Klári mama és az unokák

Klári Mama írta az alábbiakat: Közel harmadik hetet töltöm itt, San Diegoban, ez alatt megtapasztalhattam, mi a különbség a táv-nagymamaság és az igazi gyakorlása között.

Nem könnyű egyik sem... Amikor otthon vagyok, Lilinek csak a hangját hallom telefonon keresztül, bár az utóbbi két hónapban már web-kamerán is láttuk egymást. Mivel a napi eseményekből távnagymamaként kimaradok, sokszor nem is értettem, hogy Lili miről mesélt nekem. Most, hogy a közelében vagyok, sok mindent másképp látok, tapasztalok. Lili sokat mesél nekem mindenféléről, pl. játékairól, napi programjairól.

Amikor tavaly itt voltam Lili 3-ik születésnapján, még sok minden más volt. Azóta Lili négy éves lett, sokat okosodott, nagylányosan lehet vele beszélgetni sok mindenről, és született egy kistestvére Olivér. Lili nagy szeretettel beszél mindenkinek Olivérről, sokat puszilgatja. A pelenkázásnál mindig ott szeretne lenni, sőt segédkezik is. Bármire kérjük, azonnal teljesíti. Egyik nap lent ültünk a nappaliban, Olivér éppen a kezemben volt. Lili egyszer csak elkezdett tolni felfelé a lépcsőn. Mikor felértünk, leült az ágyra és kérte, hogy adjam kezébe a „babát” és forduljak el, mert súgni szeretne a fülébe valamit. Azt súgta, hogy „Lili oltást kapott”. Ez olyan fontos esemény volt, hogy szerette volna elmondani a kistestvérének is. Nagyon kedves volt tőle.

Lilire mindenben lehet számítani. Bármit keresek akár a konyhában, akár a garázsban, rögtön segít megkeresni, vagy ha nem tudom mit hogyan kell csinálni, ő készségesen elmagyarázza. Például, Lili reggeliztetése Apácska dolga, de amikor véletlenül rám került a sor, pontosan elmondta miből mennyit kell tenni és azt hol találom. A zabpehely főzés is az én feladatom reggelente és Lilinek nagyon ízlik, ahogyan készítem, nagyon megdicsérte.

Lilivel sok mindent csináltunk együtt, pl. kertészkedtünk, letakarítottuk a kerti asztalt, amíg Adélék elvitték orvoshoz Madárlevelet, játszótérre mentünk rollerrel, ahol találkoztunk Lili kis barátnőjével Lorainne-nel, sétáltunk a kanyon felé, takarítottunk a garázsban és mondókás könyvet olvastunk.

A legnagyobb szám azonban a tortasütés volt. Ott is nagy lelkesedéssel segédkezett, mint minden másban. Először meglepetésként egy pici szívtortát sütöttem diós piskótából, aminek nagyon örült és szinte az egészet ő ette meg. Mivel itt minden alapanyag más mint otthon, ez csak egy próbasütés volt, hogy be merjem-e vállalni a szülinapi tortasütést is. Nagyon finom lett, így még háromszor ismételtem meg a sütést egy héten belül: Lili családi születésnapjára, az óvodai születésnapra és Lili születésnapi bulijára.
Örültem neki, hogy a torta bevált, mindig mindenkinek ízlett!

Lili a pogácsasütésnek is nagy mestere lett. Nem úgy terveztem, hogy együtt sütjük a bulijára 1 kg. lisztből, de mikor elkezdtem a liszt és a vaj szétmorzsolását pillanatok alatt ott termett mellettem, már húzta is oda a széket és könyékig bent volt a lisztben.
Lili találékony módon egy virágcsokor papír díszítéséből készített kis szoknyát magának, és kinevezte „lisztes szoknyának”. Azt mondta, hogy ezt a szoknyát minden sütésnél fel kell vennie, és ha végeztünk, tegyem oda Anyácska köténye mellé, mert neki majd mindig az lesz a „lisztes szoknyája”. A pogácsagyúrás minden mozzanatában részt vett, ami így egy kissé nehézkessé vált, de azért vettük az akadályokat. Alig várta, hogy kisüljön a pogácsa, máris megkóstolta és mondta, hogy –„Naon finom!” Persze tudja helyesen is mondani, de legtöbbször kihagyja a gy-t, vagy csak viccből mondja így, mert látja hogy ez a szó nagyon tetszik nekem.

A múltkor megkérdeztem tőle, hogy szerinte mire való a nyelvünk, egyből mondta, hogy ízlelésre és még arra, ha valami megakad a szánkban, akkor a nyelvünkkel tudjuk „kipiszkálni”. Rengeteg jó mondása van nap mint nap, mindet szinte lehetetlen leírni. Ezt minden nap hallgatni kell. Hát ezért jó itt lenni köztük!

Délutánonként ki szoktunk menni a közeli játszótérre, ahol rollerezni, biciklizni, mászókázni lehet. Itt szoktunk találkozni Lorain-nel, aki 3,5 éves és Lili nagyon szeret vele játszani. Egyik alkalommal Loraine apukája megköszönte nekem, hogy felvittem a lépcsőn a kisebbik gyermeke biciklijét. Én nem válaszoltam rá semmit. Lili mindjárt figyelmeztetett, hogy azt kell mondani rá Mama, hogy „you are welcome”!

Sok angol szót tanítgat nekem, és azt mondja, ha hazamegyek Magyarországra, akkor majd én fogok másokat angolul tanítani, még a Zolit is, pedig ő jár angol iskolába! :-)
Lili már nagyon jól kommunikál angolul, sőt nekem is fordít, ha megkérem rá. Amikor esetleg szólnak hozzám a játszótéren és nem értem, hogy mit mondanak, Lili odaáll az illető elé, és hangosan megmondja, hogy a Nagymamám csak magyarul tud! Nagyon édes!

Sokszor elmosolyodom rajta, milyen szavakat használ, és miket mesél. Itt van egy pár történet amire emlékszem:

Egy kislány jött a biciklijével velünk szemben, Lili azt mondta:
„Húha! (és itt a húha-n van a hangsúly) ennek a kislánynak olyan a biciklije, mint az enyém”!
„Igen, csak nagyon nyikorog.” - mondtam én.
„Meg kellene olajozni.” - mondta Lili.

Lilivel beszélgettünk arról, hogy mi lesz velünk amikor öregek leszünk. Szerinte az öregség csak 69 éves korban kezdődik, tehát én még egyáltalán nem vagyok öreg. Mondtam neki, hogy amikor már öreg leszek, nem tudok utazni, mert nem tudok menni, annyira fog fájni a lábam. Erre ő azt felelte, hogy nem baj, majd beülök egy tolószékbe és akkor nem kell mennem. Megkérdeztem tőle, hogy fog –e ő engem majd tologatni? Hát erre nem vállalkozott, azt mondta, hogy majd az Ottó papa tologat, vagy a Zoli, akik Magyarországon vannak. :-)

Mesélte nekem, mikor ők még Magyarországon laktak, volt egy igazi cicájuk, Nemecsek. Kérdeztem tőle, hogy ő akkor hol lakott, mire a válasz az volt, hogy SEHOL, mert ő még csak egy pete volt!

Második alkalommal vittük ki Olivért babakocsival sétálni. Visszafelé a kicsi nagyon elkezdett sírni, ezért Adél kivette a kocsiból. Lili kapott az alkalmon és gyorsan beleült a kocsiba és őt kellett visszafelé tologatnom, sőt még később sem nagyon akart kiszállni. Mennyire örültek volna Adélék, ha abban az időben mikor még kicsi volt, fél órát tudták volna a kocsiban tartani! Már a baba autósülést is kipróbálta, abba is betelepedett még Olivér születése utáni első napokban. Nagyon boldogan nevetgélt benne!



Eléggé összegyűlt a száraz kenyér, mikor elővettem a darálót, egyből kérdezte, hogy mit fogok csinálni. Mondta, hogy ő nagyon szeretne segíteni, amit meg is engedtem neki, és annyira ügyes volt, hogy majdnem az összes kenyeret ő darálta le. De nem ám olyan lassan darált mint én, hanem úgy tekerte a darálót, mint a villám, és kitartott a lelkesedése és ereje végig.

Mikor elindulunk sétálni, különböző terméseket, faleveleket gyűjt, azt meg kell őrizni és hazahozni, kincseknek hívja őket. Itthon már van belőlük egy egész gyűjtemény.

Nagyon jószívű, mindenkire gondol, senki nem maradhat ki a finom falatokból.

Egyik nap kipróbáltuk a szülinapjára kapott sütőkészletet. Azt akartam, hogy mindent ő csináljon egyedül, persze az én segítségemmel. Az elején a tojás felverését egy kicsit megunta, túl hosszúnak találta, mondtam neki, hogy 10:26-kor lehet abbahagyni. Állandóan a perceket nézte az órán, közben folyamatosan kóstolgatott. Muffint sütöttünk egy olyan tepsiben, amiben 6 kis forma van. Kiszámította, hogy ha két tepsivel sütünk, akkor 12 db. lesz. Megkérdeztem tőle, hogy ha négyen vagyunk, kinek mennyi jut belőle. Rövid gondolkodás után rávágta, hogy 3. Én ezen nagyon meglepődtem, egyáltalán nem számítottam rá, hogy tudni fogja! Nagyon megdicsértem érte, négy éves gyerektől szerintem ez igen nagy teljesítmény, hogy tizenkettőt fejben elosztotta néggyel!!!

Abból, hogy mindenki 3 darabot ehet meg, végül nem lett semmi, mert Lilinek nagyon ízlett a muffin. Alig hogy megsült, rögtön megevett kettőt, utána még egyet. Aztán én felajánlottam neki az én részemet, csak egy picit kóstoltam belőle. Apácskának végül csak 2 darabot tettünk félre, amiből később még egyet megevett, így csak egy maradt, mire Ottó hazajött. Ezt az egyet pedig végül elfelezte Apácskával :-)

Mostanában Lili már sokkal többet lóg rajtam, mint eleinte, sokszor átölelget, puszilgat, ami nagyon jó érzés. Az is nagyon jó érzés, mikor Olivér a kicsi puha arcocskáját hozzám dugja, és ott szuszog a fülembe. Amikor tisztába teszem, megelégedetten nyögdécsel, nagyon szeret a pelenkázón feküdni, mert tudja, hogy ott csak jó dolgok következnek, amiért hálából le is pisil bennünket. Egyre többet nézeget, már néha követi is a kezünket, ha mozgatjuk a szeme előtt. Nagyon szereti a pocakját, még mindig nagy és hangos nyelésekkel szopik. Minden nap többet produkál, nagyon látványosan változik.

Hát így telnek a napok unokáimmal! :-)

Szombaton hármasban az állatparkban voltunk. Ugyanazokon az állatokon ültünk a körhintán, mint Lili és Zoli decemberben:

Amikor Lili beült ebbe a dinoszaurusz tojásba, a járókelők megálltak, és nézték, hogy milyen szép!