Magyarország 2008 - 1. rész (Bevezetés)

Röviden összefoglalva: nagyon jól éreztük magunkat Magyarországon! A szabadságra már nagy szükségünk volt, hiszen szeptember óta nem voltunk sehol, nem volt semmi gyerekek nélküli kikapcsolódásunk. Nagyon jó volt, hogy Lilit sokszor szinte egész napra elfoglalták a nagyszülők, Madit is velük lehetett hagyni néhány órára, így mi is tudtunk néhány saját programot szervezni. Itthon a főzés-mosogatás-mosás-takarítás állandó nyomása alatt állunk, királyi érzés volt hogy egy hónapon keresztül nem kellett ezekkel foglalkoznunk, teljesen ki voltunk szolgálva! Köszönjük szépen még egyszer!

Nagyszülők és Lili:


A tavaly már bevált módszer szerint két csoportra szakadtunk, Adél Madival az ő szüleinél, én Lilivel az én szüleimnél aludtunk. Lili Hófehérkéhez hasonlóan mindenkinek az ágyát kipróbálta, előre megtervezte, hogy melyik este kivel fog aludni, Zsuzsa Mamáék ágyában is többször aludt. Legtöbbször velem aludt egy hálószobában, szépen a saját ágyában maradt, nem mászott át az enyémbe éjszaka, mint ahogy ezt San Diego-ban szokta.

Idén a 9 óra időeltolódást elég nehezen győztük le. Mivel az utazás alatt a gyerekek nagyon keveset aludtak, másnap nekiálltak bepótolni a lemaradást: Lili hétfőn 17 órát aludt egyhuzamban evés-ivás-pisilés nélkül... Kedden azonban három óra alvás után felébredt, és többet nem is aludt. Ezért hajnalban ettünk, ittunk, játszottunk, fényképeztünk.

06/17 02:34 - Hajnali evés, játék és fotózás:


Nappal persze álmosak voltunk, ennek ellenére másnap éjszaka is nehezen tudtunk elaludni. Még két hét múlva is este későn (10 után) feküdtünk le, reggel pedig sokáig aludtunk. Én hamarabb át tudtam volna állni, de nem lett volna sok értelme, ha Lili amúgy is felébresztett volna. A negyedik héten álltunk volna át teljesen, de akkor már nem erőltettük a korai fekvést, inkább próbáltuk a gyerekeket fenntartani, hogy könnyebb legyen majd a visszaállás...

Korábbi szokásomtól eltérően, nem egy gigászi bejegyzést írok, hanem négy kisebb darabra tördelve próbálom emészthetőbbé tenni. Ez után a bevezető után Lili, Madi, majd a mi szemszögünkből próbálom összefoglalni az eseményeket. Rengeteget dolgoztam a képeken és a szövegen, szerencsére Adél is besegített. Ennek ellenére nem hittem volna, hogy három hétbe fog telni, mire elkészülök vele...

Az új Nikon D300 fényképezőgépemet nagyon jól tudtam használni, már amikor rászántam magamat, hogy a nyakamban cipeljem. Unokatesómnak (akivel kb. 15 éve hűséges Canon felhasználók voltunk) megmutattam, hogy a D300 hogy tudja fókusszal automatikusan követni a tárgyat, milyen pontos és megbízhatóen éles képeket gyárt, valamint mennyire más világ a nagyfelbontású LCD kijelzője. Néhány héten belül eladta az összes Canon objektívjét és a 40D vázát, és ő is megvette a D300-at a 16-85mm VR objektívvel. Ilyen képeket készítettem az új cuccal:

Szerintem mostanában ez az egyik legjobban sikerült fotó. Minden benne van, a fehérvári utcakövek, a felmálházott babakocsi, Madi vagánysága az óriási üveggel, én az egyik kezemmel itatok, a másikkal fényképezek, Adélnak egy pillanat pihenése sincsen:


Csákberényi szőlőprés:


Szivárvány Klári Mamáék ablakából:


Bory vár eső előtt:


Bory vár esőben: