Klári Mama a billentyűzetnél

Most érkezett el az idő, hogy elolvastam Adél beszámolóját a szülésről. Szinte futkároz a hideg a hátamon, annyira beleéltem magam az eseményekbe. Csodálatos dolog is a szülés, születés és én, aki szintén két gyermeket a világra hoztam át is tudom érezni ennek a csodálatos dolognak a jelentőségét és érzését is.

Kár, hogy az én időmben még nem minden úgy volt, ahogyan a kismama szerette volna, sőt úgy is mondhatnám, hogy semmi, de akkor még mások voltak a körülmények.

Nagyon örültem, hogy Adél úgy, és olyan körülmények között tudott szülni, ahogyan szeretett volna. Én is olvasgattam az ideális körülményekről egy könyvet, amiről én 30 évvel ezelőtt nem is hallottam. Többek között, hogy milyen fontos az, hogy a köldökzsinórt, amíg pulzál nem szabad azonnal elvágni, mert akikor a gyermek felsír az azért van mert levegőért kapkod. Nagyon fontos az is, hogy ne erős fénnyel világítsanak, ne zajongjanak stb. Mindezekre a dolgokra sajnos nem sok kórházban figyelnek oda.

Olivér egy nagyon drága nyugodt kis baba és ez szerintem sem fog változni.

Mikor március 2-án este megérkeztem és megláttam Adélt, hát mit mondjak olyan boldogság fogott el, hogy azt nem tudom elmondani. Sugárzott az arca, egyáltalán nem látszott rajta, hogy valamiért szorongana, vagy félne az előtte álló nehéz óráktól. Olyan gyönyörű és egyben csúcsos nagy pocakja volt, ami már eléggé lent is volt, egyből mondtam, hogy nem sok ideje van hátra, hamarosan megérkezik Madárlevél. Még mikor otthon voltam és lefoglaltattam a rep,jegyet éreztem, hogy jó időpontot választottam, mert ennek a kisbabának meg kell engem várnia. Igaz , hogy sokan felajánlották a segítséget, de miért bízzuk a feladatot másra, ha itt van a nagymama is.

És így is lett!

A hosszú utazástól eléggé kifáradtam, mivel a gépen nem nagyon tudok aludni és volt bennem egy bizonyos stressz is. Szerencsére minden segítség nélkül, zavartalan volt az utazásom.

Alig hogy lefeküdtem már pontosan nem emlékszem, de úgy 11 felé járhatott már, 1 órakor zörgést hallottam, akkor már tudtam, hogy itt a szülés ideje. Adél teljesen nyugodtan közölte velem, hogy megindult a szülés, de én csak feküdjek vissza, aludjak. Hát dehogyis tudtam én aludni! Ottó elmondta miket csináljak és mondjak Lilinek, ha reggel felébred, kb. hét óra felé.

Közben megérkezette Adél segítője. Akkor már elég rendszeres időközönként jöttek a fájások, én a szobámban ébren feküdtem és Adélt hallgattam. Tudtam, hogy nagyon fegyelmezett, de tudatos, ami azt jelentette, hogy a fájások alatt olyan érdekes hangokat adott ki, mintha énekelne, közben nagy levegőket vett. És hallottam a dúla megnyugtató hangját, ami nemcsak Adélnak, de nekem is nagyon jóleső érzés volt. A fájások szünetében meg olyan víg nevetgélések jöttek, ami aztán megint "éneklés"-be csapott át. Gondoltam magamban ha ez így megy végig, akkor ez a kisbaba nevetve fog a világra jönni. Amitől nem is vagyunk messze, mert Olivért már hallottam hangosan kacagni. Éppen a kezemben fogtam, amikor háromszor is elmosolyodott és utána hangosan nevetett. Biztosan örült, hogy időben érkeztem :-))

Szombaton reggel, amikor Lili felébredt, szinte egy időben született meg Madárlevél is.
Én egy kicsi hajnali alvás után hat órakor már felébredtem, kb. 4-5 órát aludtam aznap éjszaka.
Lili bejött hozzám a szobába és a világ legtermészetesebb módján fogadott, mintha csak tegnap találkoztunk volna! Egy darabig csak nézegetett, de aztán elkezdtünk beszélgetni. Már nem tudom pontosan miket is mondott, de kb. fél óra múlva kérdezte csak meg, hogy "hát Apácska hol van?" Teljesen nyugodtan fogadta a hírt, közben Ottó telefonált és ő mondta meg neki, hogy megszületett Madárlevél. Lili utólag mesélte, hogy 6:47-kor ébredt fel (mindig megnézi reggel az órát), érdekes, hogy éppen egy perccel azelőtt született meg a testvére.
Utána megreggelizett, beszélgettünk, felöltözött és várta Ádámot, János kisfiát aki jött beszerelni a vízszűrőt. Na innentől egy kicsit elromlott a helyzet, mert Lili féltette a szobában kipakolt játékait, Ádám pedig nem akart kint az udvaron labdázni. Szerencsére Adélék hamarosan megérkeztek 1/2 1 felé. Lili megnézte a kocsiban lévő testvérkéjét, de akkor még jobban érdekelte az itt lévő barátja, akik ezután hamarosan el is mentek.

Számomra is hihetetlen volt, hogy az előző esti találkozás után 16 órával, már 1 személlyel gyarapodott a család. Adél jól nézett ki a megérkezésekor, persze fáradt volt, gyorsan ágyba is dugtuk. Másnap reggel már úgy viselkedett, mintha semmi komoly nem történt volna, vissza is kellett fogni egy kicsit, hogy azért nem semmi, amit történt, csak kímélje magát. Én azért vagyok itt, hogy segítsek, ő csak fekve mondja meg hogy mit. Persze tudom én, hogy sokszor elmondani sokkal nehezebb azt, hogy mit kell csinálni, de sajnos a helyismeretem hiányában nem mentek a dolgok egyből. Most már kezdek eligazodni, de persze nem mindenben.

Először mikor Adél kezembe adta Olivért, alig mertem megfogni, most ha egy nap csak egyszer fogom, akkor már nagyon hiányzik. Azt a kis meleg fejét mikor hozzám dugja, valami nagyon jó érzés, kívánom, hogy Zsuzsa mamának is hamarosan része legyen benne.

Lili első perctől kezdve szeretgeti, főleg az orra tetszik neki, mert szerinte olyan mint egy kis borsó és a füle is nagyon tetszik neki. Kitalál mindig valamilyen játékot, amit odavisz a kiságyhoz és ott mutogatja neki. Már a pelenkázásban is segédkezik, ő teszi bele a zacskóba a kakis pelenkát és beköti a zacskót. Biztos vagyok benne , hogy a későbbiek folyamán sokat fog segíteni Adélnak, és vigyázni fog a kistestvérére, mert amikor a játszótéren voltunk Loren kistestvérét sem engedte a mászóka közelébe, nehogy baja essen. Kinyújtott kézzel tartotta vissza az egy éves kisfiút, akinek az Apukája ezután nagyon elismerően beszélt Liliről, hogy ilyen gondoskodó volt a ki Erikkel.

Loren nagyon kedves barátja Lilinek, már többször találkoztunk velük a játszótéren, jól kijönnek egymással, nagyokat nevetgélnek. Loren visszafogottabb kislány, viszont nagyon szeret Lili után csinálni mindent, amit viszont Lili nagyon élvez. Lili nagyon ügyesen mozog, hajmeresztő dolgokat művel, de nem kell félni, mert biztos a mozgása. Csak akkor van baj, amikor már annyira felpörgeti magát hogy egy perc megállása sincs, akkor már előfordul, hogy a nagy rohanásban, csetlik-botlik. Olyankor vissza kell fogni egy kicsit, persze ha hallgat ránk.
Én úgy jártam vele egyik nap, hogy meg sem hallotta, mit mondtam, csak rohangált tovább. Lorenék hazakísértek bennünket, mert Lili elengedte a füle mellett, hogy mit mondtam neki.

Madárlevél ma egy hetes, ami szinte hihetetlen nekem úgy tűnik mintha mindig köztünk lett volna.
Nagyon aranyos, jó kisfiú, nagyon egészségeseket kakil, böfizik. Nagyon hálás, amikor megszabadítjuk a kakis pelenkától, abban a pillanatban abbahagyja a sírást. Amint végeztünk, odabújik hozzánk. Ez a világ legcsodálatosabb élménye, a KISGYERMEK!!!

Boldog vagyok, hogy itt lehetek mellettük!