Madárlevél Olivér születése

Azt hiszem körülöttünk - akár itt, akár otthon Magyarországon - mindenki jobban izgult, mint mi, hogy mikor fog Madárlevél megszületni. Több család is felajánlotta segítségét, hogy vigyáznak Lilire, tudva azt, hogy Klári csak 3 nappal a szülés várható időpontja után fog megérkezni. Mi valahogy nem aggódtunk, de nagyon jól esett, hogy ennyien gondoltak ránk.

Ottóval kétféle tervet dolgoztunk ki. Az egyik terv az volt, hogy „megvárjuk”, amíg Klári megérkezik március 2-án pénteken este, és utána megyünk szülni, hogy legyen ki vigyázzon Lilire, ha az éjszaka közepén kezdek el vajúdni. A másik terv az volt, ha véletlenül előbb kerül sor a szülésre, akkor napközben Lili Abby-Hannahékhoz megy, estére pedig idehívjuk Melindát, és itt marad Lilivel éjszakára is, amíg Madárlevél megszületik, majd Ottó eljön érte és elhozza a szülőotthonba.

Eljött 2007. február 27. (erre a napra voltam kiírva), de tudtam és éreztem, hogy aznap és még pár napig utána sem fogok szülni. Reggel elvittem Lilit az óvodába, ahol mindenki azt mondogatta, hogy „...nahát még mindig terhes vagy, azt hittük ma már nem is találkozunk...” „Tudjátok, március 2-ig várnunk kell, akkor érkezik Ottó anyukája, aki Lilire fog vigyázni.” - válaszoltam. Miután Lilitől elköszöntem, a szülőotthonba siettem. A szülésznővel megbeszéltük, hogy ha még 1 hét múlva sem indul be a szülés magától, akkor 1 órás magzat szívhang vizsgálatra kell mennem március 6-án. Azt is elmondta, hogy mi a teendő szülés esetén. Akkor kell hívnom a szülőotthont, ha már 1 órája 5 percenként jönnek a fájások, és akkor kell bemennem, ha 2-3 perces fájásaim vannak. Magamban úgy gondoltam, hogy én erre az 1 órás magzat szívhang vizsgálatra már nem szeretnék elmenni, egyébként is Klári pénteken este megérkezik, legjobb, ha hétvégén megszületik a baba, amikor nyugalom van a szülőotthonban és nem járkálnak a kismamák rutin vizsgálatra.

Csütörtökről péntekre virradó éjszaka többször arra ébredtem, hogy méhösszehúzódásaim vannak, de ezek egyáltalán nem voltak fájdalmasak, nyugodtan tudtam aludni. Az összehúzódások pénteken egész nap folytatódtak, kb. 20-30 percenként jöttek. Délelőtt még elvittem Lilit a játszótérre, ahol kis barátnőjével Lorrain-nel játszottak 2 órán keresztül. Miután hazajöttünk, még 2 órát olvastunk, aztán gyorsan kisúroltam a kádat, kitakarítottam a hűtőt, összeírtam mit kell a boltból hozni. Ottó napközben többször is hívott, hogy ma szülünk-e, mondtam, hogy még nem. Közben János (Ádám apukája) is hívott, hogy szombaton reggel beszerelné a vízszűrőt. Mondtam neki, hogy jöhet, Klári és Lili biztosan itthon lesz, de mi valószínűleg szülni megyünk... Miután Ottó hazajött és elmentek Lilivel bevásárolni, felhívtam Amy-t, a doulát és beszámoltam a méhösszehúzódásokról. A jelek alapján megállapítottuk, hogy a vajúdás korai szakaszában vagyok. Mire Ottóék hazajöttek egy kicsit pihentem, majd felmostam az alsó szintet, ahol kedden és szerdán még csempéztek.
Ezután Lilit megvacsoráztattam, megfürdettem és elaltattam. Ottó este 9 óra után jött meg Klárival a repülőtérről. Kicsit beszélgettünk, aztán elmentem fürödni és aludni. Klári meg is állapította, hogy „te hamarosan szülni fogsz, Adélkám! Majd holnap reggel folytatjuk a beszélgetést, ha még itt leszel!”

Egy órával a lefekvés után 23:27-kor arra ébredtem, hogy beindultak a fájások. Szépen 5 percenként jöttek. Próbáltam még aludni, de már nem sikerült. Először nem is néztem az órát, de aztán annyira szabályosan ismétlődtek az összehúzódások, hogy kíváncsiságból mindig odapillantottam az órára, és 20 perc múlva fel is keltem és el kezdtem készülődni. Hajnali 1-kor felhívtam Amy-t és megbeszéltük, hogy hamarosan idejön. Aztán felhívtam a szülőotthont is, hogy felkészüljenek a fogadásunkra. Ottó is felébredt, ő is el kezdett készülődni, összerakta a fényképezőgépet, videó kamerát, összeszerelte a baba autós ülést, kivitte a csomagokat az autóba. Megbeszélte Klárival hogyan tud bennünket elérni, mi legyen Lili reggelije, és mit hol talál. Felkészítette arra az eshetőségre is, ha Lilit nagyon megviselné, hogy nem talál bennünket otthon. De ettől nagyon nem tartottunk, annak ellenére, hogy Lili egy évvel ezelőtt látta utoljára Klárit. A távolság ellenére Lili és nagyszülei között szoros a viszony, nap mint nap szóba kerülnek, gyakran küldünk saját készítésű kis meglepetéseket, amiben Lili lelkesen segédkezik. Egy-két hetente beszélnek telefonon, újabban videó telefonon is.

Amy 2 óra után pár perccel érkezett, ekkor már 2-3 percesek voltak a fájások és egy percig is eltartottak. Ösztönösen megtaláltam a legjobb pózt és a légzésemre összpontosítottam. Az előző terhességem alatt és most is igyekeztem minél többet olvasni a szülésről. Két gondolat ragadott meg igazán, az egyik az volt, hogy jobb, ha a méhösszehúzódásokat nem fájdalomként szemléljük és éljük át, hanem úgy, hogy minden egyes összehúzódásnak nagyon fontos célja és szerepe van: elősegíti a kisbaba világrajövetelét! A másik pedig a légzéssel kombinált vokalizáció volt, amivel a fájdalomérzet és a vele együtt járó stressz csökkenthető, valamint elősegíti az energia lefelé való áramlását ahol a legnagyobb szükség van rá.
Amy éppen jókor jött. Felmelegített rizses zoknit tartott a hasamon, masszírozta a hátamat és természetesen beszélt hozzám az egyre sűrűsödő fájások alatt, és mély levegővételre buzdított, hogy minél több oxigén jusson a kisbabának. Amy fizikai jelenléte, lelkisége és megnyugtató hangja nagyon sokat segített. Klári másnap mondta, hogy számára is milyen megnyugtató volt Amy hangja, és ahogy folyamatosan beszélt hozzám. És hogy milyen jó volt hallani, amikor a „szünetben” még nevetgéltünk is.

A szülőotthonban csak 4 cm-es tágulással fogadják a vajúdó kismamákat, így az volt a tervem, hogy addig itthon maradunk, amíg csak lehet. Még számolnom kellett egy 25 perces autóúttal is, és autóban ülve vajúdni nem a legkényelmesebb. Úgy terveztem, hogy amikor odaérünk mindenképpen vízben folytatom a vajúdást, és ha minden jól megy, pl. ha magzati stressz miatt nem kerül magzatszurok a magzatvízbe, akkor vízben is fogok szülni. A vízi szülésről is sokat olvastam; akik már próbálták, mindannyian csak jótékony hatásáról beszéltek: lerövidíti a kitágulás időtartamát, segíti a szövetek szakadás nélküli tágulását és könnyebbé teszi a babák világrajövetelét a vízből vízbe való születéssel. A Waterbirth International (Nemzetközi Víziszülés Egyesület) több mint 1000 kérdőívet küldött ki vízben szülő kismamák részére. Összesen egy anyuka mondta azt, hogy többet nem szeretne vízben szülni. A lap alján kiderült az ok: ez a 7. gyermekem, több szülést nem vállalok!

Egy kiadós hányás után úgy döntöttem, itt az idő, megyünk a szülőotthonba! Négy órára értünk oda. A szülésznő, Kel már várt bennünket az ajtóban. Megvizsgált, 5-6 cm-re voltam kitágulva, a méhszáj 90%-ban volt elvékonyodva és Madárlevél feje 0 szinten volt. Nagyon örültem, hogy ilyen jól állunk, tökéletesen időzítettem az érkezést, mehettem a medencébe. Innentől kezdve felgyorsultak az események, mert kevesebb, mint 3 óra múlva már ott fogtam kezemben Madárlevelet. Utólag visszagondolva nem érzem, hogy sok időt töltöttem volna vízben, mindig történt valami. A fájások egyre nehezebbé váltak, és ahogy Madárlevél ereszkedett lefelé a szülőcsatornában, egyre nagyobb nyomás nehezedett alfelemre. A fájások hosszabbak voltak, viszont több pihenő idő is maradt közöttük, hogy felkészüljek a következőre. Amy mindvégig velem volt, mind lelkileg, mind fizikailag, el nem mondhatom, hogy ez mennyit segített. A fájások alatt folyamatosan a hátamat masszírozta, a szünetben pedig a mély lélegzetvételre emlékeztetett, ami nemcsak nekem, hanem a kisbabának is segít a megszületés megkönnyítésében és biztosítja az elegendő oxigén áramlását. A szülésznő minden 15-20 percben dopplerrel meghallgatta Madárlevél szívhangját és lelkesen újságolta, hogy a kisbaba nagyon boldog, és várja, hogy megszülessen!

Hamarosan 8 cm-re tágultam, és a szülésznő arra bíztatott, hogy nyugodtan nyomjak, ha szükségét érzem, és mivel Madárlevél feje már nagyon közel volt, azt javasolta, hogy bökjük ki a burkot. Beleegyeztem, de nem volt rá szükség, mert néhány összehúzódás után a magzatvíz magától elfolyt.
Hamarosan megérkezett a nővér is és eljött a számomra legnehezebb rész: a kitolási szak.

Ottó közben többször bejött megnézni, hogy hogy vagyok, és néhányszor videózott. Kérdezte, hogy mit csináljon. Most jött el az ő feladata, hogy tartsa a karomat. Bal kezemmel Ottó kezébe kapaszkodtam, jobb kezemmel jobb lábamat tartottam, kádnak támasztott bal lábamat pedig Amy fogta. Annak ellenére, hogy már milyen közel volt a baba megszületése, ez a rész tűnt a leghosszabbnak. Talán azért mert a kisbabák nem egyik pillanatról a másikra bújnak ki, hanem ide-oda mozognak, míg végül megszületnek. Többször úgy éreztem, hogy már majdnem kint volt a kis feje, aztán megint visszacsúszott. Bíztattak, hogy lélegezzek, nyomjak, pihegjek, és hamarosan meglesz a baba. Közben pedig folyamatosan meg kellett birkóznom egy égető, feszülő érzéssel, ahogy Madárlevél feje a 10 cm-es résen kifelé haladt. Amy és Kel irányítottak, hogy mikor nyomjak a szakadás elkerülése érdekében. Aztán egy alkalommal éreztem, hogy Madárlevél feje kint van és vele együtt kijött kis teste is. El nem tudom mondani, hogy ez milyen fantasztikus érzés volt. 31 perc komoly összpontosítás és kemény munka után 6:46-kor végre megszületett Madárlevél!!!

Miután Madárlevél megszületett, kiemelték a vízből és a hasamra tették. A köldökzsinórt Ottó vágta el, miután megszűnt a lüktetése. A lüktető köldökzsinórban vér áramlik, a vér pedig oxigént szállít a babának. Így a babák egyszerre kétfelől kapnak oxigént, a vérből és a beinduló légzéssel a levegőből is. Ez a megoldás megkönnyíti a légzésre való átállást, nem kell levegő után kapkodniuk. Húsz perc múlva levált a méhlepény. Befejeződött a szülés, és elkezdődött valami más.

Most ahogy ezeket a sorokat írom, szinte hihetetlen, hogy én voltam az aki Madárlevelet megszülte. A szülés után is rögtön úgy éreztem, hogy valaki más vajúdott abban a medencében, és valahogy az egész egy más dimenzióban történt, ahol semmi más nem létezik csak maga a szülés és megszületés. Az biztos, hogy mindvégig kizárólag erre összpontosítottam, folyamatosan gyűjtöttem az erőt az egyik fájástól a másikig, és keményen dolgoztam. Velem együtt Madárlevél is keményen dolgozott. Neki is hosszú utat kellett megtennie a szűk szülőcsatornában, míg végre megszületett!