segítségével. Madi döbbenten nézte, míg Lili halálra nevette magát rajta...

Boldog Karácsonyt!

Boldog karácsonyi ünnepeket és sikeres, örömteli új évet kívánunk!

Elkészült a szokásos zenés karácsonyi képeslapunk.

Twitter, múmia, kaki

Régóta nullán áll a családi blog írására felhasználható ihlet és energiaszintem. Ebben talán az is a ludas, hogy a Twitterre azonnal leírom, hogy mi épp mi történik, így nem gyülemlik fel bennem az írhatnék. Az egy mondatos helyzetjelentések mellett teszek fel egy csomó képet és videót is:
http://twitter.com/ottoolah


Például ma feltettem Madi egy rajzát, és megkérdeztem a csiripelőket, hogy szerintük mit ábrázol. Sok jó tipp érkezett, végül egy videón Madi árulta el a megoldást. Ezután az eredeti műalkotást megsemmisítette, amin az olvasók jót derültek (kép fent). Mindez sokkal jobban követhető egy jó Twitter programmal, például az iPhone-on a Tweetie-vel.

Nekem nagyon bejött a Twitter, javaslom, hogy ti is próbáljátok ki. Itt van egy rövid magyarázat.

Itt vannak a videók, mindet az iPhone-al rögzítettem, editáltam és a Twitvidre feltöltöttem:
http://www.twitvid.com/videos/ottoolah

Nekem ne mondjátok, hogy "régen hallottunk rólatok"!!! Ígérem, hogy még idén írok ide a blogba is, már el is terveztem, hogy mit :)

István Papa 70 éves

Sok boldog születésnapot István Papa!

Édesapám január 22-én 70 éves lett! Sokat töprengtem azon hogyan is tudnánk innen a távolból megünnepelni és emlékezetessé tenni e kerek évfordulót. Végül azt találtam ki, hogy a gyerekekkel közösen sütünk egy szép nagy tortát és Skype-on keresztül tartjuk meg a meglepetés születésnapot. Szerencsére Lilinek január 20-án, kedden nem volt iskola, így a 9 órás időeltolódás sem jelentett problémát, mert pont itthon volt, amikor Magyarországon már este volt :-) Az utolsó pillanatban Anyukámat is beavattam a tervbe és SMS-ben kértem, hogy vegyen egy tortát az iskolából hazafelé, hogy a számítógépes kapcsolat mindkét végén legyen egy-egy ünnepi torta gyertyákkal feldíszítve. Aznap éppen Apukám ment Anyukám elé, így mit volt mit tenni, közösen választották ki meg a meglepetésnek szánt csokitortát. Apukámnak persze fogalma sem volt arról, hogy az övé lesz. Végig úgy tudta, hogy Anyukám egyik kolléganőjének kellett egyet sürgősen vásárolni.



A gyerekek lelkesen segédkeztek a tortasütésben és díszítésben, alig várták már az ünneplést. Lili nagyon ügyesen, hibátlanul eljátszotta a zongorán a "First Noel" ("Első Karácsony") című dalt, Madi pedig egy nyugodt pillanatában -amikor éppen nem ugrált és táncolt anyaszült meztelenül- elénekelte a Csiga-bigá-t. Ekkor jött a nemvárt meglepetés: nemcsak nálunk égtek a gyertyák a tortán, hanem István Papáéknál is! A vonal mindkét oldalán elfújtuk a gyertyákat és jóízűen megettük a tortákat! Madi sóvárogva nézte a csokisat, ő inkább a Papáéból evett volna szívesen...

Lili még egy szép képpel is kedveskedett a Papának, amire egyedül írta rá, hogy "Boldog születésnapot István Papa!"

Anyák Napja és egy szép fotó

A blogírással és a fényképeink feldolgozásával behozhatatlanul el vagyok maradva, így júniusban emlékezem meg ezzel a fotóval Anyák Napjáról. A legtöbb apuka nem tudná azt megismételni, amit a legtöbb anyuka hetente végigcsinál. Én úgy szoktam hétfőn reggel munkába indulni, hogy nem irigylem Adélt azért, hogy otthon maradhat egész nap... Nem tudom, honnan veszi az energiát, engem a gyerekek néhány nap alatt szinte zombi szintre lemerítenek.

Adélnak pedig általában meg sem kottyan, ha egyszerre akár három dolgot kell csinálnia... Amikor egy a májusi vasárnap délután, Lili hajából a kócokat fésülte (legalább fél órás munka), közben mesét olvasott, és még Madit is szoptatta, én csak annyit tudtam tátott szájjal tenni, hogy megörökítettem a pillanatot.

Köszönjük az anyukáknak, hogy hogy gondoskodnak rólunk!

(A kép fotós szemel azért érdekes, mert kevés fénynél, vaku nélkül (ISO 800, f2.8 1/25s) készült, szinte a végletekig kihasználva a D300 és a 17-55mm f2.8 lehetőségeit. Régebbi cuccommal soha nem tudtam ilyen képeket készíteni.)

Születésnapok

Nálunk a tavasz a születésnapok jegyében telik, mind a négyen két hónapon belül sorra kerülünk. Olivér születésnapja után rögtön Lilié következik, ami (remélhetőleg) idén érte el maximális méretét.

Lili születésnapja (6)

Úgy látom, Magyarországra még nem gyűrűzött be az az itteni szokás, hogy a 3-8 éves korú gyerekek születésnapjára barátaikat és osztálytársaikat meghívják, hogy közös játékkal tegyék felejthetetlenné. Ezeket a party-kat szinte soha sem a otthon tartják, inkább tornateremben, parkban, uszodában, jégpályán, stb. Lili már tavaly is a Pump-It-Up nevű születésnapokra szakosodott beltéri felfújható ugrálóházas, csúzdás helyre szeretett volna menni. Idén is le tudtuk azzal beszélni, hogy oda nem tudná az összes barátját meghívni, és oda nem tudnánk jégkrémet vinni.

Mint eddig minden évben, így idén is az Old Poway Park-ba mentünk, de most nem a vonatozás, hanem a szabadtéri színpad volt a fő vonzóerő. Lili ugyanis már előre megalkotta a születésnap koncepcióját: hula hoop táncműsor és hula hoop verseny. (Mindig azt hittem, hogy a "hulla hopp" egy ugráló halottat jelent, pedig a hula a tradicionállis Hawaii tánc, a hoop pedig azt jelenti, hogy karika.) Lili a halogatás nagy mestereként a születésnap reggelén állt neki táncrendet írni, amiben részletesen felsorolta, hogy melyik táncban ki fog szerepelni. A daraboknak a következő címeket adta:

1. Love is lovely
2. How come my whis will come true
3. Don't go, you'll miss a party

Táncrend. Figyeljük meg, hogy Lili mindegyik táncban szerepel, az utolsóban egy fiú is feltűnik (Ethen):


Lili annyi osztálytársa születésnapján járt már, hogy nekünk is vissza kellett őket hívni, végül az egyszerűség kedvéért az egész osztályt meghívtuk. A barátokkal, a barátok hasonló korú testvéreivel, szomszéd gyerekekkel, óvónénivel és a szülőkkel együtt 70-en (nem vicc, hetvenen!) jöttünk össze. Ennyi emberre enni- és innivalót, tányérokat, evőeszközöket, tortát rendezni elég nagyszabású feladat volt. (Az esküvőnkön nyolcvan valahány vendég volt, de ott nem mi voltunk a pincérek!) Két autóval mentünk, mindegyik csomagtartója megpakolva... A vendég gyerekeknek szokás egy kis ajándékot adni, hogy ne csak az ünnepelt menjen haza egy nagy halom játékkal. A tavaly már bevált fából ragasztható és festhető modellekből vásároltunk fel kereskedelmi mennyiséget. Ebédre pizzát rendeltünk egy nagyon jó helyről, az utolsó morzsáig elfogyott. A torta is nagy siker volt, az itt megszokott gagyi ABC tortáknál kétszer drágább, de tízszer finomabb tortát vetünk. Lili beleegyezett, hogy legalább a torta fele csokis legyen, hiszen legtöbben úgyis azt szeretik. Az ő oldala citromos volt, az is a csokissal egyforma sebességgel fogyott. A kis műanyag pónijait gondosan a citromos oldalra állította fel dísznek, hogy később majd lenyalogathassa a lábukról a krémet...

Lili és Malia sziklákon hula hoop-oznak:


Felbíztattam a gyerekeket, hogy próbálják a sziklát a fotó kedvéért egy kicsit odébbgördíteni:


Lili egy szép piros ünneplő ruhát választott, lábbelinek igazi kaliforniai szörfös lányként flip-flop papucsot húzott. Nem szóltunk bele, azt akartuk, hogy azt vegyen fel, amiben legjobban érzi magát. A legtöbb gyerek hozott magával hula-hoop karikát, sőt elég sokan direkt erre az alkalomra vettek maguknak. A táncműsorból végül nem is lett semmi, mert Lili fő hula-hoop-os barátnője Divya két órát késett, és Lili rá várt. Ennek ellenére azért sokat karikáztak, még néhány fiú is beállt. Lili egyáltalán nem volt csalódott, remekül érezte magát.

Adél Madit terelgette, pakolt, kínálgatott, én az újonnan érkezőkkel néhány mondatot próbáltam váltani, és a tömeget menedzselni. Elég kevés sikerrel tudtam csak fényképezni, erről a születésnapról nem készült túl sok jó fotó. Mentünk egy kört a kisvonattal, gyertyát gyújtottunk és fújtunk, tortát ettünk a la mode (jégkrémmel), majd Lili ajándékaival megtöltöttük az Acura csomagtartóját és már vége is lett a 3.5 órás mulatságnak.





Csak néhány nappal később vettem észre, hogy a legértékesebb teleobjektívem (egy MacBook Pro árába kerül) hiányzik. Felforgattuk érte az egész lakást, de sehol nem került elő. Úgy emlékeztünk, hogy hazahoztuk, de az autóból nem hoztuk be a házba. Mégis a parkban maradt volna? Esetleg a nyitva hagyott kocsiból a garázs előtt emelték volna ki? Teljes volt a rejtély és a letörtség. Egy hónappal később találtam meg a garázsban, egy polcon elrejtve. Akkor derengett fel, hogy azért raktam oda, hogy Madi ne találja meg (már máskor nekiállt a tokjában cipelni), de utána teljesen kiment a fejemből.

Ottó születésnapja

Az én születésnapomra Adél egy francia étteremből rendelt tortát, amiért Madival mentek el délelőtt 10 óra körül. Hazafelé Madinak egyetlen célja volt, hogy valahogyan a tortából minél hamarabb ehessen. Kitartóan küzdött, hiába ajánlott fel Adél más csokit cserébe, nem alkudott meg. Azt magyarázta, hogy az nem Apa tortája, hanem inkább Madié... Azzal is próbálkozott, hogy csak fogni szeretné utazás közben :-) Végül Adél a tortáról leszedett apró aranyozott csokigolyókkal tudta kicsit leszerelni.



Én kivetem egy fél nap szabadnapot és délután a háziorvoshoz mentem, mert egy influenza óta bedagadt a térdem, és nem javult. Eközben Adél a játszótérre vitte a gyerekeket, utána pedig Lili zongoraórájára. Vacsorakor már nagyon fáradtak voltak, mind a ketten sírtak, a fürdetés is nehezen ment. Végül a tortaevés kedvéért összeszedték magukat, de ekkorra mi fogytunk ki az energiából. Én nem is akartam fényképezkedni, csak a gyerekeket minél hamarabb az ágyba tolni, de Adél erősködött, hogy lefényképez bennünket. Nagyon jól tette, mert a fotó szuper lett, talán csak én látom a saját szememben Az Időmilliomos Apuka kilátástalan fáradtságát. A két gyereken persze nem látszik az egészből semmi, például az sem, hogy Madira úgy kellett egy pólót ráerőltetni, bugyi és nadrág már nem is volt rajta.

Adél születésnapja

Egy hónap múlva Adél születésnapján is orvosnál voltunk, ezúttal egy térdspecialistánál, mert az én térdem sem javult meg teljesen, és Lilinek is elkezdett fájni annyira, hogy néhány éjszaka sírva ébredt fel. Közben Lili balett óráján is el kellett döntenünk, hogy tud-e járni, mert a csoport színházi műsorra készült, és be kellett fizetni a jelmez árát. Mindkettőnket megröntgeneztek. Szerencsére nincsen semmi bajunk, gyulladáscsökkentővel lehetett kezelni a térdemet, Lilié magától meggyógyult. Madi út közben többször is lefixálta, hogy ugye most őt nem fogják megvizsgálni, ezért bölcsen kihagyta az orvosi rendelő felé közeledéskor szokásos sírást. A röntgenezést megnézhette, sőt az utánzóösztöne teljesen bekattant, ezért a vizsgálószobából háromszor lépett le és rohant vissza röntgenhez... A röntgenorvosnő nagyon jó fej volt, Madit felrakta az ágyra, a hidraulikával fel és le mozgatta, és játékból megröntgenezte!

Hazafelé ettünk egy pizzát (ugyanott, ahonnan Lili pizzáját s rendeltük) és elhoztuk egy másik francia pékségből Adél tortáját. Ez a torta már nem vált be annyira, túl édes volt, a végén a felét ki is dobtuk. Lili miatt nem lehet csokis tortát venni, de elhatároztuk, hogy ez lesz az utolsó csokimentes év, legközelebb azt fogjuk megvenni, amelyik nekünk ízlik a legjobban, Lili pedig kap valami másmilyen süteményt. Lili továbbra sem szereti a csokit, tréfás, ahogy csokis cookie-ból kiválogatja a barna darabokat, és Olivér szájába tömi, aki persze ellenkezés nélkül eszi meg az összeset.

Adélt születésnapján egy nagy meglepetés érte: egy csokor virágot szállítottak neki házhoz, amit szülei Magyarországon rendeltek! Nem is tudtuk, hogy országhatárokon keresztül is működik a virágrendelés, teljes volt a döbbenet. Adél tortáját is fürdés után ettük meg, a fényképen itt is lefektetésre készen, pizsamában szerepelnek a gyerekek. A kép bal oldalán a sárga virágot kapta Adél a szüleitől, a kép jobb oldalára Lili csempészte be az egyik kedvenc póniját.



Adél is elvesztett valamit, aminek az értéke pénzben nem is kifejezhető: egy próbafülkében felejtett két karkötőt, amik közül az egyiket Lilitől kapta még Magyarországon. Lili Zsuzsa Mamával járt egy boltban, ahol meglátta ezt a karkötőt. és kérte, hogy Adélnak vegyék meg. Hiába ment Adél és Lili vissza a boltba, nem találták már meg, Adél óriási bánatára. Én két héttel később arra jártam, akkorra a karkötők már le voltak adva a boltba a talált tárgyak között. Adél születésnapján adtuk neki őket vissza, azt hiszem ő is legalább annyira örült neki, mint amikor én újra megláttam a szeretett objektívemet... :-)

Néhány héttel később Madi a fiókomban turkált, és talált benne egy szép szalaggal átkötött Nordstrom-os dobozt. Adél kérdezte, hogy mi van benne, de nekem fogalmam sem volt róla. Egy pár ezüst fülbevalót találtunk benne, amit Adélnak vettem, de erről is elfeledkeztem. Az objektív és a karkötők után végül a fülbevalókat is megtaláltuk, pedig azok el sem vesztek!

Olivér születésnapja

Jó dolog a mi családunkban gyereknek lenni, mindenkinek legalább két születésnapja van! Madi születésnapja keddre esett, aznap Lili egy barátja Jacqueline jött át hozzánk játszani. A lányok nagy lázban voltak, egy halom játékot, DVD-t, mézet, stb. egyenként becsomagoltak, hogy Madi sok ajándékot kapjon. A papagájos szomszéd ikreivel is beállított egy ajándékkal, így a délután el is ment, Adélnak nem volt ideje befejezni a cicás torta készítését amit már két nappal azelőtt elkezdett. Madit cseppet sem zavarta, hogy csak másnap lett készen a torta. Lili zongoraórája után épp annyi időnk maradt, hogy elfújjuk a gyertyákat, készítsünk néhány fényképet, és együnk egy kis tortát.

03/03 - Születésnap állványról, távkapcsolóval fényképezve


03/03 - A gyerekek a gyertyákat nayolgatják


Hétvégére hívtunk néhány vendéget, hogy velük együtt is megünnepelhessük Madi születésnapját. Adél már két hete erre készült, kitalálta a menüt, bevásárolt, játékokat selejtezett. Még a mennyezetről is letörölte a sárga foltokat a tűzhely fölött! Szombat délelőtt mialatt én elvittem a gyerekeket biciklizni, Adél folytatta szorgos takarító munkáját, a fürdőszobákat súrolta majd felporszívózott mindenhol. Mialatt Madi aludt, Lili segítségével elkészítették a Torta Rustica-t, ami nagy sikert aratott. Sajnos Luki, Madi fő cimborája nem tudott eljönni, de itt volt a két Ádám. Madi már nagyon várta, mert több születésnapon is járt már, tudta, hogy ez valami jó dolgot fog jelenteni. Nagyon jól sikerült a zsúr, a gyerekek és a felnőttek is jól érezték magukat. Amíg Adél Hajni és Ági (anyukák) segítségével a konyhában készülődtek, az apukák a gyerekekkel az udvaron játszottak.





A gyerekek a kis asztalnál ültek, mindenki szépen evett, nem volt semmi konfliktus. Lili nagy szakértelemmel készítete el a salátáját, Madi pedig szokása szerint mindent megevett, amit elé raktunk. Hajni aggódott, hogy Ádám megkóstolni sem lesz hajlandó a torta rustica-t amit Adél sütött, ezért azt kellett mondanunk, hogy ez egy sajtos pizza. Habozás nélkül felfalta mindet...





Madinak tetszett, hogy már a második tortáján fújhatja el a gyertyákat. Mivel Lili nem szereti a csokisat, neki külön vettünk citromos süteményeket. A fénykép kedvéért megkérdeztem a gyerekektől, hogy kinek ízlett a torta, Lili és Madi lelkesen jelentkeztek, Ádám inkább a táplálkozással volt elfoglalva.