péntek, május 18, 2007

Milyen érzés két gyermek Anyukájának lenni?

Lili erdőt épít, Olivér nézi

„Ugye milyen jó érzés két gyerek Anyukájának lenni?” kérdezgeti gyakran Anyukám. Egyszóval úgy tudnám összefoglalni, hogy fantasztikus! De ezt valószínűleg ti is gondoltátok.

Madárlevéllel való várandósságom alatt többször gondolkodtam azon, vajon hogyan fogok tudni egyszerre két gyerekre figyelni, mert a Lilivel való törődés és foglalkozás is szinte egész napomat kitette. Amikor erről a kérdésről nagycsaládos anyukákat faggattam, általában azt a választ kaptam, hogy higgyem el menni fog, mert Lili már nagy, sok mindent megért és szívesen segít majd. Azon kívül én is már gyakorlott anya vagyok, könnyebben veszem majd a nehézségeket. Valahogy így is lett... Pillanatnyilag könnyedén mennek a dolgok, nem is gondoltam volna, hogy így lesz!

Ennek szerintem több összetevője is van. Az első, hogy Madárlevél egy tündérke: vidám, nyugodt és türelmes kisbaba, aki sokat mosolyog. Ha ránevetünk, ő is visszanevet - még szoptatás alatt is - eközben huncutul felhúzza kis orrát, ami nagyon aranyos. Ritkán sír, csak akkor, ha nem sikerül böfögnie és a beszorult levegő feszíti a kis hasát, vagy ha már nagyon elfáradt és aludni szeretne. Ha hirtelen megéhezik, de még ki kell várnia, amíg tisztába teszem, hüppögve legörbíti kis száját, de ahogy ránevetek, el is felejti, hogy sírni készült. Általában könnyű elterelni figyelmét a sírásról egy-egy nevetéssel, cumival vagy játékkal.

Szemmel láthatólag élvezi amikor beszélek hozzá, vagy foglalkozom vele, hatalmas gomb szeme végtelen szeretetet sugároz. Olyan okosan tud nézni, mintha azt kérné, hogy áruljam el világ összes titkát. Nagyon tetszik neki, amikor utánozzuk gügyögését. Egy- egy pillanatra megáll, koncentrál, majd újabb lendülettel és sóhajtással fog bele mondókájába, és mondja újra meg újra. Már egy hónapos korában is jól lehetett beszélgetni vele, azóta csak gyarapodott „szókincse”. Két hónaposan, Anyák napja hajnalán egy kedves kis monológgal lepett meg. Érdekes, hogy Lili is pont ugyanezt tette 4 évvel ezelőtt 6 hetesen. Egyébként Lili rögtön észreveszi, ha Madárlevél egy új hangzó kiejtésével próbálkozik: „Anyácska, Madárlevél azt mondta, hogy „hőőőő”! Biztosan azt akarta mondani, hogy hó!” :-)

Madárlevél egyik kedvenc időtöltése, hogy szoptatás után hajamba kapaszkodva kukucskál, nézelődik vállamon át. Ha ilyenkor átadom Ottónak, hogy böfögtesse meg, legtöbbször visszakéredzkedik hozzám: pontosan megvan a helye, hogy kis állát a nyakam és a vállam közötti melyik mélyedésben pihenteti meg. Jó érzés, ahogy szuszog a vállamon, és selymes hajával borított buksi fejecskéje hozzáér az arcomhoz.

Madárlevél szívesen elnézeget 30-40 percig is a kiságyban vagy a babakocsiban. Ez nagyon nagy szerencse, mert így reggel gyorsan fel tudok öltözni, meg tudok fésülködni vagy Lilivel tudok egy kicsit foglalkozni. Amikor eszünk, a konyhában tevékenykedem, vagy éppen mosok, Madárlevelet a babakocsiba teszem és odahúzom a közelünkbe, hogy ő is velünk lehessen. Mindig elmagyarázom neki, hogy most éppen mit csinálunk. Lili is ugyanúgy szereti megbeszélni vele a dolgait.

Olivér és Adél

A könnyebbség második összetevője, hogy 7 héten keresztül volt segítségünk. Klári jóvoltából megoszlottak a napi tennivalók és Madárlevél érkezésével járó többletfeladatok. Klári főzött, mosogatott, takarított, emellett velem felváltva foglalkozott Lilivel és Madárlevéllel. Így mindenki pihentebb és nyugodtabb volt a 7 hét elteltével. Eközben otthon Anyukám finomabbnál finomabb falatokat főzött az idősebb Ottónak, hogy valamelyest enyhítse Klári ideutazásával együtt járó hiányérzetét. Igazi családi összefogás valósult meg! Itthon Lilivel is mindig tudott valaki foglalkozni, volt, amikor nem is egy, hanem egyszerre két felnőtt jutott rá! Így könnyebb volt a váltás számára is, nem egyik napról a másikra érte a változás.

A harmadik összetevő, hogy Lili segítőkész, érdeklődő és megértő Madárlevéllel kapcsolatban: nagyon szereti a kistestvérét! Ugyanúgy puszilgatja, becézgeti, ahogyan mi is, részt vesz a tisztába tételnél, kiválasztja a pelenkát, és egyik szobából a másikba hozza-viszi a kért dolgokat. Ha Madárlevél sír, és én éppen nem tudok odamenni, Lili együtt érzően vigasztalja, beszél hozzá. Ha véletlenül utazás közben Madárlevél feje kidől az autósülésből, aggódva tudósít nekem.

Természetesen én is igyekszem megtartani Lilivel kapcsolatos bevett szokásainkat, és ugyanannyi vagy még több figyelmet szentelni neki, mint kistestvére megszületése előtt. Persze ez nem mindig sikerül, és ilyenkor rosszul is érzem magam. Nagyon megható, ahogy Lili ott puszil meg engem is és Madárlevelet is ahol éppen elér, miközben szoptatok vagy böfögtetek. Közben valahogy olyan nagylányosan védelmezően és éretten néz rám, mintha megértette volna, hogy most már nem ő a legkisebb a családban. Már a szülést követő napon 1,5-2 órát olvastam Lilinek, miközben Madárlevelet szoptattam, aztán két héten keresztül még a régi napi rutint is sikerült megtartanunk. Én készítettem el napközben az ennivalóját, fürdettem és olvastam neki az esti lefekvéskor. Egyébként a szoptatás vége - amikor Madárlevél legtöbbször már alszik - az egyik legjobb alkalom, hogy Lilinek olvassak vagy feladatokat oldjunk meg.

Madárlevél általában délután 2-től alszik 3 órát, akkor is csak többszöri próbálkozás után sikerül végre mély álomba merülnie. Előtte csak szoptatás közben vagy utána szenderül el 10-15 percre, aztán kipattan mindkét szemecskéje és mint aki jól végezte dolgát, nyújtózkodik egyet, és várja, hogy most mi fog következni. Nem is bánom, hogy ez így alakult, mert általában Lili délelőttönként pár órát egyedül szeret játszani, és délután inkább igényli figyelmemet. Ilyenkor olyan dolgokkal tudunk foglalkozni, amihez mindkét kezemre szükség van, pl. Anyák napi képeslap készítése, közös főzés vagy csak egyszerűen mindkét karommal át tudom Lilit ölelni, és jól megpuszilgatni.

Olivér, Adél, Lili

Hetente háromszor Lorraine- nevű kis barátnőjével szoktunk találkozni, aki pár percre lakik tőlünk. Még terhességem utolsó hónapjában barátkoztak össze Lilivel, általában hétfőn, kedden és pénteken játszanak együtt délutánonként. Mialatt Klári itt volt, mindig ő vitte Lilit a játszótérre „lorenezni”. Mióta hazautazott, Lilinek ez a programja is megmaradt, Madárlevél közreműködésével. Azért jó, ha Madárlevél ilyenkor alszik, mert a közelünkben lévő iskola játszóterén nincs pad, így nem tudok szoptatni. Bár amikor Madárlevél a játék kellős közepén ébred fel, Lorraine apukája, Chuck mindig lelkesen felajánlja, hogy folytassák a lányok náluk a játékot, és közben én meg tudok szoptatni.

A nehézségek általában abból adódnak, ha egyszerre van szüksége Lilinek és Madárlevélnek is valamire. Például, ha Madárlevél szopik és Lili is éppen akkor éhezik meg. Már Lili kisbabakorában megtanultam hogyan kell egy kézzel enni, vagy tenni-venni a házban, miközben Lilit a másikkal tartottam vagy szoptattam Ezt most elég jól tovább fejlesztettem. Nem probléma teát főzni, innivalót tölteni, Lilinek egy kézzel ennivalót készíteni, ki és betenni a hűtőből a dolgokat, megteríteni, vagy leszedni az asztalt. Még kenyeret is tudok úgy vágni, hogy közben Madárlevél ott pihen a kezemben. Annyira ismerem már a mozdulatait, hogy biztonságosan tudom tartani a kenyér megvajazása közben is. :-) A múltkor már Lili fogkeféje is a kezemben volt, hogy nekiálljak megmosni a fogát... Ilyenkor én is elképedek, hogy mennyi mindenre vagyunk képesek, ha a szükség úgy hozza.

Persze van amikor várni kell mindkét gyermekemnek, hol az egyiknek, hol a másiknak.
A minap bevásárolni voltunk. Szerencsére a boltban lehet segítséget kérni, kitolják a bevásárlókocsit a parkolóba és bepakolják a tele szatyrokat az autóba. Mire kiértünk az autóhoz, Lili megszomjazott, Madárlevél megéhezett és ezt egyre növekedő hangerejű sírással adta tudtunkra. Felmértem a helyzetet és úgy döntöttem, hogy Madárlevelet kell egy kicsit megvárakoztatnom, mert tudtam, hogy a szoptatás minimum 30-40 percig tartana. Kiástam az 5 szatyor egyikéből a 3,5 literes narancslevet, megkerestem Lili poharát az autóban, beleegyensúlyoztam a narancslét - mindezt szélvész gyorsasággal - miközben Madárlevél a kenguruban előttem izgett-mozott és egyre hangosabban sírt. Ezután gyorsan beültem az autóba, kicsomagoltam Madárlevelet a kenguruból és neki kezdtem a szoptatásnak. Boldogan cuppantgatott, hangos kortyintásokkal nyelte az anyatejet- végre ő is megkapta amire vágyott! Lili mellettem a kormánynál nyugodtan eszegetett, iszogatott miközben az óvodai élményeiről kérdezgettem. Lelkesen el is mesélte, hogy aznap Tommi nevű óvodástársa élő csigát vitt be megmutatni a játék-bemutatásra, ő pedig -kreatív módon- a sebét mutogatta a többieknek! :-).

Ezek az idilli pillanatok a legeslegjobbak, amikor mindenki jól érzi magát. Mindkét tündérkémnek tele a hasa, enyhítettem éhségükön, szomjúságukon és sugárzik a szemük a boldogságtól. Ez az amiért érdemes élni!

szerda, május 09, 2007

Olivér két hónapos

Olivér 2 hónapos Olivér a múlt héten volt két hónapos. Ezt a fotót útlevélképnek készítettük, de nem sikerült a hátteret Photoshoppal kifehérítenem így pedig nem fogadják el. Ezért inkább készítünk majd egy másikat, de azon Adél már fehér pólót fog felvenni :-).

Hétfőn vitte Adél Olivért a 2 hónapos orvosi felülvizsgálatra és oltásra. Szegényke négy oltást kapott, kettőt-kettőt mindkét combjába, valamint szájon át rotavírus elleni szérumot. Születése óta 8 cm-t növekedett, ma már 60 cm a hossza. A fejátmérője 35-ről 39.5 cm-re nőtt, a súlya 3.3 kg-ról 5.5 kg-ra gyarapodott. A súlya és a hossza is az átlag felett van (az átlag az 50%, ő mindkettőben 75%-os). A fejmérete átlag alatti (25%). Lili sokkal kisebb és könnyebb volt, de az ő fejmérete mindig 100%-os rekordértéket ért el!

Olivér az oltások után két napig kicsit nyűgös és aluszékony volt, az első nap hőemelkedése is volt. A lényeg az, hogy teljesen egészséges és továbbra is nyugodt, higgadt, türelmes, hálás és vidám kisbaba! Lili továbbra is együtt érző, gyengéd, figyelmes és kedves a testvérével. Szeret vele beszélgetni, próbálja megnevettetni, például így: „Hát te Madi, kérsz egy kis csokit, hogy megegyed?” Lli ezt nagyon viccesnek találja, mert tudja, hogy a kisbabák csak tejet isznak, valamint szerinte Olivér sem fog 7 éves koráig csokit enni (Lili sem eszi meg, 7 éves korára tartogatja amegkóstolását). A „Madi” a Madárlevél becenév tovább-becézése, de ezen kívül szólítjuk még Vukesz, Oli, és számtalan más néven is.

Az ismerőseink véleménye nagyjából fele-fele arányban megoszlik abban, hogy Adélra, vagy rám hasonlít-e inkább, de az óvodai anyukák egybehangzó véleménye szerint Olivér nem más, mint Lili fiú verziója! :-)

kedd, május 01, 2007

Klári Mama hazautazott

Ezen a kép április 14-én készült, amikor színházba mentünk:
Ez a kép április 14-én készült, amikor színházba mentünk Épp ma volt egy hete, hogy Anyu visszautazott Magyarországra. Eredetileg három és fél hetesre tervezte a látogatását, hogy az Olivér születése utáni legnehezebb időszakon átsegítsen bennünket. A visszautazás előtt néhány nappal szerencsére sikerült rábeszélnünk, hogy maradjon még két hétig. Egy nap gondolkozás, és Apuval való tárgyalás után úgy alakult, hogy a két héttel későbbi jegyek elfogytak, és csak négy héttel későbbre maradt hely. Ezt az opciót már nem vetettem hosszas egyeztetés alá (hátha a végén nemet mondanak :-P), hanem gyorsan átrakattam a jegyet mielőtt még ez a hely is elfogy. Mi örültünk a plusz négy hétnek, Apu már nem annyira... Az biztos, hogy Anyu ittléte óriási segítség volt nekünk, nem egyedül kellett átvészelni az első időszakot, és fontos része volt abban is, hogy Lilivel is minden a lehető legjobban alakult, nem jutott rá kevesebb figyelem, mint Olivér születése előtt. Nem tudom, hogy egyedül hogy bírtuk volna a strapát! Így szinte úgy éreztem magamat, mintha nyaralni mentünk volna! Hétvégéken eljutottunk közösen néhány helyre, többször volt időnk főzőcskézni, el tudtunk elég sok dolgot intézni, és bepótoltunk olyan régebb óta húzódó projecteket, mint például szőnyegtisztítás és kertészkedés.

Anyu hősiesen csinálta végig ezt a 7 és fél hetet. Az biztos, hogy elég fárasztó volt belecsöppennie a két gyerek által okozott kavalkád közepébe úgy, hogy a napi rutinból való kikapcsolódásra elég kevés lehetőség volt. Lilivel azonban nagyon sok vidám és emlékezetes órát töltöttek együtt, és alkalma volt Olivérrel is jól kibabáznia magát! Lilit és Olivért is ugyanannyi idős korában láthatta, személyesen tapasztalhatta meg a hasonlóságokat és a különbségeket. Egy ilyen hosszú látogatásba már sok minden belefért, nem lett egy szempillantás alatt vége, mint a szokásos három hetes turnusoknak.

Lili eléggé jól fejben tartja a naptárhoz kötött eseményeket, pontosan tudta, hogy Mama hányadikán érkezik, és mikor utazik el. Március 27-én ezt mondta neki: „Mama, te azt hitted, hogy ma fogsz hazautazni!” :-)

Tehát épp egy hete vagyunk Anyu nélkül négyesben, és azt kell hogy mondjam, hogy minden elég zökkenőmentesen halad! Olivér továbbra is fantasztikusan nyugodt és jókedvű kisbaba. Kedden és csütörtökön reggel én viszem Lilit 8-ra az oviba, Adél megy érte 11-kor. Óriási szerencsénkre Olivért minden ellenkezés nélkül be lehet tenni az autóba, még bevásárolni is el tudnak menni hármasban. Lilivel ennyi idős korában nagyon nehéz volt közlekedni, nem maradt meg szótlanul a babaülésben. Szerdánként Lili egy óvodás társával (Zoe) könyvtárba kezdett járni mesét hallgatni, utána egy jót játszanak a szomszédos játszótéren. 10-re jön érte Zoe anyukája, délután 2 felé hozza haza. Csütörtökön délután Lili alszik, hogy erőt gyűjtsön az 5-kor kezdődő tánc órához, hova Adél viszi el, és én megyek érte fél 7 körül. Hétvégén két gyerek születésnapon is voltunk, Adél és Olivér is eljött mindkettőre, Olivér mindkétszer szinte végig aludt!

Olivérre is jut azért kellő figyelem, hiszen általában két óránként szopik, utána egy jó darabig kézben kell tartani, mert ha Adél túl korán tenné le, akkor visszabukná a tejet. A szopás utáni rövid bóbiskolás után előfordul, hogy eszik még egy második tejadagot is, így megint nem lehet egy ideig letenni. Amikor Olivér felébred, akkor általában nagyon jókedvű, vidáman mosolyog ha beszélünk hozzá, de a kis ágyában vagy a kis rugdalózó székében egyedül is nyugodtan elnézelődik. Zökkenőmentesen megy a két gyerek párhuzamos fürdetése, Adél ma ráadásul egyedül hajtotta az egészet végre, amíg én fél nyolcig egy tanfolyamon voltam!

Ma lefoglaltam őszre a magyarországi repülőjegyeket, kevesebb, mint öt hónap múlva már a repülőgépen fogunk ülni! Ha továbbra is minden olyan jól halad, mint eddig, akkor azt hiszem, ez a nyár elég hamar el fog suhanni! :-)