Olivér hat hetes

Olivér éppen hat héttel ezelőtt korán reggel szombaton született. Emlékszem, ahogy először a kezembe fogtam és a születésben megnyúzott kis arcocskáját figyeltem, ugyanazok a gondolatok jártak a fejemben, mint Lili születésekor. Mi nem csak a Föld bolygón élünk, ami része a Naprendszernek, a Tejútnak és az Univerzumnak, hanem mi magunk vagyunk az Univerzum, és minden újszülött első pillantásában az Univerzum szemléli önmagát. Egy ilyen ártatlan jövevényt nézve kétségtelenné vált számomra, hogy milyen cinikus és embertelen sok vallásos felekezet meséje, miszerint a mindenható és jóságos Teremtő igazságos törvényei szerint minden újszülött eredendő bűnösként jön a világra...

Az autópályán a fél napos csecsemővel és a fáradt anyukájával hazafelé tartva is ugyanaz jutott eszembe, mint négy évvel ezelőtt: ez a rengeteg ember akik megtöltik a kétszer négy sávos autópályát, mind hasonló megpróbáltatások között született, mindegyik egy csodálatos, tudatlan csecsemő volt, a szülei szeme fénye. Ez így halad évezredek óta, ez a világ rendje, ezért érdemes élni és küzdeni.

Lilivel már átéltük egyszer ugyanezeket az érzéseket. Már valószínűtlenül távolinak tűnik az ő születése, azóta rengeteg dolog megváltozott, Lili sokat nőtt, és mi is bölcsebbek lettünk. Lili születése óta nem múlt el egyetlen nap sem úgy, hogy ne csodálkoztam volna rá, hogy itt van mellettem, mennyit nőt, okosodott és szépült. Adéllal hosszú éveken keresztül állandóan ketten voltunk, majd hirtelen megszületett Lili, és máris hárman lettünk. Hopp, elmúlt négy év, és máris megint eggyel többen lettünk! Csodálatos dolog megfigyelni és átélni a gyermekeink növekedését, olyan érzés, mintha magunkat látnánk kisgyerekként. Ahogy Olivér buksi fejét simogatom, megint csak azon csodálkozom, hogy nemrégen még csak egy ultrahang képen integetett nekünk, utána Adél hasában végzett félelmetes tornamutatványokat, most pedig itt van a kezemben, és a szemembe néz. Készen állunk újra kezdeni a babázással járó évekig tartó fáradtságos munkát!