kedd, augusztus 29, 2006

Első nap az óvodában

Lili első napja az óvodában

Még Lili 2 éves korában kezdtünk óvodát keresni, de a környék összes (13) óvodájának megnézése után abban maradtunk, hogy egyikbe sem fogjuk beíratni... A kaliforniai törvények szerint 12 gyerekre kell legalább egy nevelőnek jutni, ami 2-, 2 és fél éves korban szerintünk nagyon kevés. Mindegyik helynek volt valami baja, írtunk is erről annak idején a Lili 2 éves levélben. Végül abban maradtunk, hogy majd óvodába fogjuk beíratni, mert rátaláltunk egy nagyon jó helye, de azt csak 3 éves kor betöltése után lehetett elkezdeni. Itt az összes általános iskolában van részidős óvoda, heti két alkalommal mehetnek a gyerekek 8-tól 11-ig, 18 gyerek mellett egy óvónő van csak, de minden héten 3 szülőnek be kell mennie segíteni. Az utcánkban is van egy általános iskola, annak a játszóterére szoktunk járni, de az óvónő nem volt szimpatikus, ezért a tőlünk 10-15 percnyi autózással elérhető másik iskolát választottuk.

A játszótéren szoktunk más szülőkkel találkozni, nagyon ritka, hogy nem a legközelebb óvodába viszik a gyerekeket, csak üres tekintetekkel találkoztunk amikor elmeséltük, hogy mi másik óvodába fogjuk járni. Néha bizonytalanok vagyunk, hogy miért van az, hogy számunkra szembetűnő problémákat szinte senki más nem vesz észre. Talán mi lennénk túl válogatósak? Csak minket zavar ha az egyik óvodában a WC-ben tárolják az ételeket, és minden ragad a kosztól, az eső után egy héttel is áll a víz az udvar játékokban, mert senki nem vette a fáradtságot, hogy kiborítsa belőlük? Vagy hogy az óvónők egymással beszélgetnek a gyerekekre fittyet hányva, miközben azok a nekik túl magas mászókáról lógva kiabálnak segítségért? Az egyik szomszédunk mesélte néhány hete, aki a hozzánk közeli óvodába íratta be a kislányát, hogy az első napra mindenkinek kell vinnie egy fényképet arról, hogy mit csinált a nyáron, és erről kell majd a többiek előtt beszélnie... Hogy juthat egy óvónőnek ilyen nonszensz ötlet az eszébe? Egy három éves gyerek az óvoda első napján majd kiselőadást fog a többieknek tartani? Nem is tudtuk megkérdezni hogy hogy sikerült a prezentáció, mert szomorúan újságolták, hogy az első nap után ők ott is hagyták az egészet. Míg Adél kiválaszthatta, hogy melyik napokon akar majd bemenni segíteni, itt a tanár mindenkit beosztott, és olyan napokra és olyan sűrűn rakta őket, hogy ezt nem tudták vállalni. Azt hiszem elég jól ráéreztünk, hogy hiába van ez az iskola közelebb, sokkal rosszabbul jártunk volna vele.

Múlt csütörtökön délelőtt a tartottak egy rövid szülői értekezletet, Adél Lilit is elvihette magával, volt néhány másik gyerek is, jól eljátszottak. Lilinek különösen tetszett két elefánt, amit anyuka és gyerek elefántoknak nevezett ki. Ma is nagyon várta, hogy mehessen az óvodába, mert megint az elefántokkal tervezett valami kalandot. Én is elmentem velük, hogy fényképezzek és videózzak, és persze kíváncsi is voltam, hogy Lili hogy fogja magát érezni. Meégrkezésünk után rögtön megkereste az elefántokat, de végül nem is játszott velük sokat, mert nemsokára el kellett pakolni minden játékot. Lili azon mesterkedett, hogy olyan helyre dugja el őket, ahol mások nem fogják megtalálni... Ezt még gyakorolnunk kell, hogy nem szabad ilyet csinálni. Ezután Ms. Diane maga köré gyűjtötte a gyerekeket. Lilit maga mellé ültette, de ő észrevette a szőnyegen levő ABC-t, és eltökélte, hogy neki az L betűre kell ülnie, mert az ő neve azzal kezdődik. Nagyon lelkesen csinált mindent, amit az óvónéni mondott, türelmesen hallgatta a szabályokat, bár szerintem semmit sem értett meg belőle. Egy kis zenés reggeli torna után párosával elindultak a játszótérre. Mivel az óvónéni elfelejtette nekik a mondani, hogy megérkezés után elengedhetik egymás kezét, Lili kitartóan fogta a párja kezét :-). Így hallgatta végig a hintázás és a csúszdázás szabályait is, majd amikor be akart szállni egy játék kisautóba, akkor magával húzta Kendrát is, aki egyébként nagyon jól viselte az egészet.

Lili az L betün ülve hallgatja Ms. Diane-t

Az osztályban van jó néhány nem angol anyanyelvű gyerek, többek között egy orosz kislány és egy kisfiú, néhány ázsiai kisgyerek, nem is tudjuk még pontosan ki honnan jött. A szőnyegen ülve mindenkinek hangosan be kellett mutatkoznia, de vagy egyik gyerek sem értette, hogy hangosan kell mondani a nevüket, vagy szégyenlősek voltak, de mindegyik elég halkan mondta. Lili biztosan nem lett volna szégyenlős és hangosan mondta volna a nevét ha megértette volna, hogy úgy kell, de mivel az óvónéni szinte suttogva kérdezte tőle, ő is suttogva válaszolt :-). A játszóterezés közben én elindultam munkába, a többiek fél óra múlva visszamentek a terembe. Mindenkit Sorba állítottak és elküldtek pisilni, a jelenlévő szülők segítettek. Ezután a gyerekek mesét hallgattak, képeket nézegettek és táncoltak. Adél mesélte, hogy amikor képekről állatokat kellett megismerni, egy Lili által ismeretlen kis Amerikában honos erszényes állatot, az oposszumot mutatták, amire Lili büszkén mondta angolul, hogy „It’s a mouse!”. Amikor a Ms. Diane kijavította, hogy ez nem egér, hanem oposszum, Lili nem hagyta magát, és megpróbált az óvónénit meggyőzni, hogy az igenis egy egér :-). (Itt van egy remek oposszum fotó)

Minden héten kedden és csütörtökön lesz ez az óvoda, Adél csütörtökön és jövő kedden is menni fog, utána már ott fogjuk Lilit hagyni. Biztosak vagyunk benne, hogy nagyon fogja szeretni az óvodát, és tökéletesen be fog illeszkedni. Kár, hogy ennél többet ide nem lehet vinni, majd csak egy év múlva lesz heti három foglalkozás. Ennyi volt dióhéjban Lili első napja az óvodában...