Lili két keréken

Lilit tavaly nyáron (4 éves korában) próbáltam megtanítani kétkerekű biciklivel biciklizni. A kitámasztó kerekekkel már régóta nagyon jól tudott menni, de tetszett neki az ötlet, hogy megtanuljon két keréken egyensúlyozni. Többször is elmentem vele egy közeli parkban levő füves lejtőre, ahol Julia-t és Chloe-t tanította Tim biciklizni, és esküdött rá, hogy tökéletes erre a célra, a lányai nagyon hamar megtanultak.

Elég fárasztó volt Lilit a dombon fel és le tologatni, és nem is haladtunk sokra. Állandóan ide-oda nézegetett, nem előre figyelt, így persze nem nagyon tudott egyensúlyozni, ráadásul nagyon hamar meg is unta a gyakorlást, inkább a mászókákhoz szeretett volna menni játszani. Nyár végén ráadásul eltörte a kezét, szeptemberben Magyarországon voltunk, úgyhogy hirtelen vége lett a kerékpároktatásnak. A biciklire persze nem raktuk vissza a kitámasztó kerekeket, Lili inkább a rollerét használta. Még két éves és két hónapos korában vettünk neki az interneten egy klassz rollert aminek elöl két kereke van, ezért nem lehet vele eldőlni, néhány nap alatt megtanult vele menni. Sajnos ezt a rollert azóta nem gyártják, csak olyanokat, amiknek hátul van dupla kerekük, de azok nem olyan jók, mert a gyerekek állandóan beleütik a sarkukat ahogy hajtják magukat.

Ezek a most divatos kis kerekű rollerek egyébként nagyon jópofák, gyorsak és hihetetlenül strapabíróak, csak egy gondjuk van: ha a járdán a betonlapok illesztése elmozdul (például ahol a fák gyökerei felemelik őket), a roller kereke megakadhat, és a gyerek orra eshet. Ez Lilivel sajnos többször is megtörtént mire megtanulta, hogy a bukkanókon nagyon óvatosan kell átmennie.

Lorraine, Lili barátja már egy éve tudott két keréken biciklizni, idén februárban Lili újra érdeklődni kezdett a kerékpározás iránt. Egyik nap amikor Madit vittem ki a játszótérre (amíg Adél takarított), Lili a fejébe vette, hogy ő mindenképpen biciklivel akar jönni. Hiába magyaráztam neki, hogy ő még nem tud kétkerekűvel menni, nem sikerült lebeszélnem. Egyik kezemmel Madit toltam a babakocsiban, másikkal Lilit fogtam hogy nehogy eldőljön, így vonszoltuk el magunkat a játszótérig ami kb. 500 méterre van a házunktól. A játszótéren Madira kellett vigyáznom (homokoztunk, mászókáztunk, hintáztunk, csúszdáztunk, egy kosárlabdát kergettünk), nem tudtam egyedül hagyni, és Lilit tologatni. Lilit ez nem érdekelte, a mászókák körüli puha talajon kitartóan próbálgatott a biciklivel elindulni, majd egy-egy pedáltekerés után elesés nélkül a lábát letenni. Én nem is nagyon tudtam rá figyelni, Madi az összes érzékszervemet lekötötte, mert állandóan ide-oda mászott, és neki még életveszélyesek ezek a magas mászókák.



Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Lili már vidáman biciklizik körülöttünk, több pedáltekerésig sem vesztette el az egyensúlyát! Persze nagyon boldog volt, hogy ilyen hamar ráérzett a biciklizésre, én is büszke voltam rá, hogy ilyen látványos eredményt ért ennyire rövid idő alatt! Sajnos éppen nem volt nálam a fényképezőgép, a telefonommal készítettem néhány képet.

Lili másnap már a kosárlabdapályák betonján kerekezett, teljesen rutinosan el tudott indulni, kanyarodni, oszlopokat kikerülni - ez nagyon fontos eleme a biciklizésnek! :-), és szépen meg is tudott állni. Hihetetlen látvány volt figyelnünk, hogy egy napon belül mekkora fejlődésen ment keresztül, úgy biciklizett, mintha világ életében ezt gyakorolta volna! Olyan mámoros élmény lehetett ez neki, mint amikor megtanult járni: hirtelen soha nem látott sebességgel tudott két dimenzióban mozogni, távoli helyekre pillanatok alatt szabadon el tudott jutni. Egy 7 éves forma kisfiú csodálkozva jegyezte meg, hogy látta Lilit előző nap gyakorolni, és már milyen ügyesen tud menni!

Kaliforniában kötelező biciklizés közben felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt a bukósisak viselése (úgy hallottam, ezt nemsokára Magyarországon is bevezetik). Ahogy Lili egyre gyorsabban és egyre vagányabban tekert, nehéz volt magamat türtőztetni hogy nem szaladjak utána, hogy el tudjam kapni ha netalán elesik. A legnagyobb meglepetésemre egyszer sem esett el a tanulás alatt és utána sem. Lili ettől kezdve minden nap biciklizni akart, Lorraine-el megállás nélkül rótták a köröket. A játszótéren mindenhová biciklivel közlekedtek, biciklivel mentek a csaphoz vizet inni, biciklivel érkeztek a homokozóhoz, és biciklivel kergették a nyulakat!



Talán egy hét múlva mondtam Lilinek, hogy felpumpálom a biciklije kerekeit. Kérdezte, hogy miért kell felpumpálni. Azt válaszoltam hogy azért, mert így majd még gyorsabban tud menni. Ezt sajnos nem kellett volna mondanom, mert úgy próbálta ki a pumpálás hatását, hogy őrült gyorsan kezdett el tekerni a házunk előtt a járdán. A lejtőn nagyon felgyorsult, hiába kiabáltam neki, hogy fékezzen, a sebesség mámora miatt meg sem hallotta. A házunk elé érve túl nagy sebességgel próbált a garázs elé befordulni, felszaladt a fűre, ahol el is esett. A fű ugyan puha volt, de a kormány beleállt az oldalába, és a bőrét is csúnyán felhorzsolta. Szegénykének nagyon fájt, utána napokig meg is látszott a helye. Kérdeztem, hogy miért nem fékezett amikor kiabáltam, azt válaszolta, hogy nem hallotta. Bánatosan még annyit mondott, hogy inkább engedjem le puhára a gumikat, mert így túl gyors lett a bicikli...

Madi is jól járt Lili újdonsült biciklizés-tudományával, mert amikor Lilivel elmegyünk kerekezni, Madi be tud ülni a biciklim csomagtartójára szerelt gyerekülésbe. Lili épp kezdte már kinőni, így Madi teljes joggal megörökölte ezt a helyet. Nagyon tetszik neki amikor beültetjük, sőt oda is szokott húzni engem a garázsban ha biciklizni szeretne. Lili régi rollerére is örömmel fel szokott állni, de ahhoz még túl kicsi, talán egy év múlva meg fogja tanulni a használatát.

Videó: Játszótéri biciklizés. Eredett felbontásban itt található. Kérem megfigyelni, hogy milyen 15 éves pólót kapartam elő magamnak a fiók aljáról, még nem volt szívem kidobni...



Már épp azt hittük, hogy egy ideig le lesz a gond a bicikli témáról, amikor márciusban Lorraine egy nagyobb (16") kerékpárt kapott. Lili is rögtön kipróbálta, jól tudott vele menni, persze ő is szeretett volna magának egy nagyobbat. Én azonban még szerettem volna ha egy kicsit továbbra is a kicsi (12") kerékpárját használná, arról mégiscsak kisebbet lehet esni... Egy hónapon keresztül Lili minden alkalommal elkunyerálta Lorraine-től a nagyobb biciklit, elég biztonságosan ment vele, ezért nem tétováztam tovább, egyik nap elmentem egy játékboltba körülnézni. Kérdeztem Lilit, hogy ő is szeretne-e jönni, de nagy meglepetésemre inkább itthon akart maradni, mert Elle-hez akartak átmenni a szomszédba születésnapján megköszönteni. Mindenesetre ellátott részletes instrukciókkal, hogy milyen biciklit nézzek neki, és mielőtt elmentem, még egyszer összefoglalta: "Apácska jegyezd meg, vegyél pónisat, ha nincs, akkor királylányosat, ha nincs, akkor olyat mint Lorraine-é, ha nincs, akkor lilát".

Persze nem volt a boltban sem pónis, sem királylányos, sem olyan, mint Lorraine-é. Volt egy rózsaszín Barbie-s, és egy szép lila, nagyjából egyformák voltak. A Barbie-s jóval kevesebb került, de tudtam, hogy Lili kedvenc színe a lila, Barbie pedig nem igazán királylány, sőt Lili a rózsaszínt nem is nagyon szereti (sokáig azt mondta, hogy minden szín a kedvence, kivéve a rózsaszín). Szinte olyan érzés volt biciklik közül választani, mint amikor autót kell venni: jobb lenne az olcsóbbal megúszni, de a drágábbat jobban lehet szeretni... Végül "egyszer élünk" alapon a lánybiciklik BMW-jét a lila, virágmintás, virágpedálos, fehér gumis, lila küllős, elöl-hátul patkófékes plusz kontrás Schwinn-t vettem meg.



Itthon persze nagy volt az öröm, aznap este össze is kellett szerelnem, Lili lelkesen segített mindenben. Imádta a lila metálfényezést, a kedvenc extrája a kormányra szerelt kis táska volt, amibe azonnal be is költöztette a kedvenc pingvinjét (amit 4. születésnapján az óvónénijétől kapott), és aki azóta is állandóan a biciklin utazik. Átszereltük a régi biciklijéről a két csengőt amiket Klári Mamától kapott tavaly ajándékba, és már készen is álltunk az indulásra. Lili könnyen tudott vele menni, nagyon kényelmes a magas kormány, könnyű fel- és leszállni, jól fog a kontra. A kézifékeket sajnos alig éri el az ujjaival, és túl nehéz velük fékezni, ez sajnos típushiba. A váz rettenetesen nehéz, Lili hamarabb ki fogja nőni, mint hogy fel tudná emelni, és sajnos emelkedőn nem is nagyon tud feljutni vele. Óriási öröm és nagy élmény volt Lilinek egyedül megtanulni biciklizni, utána pedig egy ilyen "BMW"-re szert tenni! Nekünk persze nagy öröm az ő boldogságát látni.

Remélem ez kerékpár néhány évig jó lesz! Legközelebb Madi fog következni a biciklizés-tanulással, neki Julia-éktól már kaptunk is egy vagány kis bicót. De addig még Adélnak is meg kellene tanulnia biciklizni, neki soha nem volt biciklije!