Halloween!

A Halloween egy kelta hagyományon alapul, miszerint a halottak napja előtti éjszaka megjelennek a halottak szellemei, mert ekkor vándorolnak a túlvilágra. A szellemeknek testre van szükségük a túlvilágon, ezért az emberek szellemeknek öltöznek, be hogy ne tudják őket felismerni és ne eshessen bántódásuk. Itt az USA-ban nincsen farsang, Halloween-kor öltöznek be a gyerekek jelmezbe, sötétedés után végigjárják a környék házait, ahol a „Trick or treat!” felszólításra édességet kapnak. Elég sok házat feldíszítenek erre az alkalomra, vannak ahol „kísértet házat” rendeznek be szárazjéggel, fény és hanghatásokkal, mindenféle rémisztgetéssel. A Halloween szokásos kellékei, a szellemek, boszorkányok, töklámpások, fekete macskák, pókok és csontvázak mellett sok helyen groteszk és rémítő zombi filmekbe illő kellékeket is használnak: levágott véres végtagokat, kifolyt szemű, nyílt sebekből vérző torzszülött rémeket, stb.

A kisgyerekeknek persze a jelmez és az édesség a legérdekesebb része az eseményeknek. Mi idén már jó sok bőrt lehúztunk erről az ünnepről, és még csak holnap lesz október 31! Az eBay-en rendeltem használt lámpadíszeket, egy 100 izzós LED fénysorra felragasztgattam őket, és kifeszítettem a kertben. Adél egy tököt készített el, arc helyett egy fekete macskát és denevéreket vájt ki belőle.



Lili óvodai csoportja múlt héten „pumkin patch”-en volt kirándulni, ahol Lili egy éves kora óta először látott újra élő tyúkokat és kakast, látták a sütőtök növekedési fázisait, simogattak kecskéket és bárányokat, és mindenki hazahozhatott egy tököt. Adél sokat gondolkodott, hogyan fordítsa le a „pumkin patch”-t, mert mi tudatosan elkerüljük a két nyelv keverését. Tükörfordítás szerint „sütőtök parcella” lenne, de Adél ennél sokkal művészibb megoldást talált: „tök vásár”, Lili azóta is így hívja.

Csütörtökön volt az óvodában a jelmezes felvonulás. Egy-két hónappal ezelőtt láttunk egy boltban jelmezeket, ahol Lili lecsapott a Micimackósra, ezt vette fel az óvodában. Érdekes, hogy Lilin és Zoe-n kívül (aki szakácsnak volt öltözve) az összes kislány valamiféle királylány vagy tündér jelmezben volt. Szerdánként Lili Zoe-val szokott egy játszótéren találkozni, több órán keresztül tudnak megállás nélkül játszani. Zoe szülei japán származásúak, de már ők is itt születtek az USA-ban. Zoe nagyon jól beszél angolul és egy okos, kiegyensúlyozott kislány, jó hatással vannak egymásra játék közben. Lili az óvodában nagyon bemelegedett a jelmezébe, ezért tízóraizáskor Adél levette róla.



Szombaton a magyar házban havonta tartott játszóházban is Halloween volt. Ez ugyan nem magyar hagyomány, de a gyerekek nagyon szeretik, és legalább itt is mindenki beöltözhetett a jelmezébe. Erre az alkalomra Lili már másik jelmezt választott, a Julia-éktól kapott Hófehérke ruháját. Ez a ruha volt rajta tavaly július 30-án Hannah születésnapján is, amikor a lányok királylányoknak öltöztek be a közös strandolás után. A magyar házban Bea, az óvónéni nagyon jó játékokat szokott kitalálni, rajzolnak, festenek, vágnak, ragasztanak, bingóznak, különféle társasjátékokat játszanak és versenyeznek. Most Adél is besegített, adott néhány Halloween-es ötletet Beának. A zsinóron lógó almát nagy kitartással próbálták megenni, de, még beleharapniuk is csak elég nehezen sikerült. Lili mindig nagy örömmel szokott menni.

2005:

Végül itt van még néhány kép múlt hétvégéről, amikor a Vadállat Park-ban voltunk. Lili nagyon készült az elefántos műsorra, az összes cicáját magával hozta két dobozban, hogy ők is meg tudják nézni. Persze amikor megérkeztünk, én nem akartam magammal cipelni őket, ezért azt javasoltam, hogy csak a legkisebbet hozzuk be, ő majd elmeséli a többieknek, hogy mit látott. Ez a megoldás nem felelt meg Lilinek, mert szerinte a többi cica is szeretné látni a műsort, de érdekes módon abba a megoldásba belement, hogy tegyük ki az összes cicát a kocsi ablakába, és onnan el fognak tudni nézni a színpadig. Lili is pontosan tudja, hogy a parkolóból nem lehet olyan messzire ellátni, de az ő varázslatos univerzumában ez szerencsére nem volt ellentmondás. Az állatpark abban különbözik az állatkerttől, hogy itt nagy területeken szabadon kószálhatnak az állatok. Felültünk a vonatra, ami 45 perc alatt körbevitt bennünket, utána megnéztük az elefántos műsort, ezután láttuk az oroszlánokat, épp volt két kisoroszlán is. Már hazafelé indultunk volna, amikor egy madárbemutatóra gyülekező embereket láttunk, ezért azt is megnéztük. A végére Lili jól elfáradt, a nyakamban kellett cipelnem, sajnos babakocsiba ő már nagyon régóta nem hajlandó beülni (mert az babáknak való). Az parkolóban egy eltévedt őzzel (szarvassal?) találkoztunk, biztos átugrotta a kerítést. Lili szép lassan megközelítette, közben az őz feszülten figyelte, hogy mi történik. Az erőviszonyok szerint inkább Lilinek kellett volna megijednie, de végül az őz szaladt el. A képen nem igazán látszik, de egy elég nagy állat volt.