Kalózok

A múlt hétvége a tánc jegyében telt el. Lili nagyon szereti zenére vagy akár zene nélkül is a saját tánc koreográfiáit előadni. Régebben állandóan fürdés után akart meztelenül táncolni, mostanában inkább hosszú pörgő szoknyás ruhákban szeret bennünket és önmagát szórakoztatni. Lili egy héttel ezelőtt szombaton Majáéknál volt néhány órát, mert Heni felajánlotta, hogy vigyáz rá, amíg mi elmegyünk néhány dolgot elintézni. Mivel estére a gyerekek már nagyon el tudnak fáradni, Lilit és Maját együtt fürdették meg az anyukák, hogy amikor hazaérünk, Lilit csak ágyba kelljen bújtatnunk. Fürdés után a gyerekek egy óriási ugrálós rohangálós táncműsort rendeztek, közben Józsi játszott a szintetizátor memóriájából zenéket. Heni elővette a hastáncos kendőit, a gyerekek élvezték, ahogy a pénzek csilingeltek rajtuk. Heninek az óvodában ajánlották, hogy Maja tanuljon zongorázni, mert jó a matematika érzéke, és ez jó zeneérzékkel párosulhat. Ezért vették meg ezt a billentés-érzékeny 32 hang polifonikus szintetizátort, amit én is pötyögtettem egy kicsit, megdöbbentően élethű zongorahang jött ki belőle és csak 3 tank benzin árába került.



Szerdán miután hazaértem a munkából, a szomszéd utcában levő általános iskola játszóterére mentünk. Elvittük magunkkal azt a három kislányt, Abby (5), Hannah (7), Elle (2), akiknél Lili az állampolgárság eskütétel alatt volt héhány órára. A negyedik még nagyon kicsi, ő otthon aludt, amíg az anyukájuk vacsorát főzött. Még egy másik szomszéd kislány (Emily - 5) is velünk jött, így 5 gyereket vittünk magunkkal! Elle-t Adél tolta egy kis kocsiban, a többiek együtt szaladgáltak. A játszótéren csatlakozott hozzánk még egy Bulgár kislány, Sophie (5) és az egy éves kistestvére is. Én azon munkálkodtam, hogy a gyerekek jól kimozogják magukat, ezért többek között oroszlánosat játszottunk, ami abból állt, hogy én ordítva kergettem a sikoltozó gyerekeket. Ezután gyerekek a focipályán nyulakat üldöztek, majd a kapu hálójába feküdve függőágyast játszottak. Amikor két másik utcabeli gyerek is hozzánk próbált csapódni, láttam, hogy Lili a kezével karmoló mozdulatokat végezve és oroszlánmorgással szaladgált körülöttük. A nála 2 évvel idősebb gyerekek csak ijedten néztek hogy mi van, mire Lili elmagyarázta nekem, hogy ő most ezt a két gyereket úgy elkergeti, mint egy oroszlán, mert nem ismeri őket. Nem tudom, hogy mennyire értette meg, amikor magyaráztam neki, hogy soha nem szabad más gyerekeket elkergetni, mert utána is láttam, hogy oroszlánt utánozva próbált gyerekeket valamitől távol tartani (teljes sikerrel).

Sajnos nem vittem magammal fényképezőgépet, pedig nagyon vicces volt, ahogy a gyereksereg játszott. Bár lehet, hogy megütött volna a guta mert képtelenség lett volna ennyi gyereket egyszerre az objektív látómezejében tartani úgy, hogy legalább a fele ne háttal álljon a kamerának. Ilyen helyekre nem cipeljük magunkkal a nagy fényképezőgépet, a telefonommal pedig kevés fénynél reménytelen képeket készíteni. Este 7 felé már nagyon lehűlt a levegő, Adél nagyon fázott, de nem tudott meleg ruháért hazamenni, mert Elle-re kellett vigyáznia. Sajnos csütörtök estére meg is betegedett, nagyon pocsékul érezte magát a hétvégén.

Péntekre kivetem egy nap szabadságot, délelőtt Lilit játszóházba vittem el, amíg Adél pihent egy kicsit. Itt Lili azzal kezdte, hogy felvett egy királylány jelmezt, utána végig abban közlekedett. Itt rajtam kívül csak anyukák voltak a gyerekeikkel, de legtöbben csak egymással beszélgettek. Én is mondtam Lilinek, hogy menjen egyedül játszani amíg én a telefonomon olvasok néhány internetes magazint, de ebből persze nem lett semmi, mert nem csak Lili jött oda állandóan valami fontosat mutatni, de még három másik gyerek is nekem hordta a jelmezét, hogy adjam rájuk, vagy magyaráztak valami érdekeset. Az egyik egy gyönyörű 2 éves forma félbarna kislány volt, akit a szülők itt hagytak néhány órára, és akire másik 10-15 gyerekkel együtt két tizenéves alkalmazott volt hivatott felügyelni. Hát ez a kislány nem csak két jelmezt hozott nekem, hogy adjam rá, hanem nekem szólt, hogy WC-re kell mennie. Szóltam az alkalmazottaknak, akik nagy nehezen kicserélték a pelenkáját, de a kislány megint jött, hogy WC-re kell mennie, szerintem rá szeretett volna ülni. Lili bezzeg ilyen helyzetekben az utolsó pillanatig nem szól, mindenféle trükkökkel kell rávenni, hogy szakítson egy kis időt egy pisilésre. Hát többek között ezért sem hagynánk mi Lilit egyedül egy ilyen helyen, igazából nem nagyon figyelnek a gyerekekre. Végül akarva akaratlanul én lettem a játékmester, mert elég sok gyerek volt, hamar összekaptak a játékokon.

Szombaton Julia és Chloe tánciskolája tartott egy nagyszabású műsort egy nagy színházban, kapunk rá jegyeket a szülőktől, akiknek 10 jegyet kellet venniük (darabja 15 USD), hogy ne legyen veszteséges a terembérlés. Adél sajnos nem tudott eljönni, inkább ágyban maradt, szerencsére végül vasárnapra jobban is lett. Az előadás 13:30-kor kezdődött, a szünetekkel együtt 3 óra hosszú volt. Az utolsó pillanatban értünk oda, ráadásul útközben Lili elaludt, mert fél óra volt az út és szombat délután aludni szokott. Így a kezemben cipeltem be a parkolóból a színházba, közben felébredt és nagy izgalommal várta az előadást. A történet egy Jennifer nevű kislányról szólt, aki Disneyland-ben eltévedt és mindenféle kalandokba keveredett. Igazából elég sovány volt a történet, pár mondat dialógus után rengeteg tánc következett. Lili feszült érdeklődéssel figyelte az egész műsort, még a szünetekben is azt mondogatta, hogy szeretne visszamenni és táncokat nézni. Én azt hittem, hogy majd végig fogja az egészet aludni, de hiába volt álmos, a világért sem maradt volne le semmiről. Egyedül a kalózoktól félt, mert elég hangosan kiabáltak és nem értette, hogy mi történik, mert Jennifert ijesztgették és a végén megkötözték és a hajójukra vitték. A kalózok szerepét a táncosok apukái játszották el teljes odaadással, az ismerőseink információi szerint reggel óta folyamatosan alkohol elfogyasztásával csillapították a lámpalázukat. A szünetekben ők is kijöttek a folyosóra, itt kellett Lilinek elmagyaráznom, hogy nem kell a kalózoktól félni, nem bántották Jennifert, ezek mind Apukák, csak jelmezbe vannak beöltözve. A kalózok látták, hogy Lili bizalmatlan irántuk, megmutatták neki hogy a kardjuk csak műanyagból van (nem mintha Lili tudná, hogy az igazi kard miből készül és hogy mire való). Lili azt sem értette, hogy miért hosszú mindegyiknek a haja, amikor a bácsiknak rövid szokott lenni, ezért megnézte a parókájukat is. Ezen a képen még nem volt teljesen megbarátkozva velük, ezért nem is akart hozzájuk közel állni. Nagyon rendesek voltak a kalózok, amikor megkértem őket, hogy pózoljanak egy kép kedvéért, rögtön odahívták egymást. Ennél többen is voltak, a képen csak azok szerepelnek, akik éppen ott voltak az aulában.

Vasárnap a Balboa parkban a Magyar Ház tartott egy órás műsort augusztus 20 alkalmából, Los Angelesből érkezett a Kárpátok Táncegyüttes. Lili most látott először magyar néptáncot, biztosan furcsa volt az előző napi step-jazzbalett-hipphopp műsor után, de szemmel láthatóan tetszett neki. Maja (3) és Bianka (5) is ott volt, Bianka most érkezett vissza egy egy hónapos magyarországi nyaralásból. Bianka is le volt nyűgözve a néptánctól, többször is kiáltotta, hogy „ez nagyon jó!”. Volt egy magyar nóta trió akik „Akácos út” és hasonló műdalokat adtak elő az idősebb magyar nézők megelégedésére valamint a más nemzetiségűek ámulatára. Lili szombaton azt szűrte le a színházi műsor tanúságaként, hogy ő is szeretne színpadon táncolni mint a többi gyerekek. Vasárnap már reggel óta a fejébe vette, hogy a magyar műsorra felkészülve fog érkezni, és hozott magával pörgős ruhákat, hogy majd ő is felmegy a színpadra. Amikor a táncműsor véget ért, és folytatódott a nótázás, akkor megadtuk neki a jelet, hogy most Biankával felmehetnek a színpadra táncolni. Lili persze nem felejtette el gyorsan a pólójára és a miniszoknyájára felvenni a hófehér hosszú szoknyás ruháját, abban ment táncolni mint valami menyasszony. Bianka is vele tartott, Majának nem volt kedve. Nagyon aranyosak voltak ahogy szaladgáltak és pörögtek, a nyugdíjas közönség jól szórakozott rajtuk. Miután a zenekar befejezte a műsorát, egy Kenny G CD-re váltott a technikus, Liliék arra is táncoltak. Egy apuka felemelte a kisfiát a mikrofonhoz aki hosszú bíztatásra belemondta, hogy „Lacika vagyok, szeretnél-e táncolni”.

Ebből persze Lili sem maradhatott ki, odaadtam neki a mikrofont, hogy ő is beszéljen bele valamit. Lili egy rögtönzött rap szerű verset adott elő, ami több versszakból állt, értelmetlen szavak alkották, de a magyarul nem tudók szerintem meg voltak róla győződve, hogy egy magyar verset hallottak. Az utolsó versszak valami ilyesmi volt:

„Hábi rébi libike
Én vagyok a Lilike.”

Mi sem szoktuk őt és ő sem szokta magát Lilikének hívni, szerintem csak a rím miatt mondta ezt, mindenesetre jót derültünk rajta. Ugyanezen a helyen áprilisban Írország házában adott elő Lili egy szólótáncot, amit akkor a közönség vastapssal jutalmazott. Itt van róla egy kép:



Egyik helyen sem volt nálam a videó kamera, túl nagy ahhoz, hogy zsebben elférjen. Elhatároztam, hogy állandóan vinnünk kell magunkkal egy kis fényképezőgépet ami videót is tud felvenni, ezért rendeltem is ma egy Canon mini gépet (SD700), ami nagyon jó minősítést kapott a dpreview.com tesztjén. A telefonommal vettem fel ezt a videót (1.6 MB) amin Lili és Bianka a színpadon futkározik, egy kisfiú is csatlakozott hozzájuk. MP4 formátumban van, Windows Media Player elvileg le tudja játszani.

Itt van ugyanez a videó a YouTube-on: