Időhiány

Nem tudom, mit csinálhatunk rosszul, de valahogy soha nincs semmire sem elég időnk...
Nem hogy kikapcsolódásra vagy pihenése nem jut idő, de még a legfontosabb dolgaink elvégzése is nehezen megy. Adél félút felé jár a terhességgel, sokkal fáradékonyabb, több alvásra van szüksége, de így is csodálkozom, hogyan bírja szusszal egész nap szinte megállás nélkül. Én 8-tól 5-ig dolgozom, nem túlórázok, de mire hazaérek, olyan fáradt vagyok, hogy nem tudok komolyabb dologba belefogni. Minden héten várjuk, hogy végre elérkezzen a hétvége, de akkor is csak torlódik a rengeteg kerti- és házimunka, bevásárolnivaló, és persze kell valami közös családi programot is csinálnunk.

Nagyobb lélegzetű dolgokat, mint lomtalanítás, nagytakarítás, szobák átrendezése, már nem is tervezünk, hacsak ki nem veszek egy hét szabadságot, ilyesmire nem fog jutni idő. Most hétvégén is jó hosszú volt a tennivalók listája, de csak nagyon kevés dolgot sikerült a két nap alatt véghezvinni. Éjszaka jutottam csak számítógép elé, az interneten utána kellett már néznem néhány dolognak, bank dolgokat kellett intézni, és rendelni dolgokat. Megint csak 5 órát aludtam, de ebben benn volt az is, hogy Lili 6-kor felébresztett, hogy pisilnie kell, és utána már nem tudtam újra elaludni.

Ma, hétfő reggel nem nagyon volt más választásom, kivettem egy szabadnapot, hogy folytassam a kertben a sürgős munkákat, elmenjünk Adélnak ruhákat vásárolni, és megnézzünk néhány gránit boltot, mert le kellene cseréltetni a konyhában az elkopott csempe asztallapokat. Lili jól bírta egész nap a strapát, de azért kellet a nyakamban cipelnem amikor elfáradt. Világos színű gránitot keresünk, mert az illene legjobban az elég sötét konyhánkba, de Lili fejébe vette, hogy ő feketét akar, ezért mindkét boltban ahova lejutottunk, minden fekete követ végigmustrált és mutogatta, hogy neki melyik tetszene. Úgy tűnik, világos színű gránitot nehéz lesz találni, ellenben nagyon tetszettek a szappankő (zsírkő) minták, de azok csak nagyon sötét, szinte fekete színekben vannak. Lehet hogy még a végén ennél kötünk ki, nem lehet sokkal tovább halogatni már a csempék lecserélését. Lilinek jutalmul, hogy ilyen jól viselte a vásárlást, elmentünk egy olyan hajdíszt vásárolni, amit Bianka hajában látott múlt hétvégén a magyar játszóházban, és azóta már sokat emlegetett. Ugyanolyat végül nem találtunk, de hosszú válogatás után a második boltban látott egy hasonlót, amin piros fehér és zöld szalagok voltak, ez nagyon tetszett neki, rögtön eltervezte, hogy majd ezt fogja legközelebb a Magyar Házba felvenni.

Délutánra az összes életerőm elfogyott, aludtam két órát, csak 6-kor ébredtem fel, ekkor már csak annyi időm maradt, hogy levágjam a füvet és megnyírjam a bougenvilla-t. Adél addig Lilivel foglalkozott, fontos volt, hogy Lili ne aludjon délután, mert akkor este későn feküdne le, reggel pedig óvodába kell mennie. Én éjjel még kiválogattam a hétvégén készült képeket és megírtam ezt a blog bejegyzést. Ezután nekiállok még a hajómúzeumról is írni... :-)

Ha Lili hetente nem csak kétszer 3 órát menne óvodába, vagy tudnánk találni egy babysittert heti 1-2 alkalomra, akkor rögtön több időnk maradna a dolgaink intézésére. Sajnos az óvodáról lemondtunk, mert ezt az óvodát is nehezen találtuk, a többivel pedig egyáltalán nem voltunk megelégedve, babysittert keresünk, de azt sem túl könnyű találni. Arról szoktunk fantáziálni, hogy mi mindent tudnánk csinálni, ha hetente egyszer a nagyszülők beállítanának, hogy elviszik Lilit valahova egy egész napra!

Van egy kollegám, akinek egy 2.5 éves kisfia van, de ők mindig is időmilliomosok voltak, a gyerekük teljesen egyhelyben ülő típus. Az anyukája a baba születésétől kezdve minden nap blogot írt, a kisfiúnak saját honlapot dizájnolt, naponta fotókat editált rá, flash programokat készített, stb. Nemrég mesélte a srác, hogy a felesége elkezdett web dizájner és fotó retusáló tanfolyamokra járni, közben betették a gyereket egész napra óvodába. Kérdeztem, hogy azért, hogy tudjon majd ilyen területen munkát találni (eredeti foglalkozása programozó, de nincs munkavállalási engedélye az USA-ban), de srác azt válaszolta, hogy nem, csak azért, hogy tökéletesíteni tudja a kisfiú honlapját! Szóval képesek voltak betenni a gyereket egy heti 40 órás óvodába (nem válogattak annyit amennyit mi), azért, hogy szebb legyen a gyerek honlapja! :-o

Többször hallottam már azt is, amikor szülők azzal dicsekedtek, hogy a gyerekük TV műsorokból és könyvekből maguktól tanulták meg az ABC-t és 20-ig számolni, mire iskola előkészítőbe (kindergarden) mentek 5 évesen. Ezt sem igazán értem, mert mi a számolást és az ABC-t is két nyelven tanítjuk Lilinek, olyan tempóban ahogy őt érdekli, természetesen semmit sem erőltetünk.

Szóval van még mit tanulnunk másoktól, de azt hiszem egyelőre maradunk annál, hogy amennyit csak lehet, Lilivel foglalkozunk, mert szerintünk így okosodik és fejlődik a legjobban.