hétfő, október 16, 2006

Fénykép vagy videó?

Műnevetés :-)

Az utóbbi időben valahogy soha nem sikerül Liliről jó fényképeket készítenem. Ha adódik valami megörökítésre méltó jelenet, és épp nálam van a fényképezőgép, hiába készítek egymás után akár egy tucat képet, szinte mindegyik használhatatlan lesz. Amikor a kép megjelenik a fényképező kijelzőjén, szinte nem hiszek a szememnek, hogy mennyire nem adja vissza a valóságot. Látom, hogy Lili élőben milyen gyönyörű, hogy beszél a szeme, de a képen csak egy természetellenes grimasz, vagy egy furcsán megfagyott mozdulat látszik. El is megy a kedvem a fotózástól, amikor tudom, hogy hiába van a kártyán rengeteg kép, egyik sem lett olyan, mint amilyen az igazi élmény volt. A két kék fürdőköpenyes képet Adél készítette egy hónappal ezelőtt, Lili mindenképpen nevetni akart rajtuk, a kezével görbítette a száját nevetésre :-) Lilit minél közelebbről fényképezzük, annál szebb! Azért volt a frizurája így megcsinálva, mert aznap volt az ovodában pancsolós nap, mindenkinek fürdőruhában kellett mennie. Óvoda kedd és csütörtök délelőtt van, ezeken a napokon délután Lili aludni szokott. Csütörtökön délután balett órára jár, oda mindig nagyon szépen kiöltöznek a kislányok, valamint fel kell tűzni a hajukat, hogy pörgéskor ne repüljön mások szemébe. Más alkalmakor csak copfban, lófarokban vagy befonva szokta Lili a haját viselni.

Műnevetés :-) 2.

Szombaton végül sikerült néhány elfogadható képet készíteni, ötöt fel is tettem a fotóalbumba. Nem rosszak, de egyik sem lett tökéletes. Az első egy gránit boltban készült, le szeretnénk cseréltetni a konyhánkban a csempézett munkalapokat és az ebédlőasztalt valami kőre, amit jobban tisztán lehet tartani. Lili elég jól amíg a gránitokat nézegettük, bár a fejébe vette, hogy feketét vegyünk, mert az illik a fekete mikrohullámú sütőnkhöz... Ezzel szemben inkább világos színre lenne szükségünk, mert így is elég sötét a konyhánk. Épp lemaradt a képről hogy Lili a kezében tartotta konyháról készült fotót, ahhoz próbáltuk a gránitot választani.

Gránitboltban Bianka, Maja és Lili a tűzoltónapon egy régi tűzoltókocsin

Ebéd után a tűzoltóság nyitott napjára mentünk, ott találkoztunk Biankával és Majával, de az egész nem túl jól jött ki, mert Lili már nagyon várta, hogy játszhasson velük, de nem nagyon volt erre lehetőség és szegényke már túl fáradt is volt, mindennek nekiütközött. Egy évvel ezelőtt is voltunk ugyanezen a nyitott napon akkor készült a jobb oldalon levő fotó:

2006:Tüzoltónap 2006 2005: Tüzoltónap 2005

A tűzoltóság után elmentünk egy közeli élelmiszerboltba bevásárolni, ahol Lili megmászott egy dísztök hegyet (közeledik Halloween!), és ettünk-ittunk is valamit. Ezután tovább indultunk, amikor Lili megismerte, hogy azon a környéken jártunk, amerre vonatozni szoktunk menni... Kérte, hogy majd a jövő héten jöjjünk el, mert már elég régen voltunk. Ki tudja még, hogy jövő hétvégén mire fogja az időnkből jutni, inkább gyorsan beugrottunk, épp a gőzős mozdony ment, jól éreztük magunkat. A vonatozás után egy kollegámhoz mentünk, akinek megígértem, hogy lefényezem az autóját az új motoros fényező gépemmel és a német import profi autóápoló csodaszereimmel. Elég hamar végeztem, közben Lili ugrált a trampolinjukon. Itt volt az a dán kisfiú is, akivel egy hónappal ezelőtti születésnapon találkozott, és akkor egy kicsit játszottak együtt. Karl sajnos most nem volt jó passzban, kötekedett Lilivel és nem engedte, hogy játsszon azzal a habszivacs darabbal, amire azért egy fénykép erejéig mind a ketten felálltak. Karl a negyedik gyerek a családban (mind a 3 testvére fiú), rá már nem jut semmi figyelem, igazi kis vadóc. Másnap költöztek végleg haza Dániába.

Tökhegy  Karl és Lili

Mivel a fényképekkel mostanában nem vagyok megelégedve, ráálltam inkább videók felvételére. Amennyire nem adják már vissza az állóképek Lili személyiségét de még a külső megjelenését sem, annyira élethűek ezek a felvételek. Fel is töltöttem néhányat a youtube-ra (jobb oldalon a linkek között megtalálhatók). Kár hogy kegyetlenül összetömörítik őket, elég pocsék lesz a minőségük. Pedig megdöbbentően jó minőségben vesz fel a fényképezőgépünk, csak a hang elég halk, nehéz érteni a szöveget. Itt van egy videó, amin mind a hárman szerepelünk egy kicsit:



Kiderült, hogy a youtube-on az összes videóm hangsávja pár másodperccel el volt csúszva a képtől. Egyenként újraformázom őket, és feltöltögetem a jó verziót.