Házassági évforduló

Ma volt a 13-ik házassági évfordulónk, kivettem egy nap szabadságot. A munkahelyemen mondjuk azt mondtam, hogy szeptember 11. emlékére veszek ki egy napot, de azt nem részleteztem, hogy nem az 5 évvel ezelőtti, hanem a 13 évvel ezelőtti szeptember 11.-re emlékezünk... Lili ma házassági évfordulósat játszott, párba rendezte a kis állatait, a menyasszonyok nyakába egy-egy árcédulát tett nyakláncként, és az állatok így táncoltak az esküvőn. Délben a szomszédba ment át Clarissa 8-ik születésnapjára, egyedül otthagytuk egy órára, de az lett a vége, hogy megevett egy kis zacskó valamilyen joghurtos cukrot (innen gratulálnék a szülőknek, hogy adtak neki) és arra mentünk át, hogy ordít, mert leesett a betonra egy kis asztalról. Azért mászott fel, mert másik gyerekektől is azt látta. Szerencsére nem esett komolyabb baja, de így most négy végtagja közül hármon valamint az arcán is van néhány seb. Az autóban elgondolkozott, és azt mondta: "amikor Clarissa 9 éves lesz, akkor is a házzassági évfordulótokon lesz a születésnapja?". Döbbenetes, hogy egy (majdnem) három és fél éves gyerek ennyire előre tudjon gondolkodni és hogy így megértse az év napjait...

Délután együtt elmentünk vacsorázni, Lili azt találta ki, hogy egy olyan helyre menjünk, ahol még soha sem voltunk. Nem mintha olyan sokat járnánk étterembe, talán átlagosan havonta ha egyszer megyünk, akkor sem különösen érdekes helyekre. Úgy döntöttünk, hogy egy Janni’s Bistro nevű kis helyre megyünk, ahol Lili fél éves kora körül voltunk utoljára. Lili ezzel nem volt megelégedve, és kifejtette, hogy ő olyat szeretett volna, ahol SOHA nem volt még, de végül azért hagyta magát meggyőzni. Az étterem után Heniékhez ugrottunk be, itt volt Vera és Ty, akik júliusban Virginiába költöztek egy évre, de most visszalátogattak San Diegoba.

Itt készítettem a gyerekekről a homokozóban egy fényképet. Az a módszerem, hogy mondom nekik, hogy háromra mindenki mondja, hogy buborék, és nézniük kell az ujjamat, ahogy számolok, de közben én kettőnél elkészítem a képet, amikor még nem mozog a szájuk. Így mindegyik gyerek belenéz a fényképezőgépbe, és elég jól sikerülnek a képek. Olyan vicces volt, ahogy a gyerekek jókat kacagtak miközben kiabálták, hogy buborék, így a negyedik fotó elkészítése után videóra is felvettem őket.



Az új miniatűr Canon fényképezőmmel készült a fénykép és a videó is, komoly minőséget tud ez a kis törpe gép... Azért vettem, hogy mindig legyen nálunk fényképezőgép és videó kamera is, az EOS dSLR és a HandyCam Mini DV különben egy komoly méretű táskába férne csak bele, azt nem tudom mindenhova magammal hurcolni. A Videót feltöltöttem a youtube-ra, tömörítés sokat ront a minőségén, az eredeti felvétel sokkal élesebb és szebb.

Az új fényképezőgép, a Canon SD700 IS (Európában: IXUS 800) kiemelkedően jó kritikát kapott a legprofibb digitális kamera teszt honlapon. Ez a Canon csúcs minikamerája, az az érdekessége, hogy „csak”6 megapixel , ez lehetővé teszi, hogy nagyon fényérzékeny (ISO800) benne a CCD, nagy fényértékű objektívje is van (1:2.8) ráadásul képstabilizáló segíti, hogy kevés fénynél is használható képeket készítsen. Hihetetlen, hogy milyen technológia van belesűrítve egy ilyen pici dobozba... Olyankor viszem magammal, amikor előre láthatólag nem lesz szükségem fényképezőgépre, de ha mégis, akkor legyen mit előhúzni. Talán majd segíteni fog ide a blogba való fényképek és videók készítésében is. A fontosabb eseményekre ezután is a fotótáskával fogok érkezni, minőségben azért komoly különbség van a két gép között. Itt van két másik fotó is, amik augusztus 31-én készültek a kicsi képpel, miután Lili magára maradt egy halom filctollal, és a lábára "sebeket" rajzolt.



Egész hétvégén egy új kisregényen dolgoztunk, mert Lili holnap lesz három és fél éves, és erre az alkalomra újra egy nagyszabású összefoglalót szeretnénk elkészíteni. Már 10 oldalnál járunk, emellett Adél írt 5 oldat Lili két és fél éves koráról, hogy bepótoljuk az akkor történtek leírását. Remélhetőleg ezen a héten befejezzük, és itt megjelenítjük mindkét művet!