Olivér négy hónapos

Bevezetés

Két hete tervezem, hogy írok végre Madárlevélről is, de egyszerűen nem volt rá két szabad órám. Az egész család beteg volt, utána a Legoland beszámolót fejeztem be. Minden nap munkából hazaérve úgy érzem, hogy lenne energiám és ihletem megírni, de mire este 9-re végzünk két gyerek etetésével, fürdetésével, altatásával, majd a takarítással és rendrakással, nem tudom összeszedni az erőmet, hogy nekiüljek fogalmazni. Kikapcsolódásképpen inkább megnézünk Adéllal valami rövid műsort a TV-ben, és elhatározom, hogy majd másnap írom meg az elmaradt beszámolót...

Ma azért tudok mégiscsak nekiülni az írásnak, mert egy három órás értekezlet kedvéért Atlantába utazok. Most (hétfőn délután) indultam, éjfélre érek oda, kedden délután lesz a 3 órás értekezlet, éjjel 11-re érek majd vissza San Diegoba, másnap délután megyek csak be dolgozni. A repülőút 4 óra, a laptophoz van egy tartalék akkumulátorom, lesz bőven időm írni! :-)

07/04 - Olivér és Lili pizsamában:


Nem csak a blogba írás, hanem Olivérről a fényképek készítése is elég nehéz. Hétköznap esténként Olivér már túl fáradt, hétvégeken pedig annyi dolgunk van, hogy a fényképezkedésnek már nem tudunk nekiállni. Ha előveszem a fényképezőgépet, Lili azonnal megjelenik és átöleli Olivért, vagy beáll a képbe, ezért Olivérről egyedüli képet nem sűrűn fogok tudni készíteni... Egy jó fénykép beállításához és a megfelelő pillanat elkapásához idő kell, ezért inkább rövid videókat szoktam felvenni, az hamar elkészül és élethűen adja vissza a valóságot.

07/07 - Olivér hintáztatja magát, Lili is szeretne a videón szerepelni:


Olivér személyisége

Sokszor írtam már, de nagyon jól esik újra és újra leírni: Madárlevél Olivér egy csodálatos, vidám, kiegyensúlyozott kisbaba! Zoli az előző bejegyzésben szereplő videó alapján „Mesebeli kisgyerek-törpének” nevezte, ami tejesen igaz és találó. Ha majd Olivér nagyobb korában megkérdezi, hogy ő milyen kisbaba volt, ezek a rövid videók teljesen jól meg fogják neki mutatni!

Hihetetlen, de Olivér szinte állandóan jókedvű! Az a nagy szerencse, hogy ha letesszük az ágyába vagy a kis rugdalózós székébe, sokáig jól el van magában. Elnézegeti a kezét, játékait, bennünket figyel, gügyög, rugdal, néha kiált egyet! Döbbent csodálkozással nézi, ahogy Lili pörög, ugrál, szaladgál, bukfencezik, táncol, stb. Amikor odamegyünk vagy beszélünk hozzá, nagyon hálásan és boldogan mosolyogni kezd. Ezt a mosolygást bármikor elő lehet belőle csalogatni, akkor is, amikor valamiért már épp sírni készül, vagy amikor Adél szoptatja. Vicces, ahogy elneveti magát és kicsúszik a szájából a cici!

Érdekes, ahogy reggel Olivér egyik pillanatban még mélyen alszik, majd hirtelen kiad néhány baba hangot, nyújtózkodik, és pár másodpercen belül teljesen felébreszti magát. Ilyenkor, amikor meglát bennünket, azonnal teli szájjal mosolyogni kezd, mintha azt mondaná, hogy készen áll egy újabb evős-alvós-kakilós-gügyögős-nevetgélős baba napra! Amikor reggel mindhárman körbevesszük, Lilit szereti legjobban figyelni, talán azért, mert Lilitől számíthat valamilyen meglepő viselkedésre. Lili rengeteget puszilgatja, simogatja, szereti kézben tartani, és segíteni neki átfordulni. Előfordul, hogy túl sokat nyaggatja, húzogatja, puszilgatás közben a haját a szemébe lógatja, vagy hirtelen mozdulataival megijeszti. Olivér ezeket általában nagyon jól viseli, boldog amikor Lili puszilgatja, becézgeti (Lili most Boci-Macinak nevezte el Olivért).

07/08 - Olivér és Lili együtt játszanak:


07/08 - Olivér és Lili együtt játszanak (Videó):


Olivér nagyon figyeli a környezetét. Amikor az emeletről szólok le hozzá a földszintre, felnéz és hallgatja amit mondok, és folyamatosan követ a szemével ahogy fel és le mászkálok. Érdekes, hogy ebből a távolságból nem tudom megnevettetni, lehet, hogy nem látja 5-6 méternél távolabbról az arckifejezéseket? Észrevettük, hogy nagyon érdekli a számítógép... Amikor a laptopon Skype-olunk Anyukámal vagy Zolival, Madi figyelmesen fürkészi a monitort és fülét hegyezve hallgatja az ismeretlen hangokat. Vizslatva figyeli amikor eszünk, rettenetesen érdekli, hogy mit rakosgatunk folyamatosan a szánkba! Talán egy hónapja elkezdett tárgyakért nyúlni és megmarkolni őket, de ez még korántsem mindig sikerül neki. Egyik kedvenc foglalatossága, hogy a törölközőt, plédet vagy lepedőt megmarkolja, és addig cibálja, amíg a fejére nem húzza, vagy nagy élvezettel be nem kapja. Adél ezért vett neki egy puha rongyocskát amire egy maci fej van varrva, nagyon szeret vele játszani. Lilinek is volt egy ugyanilyen, soha nem érdekelte!

Olivér Lilivel ellentétben már újszülött korától kezdve nagyon szeret fürödni. Fürdetés előtt Adél kicsit megtornáztatja (ebben Lili is szeret segíteni), Madi már ekkor is örömmámorban úszik. A fürdőkádban pancsol, fröcsöl, a tükörben nézegeti magát, felül, kiélvezi a fürdőzés összes pillanatát! Adél egyedül fürdeti Madit, addig én Lili fürdetését intézem, aki rendszerint a nap végére már nagyon fáradt és több figyelemre van szüksége, hogy gördülékenyen haladjunk.



Lilihez hasonlóan Olivérnél is vannak alvás gondok, de vele sokkal könnyebb a dolgunk. Lili egyszerűen nem szeretett elaludni, rugdalt és mocorgott hogy ébren tartsa magát, állandóan kézben kellett ringatni, hogy el tudjon aludni. Olivér néha egyedül is el tud aludni, de mostanában napközben csak villámalvásokat ad elő, mikor Adél leteszi az ágyába, azonnal felébred és tágra nyitott szemmel jelzi, hogy inkább az ébrenlétet választja. Éjszaka is fel szokott ébredni ha éhes, de éjjel már nem szokott kakilni, és szoptatás után általában hamar vissza is alszik. Adél általában nagyjából ki tudja magát éjjel pihenni, de előfordul, hogy rengetegszer fel kell kelnie és reggel nagyon fáradtan ébred. Ha Olivér reggel tovább alszik, akkor Adél is tud mellette aludni, ilyenkor Lili el tud egyedül játszani, és nem ébreszti fel őket.

Elég jól kialakult már Olivér napi ritmusa, Adél pedig apró rezzenéseiből is meg tudja állapítani, hogy mikor mire van szüksége. Amikor Madárlevél napközben elfárad, felveteti magát, és szépen lepihenteti a fejét a vállunkra, így készül az alvásra. Sokszor az én vállamon nem talál magának egy kényelmes pontot, ekkor átkéredzkedik Adélhoz és hozzábújva hamar el is alszik. Elég sokáig el tudja magát egyedül szórakoztatni (Lilinek ez nem ment ennyi idős korában), ügyesen tudomásunkra hozza, ha elunta magát és szeretné, hogy egy kicsit felvegyük vagy foglalkozunk vele. Én nem emlékszem olyanra, hogy Lili valaha is lerakatta volna magát, ezért mindig meglepődök, amikor Madi elkezd nyögdécselni, hogy rakjuk le egy kicsit és hagyjuk egyedül! Nagyon aranyos, amikor hirtelen megéhezik és elégedetlenkedő hangokat kezd el kiadni, ami hüppögéssé, majd szomorkás sírássá változik, ha nem kapja meg időben a tejcit. Ezt a sírást is le kell majd videóznunk, újszülött kora óta talán nem is vettük fel a sírását!

Lili és Olivér egyik reggel egymás mellett feküdtek kézen fogva, amikor Lili ezt mondta: „Amikor nagyobbak leszünk, kéne emlékezni, hogy így fogtuk egymás kezét. Videózzad le, jó?” Megtettem, itt van a videó:

Legoland fotóalbum

Befejeztem a Legoland történet leírását és a fotók kiválogatását, kettővel ez alatt a bejegyzés alatt olvasható!

Az előző bejegyzést Lili betegségekor írtam. Utána adél és Olivér is megbetegedett, Olivér szerencsére hamar kilábalt belőle. Adél után én is elkaptam a vírust, múlt héten néhány napot itthon is kellett maradnom, végül pénteken elmentem az orvoshoz. Úgy érzem, mára gyógyultam meg, ebben az is segített, hogy végre sikerült ma befejeznem a régóta húzódó Legoland blogot! Remélem, egy darabig letudtuk a betegeskedést...

Találtam két régebbi képet amit eddig elfelejtettem feltenni az albumba. Lili rollerezik az egyiken, Loraine-nel láthatók a másikon. Azon a napon elég sok kép készült (az albumban egymás után vannak), mindegyiken Lili "a Mama kedvenc ruhájában" van.

Olivér tegnap volt négy hónapos, róla is fogok írni, már el is kezdtem. Addig álljon itt egy videó ami még 5/29-én készült és amin Olivérrel játszottam fürdetés előtt.

Lili lázas

Lili szerencsére már másfél éve nem volt beteg. 2006 januárjában kapta el a rotavirust, amit nagyon megszenvedett, egy hétig hányt, még inni sem nagyon tudott, enni pedig szinte semmit. A végén nagyon legyengült és le is fogyott. Azóta egyszer lázasodott be egy napra, de más másnapra már semmi baja sem volt. Néhányszor elkezdett éjszaka köhögni, de ezek is elmúltak egy nap után.

Csütörtök éjjel nagyon csúnyán és fájdalmasan köhögött néhányszor, de péntek reggel teljesen egészségesnek tűnt, köhögésnek nyoma sem volt. Délelőtt még vidáman sárkányt eregettek Lorainne-ékkel egy hegytetőn levő parkban, de estére már hirtelen 40 fokos láza lett. Az a szerencse, hogy a lázcsillapító (Tylenol) mindig egy órán belül teljesen lehúzza a lázát, ezért nem is pánikoltunk, csak hamarabb lefektettük aludni. Hajnali kettőkor felébredt, ekkor újra nagyon lázas volt, de a Tylenol újra megbízhatóan működött. Óriási szerencse, hogy jóízű ez az orvosság, Lili mindig nagy örömmel veszi be, kinyalogatja az utolsó cseppig! Szombaton napközben is 6 óránként visszakúszott a láza 39C fölé, de a lázcsillapító azonnal szépen levitte neki. Az orvost fel sem hívtuk, házhoz nem jönnek, ügyeletre menni pedig felesleges hercehurca lett volna.
(Hihetetlen, hogy a hercehurca szót ismeri a helyesírás ellenőrző!!!).

Lili szombaton egész nap jól viselte a betegséget, sokat játszottam vele, kártyáztunk, könyveket olvastunk, Dora the Explorer DVD-t néztünk, kivételesen két részt is megnézhetett, aminek nagyon örült. Délután még a Cliffordos olvasni tanító játékprogrammal is játszhatott egyet, a legnehezebb fokozatot szerette volna választani, egyedül végigment rajta, csak egy résznél kellett segítenem. Délben közösen aludtunk 2 órát, rám is rám fért a pihenés. Furcsa volt, hogy Lili le volt lassulva, mindent higgadtan és lassan csinált, beosztotta az energiáját, és így én is jól bírtam energiával egész nap. A nap végére azért ki akartam mozdulni a házból, a fejembe vettem, hogy elmegyek a Target-be papírtörlőket és papír zsebkendőt venni, valamint nagyon kellett már műtrágyát venni gyepnek, egy hete lett levegőztetve, most kell majd kiszórni, hogy zöld maradjon. Ha már ott jártam, virágokat is vettem a konyhaablak párkányára és a ház elé, valamint megleptem magamat egy slagra szerelhető vízszűrővel, ami törlés nélkül is cseppmentesre szárítja az autókat, ha majd valamikor lesz időm lemosni őket...

Lili csak estére fáradt ki, fürdéskor már sírt, hogy nagyon fázik, de nemsokára megjött a lázcsillapító hatása, és utána jobban érezte magát. Azért is jó a Tylenol, mert miután beadjuk, Lili másfél óra múlva elálmosodik tőle, és szépen el tud aludni. Lili mellett feküdtem az ágyban, és azt mondtam neki, hogy fázom, ezért be kell takaróznom. Erre ő ezt válaszolta: ”Nekem pedig melegem van. Mindenkinek van valami baja...” :-)

Lili éjjel már nem is ébredt fel, csak hajnali 4 után, de akkor már csak 38C volt a láza, ezért lázcsillapítót nem is adtam neki. Nagyon köhögött, ezért felajánlottam a másik kedvenc orvosságát, a Lándzsás útifűt, de azt válaszolta, hogy a „nem azt, hanem macis orvosságot kell bevenni!”. Lementem a konyhaszekrényben megkeresni, de sehol sem találtam, ezért mondtam Lilinek, hogy felkeltem Adélt, hogy keresse meg. Erre Lili ezt válaszolta: „Én tudok segíteni!”. Ezért együtt kerestük, végül meg is találtuk, Adél már kikészítette az asztalra. Lili pisilt, ivott, orrot fújt, ezután visszabújt az ágyba. Rögtön tudtam, hogy már jobban van, mert mindenféle dolgot elkezdett nekem magyarázni:

- A konyhában nem néztem bele a lámpába, mert az megrongálhatja a szemünket. A Napba sem szabad belenézni, még napszemüvegben sem. Csak úgy lehet megfigyelni a Napot, hogy egy üveglapot megkormozunk.
- Négy óra huszonhárom perc van! Most kelnek fel a pékek!
- Hallottam éjszakai madarakat csipogni!
- A baglyunk biztos most vadászik patkányra! Biztos hoz a másik bagolynak ennivalót.
- Zoe egyszer a játszótéren a mászóka alatt azt mondta, hogy engem megint egy babára fog változtatni. Elfutottam, és hoztam egy virágot, mert a Zoe-nak is volt egy virágja és azt mondtam, hogy akinek van virágja, azok tudják átváltoztatni az új barátunkat a Hannah-t egy babára. Nem történt semmi, Zoe biztos csak viccelt!
- Öt óra van, a pékek biztos most kezdték el sütni a kenyeret, hogy kész legyen mire az emberek mennek megvenni!

Egy óra beszélgetés után végül Lili végre elaludt, és fél 9-ig fel sem kelt. Ma, vasárnap napközben még hőemelkedése volt, de már újra fel volt töltve energiával, ugrált, játszott, szaladgált. Estére újra felment a láza, reméljük, holnapra már teljesen el fog múlni. Azért nagy szerencsénk volt, hogy Lili az egész óvodaszezon alatt egyszer sem betegedett meg, és hogy az óvodában nem adtak egymásnak a gyerekek mindenféle vírusokat. Az utolsó hetekben az óvodában és a környékünkön is többen belázasodtak, biztosan ezért van most rajtunk is a sor. Nagyon bízunk benne, hogy Olivér nem fogja ezt elkapni, amennyire lehet, próbáljuk Lilit távol tartani tőle.

Legoland

Lili óvodájába havonta kétszer be kell mennünk segíteni, amit egyáltalán nem bánunk. Így közelről szemmel tudjuk tartani Lili óvodai környezetben való viselkedését, és megtudjuk, hogy mit kell vele otthon gyakorolnunk. Olivér születése előtt ez Adél feladata volt, de az utóbbi három hónapban én vettem át a stafétabotot. Szerencsére eddig mindig ki tudtam venni fél nap szabadságot, március óta szinte minden második héten ott voltam az óvodában.

Az óvodában csak egy óvónő van, ő osztja ki a szülőknek a feladatokat és irányítja a foglalkozásokat. Általában anyukák szoktak segíteni, a legtöbb apukával sohasem találkoztam. Mivel hetente csak kétszer van óvoda, elég intenzív a program. Én eddig a következő foglalkozásokat irányítottam: vitorláshajó-fújóverseny, virágültetés, kincskeresés, képek vágása és ragasztása, stb.



Az X betű tanulásakor volt kincskeresés: a homokozóban ástam el és egy nagy X-el jelöltem meg a "kincseket". Egy-egy zacskóban két játék gyűrű, két cukor és nyolc játék pénzérme várta a kincskeresőket. A gyerekeknek kettes csoportokban kellett keresniük és ásniuk. Mindegyik csoporttól megkérdeztem, hogy szerintük hogyan kell igazságosan kétfelé osztani a nyolc játék pénzt, azaz hogy mennyi nyolcnak a fele. Senki sem tudta megmondani... Olyan válaszokat kaptam, hogy a nyolc fele nyolc, vagy hogy egy. Találgatásos alapon próbálták elosztani, és az én segítségemet kérték. Csak Lili és Zoe oldotta meg helyesen a feladatot. Először megszámolták, hogy nyolc pénz van, Lili pedig azonnal rávágta, hogy nyolc fele négy, és már el is lett felezve a kincs. Nem csoda, Lili régóta el tud ekkora számokat kettővel osztani, ismeri a páros és a páratlan számokat is, azt is tudja, hogy a nulla is páros szám. Egyik nap játék közben hirtelen kibökte: „A huszonhat páros szám”. Megkérdeztem tőle, hogy miért: „Azért, mert a hat a végén van, és az páros” Erre megkérdeztem tőle, hogy a 61 is páros szám-e: „Az nem, mert az egy páratlan.”

A gyerekek nagyon lelkesen ástak, és boldogok voltak, amikor a kincset megtalálták. A nagycsoportosok higgadtan figyelték, ahogy minden négy gyerek után újra és újra kincseket ástam el, mielőtt a következő négy gyereket kihoztam volna az udvarra a következő kincskeresésre. Kis idő múlva megkérdezték, hogy miért ásom el a kincseket? Azt válaszoltam, hogy azért, mert kalóz vagyok... Ezután nem is volt több kérdésük!

Június 11-én hétfőn a kis és a középső csoportosoknak óvodai kirándulást szerveztek Legoland-be. Legoland a Disneyland-hez hasonló vidámpark, de nem olyan óriási, és kisebb gyerekeknek való. San Diego-n kívül Dániában (a Lego szülőhazájában), Németországban és Angliában van Legoland. Az anyagi gondokkal küzdő Lego egyébként két éve adta el a parkokat egy befektetőcégnek, egy ideig nagy volt az ijedtség hogy be fogják őket zárni. Az a gond ezekkel a parkokkal, hogy nagyobb gyerekeknek unalmas, ők inkább Seaworldbe, az állatkertbe, vagy az innen nem messze levő Disneyland-be mennek, ezért a turistaszezonon kívül kevés a látogató. Tőlünk fél órányi autózásra van ez a vidámpark, de eddig még soha nem próbáltuk ki. Először is nagyon drága, másodszor eddig Lilit túl kicsinek találtuk hozzá. Az óvoda olcsó hétköznapra szóló csoportjegyeket vett, ezért úgy döntöttünk, hogy kiveszek egy szabadnapot, és elviszem Lilit, addig Adél talán tud egy kicsit pihenni, vagy a dolgaival valamennyire előrehaladni. (Nem tudott, mert Olivér alvásmentes kézbentartós napot tartott)

Délelőtt 10 órára volt megbeszélve a találkozó a bejáratnál. Mi negyed órát késtünk, mert nagyon lassan engedték be az autókat a parkolóba, épp negyed órát kellett várakozni a fizetőparkoló pénztáránál. Nem találtunk senkit a bejáratnál, nekem nem volt meg senkinek a mobilszáma, így inkább bementünk. A park olyan nagy volt, hogy egész nap csak két másik osztálytárssal futottunk össze, de ezt nem is bántuk, mert nagyon jól el voltunk kettesben is, és így legalább nem kellett senki máshoz alkalmazkodnunk. Az időjárás tökéletes volt, hűs tavaszi szél fújdogált, egyáltalán nem volt túl meleg. Hétköznap lévén nem volt nagy tömeg sem, de azért a népszerűbb dolgokra sorba kellett állni. Meg volt beszélve, hogy mindenki egyforma pólót fog viselni, hogy könnyen megtaláljuk egymást. Ezeket a pólókat néhány héttel előtte a gyerekek nyomdázták az óvodában a szülők segítségével. Lili előre kijelentette, hogy ő nem akarja a pólóját megfesteni, mert csak tengeri állatok közül lehetet választani. Végül amikor látta, hogy a többiek miket nyomdáztak, ő is meggondolta magát.



Nehéz volt megbecsülni, hogy mennyit kell az egyes játékoknál a sorban várakozni, hiába volt kiírva a legelsőnél, hogy a várakozás kb. 15 perc, legalább háromnegyed órát kellett sorban állnunk. Legelőször egy dinoszauruszos hullámvasútra ültünk fel. Mutattam Lilinek, hogy milyen gyorsan megy, és hogy sikoltoznak az utasok, őt nem zavarta, mindenképpen fel akart rá ülni... A várakozást elég nehezen viselte, rengetegszer megkérdezte, hogy mikor érünk már oda a hullámvasúthoz. Amikor végre felszálltunk, nagyon tetszett neki az egész, egyáltalán nem félt. Menet közben egy automata fényképezőgéppel minden utast lefényképeztek, meg is vettem csillagászati áron Lili első hullámvasutazását megörökítő képet:



Mentünk egy kört egy kis csónakkal, ami Lego-ból készült mesefigurákkal díszített erdőben haladt. Lilit zavarták a morgó hangok, amiket egy Lego farkas adott ki három Lego kismalac felé, ezért befogott füllel várta meg, hogy a csónakunk továbbhaladjon. Később más ijesztő részeket is befogott füllel vészelt át... Ezután Lili nagy lelkesedéssel Lego krokodilok szájába spriccelt egy vízágyúból.




Krokodilok
Nem tudjuk pontosan, hogy miért, de Lili számára talán három és fél éves kora óta a krokodil legfélelmetesebb állat. Élő krokodilt soha sem látott, lehet, hogy valamelyik könyvben ijesztette meg, hogy túl sok foga van. Három éves korában a lakás különböző pontjain elképzelt rókák bukkantak fel, amiktől megijedt és elszaladt. Talán a Vuk-os könyve és a rajzfilm miatt aztán megbarátkozott a rókákkal, mostanában krokodilokkal szokott harcolni. Ha nem akar egyedül maradni, akkor ott kell maradnunk vele, hogy megvédjük a „krokodiloktól”. Ha megkérdezzük, hogy igazi krokodilok vannak-e a házunkban, akkor azt válaszolja, hogy nem, csak elképzeli őket. A krokodilok az idő múlásával folyamatosan fejlődnek. Régebben elég volt hangosan tapsolnom, hogy elkergessem őket, majd az ajtót becsukva Lili újra biztonságban érezte magát. A krokodilok azóta sokkal kisebbek lettek, már az ajtó alatti résen is be tudnak mászni. Lili szerint „olyan kicsik, mint egy bacilus és ezeren vannak.” Több, mint fél éve kerülgetjük a szobája és a fürdőszoba közti ajtóba gondosan elhelyezett „csapdát”, egy rózsaszín törölközőt. Lili mindig gondosan átlépi, nekünk sem ajánlatos rálépnünk. Észrevettem magamon, hogy már akkor is vigyázok, nehogy véletlenül rálépjek, amikor Lili nem is látná! Lili minden este fogmosás után odamegy a csapdához, egy elképzelt varázspálcával körözve és susogó hangot kiadva törölközővé varázsolja, megtörli vele a száját, majd visszavarázsolja és ezt mondja: „vigyázz, nehogy rálépj!” :-). Lili szerint a krokodilcsapda más állatokat nem fog meg, csak azokat, amik azt mondják, hogy „I’m a crocodile”.



A következő játékra várva összetalálkoztunk Sophiával, Lili egyik (svéd) osztálytársával. Azt hittem, hogy jobban fog telni az idő, ha együtt várakozunk a sorban, de Sophia és a két évvel nagyobb lánytestvére rettenetesen nehezen viselték a várakozást, állandóan veszekedtek, rendetlenkedtek és nyűgösek voltak, ami Lilire is ráragadt. Ezért a magas sínen haladó kétszemélyes biciklizés után elváltunk tőlük, és egyedül folyattuk a park felfedezését. A következő helyen egyáltalán nem kellett sorba állni, és sokkal érdekesebb is volt, mint a biciklizés: három emelet magas oszlopokról lelógó kötélen kellett felhúznunk magunkat. Lilivel egymás mellett ültünk két székben, és székestől húzott fel egy motor, de csak akkor segített, ha húztuk a kötelet. Közben az oszlop körbe forgott, jól körül lehetett nézni amikor felértünk a tetejére. Ha itt elengedtük a kötelet, leereszkedtünk az oszlop aljára, Az egész nagyon klassz volt, jól jött már, hogy nem kellett rá várakozni!




Lili őszinte csodálattal és meglepő türelemmel nézte végig a miniatűr városokat. Néhány Lego szobor láttán jóízűt kacagott! Szerintem teljesen úgy érezte magát, mintha egy másik bolygóra utaztunk volna... Adél ezt a képet megnézve azt kérdezte, hogy nem volt-e veszélyes, hogy Lili olyan közel állt kerítéshez. A képeken a kicsi épületek által okozott csalóka perspektíva miatt úgy tűnik, mintha Lili magasan ült volna, ahonnan le lehetett volna esni. A az alábbi képen azonban jól látszik, hogy egyáltalán nem volt ott veszélyes mélység:




Lili mindenre fel mert és fel szeretett volna ülni, néhány dolgot azonban én nem voltam hajlandó kipróbálni, mint például az utasokat fejjel lefelé lóbáló és pörgető robotkart. Szerintem Lili azt is élvezte volna, de nekem nem tűnt szórakoztatónak, hogy fejjel lefelé rázogassanak:



Játék helikopterezés, fa erődben való mászókázás és csúszkálás, majd egy kis lovaglás után elérkeztünk a dinoszauruszosnál kétszer nagyobb sárkányos hullámvasúthoz. Lili persze nem habozott, ezt is ki szerette volna próbálni... Én személy szerint le tudnám élni az életem hátralévő részét hullámvasutazás nélkül, de mit volt mit tenni, rászántam magamat az utazásra. A kocsi először egy sötét barlangon halad lassan keresztül, ahol különböző mesebeli jelenetek voltak Lego-ból megépítve: voltak boszorkányok, kalózok és egy kincsét őrző sárkány. Lilit megrémisztették a zajok, ezért itt is gondosan befogta a fülét. Én inkább akkor rémültem meg, amikor kijutottunk a barlangból, és elkezdték jó magasra felhúzni a hullámvasút kocsiját. Alig győztem kapaszkodni, ahogy nagy sebességgel megkezdtük a zuhanást, és szűnni nem akaró szűk kanyarokba rohantunk bele. Lili kifigyelte, hogy mások felemelt kézzel évezték a repülést, ő is így tett, közben boldogan sikoltozott! Amikor végeztünk, láttam rajta, hogy eddig ez tetszett neki a legjobban. Meglepő módon nagyon rövid volt a sor, ezért újra beálltunk. Összesen négyszer utaztunk egymás után a nagy hullámvasúton, Lili kérésére sikerült elintéznem, hogy egyszer a legelső és a legutolsó kocsiba is beülhessünk. Az utolsó kocsiban a legintenzívebb az élmény, mert az már nagy sebességgel érkezik az emelkedő után a következő lejtőhöz. Lili a negyedik alkalommal már nem is félt annyira a barlangban a zajoktól, és a sorban egy 5 éves kisfiút is megvigasztalt, aki nem akart hullámvasutazni.

Kimondhatatlanul jó volt látni, hogy Lili mennyire boldog volt, és hogy mennyire lenyűgözték a látnivalók. Jobb is, hogy négy éves korában jöttünk csak először, mert már elég nagy volt ahhoz, hogy mindenre felülhessen. Két éves korában a szomszédunkban tartott majálison mindenképpen ki szerette volna próbálni a láncos körhintát, de nem engedtük meg neki, mert túl kicsi volt még hozzá. Akkor rettenetesen sírt, az volt az első alkalom, amikor valamit nagyon szeretett volna, és nem értette meg, hogy miért nem teheti meg. Most aztán bőven bepótoltunk mindenféle vidámparki mulatságot! Mindketten fantasztikusan éreztük magunkat, jó volt, hogy nem kellett az osztálytársakhoz igazodnunk, Lili nyugodt és szófogadó volt, egymásra tudtunk figyelni, és közösen tudtunk mindent átélni. Ez egy olyan nap volt, amit jó lett volna felvenni és idősebb korunkban újra és újra visszajátszani!

Legutoljára Lili kérésére még felültünk egy hajóra, ami egy tavon vitt körbe bennünket. Lili kedvenc állata az elefánt, nagyon tetszett neki egy életnagyságú vizet spriccelő Lego elefánt. Egy zenélő polip-csikóhal-teknős zenekaron olyan jóízűt nevetett, hogy el is szégyelltem magamat, hogy én ugyanezt egy giccses ostobaságnak gondoltam volna:



Háromnegyed 5-kor indultunk hazafelé. A parkolóban láttuk, hogy a bejárathoz legközelebbi részt Volvo tulajdonosoknak tartották fenn! A parkban is volt egy teljes méretű Volvo XC-90 SUV Lego-ból megépítve, úgy tűnik valami reklámszerződésük van a Legoland-el.



Lili hazafelé az autóban azonnal el is aludt, az agyának biztosan szüksége volt a rengeteg élmény feldolgozására... Később lelkesen mesélte Adélnak a látottakat, Anyunak videotelefonban Legoland térképet is mutogatta. A térképet egyedül is sokáig nézegette: kérdezgette, hogy merre jártunk és kikereste azokat a látványosságokat, amiket nem néztünk meg, hogy legközelebb azokra is sor kerüljön. Nem vitás, hogy a sárkányos hullámvasút volt a kedvence, utána az állataival is hullámvasutat játszott!

Ennyi volt dióhéjban a Leogand-i kirándulás története, Lili már várja, hogy jövőre is menjünk!!!

A Legoland fotók ebben az albumban láthatók.

Minden nap Gyermeknap!

Nagyon elmaradtam az utóbbi hónapban a blog írással... Írnivalóm lett volna, de az apró gondolatok, jelenetek, életképek nem kapcsolódtak össze egy összefüggő anyaggá, nem tudtam magamat ráhangolni a kidolgozásukra. Még a fényképek és a videók letöltéséhez sem volt ihletem... Már régen megtelt a kis Canon 2 GB-os kártyája, mire végül rászántam magamat a képek letöltésére és a videók feldolgozására.

Más dolgok kötötték le az itthon számítógép előtt töltött nagyon kevés időmet... Zolinak annyi gondja van az új Windows Vista laptopjával, hogy úgy sejtem, a mi esetleges következő számítógépünkön nem Windows fog futni. Egy régi laptopra felinstalláltam az Ubuntu Linux-ot, és egy kicsit el kezdtem vele ismerkedni. Úgy tűnik, nemsokára el fog jutni a Linux odáig, hogy átlagos otthoni felhasználóknak is érdemes lesz Windows-ról átváltani. Közben a munkahelyemen kaptam egy Apple iBook laptopot, az OS X operációs rendszer is teljesen új számomra (bár a Linux és az OS X is UNIX-on alapul amit munkahelyemen használok). Az Apple ezen a kicsi 13”-os, (de erős) gépen is bebizonyítja, hogy a Windows le van maradva... Ráadásnak kaptam egy új csúcs céges Windows XP laptopot ($3500) is, így a régi céges laptopommal együtt 4 laptopot kerülgettünk a lakásban... Most az asztali gépen írok, közben az Apple-el videókat töltök fel a Youtube-ra, a céges laptopomon egy telefon teszt program fut, holnap éjjel dolgoznom kell egy kicsit, arra készítek elő néhány dolgot.

Zsuzsa Mama kérdezte, hogy mit csináltunk a Gyermeknapon. Adél azt válaszolta, hogy nálunk minden nap gyereknap van. Ez igaz is, minden hétvégén visszük Lilit valamilyen gyerekprogramra, és hétköznap is minden napra van valami számára érdekes elfoglaltság. Példa a permanens Gyermeknapra: 05/28: Memorial Day felvonulás, 06/03: Állatpark, 06/09: céges piknik és Görög fesztivál, 06/11: Legoland. Minden hétfőn, kedden, pénteken játék Lorainne-nel, kedden és csütörtökön óvoda, szerdán 10-től 14 óráig játszótér és könyvtárlátogatás Zoe-val, csütörtökön tánc óra, minden negyedik szombaton magyar játszóház, ezen kívül havonta 1-2 születésnapra is meg vagyunk hívva. Ehhez még azt fűzném hozzá, hogy mi külön felnőtt programra évek óta egyáltalán nem tudunk elmenni. Utoljára tavaly augusztusban voltunk Adéllal kettesben ebédelni az állampolgársági eskü letétele után. A következő és egyben utolsó olyan programunk, ahol Lili nem volt ott, március harmadikán volt amikor hajnalban elugortunk a szülni a szülőotthonba, de délben Olivérrel már haza is jöttünk. :-) Egyszóval az egész Gyermeknap koncepciót nem erőltettük, itt egyébként nem is szokás megünnepelni.

A Memorial Day a hősi halott katonákra emlékező ünnepnap, amit a belvárosban felvonulással szoktak megünnepelni. A szomszéd utcában évek óta tartanak a gyerekeknek egy mini-felvonulást, amit idén sem hagyhattunk ki. Nemzeti színű szalagokkal szokták a bicikliket és rollereket feldíszíteni, és hazafias ihletésű zenékre szoktak az utcában fel-alá masírozni. Ezalatt a szülők grilleznek, söröznek és beszélgetnek. Lili egész nap nagyon várta, hogy végre kezdődjön már a felvonulás! Amikor odaértünk, a gyerekek nagyban díszítették a kerékpárjaikat, de Lili valamilyen oknál fogva semmit sem akart a rollerére felaggatni. Nagyon élvezte, hogy a többi gyerekkel tudta tartani a tempót, hiszen egy évvel ezelőtt a biciklijével lemaradt a nagyobbaktól.

2007:


2006:


2005:


A tavalyi felvonulás is már nagy hatással volt Lilire, azóta a játék állatait is fel szokta vonultatni: türelmesen járművekkel keverve sorba rendezi az összest. Erre az ünnepre általában nemzeti színű ruhákat szoktak felvenni, Lilire is és ráadtuk az ilyen alkalmakra tartogatott piros-fehér-kék „I Love USA” feliratú pólóját, de a kék szoknyáját semmiképp nem akarta felvenni, ragaszkodott a színben hozzá nem illő zöld színűhöz. Ezen a videón elmagyarázza, hogy miért:



Lili továbbra is nagyon jól viselkedik a testvérével, már abba is beletörődött, hogy Olivérnek hívjuk! :-) Ő először csak Madárlevélnek és Vuk-nak volt hajlandó hívni, és bennünket is kijavított, ha Olivérnek neveztük. Néhány hete a tánctanárnő megkérdezte tőle, hogy hogy hívják a testvérét, amire Adéllal felsorolták mind a hat becenevét (Olivér, Oli, Madárlevél, Madi, Vuk, Vukesz), amit aznap nekem a boltba menet el is ismételt, az Olivért sem hagyta ki. Azonban amikor kicsit később a boltban megkérdezték tőle a testvére nevét, már csak azt válaszolta, hogy Vuk és Birdleaf :-) (Madárlevél tükörfordítása).

Az utóbbi két hétben vettük észre azt, hogy Lili állandóan rajtunk lóg, bennünket ölelget és puszilgat (Olivért sem hagyja ki), fáradhatatlanul mutogatja, hogy milyen ügyesen tud bizonyos dolgokat egyedül megcsinálni, és megállás nélkül a figyelmünkre szomjazik. Ezt annak tudtuk be, hogy valószínűleg mostanra tudatosult benne, hogy rá kevesebb időnk jut, de lehet, hogy a két dolog között nincs is összefüggés, mert ismerőseink 5 éves kisfia is hasonló változáson megy keresztül, pedig neki nem is született testvére!

Lili és Ádám a Vadállat Parkban


Egy másik új szokása, hogy ha kérdezünk tőle valamit, sokszor nem válaszol rá semmit. Az is sokszor előfordul, hogy azt válaszolja, hogy „nem tudom” pedig, tudja a választ, vagy esetleg egy kicsit gondolkoznia kellene rajta. Idegenekkel kapcsolatban is megváltozott a viselkedése, visszahúzódóbb, csöndesebb lett, nem áll mindenkivel azonnal szóba. Furcsa az is, hogy újszülött kora óta határozott véleménye volt a körülötte történő dolgokról, amiben csak lehetett, szeretett egyedül dönteni, most pedig sokszor a segítségünket kéri. Lefekvés előtt nekünk kell helyette kiválasztani, hogy melyik könyvet olvassuk, bár ha nem olyat választunk, amire ő is gondolt, akkor másikat kell választanunk. Nekünk kell sokszor helyette kiválasztani, hogy milyen pizsamát vegyen fel, pedig régebben ebben is teljesen önálló volt, sőt nem is nagyon hallgatott a mi véleményünkre.

Már kicsi kora óta szoktuk kérdezgetni Lilitől, hogy mit álmodott, de mindig csak erősen koncentrálva kitalált egy történetet, amiben érdekes módon az szerepelt, amit épp akkor látott a környezetében... Néhány héttel ezelőtt volt az első olyan alkalom, hogy ébredés után késlekedés nélkül el tudta mondani, hogy mit álmodott:

1. Azt álmodtam, hogy százezer tündér repkedett a szobámban, százezer lufival, mindegyiknek volt egy. Amikor elfáradtak, a lufikon elaludtak.
2. Egy másik nap nevetve ébredt: Azt álmodtam, hogy Zoe-val játszottam, és hogy Ava (Zoe kistestvére) valamit kirakott a földön.

Zoe-val már két hónapja minden szerdán közösen könyvtárba és játszótérre mennek 4 órát, ami Adélnak egy kis kikapcsolódást jelent. Néha én is haza szoktam jönni ilyenkor ebédelni, néhány dolgot gyorsan el tudunk ez alatt az idő alatt intézni. Lili angoltudása exponenciálisan növekszik az óvoda, Zoe-val töltött idő, és az angol nyelvű mesekönyvek, heti egy TV-nézés és a Cliffordos játékprogramok hatására. Az első Cliffordos programot a születésnapjára kapta, azóta egy másikat is megvettem, amiben Clifford olvasni tanít. Ha Lili leül a számítógép elé heti 1-2 alkalommal, egy órát megállás nélkül tud ezekkel a programokkal játszani. Később egész mondatokat tud idézni a könyvekből, rajzfilmekből és a játékprogramból. Néha csak nézünk Adéllal egymásra, hogy Lili miket mond angolul! Szinte csak angol nyelvű könyveket olvasunk, neki, most ezek érdeklik legjobban. Már nagyon ritkán fordítjuk neki őket, csak akkor, ha olyan szó van benne, amit ő nem ismer. Mivel általában ugyanazokat a könyveket olvassuk, elég őket csak először lefordítani, utána már angolul is érti őket.

Múltkor Adél Lili babaruháit válogatta és rakta dobozokba, hogy majd elajándékozzuk őket. Lili ezt mondta:

- A kislány ruhákat ne ajándékozzuk el, mert ha születni fog nálunk megint egy kislány akkor neki kell.
- Szerinted Anya lesz még terhes?
- Neeeem, most én következem!
- Mikor?!
- Amikor felnőttem és Anyuka leszek.
- Ki lesz a férjed?
- Régebben azt mondtam, hogy a Ty... Mondd meg te! (Ty Lili egyik barátja)
- Én nem tudom azt megmondani... Szerinted a te kisbabádnak én kije leszek?
- A Nagypapája!

Reméljük, azért még kicsit odébb van, hogy nagyszülők legyünk, de Lili már szemmel láthatólag előre tervez!

06/02 - Ezen a videón Lili és Olivér reggeli rugdalózóversenyt tart:


Végül egy jó hír! Tavaly egy szerencsétlen kertész konkrét utasításunk ellenére túlságosan lenyírta a pálmafánkat, ezért elköltöztek a gyöngybaglyok, ami miatt nagyon szomorúak voltunk... Egy év múlva nagy örömünkre visszaköltözött az egyik bagoly az újra megsűrűsödött lombok közé. Az alábbi képen Lili éppen ugrik egyet. Utólag kinagyítottam Dumbo Bubó Bélát...

Milyen érzés két gyermek Anyukájának lenni?

„Ugye milyen jó érzés két gyerek Anyukájának lenni?” kérdezgeti gyakran Anyukám. Egyszóval úgy tudnám összefoglalni, hogy fantasztikus! De ezt valószínűleg ti is gondoltátok.

Madárlevéllel való várandósságom alatt többször gondolkodtam azon, vajon hogyan fogok tudni egyszerre két gyerekre figyelni, mert a Lilivel való törődés és foglalkozás is szinte egész napomat kitette. Amikor erről a kérdésről nagycsaládos anyukákat faggattam, általában azt a választ kaptam, hogy higgyem el menni fog, mert Lili már nagy, sok mindent megért és szívesen segít majd. Azon kívül én is már gyakorlott anya vagyok, könnyebben veszem majd a nehézségeket. Valahogy így is lett... Pillanatnyilag könnyedén mennek a dolgok, nem is gondoltam volna, hogy így lesz!

Ennek szerintem több összetevője is van. Az első, hogy Madárlevél egy tündérke: vidám, nyugodt és türelmes kisbaba, aki sokat mosolyog. Ha ránevetünk, ő is visszanevet - még szoptatás alatt is - eközben huncutul felhúzza kis orrát, ami nagyon aranyos. Ritkán sír, csak akkor, ha nem sikerül böfögnie és a beszorult levegő feszíti a kis hasát, vagy ha már nagyon elfáradt és aludni szeretne. Ha hirtelen megéhezik, de még ki kell várnia, amíg tisztába teszem, hüppögve legörbíti kis száját, de ahogy ránevetek, el is felejti, hogy sírni készült. Általában könnyű elterelni figyelmét a sírásról egy-egy nevetéssel, cumival vagy játékkal.

Szemmel láthatólag élvezi amikor beszélek hozzá, vagy foglalkozom vele, hatalmas gomb szeme végtelen szeretetet sugároz. Olyan okosan tud nézni, mintha azt kérné, hogy áruljam el világ összes titkát. Nagyon tetszik neki, amikor utánozzuk gügyögését. Egy- egy pillanatra megáll, koncentrál, majd újabb lendülettel és sóhajtással fog bele mondókájába, és mondja újra meg újra. Már egy hónapos korában is jól lehetett beszélgetni vele, azóta csak gyarapodott „szókincse”. Két hónaposan, Anyák napja hajnalán egy kedves kis monológgal lepett meg. Érdekes, hogy Lili is pont ugyanezt tette 4 évvel ezelőtt 6 hetesen. Egyébként Lili rögtön észreveszi, ha Madárlevél egy új hangzó kiejtésével próbálkozik: „Anyácska, Madárlevél azt mondta, hogy „hőőőő”! Biztosan azt akarta mondani, hogy hó!” :-)

Madárlevél egyik kedvenc időtöltése, hogy szoptatás után hajamba kapaszkodva kukucskál, nézelődik vállamon át. Ha ilyenkor átadom Ottónak, hogy böfögtesse meg, legtöbbször visszakéredzkedik hozzám: pontosan megvan a helye, hogy kis állát a nyakam és a vállam közötti melyik mélyedésben pihenteti meg. Jó érzés, ahogy szuszog a vállamon, és selymes hajával borított buksi fejecskéje hozzáér az arcomhoz.

Madárlevél szívesen elnézeget 30-40 percig is a kiságyban vagy a babakocsiban. Ez nagyon nagy szerencse, mert így reggel gyorsan fel tudok öltözni, meg tudok fésülködni vagy Lilivel tudok egy kicsit foglalkozni. Amikor eszünk, a konyhában tevékenykedem, vagy éppen mosok, Madárlevelet a babakocsiba teszem és odahúzom a közelünkbe, hogy ő is velünk lehessen. Mindig elmagyarázom neki, hogy most éppen mit csinálunk. Lili is ugyanúgy szereti megbeszélni vele a dolgait.



A könnyebbség második összetevője, hogy 7 héten keresztül volt segítségünk. Klári jóvoltából megoszlottak a napi tennivalók és Madárlevél érkezésével járó többletfeladatok. Klári főzött, mosogatott, takarított, emellett velem felváltva foglalkozott Lilivel és Madárlevéllel. Így mindenki pihentebb és nyugodtabb volt a 7 hét elteltével. Eközben otthon Anyukám finomabbnál finomabb falatokat főzött az idősebb Ottónak, hogy valamelyest enyhítse Klári ideutazásával együtt járó hiányérzetét. Igazi családi összefogás valósult meg! Itthon Lilivel is mindig tudott valaki foglalkozni, volt, amikor nem is egy, hanem egyszerre két felnőtt jutott rá! Így könnyebb volt a váltás számára is, nem egyik napról a másikra érte a változás.

A harmadik összetevő, hogy Lili segítőkész, érdeklődő és megértő Madárlevéllel kapcsolatban: nagyon szereti a kistestvérét! Ugyanúgy puszilgatja, becézgeti, ahogyan mi is, részt vesz a tisztába tételnél, kiválasztja a pelenkát, és egyik szobából a másikba hozza-viszi a kért dolgokat. Ha Madárlevél sír, és én éppen nem tudok odamenni, Lili együtt érzően vigasztalja, beszél hozzá. Ha véletlenül utazás közben Madárlevél feje kidől az autósülésből, aggódva tudósít nekem.

Természetesen én is igyekszem megtartani Lilivel kapcsolatos bevett szokásainkat, és ugyanannyi vagy még több figyelmet szentelni neki, mint kistestvére megszületése előtt. Persze ez nem mindig sikerül, és ilyenkor rosszul is érzem magam. Nagyon megható, ahogy Lili ott puszil meg engem is és Madárlevelet is ahol éppen elér, miközben szoptatok vagy böfögtetek. Közben valahogy olyan nagylányosan védelmezően és éretten néz rám, mintha megértette volna, hogy most már nem ő a legkisebb a családban. Már a szülést követő napon 1,5-2 órát olvastam Lilinek, miközben Madárlevelet szoptattam, aztán két héten keresztül még a régi napi rutint is sikerült megtartanunk. Én készítettem el napközben az ennivalóját, fürdettem és olvastam neki az esti lefekvéskor. Egyébként a szoptatás vége - amikor Madárlevél legtöbbször már alszik - az egyik legjobb alkalom, hogy Lilinek olvassak vagy feladatokat oldjunk meg.

Madárlevél általában délután 2-től alszik 3 órát, akkor is csak többszöri próbálkozás után sikerül végre mély álomba merülnie. Előtte csak szoptatás közben vagy utána szenderül el 10-15 percre, aztán kipattan mindkét szemecskéje és mint aki jól végezte dolgát, nyújtózkodik egyet, és várja, hogy most mi fog következni. Nem is bánom, hogy ez így alakult, mert általában Lili délelőttönként pár órát egyedül szeret játszani, és délután inkább igényli figyelmemet. Ilyenkor olyan dolgokkal tudunk foglalkozni, amihez mindkét kezemre szükség van, pl. Anyák napi képeslap készítése, közös főzés vagy csak egyszerűen mindkét karommal át tudom Lilit ölelni, és jól megpuszilgatni.



Hetente háromszor Lorraine- nevű kis barátnőjével szoktunk találkozni, aki pár percre lakik tőlünk. Még terhességem utolsó hónapjában barátkoztak össze Lilivel, általában hétfőn, kedden és pénteken játszanak együtt délutánonként. Mialatt Klári itt volt, mindig ő vitte Lilit a játszótérre „lorenezni”. Mióta hazautazott, Lilinek ez a programja is megmaradt, Madárlevél közreműködésével. Azért jó, ha Madárlevél ilyenkor alszik, mert a közelünkben lévő iskola játszóterén nincs pad, így nem tudok szoptatni. Bár amikor Madárlevél a játék kellős közepén ébred fel, Lorraine apukája, Chuck mindig lelkesen felajánlja, hogy folytassák a lányok náluk a játékot, és közben én meg tudok szoptatni.

A nehézségek általában abból adódnak, ha egyszerre van szüksége Lilinek és Madárlevélnek is valamire. Például, ha Madárlevél szopik és Lili is éppen akkor éhezik meg. Már Lili kisbabakorában megtanultam hogyan kell egy kézzel enni, vagy tenni-venni a házban, miközben Lilit a másikkal tartottam vagy szoptattam Ezt most elég jól tovább fejlesztettem. Nem probléma teát főzni, innivalót tölteni, Lilinek egy kézzel ennivalót készíteni, ki és betenni a hűtőből a dolgokat, megteríteni, vagy leszedni az asztalt. Még kenyeret is tudok úgy vágni, hogy közben Madárlevél ott pihen a kezemben. Annyira ismerem már a mozdulatait, hogy biztonságosan tudom tartani a kenyér megvajazása közben is. :-) A múltkor már Lili fogkeféje is a kezemben volt, hogy nekiálljak megmosni a fogát... Ilyenkor én is elképedek, hogy mennyi mindenre vagyunk képesek, ha a szükség úgy hozza.

Persze van amikor várni kell mindkét gyermekemnek, hol az egyiknek, hol a másiknak.
A minap bevásárolni voltunk. Szerencsére a boltban lehet segítséget kérni, kitolják a bevásárlókocsit a parkolóba és bepakolják a tele szatyrokat az autóba. Mire kiértünk az autóhoz, Lili megszomjazott, Madárlevél megéhezett és ezt egyre növekedő hangerejű sírással adta tudtunkra. Felmértem a helyzetet és úgy döntöttem, hogy Madárlevelet kell egy kicsit megvárakoztatnom, mert tudtam, hogy a szoptatás minimum 30-40 percig tartana. Kiástam az 5 szatyor egyikéből a 3,5 literes narancslevet, megkerestem Lili poharát az autóban, beleegyensúlyoztam a narancslét - mindezt szélvész gyorsasággal - miközben Madárlevél a kenguruban előttem izgett-mozott és egyre hangosabban sírt. Ezután gyorsan beültem az autóba, kicsomagoltam Madárlevelet a kenguruból és neki kezdtem a szoptatásnak. Boldogan cuppantgatott, hangos kortyintásokkal nyelte az anyatejet- végre ő is megkapta amire vágyott! Lili mellettem a kormánynál nyugodtan eszegetett, iszogatott miközben az óvodai élményeiről kérdezgettem. Lelkesen el is mesélte, hogy aznap Tommi nevű óvodástársa élő csigát vitt be megmutatni a játék-bemutatásra, ő pedig -kreatív módon- a sebét mutogatta a többieknek! :-).

Ezek az idilli pillanatok a legeslegjobbak, amikor mindenki jól érzi magát. Mindkét tündérkémnek tele a hasa, enyhítettem éhségükön, szomjúságukon és sugárzik a szemük a boldogságtól. Ez az amiért érdemes élni!

Olivér két hónapos

Olivér a múlt héten volt két hónapos. Ezt a fotót útlevélképnek készítettük, de nem sikerült a hátteret Photoshoppal kifehérítenem így pedig nem fogadják el. Ezért inkább készítünk majd egy másikat, de azon Adél már fehér pólót fog felvenni :-).

Hétfőn vitte Adél Olivért a 2 hónapos orvosi felülvizsgálatra és oltásra. Szegényke négy oltást kapott, kettőt-kettőt mindkét combjába, valamint szájon át rotavírus elleni szérumot. Születése óta 8 cm-t növekedett, ma már 60 cm a hossza. A fejátmérője 35-ről 39.5 cm-re nőtt, a súlya 3.3 kg-ról 5.5 kg-ra gyarapodott. A súlya és a hossza is az átlag felett van (az átlag az 50%, ő mindkettőben 75%-os). A fejmérete átlag alatti (25%). Lili sokkal kisebb és könnyebb volt, de az ő fejmérete mindig 100%-os rekordértéket ért el!

Olivér az oltások után két napig kicsit nyűgös és aluszékony volt, az első nap hőemelkedése is volt. A lényeg az, hogy teljesen egészséges és továbbra is nyugodt, higgadt, türelmes, hálás és vidám kisbaba! Lili továbbra is együtt érző, gyengéd, figyelmes és kedves a testvérével. Szeret vele beszélgetni, próbálja megnevettetni, például így: „Hát te Madi, kérsz egy kis csokit, hogy megegyed?” Lli ezt nagyon viccesnek találja, mert tudja, hogy a kisbabák csak tejet isznak, valamint szerinte Olivér sem fog 7 éves koráig csokit enni (Lili sem eszi meg, 7 éves korára tartogatja amegkóstolását). A „Madi” a Madárlevél becenév tovább-becézése, de ezen kívül szólítjuk még Vukesz, Oli, és számtalan más néven is.

Az ismerőseink véleménye nagyjából fele-fele arányban megoszlik abban, hogy Adélra, vagy rám hasonlít-e inkább, de az óvodai anyukák egybehangzó véleménye szerint Olivér nem más, mint Lili fiú verziója! :-)