A pók

Madi csütörtökön reggel még nagyon recsegősen köhögött, így nem ment óvodába. Helyette egy pókkal játszott, amit a fürdőkádban talált. Egyáltalán nem félt tőle, teszett neki, ahogy a kezét csiklandozta. Becézgette, szinte simogatta és nevetgélt közben.

-Vigyázz Kicsikém, nehogy megcsípjen!
-Nézd, Anya! Ez nem bánt, ez nem csípős pók!
-Honnan tudod?
-Tudom. Látod, nem kell félni, nem bánt! Csak itt mászik rajtam! - kiáltotta lelkesen, csillogó szemekkel.

Madi lehozta a földszintere mint egy kis háziállatot. Nézegette, élvezte, ahogy fel és alá mászkált a kezén. Aztán a terepet kezdte fürkészni, hogy hova tehetné. Meg akarta tartani akár egy kiskutyát.

-A legjobb lesz, ha visszatesszük a kádba, ott jól látszik. Eddig is ott lakott, ott könnyen megtalálod.
-Jó -egyezett bele.

A következő pillanatban a pók ismét a kádban volt. Aztán Madi is. Ahogy újdonsült barátját szemlélte a kádra támaszkodva, elveszítette egyensúlyát és beleesett a kádba, magával rántva súlyos 1 centesekkel töltött pénzes zsákját. Sajnos, nem a legjobb helyre esett... Szegény pók, az utolsókat rúgta. Madi sírva fakadt, ölembe vettem, hogy megvigasztaljam.

-Nem történt semmi baj- mondtam neki- csak meglepődtél miután elveszítetted az egyensúlyodat.
- És akkor többet már nem is találjuk meg???-kérdezte tágra nyílt szemekkel, kissé hitetlenkedve két szipogás között.
-De megtaláljuk. - nyugtattam meg.

Visszatértünk a pókhoz. Madi visszamászott a kádba, kis kezébe véve nézegette a nyolclábút, aminek már csak hét lába volt, teste kicsavarodott és lábai az égnek álltak.
-Anya, akkor most el kell vinni az állatorvoshoz???