Lili oltása

Adél ma Lilit orvoshoz vitte a négy éves korban esedékes felülvizsgálatra. Gondolkodtunk, hogyan adjuk be neki, hogy oltást is fog kapni... Én a múlt héten megpedzettem Lilinek a dolgot, de ő azt válaszolta, hogy nem szeretne oltást kapni, amire csak azt tudtam mondani, hogy egyik gyerek sem szeretne, de ezt mindenkinek meg kell kapnia, különben nem mehetnek óvodába. Ennyiben maradtunk. Később Lili Adéllal a naptárt nézegette, amin hétfőre be volt jelölve az orvossal való találkozó. Adél ekkor már nem említette az oltást, csak azt, hogy általános felülvizsgálatra kell menni. Lili erre azt mondta, hogy ő hétfőn nem fog ráérni... Adél kérdésére kifejtette, hogy az állatai tartanak felvonulást egész nap...

Ma reggel, amikor Lilivel 7:20 körül felébredtünk, a család még aludt. Lilit megreggeliztettem, gyorsan összekaptam magamat és 8-kor már el is indultam dolgozni. Lili a garázsba nyíló ajtóból integetett, de miután kifordultam az autóval az utcára, pizsamában kiszaladt a garázson keresztül az utcán a járdára és onnan búcsúztatott. Hiába kiáltoztam neki, hogy menjen vissza a házba, csak a garázsba ment be. Távkapcsolóval becsuktam a garázsajtót, de nem voltam benne teljesen biztos, hogy vissza tud menni a lakásba, és nem akartam, hogy a garázsban rekedjen, ezért félreálltam az autóval (eddigre már kisebbfajta dugót is okoztam), újra kinyitottam a garázst és visszamentem. Lili persze már bent volt a házban, a zajra visszajött és azt kérdezte, hogy „Apácska, miért jöttél vissza?” :-). Végül sikerült elindulnom, enyhe késéssel érkeztem meg a munkahelyemre. Anyu és Adél háromnegyed kilencig aludtak, addig Lili szépen eljátszott magában az alsó szinten.

Éjjel Olivér szerencsére nem sírt, így Adél elég jól ki tudta magát pihenni. 2.5-3 óránként kelt fel enni, közben jókat aludt. Amikor Adél Lilinek mondta, hogy indulni kell az orvoshoz, Lili nem egyáltalán nem ellenkezett, szépen felöltözött és beszállt az autóba. Adél elindulás előtt még utoljára feltöltötte tejjel Olivért, és Klári mama gondjaira bízta. Óriási könnyedséget jelent egy nagyszülő segítsége, nem tudom, nélküle hogyan tudtuk volna az utóbbi heteket átvészelni.

Az orvosnál minden flottul ment, Lili csak azt kérte, hogy ne nyomják le pálcikával a nyelvét, mert emlékezett arra, hogy egy évvel ezelőtt az rossz érzés volt neki. A pálcikára most nem is volt szükség, Lili hagyta magát megvizsgálni, még a vérnyomását is megmérték. Furcsa intermezzo volt, amikor az asszisztens Lili magasságát mérte, Lili lábujjhegyre állt, amire az asszisztens azt mondta Lilinek, hogy ne csaljon. Miből gondolta ez a hölgy, hogy egy 4 éves gyereknek eszébe jutna, hogy „csalni” próbáljon a magasságával? Miért lenne ez az érdeke?

Amikor Lilinek megmondták, hogy most kell egy oltást is kapnia, szemlátomást érzelemmentesen vette tudomásul. A tűszúráskor és a csípős oltóanyag befecskendezésekor arcizma sem rezdült, és egy szót sem szólt közben és utána sem. Mindenki nagyon megdicsérte, hogy milyen bátor volt!

Ezen a videón Lili az oltásáról mesél:


Amikor hazaértek, a kis karját úgy tartotta, mintha be lett volna gipszelve. Videóra vettem, ahogy elmesélte az eseményeket. Este fürdetéskor azt mondta, hogy ő nem érzi magát piszkosnak, és a ragtapasz is azt szeretné, hogy ne kelljen fürödnie. Megígértük neki, hogy a ragtapasz nem lesz vizes, így rá tudtuk beszélni a fürdésre. Előtte még játszott a Cliffordos játék legnehezebb fokozatával, mert szerinte ha valakinek születésnapja, van, oltást kap, vagy szófogadó, akkor játszhat egyet a programmal!

Másnap a ragtapaszát mutogatva nagyon büszkén mesélte az óvodában, hogy oltást kapott. A többi gyerek kérdezte, hogy fájt-e, amire ő azt válaszolta, hogy "igen, de nem sírtam!"

Lili az oltását mutogatja a magyar játszóházban, 5 nappal az esemény után. Nem engedte a ragtapaszt egy hétig leszedni, egyik éjjel álmában szabadítottam meg tőle: