„Ugye milyen jó érzés két gyerek Anyukájának lenni?” kérdezgeti gyakran Anyukám. Egyszóval úgy tudnám összefoglalni, hogy fantasztikus! De ezt valószínűleg ti is gondoltátok.
Madárlevéllel való várandósságom alatt többször gondolkodtam azon, vajon hogyan fogok tudni egyszerre két gyerekre figyelni, mert a Lilivel való törődés és foglalkozás is szinte egész napomat kitette. Amikor erről a kérdésről nagycsaládos anyukákat faggattam, általában azt a választ kaptam, hogy higgyem el menni fog, mert Lili már nagy, sok mindent megért és szívesen segít majd. Azon kívül én is már gyakorlott anya vagyok, könnyebben veszem majd a nehézségeket. Valahogy így is lett... Pillanatnyilag könnyedén mennek a dolgok, nem is gondoltam volna, hogy így lesz!
Ennek szerintem több összetevője is van. Az első, hogy Madárlevél egy tündérke: vidám, nyugodt és türelmes kisbaba, aki sokat mosolyog. Ha ránevetünk, ő is visszanevet - még szoptatás alatt is - eközben huncutul felhúzza kis orrát, ami nagyon aranyos. Ritkán sír, csak akkor, ha nem sikerül böfögnie és a beszorult levegő feszíti a kis hasát, vagy ha már nagyon elfáradt és aludni szeretne. Ha hirtelen megéhezik, de még ki kell várnia, amíg tisztába teszem, hüppögve legörbíti kis száját, de ahogy ránevetek, el is felejti, hogy sírni készült. Általában könnyű elterelni figyelmét a sírásról egy-egy nevetéssel, cumival vagy játékkal.
Szemmel láthatólag élvezi amikor beszélek hozzá, vagy foglalkozom vele, hatalmas gomb szeme végtelen szeretetet sugároz. Olyan okosan tud nézni, mintha azt kérné, hogy áruljam el világ összes titkát. Nagyon tetszik neki, amikor utánozzuk gügyögését. Egy- egy pillanatra megáll, koncentrál, majd újabb lendülettel és sóhajtással fog bele mondókájába, és mondja újra meg újra. Már egy hónapos korában is jól lehetett beszélgetni vele, azóta csak gyarapodott „szókincse”. Két hónaposan, Anyák napja hajnalán egy kedves kis monológgal lepett meg. Érdekes, hogy Lili is pont ugyanezt tette 4 évvel ezelőtt 6 hetesen. Egyébként Lili rögtön észreveszi, ha Madárlevél egy új hangzó kiejtésével próbálkozik: „Anyácska, Madárlevél azt mondta, hogy „hőőőő”! Biztosan azt akarta mondani, hogy hó!” :-)
Madárlevél egyik kedvenc időtöltése, hogy szoptatás után hajamba kapaszkodva kukucskál, nézelődik vállamon át. Ha ilyenkor átadom Ottónak, hogy böfögtesse meg, legtöbbször visszakéredzkedik hozzám: pontosan megvan a helye, hogy kis állát a nyakam és a vállam közötti melyik mélyedésben pihenteti meg. Jó érzés, ahogy szuszog a vállamon, és selymes hajával borított buksi fejecskéje hozzáér az arcomhoz.
Madárlevél szívesen elnézeget 30-40 percig is a kiságyban vagy a babakocsiban. Ez nagyon nagy szerencse, mert így reggel gyorsan fel tudok öltözni, meg tudok fésülködni vagy Lilivel tudok egy kicsit foglalkozni. Amikor eszünk, a konyhában tevékenykedem, vagy éppen mosok, Madárlevelet a babakocsiba teszem és odahúzom a közelünkbe, hogy ő is velünk lehessen. Mindig elmagyarázom neki, hogy most éppen mit csinálunk. Lili is ugyanúgy szereti megbeszélni vele a dolgait.
A könnyebbség második összetevője, hogy 7 héten keresztül volt segítségünk. Klári jóvoltából megoszlottak a napi tennivalók és Madárlevél érkezésével járó többletfeladatok. Klári főzött, mosogatott, takarított, emellett velem felváltva foglalkozott Lilivel és Madárlevéllel. Így mindenki pihentebb és nyugodtabb volt a 7 hét elteltével. Eközben otthon Anyukám finomabbnál finomabb falatokat főzött az idősebb Ottónak, hogy valamelyest enyhítse Klári ideutazásával együtt járó hiányérzetét. Igazi családi összefogás valósult meg! Itthon Lilivel is mindig tudott valaki foglalkozni, volt, amikor nem is egy, hanem egyszerre két felnőtt jutott rá! Így könnyebb volt a váltás számára is, nem egyik napról a másikra érte a változás.
A harmadik összetevő, hogy Lili segítőkész, érdeklődő és megértő Madárlevéllel kapcsolatban: nagyon szereti a kistestvérét! Ugyanúgy puszilgatja, becézgeti, ahogyan mi is, részt vesz a tisztába tételnél, kiválasztja a pelenkát, és egyik szobából a másikba hozza-viszi a kért dolgokat. Ha Madárlevél sír, és én éppen nem tudok odamenni, Lili együtt érzően vigasztalja, beszél hozzá. Ha véletlenül utazás közben Madárlevél feje kidől az autósülésből, aggódva tudósít nekem.
Természetesen én is igyekszem megtartani Lilivel kapcsolatos bevett szokásainkat, és ugyanannyi vagy még több figyelmet szentelni neki, mint kistestvére megszületése előtt. Persze ez nem mindig sikerül, és ilyenkor rosszul is érzem magam. Nagyon megható, ahogy Lili ott puszil meg engem is és Madárlevelet is ahol éppen elér, miközben szoptatok vagy böfögtetek. Közben valahogy olyan nagylányosan védelmezően és éretten néz rám, mintha megértette volna, hogy most már nem ő a legkisebb a családban. Már a szülést követő napon 1,5-2 órát olvastam Lilinek, miközben Madárlevelet szoptattam, aztán két héten keresztül még a régi napi rutint is sikerült megtartanunk. Én készítettem el napközben az ennivalóját, fürdettem és olvastam neki az esti lefekvéskor. Egyébként a szoptatás vége - amikor Madárlevél legtöbbször már alszik - az egyik legjobb alkalom, hogy Lilinek olvassak vagy feladatokat oldjunk meg.
Madárlevél általában délután 2-től alszik 3 órát, akkor is csak többszöri próbálkozás után sikerül végre mély álomba merülnie. Előtte csak szoptatás közben vagy utána szenderül el 10-15 percre, aztán kipattan mindkét szemecskéje és mint aki jól végezte dolgát, nyújtózkodik egyet, és várja, hogy most mi fog következni. Nem is bánom, hogy ez így alakult, mert általában Lili délelőttönként pár órát egyedül szeret játszani, és délután inkább igényli figyelmemet. Ilyenkor olyan dolgokkal tudunk foglalkozni, amihez mindkét kezemre szükség van, pl. Anyák napi képeslap készítése, közös főzés vagy csak egyszerűen mindkét karommal át tudom Lilit ölelni, és jól megpuszilgatni.
Hetente háromszor Lorraine- nevű kis barátnőjével szoktunk találkozni, aki pár percre lakik tőlünk. Még terhességem utolsó hónapjában barátkoztak össze Lilivel, általában hétfőn, kedden és pénteken játszanak együtt délutánonként. Mialatt Klári itt volt, mindig ő vitte Lilit a játszótérre „lorenezni”. Mióta hazautazott, Lilinek ez a programja is megmaradt, Madárlevél közreműködésével. Azért jó, ha Madárlevél ilyenkor alszik, mert a közelünkben lévő iskola játszóterén nincs pad, így nem tudok szoptatni. Bár amikor Madárlevél a játék kellős közepén ébred fel, Lorraine apukája, Chuck mindig lelkesen felajánlja, hogy folytassák a lányok náluk a játékot, és közben én meg tudok szoptatni.
A nehézségek általában abból adódnak, ha egyszerre van szüksége Lilinek és Madárlevélnek is valamire. Például, ha Madárlevél szopik és Lili is éppen akkor éhezik meg. Már Lili kisbabakorában megtanultam hogyan kell egy kézzel enni, vagy tenni-venni a házban, miközben Lilit a másikkal tartottam vagy szoptattam Ezt most elég jól tovább fejlesztettem. Nem probléma teát főzni, innivalót tölteni, Lilinek egy kézzel ennivalót készíteni, ki és betenni a hűtőből a dolgokat, megteríteni, vagy leszedni az asztalt. Még kenyeret is tudok úgy vágni, hogy közben Madárlevél ott pihen a kezemben. Annyira ismerem már a mozdulatait, hogy biztonságosan tudom tartani a kenyér megvajazása közben is. :-) A múltkor már Lili fogkeféje is a kezemben volt, hogy nekiálljak megmosni a fogát... Ilyenkor én is elképedek, hogy mennyi mindenre vagyunk képesek, ha a szükség úgy hozza.
Persze van amikor várni kell mindkét gyermekemnek, hol az egyiknek, hol a másiknak.
A minap bevásárolni voltunk. Szerencsére a boltban lehet segítséget kérni, kitolják a bevásárlókocsit a parkolóba és bepakolják a tele szatyrokat az autóba. Mire kiértünk az autóhoz, Lili megszomjazott, Madárlevél megéhezett és ezt egyre növekedő hangerejű sírással adta tudtunkra. Felmértem a helyzetet és úgy döntöttem, hogy Madárlevelet kell egy kicsit megvárakoztatnom, mert tudtam, hogy a szoptatás minimum 30-40 percig tartana. Kiástam az 5 szatyor egyikéből a 3,5 literes narancslevet, megkerestem Lili poharát az autóban, beleegyensúlyoztam a narancslét - mindezt szélvész gyorsasággal - miközben Madárlevél a kenguruban előttem izgett-mozott és egyre hangosabban sírt. Ezután gyorsan beültem az autóba, kicsomagoltam Madárlevelet a kenguruból és neki kezdtem a szoptatásnak. Boldogan cuppantgatott, hangos kortyintásokkal nyelte az anyatejet- végre ő is megkapta amire vágyott! Lili mellettem a kormánynál nyugodtan eszegetett, iszogatott miközben az óvodai élményeiről kérdezgettem. Lelkesen el is mesélte, hogy aznap Tommi nevű óvodástársa élő csigát vitt be megmutatni a játék-bemutatásra, ő pedig -kreatív módon- a sebét mutogatta a többieknek! :-).
Ezek az idilli pillanatok a legeslegjobbak, amikor mindenki jól érzi magát. Mindkét tündérkémnek tele a hasa, enyhítettem éhségükön, szomjúságukon és sugárzik a szemük a boldogságtól. Ez az amiért érdemes élni!
