Szilveszter 2008

Meg szokott ütni a guta, amikor kollégáim azt kérdezgetik, hogy mit tervezünk a hétvégére. Nem tudom, hogy másoknál ez hogy van, mi hétvégén házimunkát tervezünk, takarítani, mosni, főzni kell, bevásárolni, gyerekeket levegőztetni, valamint a valami gyerekprogramot beiktatni. Az biztos, hogy olyan elfoglaltságunk nem lesz, ami a gyerekek lepasszolásával járna, vagy ami egy 5 éves gyereknek nem érdekes.

December 31. itt munkanap, de a legtöbb ember szabadságot vesz ki rá. Én nem tettem, mert már nem volt több napom, és egyébként sem szeretem ilyen laza napokra elpocsékolni a szabadságomat. Délben hazaugrottam ebédelni, hogy elintézzem a bevásárlást amíg Madi alszik. Lili már a ház előtt várt egy vékony nyári ruhában, strandpapucsban, kezében a bevásárló listával. Adél épp Madit szoptatta és altatta, úgyhogy tökéletes volt az időzítés. A boltban találkoztunk egy ismerőssel, aki mindenképpen azt akarta megtudni, hogy Adél mit fog szilveszterre főzni. Mondtam neki, hogy pogácsát, de nem tudom a nevét angolul. Lilitől is megkérdeztem, néhány dolgot ő már angolul jobban tud, mint én, de ezt a szót ő sem ismerte (mert nincs is angol megfelelője). Ismerősünk tovább erősködött, hogy mondjam már el, hogy miből és hogyan készül, biztosan valami nagy lakomát sejtett, de valamiért nem derengett fel neki, hogy egy 21 hónapos gyereket még nem lehet annyi időre magára hagyni, hogy komplikált főzési műveletekbe kezdjen az ember. Én nem akartam neki magyarázkodni, inkább azt mondtam, hogy ott van a kezében a karácsonyra kapott iPhone-ja, keresse ki azzal :-)

12/31 - Uzsonnaszünet a szomszéd ikrekkel és testvérükkel rollerezés és gördeszkázás közben:


Szóval, hogy mit tervezünk Szilveszterre? Ugyanazt, amit már évek óta szoktunk: semmit. Adél kivitte a gyerekeket a ház elé játszani, amikor hazaértem a munkából, leváltottam, ő nekiállt francia salátát készíteni. Madinak karácsonyra vettünk egy elektromos négy kerekű motort, direkt olyat választottam, ami elég alacsony, és nem tud vele nagyot esni, és már ekkora korban is jól tudja vezetni. Nagyon boldog volt amikor meglátta, vidáman motorozgatott vele a ház körül. A szomszéd ikreknek azonban kettő darab elektromos terepjárójuk van, amik mellett Madi járgánya szinte eltörpül. Madi elég hamar felmérte, hogy a terepjárók több lóerőt képviselnek, ezért a motorjára fel sem ült, az autókba próbálta beküzdeni magát. Jóval nagyobb gyerekekre tervezték ezeket a játékokat, de Madi kitartó munkával megtanulta, hogyan éri el az ülés szélén ülve a gázpedált, és ezután rendületlenül rótta az utcán a köröket. Közben a többi gyerekek is beszálltak mellé utasnak, mindegyik Madinál nagyobb volt, de Madi Apukájához hasonlóan soha nem adta át másnak a kormányt!





Este a gyerekek fürdés után a szilvesztert kettő-kettő csillagszóró meggyújtásával ünnepelték. Madi meztelenül adta elő a csillagszórózást, nem volt hajlandó felöltözni. A képen a keze elmosódva látszik ahogy a csillagszóróval hadonászott, közben Adél persze fogta, nehogy hozzáérjen a parázshoz. Miután a gyerekeket lefektettük, mi is megvacsoráztunk (virsli, sör, pogácsa, francia saláta), majd amikor a TV-t be akartuk kapcsolni, Madi felébredt. Adél megszoptatta, de közben ő is elaludt. Én írtam még a másik blogomba, megnéztem egy fél órás műsort, majd megvártam az éjfélt, hogy be tudjak menni Lilihez ha felébred a petárdák miatt. Szerencsére nem volt komoly durrogtatás, napközben egyáltalán semmi, éjfélkor is csak néhány a távolból. A gyerekek fel sem ébredtek, ahogy Adél sem.

Nagyon jó volt így nekünk és a gyerekeknek is ez a Szilveszter, csak az ismerőseink nehogy megtudják, hogy mi az a pogácsa!

Karácsony 2008

Az előző történetet ott fejeztem be, hogy indulok haza, nehogy lekéssem a Szentestét. Szerencsére korán hazaértem, Adél már mindent előkészített, Lili pedig nagy lázban volt. A vacsora és az ajándékok kibontása előtt még egy nagy feladat volt hátra: a családi fotó elkészítése. Miután mindenki felöltözött, és a fényképezőgépet is beállítottam, a gyerekeknek eszük ágában sem volt nyugodtan egy helyben leülni. Persze Madi észrevette a fényképezőgép távkapcsolóját a kezemben, ezután csak egyetlen célja maradt: hogy megszerezze és magánál tartsa! Miután Madi néhányszor elsütötte a gépet, Lili is nekiállt nyafogni, hogy ő is kéri, ami persze kiadós civakodásba fulladt. Mindkét gyerek a távkapcsolóért harcolt, ha kis időre visszaszereztem, akkor nem a kamera felé néztek, hanem a távkapcsolót próbálták szemmel tartani. Miután készült néhány kép, Madi és Lili állandóan odaszaladtak a kamerához, hogy megnézzék az LCD-n az eredményt. Eközben Madi nyomkodta a gombot és a vaku villanása után büszkén kiáltotta: „Madi volt!”

Én biztos voltam benne, hogy idén a fotóból nem lesz semmi, de valamilyen csoda folytán mégis sikerült egy-két elfogadható képet csattintanunk. Csak utólag vettem észre, hogy Lili keze és a varázspálcája le lett vágva, de ekkor már képtelenség lett volna új képet készíteni. Most fordult elő először, hogy két képből kellett összeretusálnom a végeredményt, mert nem készült olyan, amin mindenki a kamerába nézett volna. Az olvasóra bízom a kivágás kontúrjának megtalálását!

Kibontottuk az ajándékokat, Lili is készített mindenkinek valami meglepetést az iskolában, ezeket szépen be is csomagolta. Nagyon lelkes volt, hogy ő is ajándékozhatott nekünk valamit. Lili megkapta a pónikat amiket a nagyszüleitől kért, még Madinak is megengedte, hogy játsszon velük. A legjobb ajándékot mégis én kaptam, egy csillagászati távcsövet, követőmotorral és számítógépes adatbázissal ami megtalálja az égen a keresett objektumokat! Adélnak említettem egyszer, hogy egy távcsőboltban jártunk egy kollégámmal és milyen klassz dolgokat láttunk, erre Adél a hátam mögött szervezkedve használtan (az eredeti ár negyedéért) vett egy ugyanolyan modellt mint amit ott kinéztem magamnak!

Lili fejébe vette, hogy fent marad éjszaka, és meglesi a Télapót, valamint kiszalad megnézni a rénszarvas-szánt és megsimogatja Rudolfot. Szépen eljátszott a pónijaival, ezalatt én befejeztem a fotó retusálását és a honlapra felrakását, Adél pedig kiválogatta az email címeket akiknek elküldtük a zenélő virtuális képeslapunkat. Lili máskor már este 8 előtt aludni szokott, így 11 körül már nagyon álmos volt. Arra jutottunk, hogy a Télapó biztosan nem jön addig amíg látja, hogy világítanak a fények a nappaliban, ezért inkább várjuk a sötétben az ő szobájában. A biztonság kedvéért csengőket tettünk a kandalló előtti rácsra, hogy meghalljuk amikor kimászik a kéményből. Lili amint befeküdt az ágyába, azonnal elaludt, de reggel a szokott időben ébredt. A csengetést nem hallottuk meg, de Télapó meghozta az ajándékot, sőt még a kikészített mézeskalácsból is evett, Rudolfnak pedig vett ki a hűtőből répát.



Karácsony napján Lili teljes póni lázban égett, Madit az ajándékoknál jobban érdekelte a karácsonyfa alatti kisvasút, amit évente egyszer veszünk elő, és amihez mindíg megpróbálok az összes sínt és váltót felhasználva egy új pályát építeni. Madi másik fő karácsonyi elfoglaltsága a kandallóban levő hamu pizsamában való lapátolása volt.



26.-ra kivettem egy szabadságot, Melindáékhoz mentünk el két és fél napra. 25-én délután indultunk, óriási esőben haladtunk a tömött autópályán. Nem tudom, hogy mit kezdenénk egy kisebb autóval, mert a Passat csomagtartóját ilyen rövidebb utak alkalmával is rendszeresen meg szoktuk tölteni. A gyerekek példásan viselkedtek a vacsora alatt, csak akkor volt egy kis incidens amikor másik két gyerekkel együtt akarták őket egy kis asztalhoz ültetni, és Lili elkezdett sírni, hogy a mi családunk üljön egymás mellé. Az az igazság, hogy én büszke voltam rá, egyet értek Lilivel, hogy Karácsonykor ne legyünk szétültetve.

Egy hónapja kezdett el Lili a zongora órákon karácsonyi dalokat tanulni (First Noel, Jingle Bells), valamint én is tanítgattam neki egyet (Pásztorok, Pásztorok). Azt terveztük, hogy ha megtanulta őket, az ünneplő ruhájában elzongorázhatja őket, és én hazaküldöm videón a nagyszülőknek. Úgy alakult, hogy nem nagyon volt kedve a gyakorláshoz, Adél kitartó noszogatása ellenére egyre csak halogatta, ezért úgy tűnt, hogy ebből a tervből nem nagyon lesz semmi. Még 24-én sem tudta a Jingle Bells-t végigjátszani, állandóan elakadt benne. Melindáéknak van egy komoly zongorájuk, Lili vacsora után leült elé, és a vendégeknek hibátlanul lezongorázta mindhárom darabot! Nagyon boldog volt amikor megtapsoltuk, csak úgy sugárzott a büszkeségtől! Mi is nagyon büszkék voltunk rá, nekem pedig különösen tetszett az, hogy épp annyit gyakorolt, ami elegendő volt a tökéletes fellépéshez!

A gyerekek annyira jól érezték magukat, hogy le sem akartak feküdni, éjjel 11 után aludtak csak el. Reggel sem tudtunk sokáig aludni, mert Melindáék kutyája Frankie ébresztett bennünket. Lili szerencsére nem ébredt fel, neki már komoly alváshiánya volt, néhány órát behozott belőle. Hiába nem volt semmi dolgunk, én nem tudtam a két és fél nap alatt semennyit sem félrevonulni és egy kicsit a saját dolgaimmal foglalkozni. Melinda új iMac-jén állítottam be neki néhány dolgot, az iPhone-ján frissítettem a szoftvert, Jon-nak segítettem babaágyat és bölcsőt összeszerelni, Adél autóját mosattam le, a gyerekeket vittem golfkocsival a tengerpartra autókázni. Második este a golfkocsi akkumulátora hazafelé menet egyre jobban kezdett kifogyni. Először a világítás kapcsolt ki, majd egyre lassabban ment, mire egyszer csak megállt. A gyerekek rettenetesen meg voltak rémülve, de nagyon tetszett nekik, amikor hazatoltam velük együtt az autót, miközben Lili kormányozott.



Madi legújabb szokása szerint Melindáéknál is állandóan meztelenkedett, amint tehette, ledobálta magáról a ruháit! Ez ellen semmit sem tudunk tenni, reméljük hamarosan magától kinövi. Jon gerinc-sebész, meg akarta hallgatni Madi tüdejét, mert sokat köhögött. Amint elővette a sztetoszkópját, Madi azonnal abbahagyta a vele való barátkozást, biztosan megismerte, hogy az orvosnál sem szokott jó dolog származni abból, amikor egy fehér köpenyes bácsi a fülébe dug egy hasonló eszközt. Kis időbe tellett mire megbarátkozott vele, az is használt persze, hogy látta Lilin, hogy nincs mitől félni. Lili is meghallgatta a saját és Madi szívét is. Második nap este hazafelé mindkét gyereket pizsamába öltöztetve ültettük be az autóba, hogy hazaérve csak az ágyba kelljen őket berakni, de Madi nagyon fáradt és morcos volt, nem akart az autósülésben megmaradni, szinte végigordította az egy órás utat. Közben Lili mondta neki, hogy ne sírjon, mert ő fáradt és aludni szeretne, de Madi csak kis ideig hallgatott el. Lili ekkor elaludt, és szemmel láthatóan jól pihent a hangzavarban.

Én a következő héten már jöttem is dolgozni, szinte teljesen egyedül voltam az irodában. Nem baj, legalább volt időm megírni ezt a bejegyzést! :-)

12/25 - Ajándékok bontogatása. Itt van a videó eredeti felbontásban.

Boldog karácsonyt!

Boldog karácsonyi ünnepeket és sikeres, örömteli új évet kívánunk!

Elkészült a szokásos zenés karácsonyi képeslapunk.

Karácsonyra várva

Amerikában az a szokás, hogy a karácsonyfát karácsony előtt 2-3 héttel feldíszítik, és 24-én éjszaka hozza meg a Télapó az ajándékokat, amit 25-én reggel találnak meg a gyerekek. Az ajándékok nagy részét a szülőktől és nagyszülőktől kapják, de a legszebb ajándékot a Télapó kézbesíti.

Lili már elég jól megtanult olvasni, lehet, hogy hamarosan ezt a bejegyzést is olvasni fogja, úgyhogy az ő kedvéért óvatosan fogok fogalmazni...

Lilit egy ideje már aggasztotta, hogy egyre több ismerősénél látott karácsonyfát, nálunk pedig még nyoma sem volt. Tavaly a Télapó hozta meg a fát Karácsony előtt néhány nappal, idén a biztonság kedvéért saját kezébe vette a dolgok irányítását, és megkérdezte a zongoratanárnőjétől, hogy nekik honnan van a fájuk. Mrs. Minori mit sem sejtve azt válaszolta, hogy négy évvel ezelőtt vették a Costco-ban, amitől Liliben csak több kérdés merült fel, de meg tudtuk azzal válaszolni, hogy ha valaki műfenyőt akar, az megveheti boltban is, de az igazi fenyőt a Télapó hozza a gyerekeknek. És valóban így is lett, múlt hétvégén miután említettem Lilinek, hogy éjszaka rénszarvas hangokat hallottam, megtaláltuk a fenyőfát a fázunk falának támasztva!

Amíg Madi kora délután aludt, Adél és Lili közösen díszítették fel a fát. Hiába kerestük, sehol sem találtuk meg a fényeket amiket a fára szoktunk tenni, helyette egy másik fénysort használtunk fel. Adél minden évben vesz néhány díszt, ami a gyerekekre abban az évben jellemző, idén Lili kedvéért lila hópehely (kedvenc szín), szív (mindenre szívet rajzol), és pillangó (legtöbb ruháján visszatérő motívum) díszt választottunk, Madinak gombát, uborkát (nagyon szereti a savanyú uborkát) és autót.

Lili a nagyszülőktől már megrendelte, hogy milyen pónis játékokat szeretne, és már napok óta tervezte, hogy írjon a Télapónak is, de ez mindig elmaradt, végül modern gyerekhez méltóan 22-én reggel az iPhone-on írtuk meg a télapónak ezt az emailt:

Kedves Télapó!

Kérek szépen pónit. Oláh Lili vagyok.
Madinak kérek pónit vagy autót.

Madi a testvérem, szeretünk együtt játszani viccesen és mindig nevetgélünk.

Szeretnék veled találkozni, mert nem találkoztam veled ebben az évben. Szenteste fent maradok, a fotelben leszek és várlak.

Oláh Lili és Oláh Madi

Nagyon szomorúan mondta, hogy idén nem találkozott a Télapóval, sajnos az iskolába nem jött, pedig az óvodában minden évben meglátogatta a gyerekeket. Szerencsére 23-án otthon voltam szabadságon, gyorsan eldöntöttük, hogy elmegyünk a Mall-ba (szép magyar kifejezéssel: plaza), ahol a Télapóval lehet fényképezkedni. Nagyon sokan álltak sorba, legalább fél órát kellett várnunk, mire sorra kerültünk. Lili határtalan türelemmel várt, közben Adél Madit sétáltatta. Engem előre aggasztott, hogy elég vacak minőségű képeket készítettek és nyomtattak arany árban, ezért előkészítettem a saját fényképezőgépemet, hátha sikerül titokban egy-két képet elcsettintenem. Amikor a fotós fiatalember meglátta az ő gépénél háromszor nagyobb DSLR-omat, megkérdezte, hogy kérek-e az ő képeiből is, vagy elég lesz amit én készítek. Először nem is értettem, hogy mit akar mondani, de hamar rájöttem, hogy az volt a helyzet, amit álmomban sem gondoltam volna, hogy nem kötelező a fényképek vásárlása. Így nem csak hogy ingyen, de jobb képet is sikerült készítenem, mint amiket ők gyártottak volna. Madi ugyan meglepődött, hogy élőben találkozott a Télapóval, és hogy Adél gyorsan a Télapó ölébe ültette, de nem tiltakozott. Azt a képet tartottam meg, amin a Télapóra néz, mert ez adta vissza teljesen a csodálkozását. A képen látszik, hogy Lili nyakában egy szalag van, amire egy csengőt tett, annak rázogatásával fokozta egész úton a karácsonyi hangulatot. Madi is szereti a kiegészítőket: Lili piros hajgumiját használta fel karkötőnek.

Lili persze nagyon boldog volt, már előre tervezte, hogy mit fog a Télapónak mondani. Nem akarta neki elárulni, hogy éjszaka ébren fog maradni, hogy meglesse amikor megérkezik, mert tudja, hogy a Télapó mindent megtesz azért, hogy meglepetés legyen reggel az ajándék. Végül kitalálta, hogy mi lenne a legjobb amit a Télapónak mondhatna, és tényleg ezt is mondta neki: „Merry Christmas!”. Azt még megkérdezte tőlem előtte, hogy a Télapó tud-e magyarul, én elárultam neki, hogy mindig azon a nyelven tud, amelyik országban éppen van, úgyhogy itt angolul kell vele beszélni.

A bevásárlóközpontban nagyon keveset időztünk, gyorsan beugrottunk egy gyermekruha boltba és az Apple boltba, ahol vettem magamnak egy fejhallgatót. Az Apple bolt előtt készült ez a kép, amin a Télapótól kapott mentolos karácsonyi nyalókán (candy cane) nyammogtak a gyerekek.



Hazafelé Madi elaludt az autóban, mi gyorsan megebédeltünk, és már indultunk is a színházba. Pontosabban mire elindultunk volna, Madi éppen felébredt, de meglepő módon nem követelte, hogy szedjük ki az autóülésből. Így zökkenőmentesen el tudtunk indulni. Bár Madi csak háromnegyed órát aludt, jókedvű volt, csak egy almát kért, szerencsére Adél épp hozott magával. Az El Cajon-i színházban minden évben megrendezett nagyszabású karácsonyi műsort néztük meg. Amatőr keresztény ifjakból toborzott társulat mutat be egy lenyűgöző zenés-táncos kavalkádot a világ különböző országainak karácsonyi szokásairól. A finálé betlehemi jelenetében bárányok, kecskék, egy fehér csacsi és egy igazi teve is szerepelt!

Télapó is megjelent egy dal erejéig, sőt az egyik rénszarvasát (Prancer) is magával hozta. Lilinek nagyon tetszett, bár szerinte Rudolfot kellett volna elhoznia, mert az a gyerekek kedvence. El is határozta, hogy amikor éjszaka a Télapó megérkezik, ki fog rohanni a kertbe, hogy találkozhasson Rudolffal is. A műsort Madi is végignézte, bár neki a 2 és fél óra alatt egyetlen célja volt: valahogyan feljutni a színpadra. Nem tudott túl sokáig egy helyben ülni, szerencsére a székek mellett bőven volt hely hogy mászkáljon. Előrelátó módon teljesen a nézőtér szélére vettem a jegyeket. Adél kísérgette Madit, de a színpad közelében komoly erőfeszítésbe került, hogy megakadályozza a feljutását.

Lilinek nagyon tetszett a műsor utána ő is a látott sztep tánc lépéseket imitálta, majd egy játék mikrofonba énekelt. Ma (24-én) nincsen munkaszüneti nap, sőt elég sok dolgunk van, mert kevesen vagyunk az irodában. Szerencsére amíg a számítógépem dolgozik, meg tudtam írni ezt a bejegyzést. Most indulok haza, nehogy lekéssem a Szentestét!

Szánkózás nyári melegben

Az előző bejegyzésemben említettem, hogy a dél-kaliforniai gyerekek kedvenc időjárása az errefelé ritkán előforduló eső. San Diegoban március környékén néha előfordul jégeső (azonnal el is olvad), de hó soha nem esik. Ha valaki szánkózni akar, a közeli hegytetőkön néhány téli napon előfordul némi hó, de síelni a 200 km-re levő Big Bear hegy valamelyik sípályájára kell menni.

Múlt hétvégén azonban egy szomszédos parkba mentünk ki szánkózni! Minden decemberben összefognak a környékbeli lakóközösségek, és behavazzák a Hilltop Park ez egyik kis lejtőjét. Egy kamion állt be tele jégtömbökkel a park közepére, hóágyú darálta le a jeget és fújta ki a mit sem sejtő fűszálakra.

Mi most voltunk először ezen az eseménen, pulóverekkel, kabátokkal felszerelkezve érkeztünk, Lili még a kesztyűjét is felvette. Rendes bélelt csizma híján mindkét gyerek gumicsizmában várta a hóval való megmérkőzést. A meleg ruhákra végül nem nagyon volt szükség, mert nagyon jó idő volt, 23C körüli meleg olvasztgatta a havat. Egy szörfdeszkát (boogie board) és egy kétszemélyes szánkót vittünk magunkkal, de csak a szánkóra volt szükségünk, mert a gyerekek együtt akartak csúszkálni. Lili nagyon lelkiismeretesen odafigyelt Madira, aki egyszer sem esett le a szánkóról.











Madi Lilinél hamarabb megunta a csúszkálást, inkább átment Adéllal a játszótérre, ahol homokozott és mászókázott. Lili kitartóan szánkózott, közben még egy hasonló korú kislánnyal is összebarátkozott. A program nem merült ki a havazásban, felfújt óriáscsúzdán csúszkáltunk, kisvonatoztunk, és a gyerekek még lovagolhattak is. Mindketten elég türelmesen állták végig a pónikra váró sort, Lili végül azt a lovat választotta, "amelyiknek a hajában a legszebb díszek voltak". Madi is nagyon örült, hogy Lilivel együtt felülhetett, mindketten olyan nyugodtan ültek a nyeregben, mintha minden nap lovagolni járnának.

Több mint három órát töltöttünk a San Diego-i "télben", ami a véletlenek egybeesése miatt december egyik legmelegebb napja volt. Ha az időjárás is úgy akarja, készen állunk akár nagyobb hóra is!

Esős, csigás Hálaadás

Kérdezzük meg bármelyik 3-6 éves kaliforniai gyerektől, hogy milyen időjárást szeret jobban: napsütést, vagy esőt? Nem vitás, hogy az errefelé ritkán előforduló esőt fogja választani. Lili a héten nagy várakozással nézte iPhone-on az időjárás előrejelzést, csalódott volt, hogy az eső egy napot késett. Egyik éjjel végre megérkezett a várva várt csapadék, másnap reggel a gyerekek áhítattal figyelték az ablakból a vizes kertet. Ilyenkor rögtön előkerülnek az esernyők és a gumicsizmák, és megkezdődik az a tevékenység, ami miatt az esőt várták: a pocsolyákban való mászkálás.

Szerda este Adél kivitte a gyerekeket sétálni, amikor hazaértek, Madi teljes transzban magyarázta nekem, hogy "csiga, csiga!". Ezt már nekem is meg kellett néznem, ezért az egész család visszament a szomszéd kertjéhez, ahol Lili két kisebb csigát egy nagyobb mellé tett, nehogy elveszítsék az "Anyukájukat". Egy negyedik - a legnagyobb - nem volt családtag, mert azt messzebb találták. A gyerekeket teljesen lenyűgözték ezek a csúszómászók, csak azzal tudtam őket a házba becsalogatni, hogy a nagyot betehetik egy dobozba és egy napig megtarthatják.

Lili egyedül készített el egy cipősdobozt, a belsejébe nedves füvet és egy banánhéjat tett, a tetejét fóliával letakarta, és gondosan kilyukasztgatta. A csigát nem érdekelte túlságosan az új lakhelye, a doboz oldalára ragasztotta a házát, és eltűnt aludni.

Másnap csütörtökön volt Hálaadás napja. A gyerekek már korán reggel ki akartak menni pocsolyázni. Adél nem sokat teketóriázott, mindegyikre ráadott egy mellényt, és úgy ahogy voltak, pizsamában és gumicsizmában indultak ki az utcára. Lili csigáját is magukkal vitték, nem nagyon zavarta őket, hogy a csiga nem volt hajlandó előbújni. Végtelen nyugalommal és érdeklődéssel tanulmányozták, persze közben vigyázni kellett, nehogy Madi véletlenül összenyomja. Végül miután Lili egy nedves levélre rakta, a csiga boldogan szaladt a szabadság irányába.



Lilinek mondtam, hogy Adéllal mi már ettünk csigát, és hogy nem volt túl finom. Ezen elgondolkozott, és kicsit később (életében először) ezt kérdezte: "Amikor mi állatokat megeszünk, az ugye rossz érzés nekik?". Erre így hirtelen nem sokat tudtunk válaszolni, csak azt, hogy "igen". Azt is kérdezte, hogy milyen más állatokat ettünk még, például ettünk-e kutyát. Megnyugtattam, hogy a kutya az ember legjobb barátja, azt nem esszük meg. Azt már nem meséltem el neki, hogy volt egy indonéz kollégám, aki egy olyan népcsoportból származott, akik nagyobb ünnepekkor (Karácsony, esküvő, stb.) kutyát is szoktak enni.

Utánanéztem az interneten, lehetne csigát akváriumban tartani, csak nekem az akvárium heti tisztogatása nem hiányzik igazán a tennivalóim listájáról. Lili egyébként halakat szeretne, de türelmesen várja, hogy Madi nagyobb legyen és az akvárium biztonságban legyen. Meglepő módon nagyon könnyen megértette, hogy nem lehet kutyánk vagy macskánk, mert Adél allergiás a szőrükre. Pedig mindketten nagyon szeretik az állatokat, Madit bármikor ki lehet csalni azzal az utcára, hogy menjünk el kutyákat nézni. Amikor a szomszédunk kint futtatja a két Border Collie-ját, mindkét gyerekünk boldogan megy labdát dobálni nekik és persze közben állandóan azon harcolnak, hogy ki következzen.

Az utóbbi két évben Melindáéknál voltunk Hálaadáskor két-két napig, de idén a házuk épp felújítás alatt állt, ezért inkább félúton Carlsbad-ban találkoztunk velük, és meghívtuk őket egy étterembe, így végre mi tudtuk egyszer őket jóllakatni! Melindáék kisbabája januárban fog megszületni, Adél összekészített nekik egy halom ruhát, és egyéb hasznos felszerelést, például Baby Björn-t, autóülést, és még két kis kádat is. Az utóbbiaktól Lili kicsit nehezen vált meg, mert Madival szoktak vele hajósat játszani, de megértette, hogy most Melinda kisfiának lesz rá szüksége.

Liliék példásan viselkedtek az étteremben, pedig több mint két órán keresztül ebédeltünk. A teraszon ültünk, a mellettünk levő asztalok üresek voltak, kényelmesen elfértünk, és a végén a gyerekek tudtak kedvükre mászkálni. Hoztunk Melindának egy finom tortát, a pincér szemrebbenés nélkül megengedte, hogy elővegyük és megegyük. Mégis azért voltam a leghálásabb, hogy a pincér hölgy egy tökéletesen megkomponált képet készített rólunk! Csak a kezébe adtam az automatára állított fényképezőgépet, ő állította be a képkivágást és nyomta meg a megfelelő pillanatban a gombot.






A Hálaadás a közhiedelemmel ellentétben nem vallásos ünnep, ezért az iskolákban is részletesen foglalkoznak vele. Liliék korcsoportja valószínűleg elég keveset ért meg belőle, de szeretik az indián és telepes jelmezeket, valamint az osztálytársakkal és a szülőkkel közös lakomát, amire szerencsére én is el tudtam menni. Az iskolában mindenkit megkérdeztek, hogy miért hálás a leginkább. Lili ezt válaszolta: "barátaimért, a játékaimért, és hogy az óvodás barátaimmal együtt járhatunk gimnasztikára". Szemelvény a többiek válaszaiból: "magassarkú cipőkért", "dinoszauruszokért és az Anyukámért", "Istenért és a pulykákért", "az egész világért, mert mindenki benne van".

Ritkán adódik meg a szülők számára, hogy valódi elismerést kapjanak azért a sok munkáért, törődésért, fáradtságért, és küszködésért, amit a gyerekeikért végeznek. Lili egy ilyennel örvendeztetett meg bennünket, amikor az iskolában le kellett rajzolniuk, hogy ki mi szeretne lenni ha megnő. Láttunk űrhajóst, ápolónőt, rock sztárt, tűzoltót, de csak a mi Lilink választotta azt, hogy Anyuka lesz felnőtt korában! Kész rajzok közül lehetett választani, Lili vágta és színezte ki a képet. Figyeljük meg, hogy a ruha lila, ami Lili kedvenc színe, van rajta egy azonos színű szív a combjánál, és az egyik vállánál színezéssel kipótolta a levágott részt. Lili elmondása szerint a kezében levő baba Madi, akinek szintén van egy piros pizsamája (lásd csigás fotók). Lilinek nem ellentmondásos, hogy felnőtt korában Madi kisbaba marad, ugyanakkor Madihoz szeretne majd feleségül is menni.



A fényképet az első napon készítették az iskolában, azt is Lili vágta körbe. A keze és a teste közti háromszöget is ő vágta ki, először félbe hajtva és kilyukasztva a papírt. Sok munka lehetett ezen a képen, de azt hiszem ez volt mostanában Adél legkedvesebb ajándéka. Nehéz neki állandóan a két gyerek között megosztania a figyelmét, Lili sokszor jogosan érezheti úgy, hogy Madi miatt nem kap annyi figyelmet, mint amennyit szeretne, például amikor Adélnak Madit kell szoptatnia vagy altatnia. Bár én többször láttam már Adélt a kvantumfizika Heisenberg féle hullám-részecske kettősség törvényét lepipálva egyszerre három dolgot csinálni.

Amikor a Madi meglátta ezt a képet, rögtön mondta, hogy "Lili, Lili!". Kérdeztem tőle, hogy szerinte kit tart a kezében, amire habozás nélkül ezt válaszolta: "Madikát". Ilyenkor nagyon jó szülőnek lenni.

Szófelhő

A Wordle segítségével vizualizálhatók bármilyen szövegben leggyakrabban előforduló szavak. Minél többször ismétlődik egy szó, annál nagyobb betűkkel jelenik meg a szófelhőben. Az utóbbi bejegyzések alapján ennek a blognak Madi a főszereplője (fent), júliusban még Lili volt (lent).

A kreditek listáján egyébként én is szerepelek, mert még nyáron felhívtam a készítő figyelmét néhány hibára.

Madi másfél éves! (3. rész)

10/19 - Olivér a tengerparton hagymás rizscsipszet rágcsál. A képre kattintva extrém közelről látható Madi pihés bajsza, gyönyörű zöldesbarna szeme, és a szeme sarkában a fotó készítőjének tükörképe:


Fiús dolgok

Lili soha nem volt egy félénk, szégyenlős, csendes kislány, inkább egy örökmozgó, önálló akaratú, fifikás energiabomba. Madi szerencsére sokkal higgadtabb, könnyebben kezelhető. A következő dolgokban vesszük észre leginkább a lányok és a fiúk közötti különbségeket:

Madi szeret dolgokat összeütni, dobálni, ráncigálni. Nem feltétlenül azért, hogy megrongálja őket, csak szeret velük nyers erő felhasználásával kisérletezni. Lili ennél sokkal óvatosabb volt, és ha rászóltunk, akkor abba hagyta a tárgyak nyúzását. Lilitől nem kellett félteni a CD lejátszót, TV-t, számítógépet, tudta, hogy azokat nem szabad megrongálnia. Madinál nagyobb az esély arra, hogy hogy kipróbálja, hogy milyen hangot ad ki az iPhone, ha különböző dolgokhoz hozzávágjuk.

Madi rajong az autókért, Lilit koránt sem érdekelte ekkora korában ennyire mindenféle kerekes jármű. Olivér kitartóan tologatja a játékautóit, élvezettel gurítja őket le a lejtőn. A garázsban amikor elmegy a két autónk között, komoly arckifejezéssel mondja, hogy melyik "Apáé" és "Anyáé". Amikor hazaérek a munkából, sokszor Adéllal mindhárman kint vannak az udvaron, vagy épp a játszótérről jönnek haza. Ekkor a gyerekeknek óriási öröm beülni az autómba, hogy együtt álljunk be a garázsba. Miután beálltunk, előre-hátra mászkálnak az üléseken, felváltva ülnek a kormányhoz, Madi kapcsolgatja a kapcsolókat, nyomogatja a gombokat, alig lehet utána az autóból kiimádkozni.

Madi néhány kedvenc játéka: labda, bot, fakanál, játék porszívó, telefon. Az iPhone nagyon érdekli, de szerencsére még nem jött rá, hogyan kell bekapcsolni. Bele tudja dugni a fejhallgatót, és a fülembe teszi. Amikor először játszottam le neki egy halk zenét a fülhallgatóval, megijedt tőle. Utána már többször megpróbálta újra, tetszik neki, türelmesen hallgatja, és mondja, hogy: "Néni énekel!" :-)

A laptop is nagyon érdekli, megismeri a bejövő Skype hívás csengőhangját, rögtön mondja, hogy "Mama!!!". Skype-on nagyon jól elbeszélget a nagyszülőkkel, de a képet is látnia kell, hogy valóban kommunikáljon velük, amikor csak hang van, akkor nem figyel annyira oda. Teljesen úgy viselkedik, mintha itt lennének a nagyszülei, figyelmesen hallgatja, hogy mit mondanak, válaszol a kérdéseikre, mutogatja nekik a játékait. A kamera a laptop tetején van, de Madi nem a kamerába, hanem a képernyőn Mamáék arcához teszi a mutogatni szánt tárgyat, de ők így épp nem látják, hiába magyarázzák Madinak, hogy tegye kicsit messzebb :-)

Nem kimondottan fiús dolgok

Lili egyszer ajándékba kapott egy játék teáskészletet, tálcával, pici zenélő teáskannával, csészékkel, tányérokkal, cukor és tej kiöntővel. Én rögtön behajítottam volna a "továbbajándékozni az ellenségeinknek" feliratú szekrénybe, mert azt gondoltam, hogy kibontás után 10 perccel úgyis megunnák, és csak a rendetlenséget növelné feleslegesen a szobában. Nem voltam elég gyors, a gyerekek kibontották, és hamarosan ez lett Madi egyik kedvenc játéka! Kitartóan öntögeti nekem az elképzelt teát, ha azt mondom, hogy túl forró, akkor fújogatja, ha ittam belőle, hozzátölt. Ezzel gyakoroljuk a színeket, nem mindegy, hogy ki melyik színű csészét kapja. Azt hittem, hogy ez kimondottan lányoknak való játék, de tévedtem, Madi Lilinél is jobban szereti! Most jut eszembe, a South Park-ban Cartman is szeret teásat játszani, remélem ebben ki is merültek a közös tulajdonságaik :-)

Egy másik nem kimondottan fiús játék, amit Madi nagyon szeret: mások ruháját és cipőjét felvenni... Bármit amit Lili felvesz, Madi is szereti kipróbálni, ezért látjuk sokszor szoknyában, nyakláncban és karkötőben táncolni a tükör előtt, csillogó rózsaszín cipőben botladozni, vagy éppen a hajába csatokat rakosgatni.

Szobatisztaság

Madi kicsit igazságtalannak tartja, hogy a családban egyedül neki kell pelenkát hordania, ő is szeretne már bugyiban pompázni. Lili fiókjából szokott válogatni, boldog amikor segítünk neki egyet felvenni. Lili persze ilyenkor pánikol, nehogy Madi belepisiljon a bugyijába! :-) Előfordult, hogy annyira ragaszkodott a bugyihoz, hogy egész éjszaka adtunk rá egyet a pelenkájára! Zsuzsa Mama szerencsére küldött néhány kisfiú bugyit, ezért nem kell többet Lili készleteit dézsmálnia.



Madi 19 hónapos korában ha este meztelenkedés közben pisilnie kellett, elővette a bilit, ráült (ami egyedül nem is egyszerű feladat) és ügyesen belepisilt. Most húsz hónapos korában ott tartunk, hogy napközben bármikor pelenka nélkül lehet hagyni bugyiban, észreveszi ha pisilnia vagy kakilnia kell, egyedül megy a biliért, vagy a WC-re teszi fel a kis ülőkéjét. Lili szobatisztaságra szoktatásakor a szép bugyik viselésének ígérete volt az egyik döntő motiváció, Madinál is ugyanez történt, de rá az is hatással volt, hogy Lilit szerette volna a WC használatban is utánozni.

Sokszor az is előfordul, hogy amikor pelenka van rajta, akkor is inkább WC-re akar ülni, ilyenkor meglepően sokáig tudja a outputot tartogatni. Még a tengerparton is levetette a vízálló pelenkát, bili hiányában a homokba pisiltettük. Először nem értette, hogy ilyet is szabad csinálni, de hamar megjött hozzá a kedve.

10/19 - Madi a tengerparton a homokba csurgat:


Lili nagyon lelkesen bíztatja Madit a szobatisztaság tanulásában. Néhány hónappal ezelőttig még azzal a feladattal is meg tudtam bízni, hogy szagolja meg Madi pelenkáját amikor gyanús aromákat éreztem, odaadóan szippantott bele és jelentette, hogy mit talált. Egy idő múlva rájött, hogy mégsem olyan szórakoztató ez a feladat, ezért később már magunknak kellett ezt a vizsgálatot elvégeznünk. Madit hiába kérdezgettük, pókerarccal állta a gyanúsítgatásunkat :-)

Az utóbbi három hétben azonban Madi már egyszer sem kakilt a pelenkájába, mindig szól, ha elérkezett az output ideje! Pontosabban egyszer amikor egy játékboltban voltunk, mondta hogy menjünk a WC-re, de épp foglalt volt, és a pelenkát kellett megtöltenie. Szegényke nem értette, hogy mi történik, tiszta pánikba esett. Szerintem nagyon közel állunk ahoz, hogy csak éjszakára adjunk majd rá pelenkát. Itt általában lányoknál 2.5, fiúknál 3 éves kor körül kezdik a szobatisztaságra szoktatást. Madi önmagát szoktatja, nekünk még kényelmesebb lenne, ha a pelenkánál maradna. Érdekes, hogy amikor azt mondja, hogy "pisilni", akkor kakilnia kell, amikor azt, hogy "kakilni", akkor pedig pisilnie. Mindig fordítva mondja, pedig tudja, hogy mi micsoda. Szerintem fordítva érzi a két ingert.

Humorérzék

Madi vidám alaptermészetű, szinte mindig derűs a hangulata. A családból valószínűleg Lili tudja a legjobban megnevettetni, néha olyan dolgokon kacagnak, amit mi nem is teljesen értünk... Múltkor Madi azon derült, hogy a labdát nem egyenesen dobta nekem, hanem a falnak pattintva. Hihetetlenül hosszú időn keresztül szórakoztatta, hogy a labda ilyen kerülő úton is célba jut!

Azzal mindig meg tudom nevettetni, ha mondom neki, hogy most az én cicimből kap tejcit, ekkor viccből még fel is húzza a pólómat, és jót mulatunk a nonszensz ötleten. Madi múltkor nézegette a tükörben a saját cicijét, és ezt mondta: "Cici. Pötty." A köldökét is szereti nézegetni, a mi köldökünkbe pedig csikizés céljából a kis ujjával beleböködni, ami elég fájdalmas tud lenni. Szeret bennünket csikizni, és ami még viccesebb, a saját hónalját is szokta csiklandozni, közben morogva nevetgél!

Amikor Madi valami vicceset mond, amivel az egész családot megnevetteti, általában nem érti, hogy mi volt a humor forrása, de azért büszkén megismétli, hátha másodszor is vicces lesz! Egyik kedvenc játékunk, hogy szavakat mondunk, amiket Madi meg próbál visszamondani. Rettenetesen viccesnek találjuk, amikor tréfás szavakat mondatunk ki vele! Sokszor előfordul, hogy kérdezünk tőle valamit, de Madi nem érti a kérdést, ennek ellenére megismétli a mondat utolsó szavát. Jópofa volt, amikor egyszer Lilivel hosszú perceken keresztül kikértük Madi véleményét, és Lili sokáig nem jött rá, hogy a kérdés szórendjétől függött Madi válasza, mindig csak az utolsó szót ismételte meg. Lili halál komolyan kérdezgette Madi tanácsát bonyolult témákban, amíg rá nem jött a turpisságra.

10/04 - Zsuzsa Mama légipostán küldött balatonkenesei almát, amit a gyerekek azonnal fel is faltak:


Azt hiszem, Madi szóismétlős játéka nem tudatos, inkább úgy tűnik, mintha ösztönös reflex lenne, amit nem akaratlagosan irányít. Az utánzással kapcsolatban is hasonló az érzésem, ha valamilyen új, vagy érdekes cselekvést lát tőlünk, nem tudja megállni, hogy ő is kipróbálja. Vicces ahogy a legapróbb részletet is megfigyeli és megismétli, nem igazán firtatva az egyes mozdulatok értelmét.

Nagyon teszik, hogy Madi nem tudja elrejteni az érzelmeit, ha valaminek megörül, boldogan nevetgél. Lilivel a házban szoktak fogócskázni és bújócskázni, Madi boldog kurjantásokkal veti bele magát az ilyen páratlan földi örömökbe. A fogócskázáson kívül egyszer hallottam csak ugyanolyan hosszan és hangosan nevetni, amikor Lili zongoraórája alatt a zongoratanárnő háza előtt egy dagi minikutya kezdett el körülöttünk szaladgálni, ép úgy mint ahogy Lili szokott. Madi szerint ez páratlanul tréfás jelenség volt, szinte elfáradt a hosszú ideig tartó nevetőgörcstől.

...

Mire idáig eljutottam az írásban, Madi már 20 hónapos is elmúlt. Mire ennek a bejegyzésnek a végére értem, az elejéből néhány dolog már el is avult... Hiába igyekeztem, még mindig nem tudtam mindent leírni, úgyhogy lesz még egy negyedik rész is, amiből megtudjuk, hogy mi közös a bukósisakban, a kukásautóban és a tengerpartban, és hogy mit mondott Madi egyszer álmában!

Halloween 2008

(Történelmi visszatekintés: 2004-ben még nem volt blogunk, HTML-ben gyártottam Liliről a naplót, aki éppen akkora volt, mint most Madi és ő is már teljes erőből részt vett az édességvadászatban a "cicás" jelmezében. 2005-ben csak egy fényképet tettem fel a beszámolóba, amin Lili elefántnak öltözött. 2006-ban az ünnep eredetéről is írtam, ekkor Lili Micimackónak álcázta magát az óvdában. 2007-ben Lili a Hamupipőkés ruhájában pompázott, Madi 8 hónaposan még csak megfigyelőként vett részt az eseményeken.)

Tavaly ezzel fejeztem be a Halloween-ről írt bejegyzést: "Furcsa érzés arra gondolni, hogy jövőre már Olivérnek is lesz jelmeze (most csak egy jópofa manó sapkát adtunk rá), és hogy Lilivel fog házról házra szaladgálni..." Most pedig arra volt furcsa érzés gondolni, hogy tavaly Olivér milyen kis baba volt, még járni sem tudott, idén pedig már milyen nagy legényként viselkedett.

A Halloween nálunk egy héten keresztül tartó eseménysorozat, amit megelőz a jelmez kiválasztása, a kert feldíszítése, a töklámpások elkészítése. Ezután a Magyar házban, majd Lili iskolájában is van egy-egy jelmezes Halloween program, 31-én este pedig a "trick-or-treat" fedőnevű édességgyűjtés jelenti a csúcspontot és egyben a felejthetetlen záróünnepséget.

Idén újra eluralkodott felettünk a totális szabadidőhiány, a három sütőtökből csak egy töklámpás készült, a második csak ki lett vájva, a harmadik még mindig sértetlen állapotban pompázik. Pontosabban már csak ez az utolsó ácsorog az ajtónk előtt, a másik kettő durván megpenészesedett az október végén szokásos sivatag felől érkező meleg miatt (tavaly ilyenkor az ilyen időjárás miatt volt a nagy tűz). A házunkat már három héttel korábban kidekoráltuk, a szokásos dizájnt alkottuk újra, ami persze Madinak teljesen új volt. Képtelenség a sötétben az apró fényforrásokat élethűen lefényképezni, de szerencsére egyik éjszaka észrevettem, hogy a leereszkedő sűrű ködben kisértetiesen világítottak a kertünkben a fények, és leszaladtam lefényképezni. (Ez a kép látható a lap tetején)

Madi nagyon szereti a kutyákat, ezért egy helyes kutyajelmezt vettünk neki. Miután ráadtuk, megnézte magát a tükörben, jót rötyögött a farkán, majd pánikszerűen levetkőzött. Valószínűleg azért, mert a jelmez túl kicsi volt rá, hiába volt az ráírva, hogy 2 éveseknek való. Ez elég rosszkor jött, mert Lili már teljes Belle (a Szépség és a Szörnyeteg főszereplője) estélyi ruhában és ünnepi frizurában várt indulásra készen. Madit lenyűgözte Lili ruhája, ezért ő is gyorsan felvett egy kék tüll szoknyát, és megelégedetten méregette magát a tükörben. Mindenesetre egy fiú pólót hagytunk rajta, nehogy valaki tényleg kislánynak nézze :-)



Nos, a Magyar Házban legtöbben megérezték, hogy ezt a jelmezt nem mi találtunk ki, de egy Anyuka beszólt, hogy "Nemá, tényleg kislánynak öltöztettétek?", erre kijavítottam, hogy "nem kislánynak, hanem transzvesztitának!" :-))) Adél szokás szerint cigánylánynak öltözött, én felvettem a tréfásan zöld selyemingemet és a beépített Elvis barkós napszemüvegemet. Madi barátjának Ádámnak egy klassz kalóz ruhája volt, nagyon helyes volt benne. Másnap elmentünk a gyerekeknek ruhákat venni, Madinak megtaláltuk ugyanazt a kalóz jelmezt, még egy darab volt az ő méretében. Madi azonnal talált magának és Ádámnak egy óriási botot, azt vonszolták és lengették nagyon amíg el nem sikerült tőlük vennünk. Szerintem a bot nagyon jó kiegészítője volt Madi ruhájának, a mai napig nem tudom nevetés nélkül nézni ezeket a képeket!









Halloween a Balboa Parkban, a Magyar Házban. Itt van a videó eredeti felbontásban.


Lilinek 29-én szerdán az iskolában volt a Halloween, az összes gyerek jelmezben kivonult az udvarra. Lili erre az alkalomra az Ariel (Kis Hableány) jelmezét vette fel. Összesen öt Disney királylány jelmeze van, bár egyik filmet sem látta még, imád ezekbe a szép ruhákba beöltözni. Miközben ezt írom, Lili két barátnője van nálunk játszani, mindenki felvett egy királylányruhát, hozzá illő cipőt, ékszereket! Ezalatt Adél Olivért vitte el a fodrászhoz, én nem mertem elmenni, mert a szívem megszakad, amikor hajvágáskor sír.

31-én Lili azzal kelt fel, hogy "Ma van Halloween!". 11-kor hazajöttem, hogy a gyerekere vigyázzak, amíg Adél bement az iskolába. Október 30. és 31. szünet volt, ezalatt tartották a tanárok a szülőkkel a négyszemközti találkozókat. Liliről megtudtuk, hogy az első osztály végén elvárt szinten olvas (pedig csak a nulladik osztályt kezdte két hónapja!), és hogy egy másik kisfiúval együtt kiemelt matematika feladatokat fognak kapni, mert a többieknél jóval előrébb járnak.

Szürkületkor (este fél 7 körül) kezdtük el a körutat, de előtte kiraktunk az ajtó elé egy halom M&M's-t, gyümölcsös rágcsálnivalót (fruit leather), Halloween-es mintájú ceruzákat, apró játékokat. Lili továbbra sem eszik meg semmi csokisat és kakaósat, az ő kedvéért vettünk candy corn-t, ami egy ilyenkor szokásos bizarr kukorica kinézetű édesség: cukorból, mézből, és természetesen kukorica szirupból készül és évente 1000 tonnányit adnak el belőle...

A trick-or-treat körút elég rosszul kezdődött, mert amint elindultunk, találkoztunk Lorraine-el és másik két ismerős lánnyal, akik édességgel teli vödreiket cipelve már hazafelé igyekeztek. Lili teljesen kiakadt, mert Lorainne-el tervezett együtt édességet gyűjteni. Szerencsére nagy nehezen sikerült rábeszélnem Lorraine anyukáját, hogy menjünk el még együtt néhány házhoz. Így zajlott Lilivel az alku:

- Lili, megbeszéltem Sarah-val, hogy közösen elmehetünk még három házhoz.
- Öthöz szeretnék, mert öt éves vagyok.
- OK, négyhez mehettek.
- Jó.

Lili, Hailey, Lorraine, Adidi. Mindegyik lány nuladik osztályos, Hailey Lili osztálytársa.


Idén újra sokan voltak kint az utcán, tavaly talán a tűz miatt nem volt ennyi gyerek. A meteorológusok esőt jósoltak, amire egész San Diego pánikba esett, mert május óta talán kétszer esett számottevő eső és a polgárok komoly igazságtalanságnak érezték volna, ha épp ezen a napon tér vissza a "rossz idő". Végül csak néhány bárányfelő legelészett az égen, ami errefelé ritka látvány, de a szomszédaink lelkesen nézegették, hogy milyen jól illik Halloween-hez ez a félelmetes látvány! :-)

A házunk bejárata teljes Halloween kivilágítással várta a látogatókat, csak mi nem voltunk otthon :-)


Amíg én Liliéket kísérgettem, Adél Madival járta körbe a szomszédokat. Madi kalóz jelmeze mindenhol nagy elismerést aratott, tényleg zabálnivalóan aranyos volt benne, és ami a legfontosabb, eszébe sem jutott magáról letépni! Olivér persze nem értette, hogy mi történik, de jó érezte magát a kavalkádban, bement a szomszédaink garázsába, a porszívójukból kioperált egy kis kefét, és azzal tisztította a padlót. Amikor összetalálkoztak Chloe-val és Tommy-val (Julia már 10 éves, ő a barátaival ment, nem a szüleivel), Madi is utánuk szaladt a házak bejáratához, kitartóan követte a nagyobb gyerekeket. Lili is épp ugyanezt tette amikor ennyi idős volt, őt is Julia és Chloe avatta be a trick-or-treat fortélyaiba. Chloe nagyon aranyos volt, végig figyelt Madira, nem csak arra optimalizált, hogy minél több édességet szerezzen be. Amikor Lilivel visszaértünk, Madi épp rájött, hogy a gyerekek azért szaladnak az ajtóhoz, mert ott valamit kapnak, és ő is sorba állt, majd visszaszaladt hozzám és döbbenten mutatott egy édességet és ezt mondta: "kaptad!". (A ragozás ebben a korban még fordítva működik, úgy ismétli meg a szavakat, ahogy tőlünk hallja, tehát a "kaptad" azt jelenti, hogy "kaptam")









Olivér hamarosan azt is megtanulta, hogy azt kell mondani az édesség megszerzése érdekében, hogy "trick-or-treat!", és korcsoportjának megfelelő stratégiát követve nem firtatta a mondat jelentését, csak kitartóan ismételgette. Szépen gyűlt a vödrébe az édesség, engedelmesen beledobált mindent, amit kapott. Az egyik helyen végül egy nyalókát szerzett, amit mindenáron meg akart kóstolni, ezért ki is bontottuk neki. Elégedetten nyalogatott le róla kb. 2 millimétert, de főleg csak a kezében szorongatta, mint valami vadász a trófeáját. Nagyon tréfás volt, ahogy a vagányan odament a teljesen ismeretlen házak ajtajához, és az elé nyújtott tányérból nagy szakértelemmel választott ki egy édességet. Teljesen úgy csinált, mint aki tudná, hogy mi micsoda, pedig életében először látta mindegyiket. Ez azt hiszem veleszületett képesség lehet, mert Lilinek is mintha röntgen szeme lenne, a csomagolás formájáról nagy biztonsággal meg tudja tippelni, hogy melyikben van csoki, és ezért melyiket ne válassza ki. Szerencsére azokon a helyeken, ahol nem a gyerekek választhatnak, hanem mindenkinek csak a kezébe nyomjál az édességet, Lili megjegyzés nélkül elfogadta a csokikat is, pedig neki az csak feleslegesen foglalta a vödrében a helyet.

Mire hazaértünk, az ajtónk elől elfogyott az összes portéka, tavaly ugyanennyi sokkal tovább tartott. Jay Leno mesélte, hogy ő a ház elé egy óriási üres hordót szokott kitenni, és sajnálkozó arccal mutatni az arra járó gyerekeknek, hogy a többiek már elvitték az összes édességet.

Madit nagyon érdekelte, hogy mit pakoltunk ki az ajtó elé egy tálcára, azonnal szagolgatni kezdte az M&M's zacskókat:

Őszi tengerpart

Amikor San Diego-ba költöztünk, azt hittük, hogy minden szabad hétvégénken ki fogunk járni a tengerpartra. Az első nyáron ez nagyjából így is volt, de az utóbbi években egyre kevesebbet mentünk. Idén nyáron például egyszer sem voltunk, egyszerűbb volt a kertben vízzel feltölteni a felfújható medencét, a gyerekeknek az is teljesen megfelelt. Bár a házunktól negyed óra alatt kiérünk a strandra, induláskor a gyerekek felkészítése, napolajazása, az enni- és innivalók, strand cuccok összekészítése, hazajövetelkor pedig több kiló homok összetakarítása legalább 4 órásra bővítik a programot.

Ennek ellenére az utóbbi egy hónapban már háromszor is sikerült kijutnunk, a gyerekek nagyon jól érezték magukat, és egy kicsit mi is ki tudtunk kapcsolódni. Nagyon jó volt egy kicsit zsonglőrködnöm a fényképezőgépemmel, készült néhány nagyon jó kép. Az alábbi képek szeptember 14-én készültek, ekkor voltunk idén először.

Madi elbűvölve nézte a tengert, Lili másféléves korú első reakciójához hasonlóan ő is azonnal megindult az óriási hullámok felé! Lilivel ellentétben azonban őt nem kellett folyamatosan kifelé húzni, valamennyire rá lehetett beszélni, hogy maradjon a parthoz közel. Madi még olyan picike, hogy a sekély részre kiérő kis hullámok is hirtelen be tudnák teríteni, ezért Adél felkapkodta amikor egy-egy nagyobb víztömeg közeledett.

Lili is nagyon vagányan adta elő magát, megállás nélkül szaladgált fel-alá, berohant a tengerbe, a hullámok elől menekült, a boogie board-ját húzogatta. Adéllal felvátva szaladgáltunk vele, a nehány centi mély vízen nagyon gyorsan csúszott a deszka. Lili a zsinórba kapaszkodott, és közben átszellemülten kiabálta: "Ez ám az igazi szörfös Lili!" :-)























Még így október végén is elég jó az idő egy kis pancsoláshoz, bár a víz már elég hideg, a levegő 18-22C körül van. Készítettem egy táblázatot San Diego 2007-es heti átlaghőmérsékletéről. Del Mar az óceán kiegyenlítő hatása miatt nyáron néhány fokkal hidegebb mint Rancho Bernardo. Mi a két pont között félúton Rancho Penasquitos-ban lakunk, ami légvonalban 10 km-re van a tengertől, és az időjárás is nagyjából a két mért pont közé esik. Az adatokat a National Weather Service és a National Oceanographic Dtata Center honlapjáról emeltem.



Ezen a térképen látszik a három említett városrész:


View Larger Map