Olivér holnap lesz egy hetes, de hiába vártuk, hogy életünk újra a feje tetejére álljon, mint négy évvel ezelőtt Lili születésekor, most a helyzet meglepően kiegyensúlyozott. Minden egészen más, mint Lilivel volt: Olivér jókat alszik, ha fent van, akkor szívesen elnézeget egyedül a bölcsőjében. Lili nagyon lelkiismeretes testvér, Anyukám sokat segít, így mi is elég jól ki tudjuk magunkat pihenni.
Visszaolvastam a négy évvel ezelőtt írt leveleinket, az volt a visszatérő motívum, hogy Lili nappal is keservesen sírt, éjjel is sírt, állandóan szopni akart, mi alig tudunk aludni, és reméltük, hogy néhány nap múlva majd tudjuk egy kicsit pihenni. Itt egy részlet egy levélből, amit Lili 11 napos korában írtam:
- 2003. március 23.
...tegnap minután (11-kor) feladtam a levelet, elindultam lefeküdni, mert Lili békésen aludt. Nacsakhogy mire le akartam rakni az ágyba, hallottam, hogy a pelenka tájékáról óriási rotyogás hallatszott. Ezt egy meggyőző illat is követte, úgyhogy tisztába tettem, amit nagyon jól viselt. Ezután sem tudtam elaltatni, mert egyre élénkebb lett. Ilyenkor már tudjuk, hogy annak ellenére, hogy nem túl régen evett, megint megéhezett, és ha hamarosan nem kap megint kaját, akkor el fog kezdeni sírni. Adél már aludt pár órája, most szépen felkeltettem, hogy Lili éhes. Adél félálomban megszoptatta, a végére Lili elaludt. Megböfögtettem, de aztán újra felébredt. Megint csak nem tudott elaludni, hanem lassan sírni kezdett, úgyhogy Adélt megint fel kellett keltenem, hogy nyissa ki a tejcsárdát. Ezt még harmadszor is eljátszottuk, ekkor már Adél felkelt, kis pihenés után még egyszer ugyanaz ment de ekkor én már elmentem aludni. Éjjel még fél háromkor, 5 körül és negyed 8-kor is felkeltek, mindegyik alkalommal egy órát fent voltak, közben még Zsuzsa is segített. Ma napközben is ugyanez a program folytatódik. Adél elment hajat mosni és kikefélni a kócokat amit már 3 napja nem tudott, de ki kellett rángatnunk a zuhanyzó alól, mert a baba megint keserves sírásba fogott és a büfés nénit követelte. Most Lili elaludt, reméljük aludni fog valamennyit egyhuzamban...
Olivérrel egész más a helyzet, ő türelmesen vár 2-3 órát etetések között, közben egy kicsit elfogadja a cumit, azzal lenyugtatja magát. Ha kicsit nyűgös, megnyugtatja, ha beszélünk hozzá. Egy hét alatt láthatóan változott a viselkedése, újszülött korában darabosabb és kapkodóbb volt a mozgása, saját szemébe és orrába beleakadtak a kis ujjai, nagyokat rugdalt és forgolódott. Most egy kicsit kifinomultabbak a mozdulatai, sokszor ránk néz, ha megsimogatjuk, élvezettel becsukja a szemét, álmában néha elmosolyodik, és nevető hangot is produkál. Élénken szokott rugdalni, forgolódik, nézelődik, hangokat ad ki és figyeli ha beszélünk hozzá. Szereti, ha felvesszük, de az ellen sem reklamál, ha lerakjuk az ágyába. Amikor Adél szoptatja, tündéri nyikorgó hangokat ad ki, amin az egész család jól szórakozik. A bőre és a kis haja nagyon selymes, cirógatjuk is elég sokat. Éjszaka a mi szobánkban alszik, a kis ágya a francia ágyunk mellé van tolva, így Adél könnyen ki tudja venni, ha etetésre kerül a sor. Én Lili szobájában alszom, mert így nem kell éjjel felkelnem, és ha nem lennék ott, Lili úgyis hajnalban bejönne a mi szobánkba, ahol négyen már egy kicsit túl sokan lennénk. Hihetetlen, hogy milyen nagy a különbség Lili és Olivér között egy hetes korukban, meg vagyok győződve róla, hogy teljesen másmilyenek lesznek nagyobb korukban is.
Az alábbi videó Olivér 5 napos korában készült:
Lili újszülött korában éjjel-nappal szopni akart, később is gondok voltak az alvással, nehezen aludt el, keveset aludt és éjszaka sokszor felébredt. Amikor fent volt, akkor pedig egy soha megállni nem akaró örökmozgót játszott (ez utóbbi ma is igaz rá). Adél a tanúja, hogy én már a második terhesség alatt sem aggódtam, biztos voltam benne (nevezhetjük ezt vakhitnek), hogy most egy nyugodt gyereknek kell jönnie. Láttunk már elég sok higgadt kisgyereket, akik Lili tempóját még szemmel sem tudták követni, volt tehát rá esély, hogy másodszor már könnyebb dolgunk lesz. Ez a várakozásom eddig teljesen be is vált, reméljük Olivér viselkedésében nem lesz gyökeres fordulat!
Lili eddig nagyon jól viseli a család létszámában és a mindennapi rutinban történt változást. Nagyon kedves és gyengéd Olivérrel, szeretettel néz rá, simogatja, puszilgatja, szagolgatja, és játékokat hoz neki. Kedvence Olivér orra és füle, azokat szereti megérinteni. Tetszik neki az is, ha Olivér megszorítja Lili ujját, vagy ha megnyalja Lili orrát. Tegnapelőtt elővettünk egy cumit, Lili nagyon izgatott volt, hogy ő szeretné Olivér szájába adni, bolog volt, amikor elfogadta tőle. Egyszer mondtam Lilinek, hogy szerintem Olivér már biztosan éhes, erre ő azt válaszolta, hogy „majd ha sír és tátogat”. Az első napokban Lilit még nagyon zavarta Olivér sírása, fülére szorított kézzel menekült a sírás epicentrumából, de mára elég jól megértette, hogy a sírás nem feltétlenül fájdalmat jelent, hanem egyszerűen a kisbabák így kommunikálnak velünk.
Lili egyelőre nem féltékeny Olivérre, de az is igaz, hogy még jelentősen nem csökkent le az idő és a figyelem, amit Lilire fordítunk. Nagyon jó, hogy itt van Anyukám, nélküle sokkal nehezebb lenne a dolgunk (és lesz is majd három hét múlva, amikor elmegy). Olivér szombat reggel született, én szerdától már be is mentem dolgozni, mert a helyzet teljesen normalizálódott, nélkülem is jól el tudták látni mindkét gyereket. Takarékoskodnom kell a szabadsággal, hogy az októberi magyarországi utazásunkra maradjon belőle elég. Lilit nem zavarja, hogy Olivér túl pici és még nem lehet vele játszani. Úgy tűnik, hogy erre elég jól sikerült felkésztenünk. Vasárnap Lilivel körbementem a szomszédokhoz elújságolni Olivér születését. Lili mindenkinek büszkén mondta hogy „I have a baby brother!” én pedig a fényképezőgépemen mutogattam a videókat. Hétfőn már Olivért is vittük magunkkal, Lili örömében fel-le szaladgált, ragaszkodott hozzá, hogy az összes barátjához bemenjünk. Én a kezemben vittem Olivért, aki egy plédbe volt bugyolálva. Közben Anyu azon aggódott, nehogy Olivér megfázzon, mert néha kikandikált a meztelen lába a pléd alól. Mindenki kérdezte a baba nevét, (ami egyébként itt ritka név, de nagyon népszerű), Lili pedig minden alkalommal kijavított bennünket, hogy nem Olivér, hanem Vuk. Hiába magyarázzuk neki, hogy igazából Olivér a neve, Vuk csak a beceneve, de Lili nem tágít attól, hogy öccsének Vuk az igazi neve, és Madárlevél a beceneve.
Lilire igyekszünk duplán odafigyelni, nehogy azt érezze, hogy őt most elhanyagoljuk. Hazafele jövet, amikor Olivért átadtam Adélnak, Lili rögtön a nyakamba kéredzkedett, biztosan azért, mert előtte a testvérét fogtam sokáig a kezemben. Adél ma rengeteget olvasott neki, közösen feladatokat oldottak meg, hogy éreztesse Lilivel, hogy csak vele foglalkozik.
Ennyi volt röviden összefoglalva az első hét tapasztalata, kíváncsian várjuk, hogy mit fog hozni Olivér életének második hete!
