Klári mama és az unokák

Klári Mama írta az alábbiakat: Közel harmadik hetet töltöm itt, San Diegoban, ez alatt megtapasztalhattam, mi a különbség a táv-nagymamaság és az igazi gyakorlása között.

Nem könnyű egyik sem... Amikor otthon vagyok, Lilinek csak a hangját hallom telefonon keresztül, bár az utóbbi két hónapban már web-kamerán is láttuk egymást. Mivel a napi eseményekből távnagymamaként kimaradok, sokszor nem is értettem, hogy Lili miről mesélt nekem. Most, hogy a közelében vagyok, sok mindent másképp látok, tapasztalok. Lili sokat mesél nekem mindenféléről, pl. játékairól, napi programjairól.

Amikor tavaly itt voltam Lili 3-ik születésnapján, még sok minden más volt. Azóta Lili négy éves lett, sokat okosodott, nagylányosan lehet vele beszélgetni sok mindenről, és született egy kistestvére Olivér. Lili nagy szeretettel beszél mindenkinek Olivérről, sokat puszilgatja. A pelenkázásnál mindig ott szeretne lenni, sőt segédkezik is. Bármire kérjük, azonnal teljesíti. Egyik nap lent ültünk a nappaliban, Olivér éppen a kezemben volt. Lili egyszer csak elkezdett tolni felfelé a lépcsőn. Mikor felértünk, leült az ágyra és kérte, hogy adjam kezébe a „babát” és forduljak el, mert súgni szeretne a fülébe valamit. Azt súgta, hogy „Lili oltást kapott”. Ez olyan fontos esemény volt, hogy szerette volna elmondani a kistestvérének is. Nagyon kedves volt tőle.

Lilire mindenben lehet számítani. Bármit keresek akár a konyhában, akár a garázsban, rögtön segít megkeresni, vagy ha nem tudom mit hogyan kell csinálni, ő készségesen elmagyarázza. Például, Lili reggeliztetése Apácska dolga, de amikor véletlenül rám került a sor, pontosan elmondta miből mennyit kell tenni és azt hol találom. A zabpehely főzés is az én feladatom reggelente és Lilinek nagyon ízlik, ahogyan készítem, nagyon megdicsérte.

Lilivel sok mindent csináltunk együtt, pl. kertészkedtünk, letakarítottuk a kerti asztalt, amíg Adélék elvitték orvoshoz Madárlevelet, játszótérre mentünk rollerrel, ahol találkoztunk Lili kis barátnőjével Lorainne-nel, sétáltunk a kanyon felé, takarítottunk a garázsban és mondókás könyvet olvastunk.

A legnagyobb szám azonban a tortasütés volt. Ott is nagy lelkesedéssel segédkezett, mint minden másban. Először meglepetésként egy pici szívtortát sütöttem diós piskótából, aminek nagyon örült és szinte az egészet ő ette meg. Mivel itt minden alapanyag más mint otthon, ez csak egy próbasütés volt, hogy be merjem-e vállalni a szülinapi tortasütést is. Nagyon finom lett, így még háromszor ismételtem meg a sütést egy héten belül: Lili családi születésnapjára, az óvodai születésnapra és Lili születésnapi bulijára.
Örültem neki, hogy a torta bevált, mindig mindenkinek ízlett!

Lili a pogácsasütésnek is nagy mestere lett. Nem úgy terveztem, hogy együtt sütjük a bulijára 1 kg. lisztből, de mikor elkezdtem a liszt és a vaj szétmorzsolását pillanatok alatt ott termett mellettem, már húzta is oda a széket és könyékig bent volt a lisztben.
Lili találékony módon egy virágcsokor papír díszítéséből készített kis szoknyát magának, és kinevezte „lisztes szoknyának”. Azt mondta, hogy ezt a szoknyát minden sütésnél fel kell vennie, és ha végeztünk, tegyem oda Anyácska köténye mellé, mert neki majd mindig az lesz a „lisztes szoknyája”. A pogácsagyúrás minden mozzanatában részt vett, ami így egy kissé nehézkessé vált, de azért vettük az akadályokat. Alig várta, hogy kisüljön a pogácsa, máris megkóstolta és mondta, hogy –„Naon finom!” Persze tudja helyesen is mondani, de legtöbbször kihagyja a gy-t, vagy csak viccből mondja így, mert látja hogy ez a szó nagyon tetszik nekem.

A múltkor megkérdeztem tőle, hogy szerinte mire való a nyelvünk, egyből mondta, hogy ízlelésre és még arra, ha valami megakad a szánkban, akkor a nyelvünkkel tudjuk „kipiszkálni”. Rengeteg jó mondása van nap mint nap, mindet szinte lehetetlen leírni. Ezt minden nap hallgatni kell. Hát ezért jó itt lenni köztük!

Délutánonként ki szoktunk menni a közeli játszótérre, ahol rollerezni, biciklizni, mászókázni lehet. Itt szoktunk találkozni Lorain-nel, aki 3,5 éves és Lili nagyon szeret vele játszani. Egyik alkalommal Loraine apukája megköszönte nekem, hogy felvittem a lépcsőn a kisebbik gyermeke biciklijét. Én nem válaszoltam rá semmit. Lili mindjárt figyelmeztetett, hogy azt kell mondani rá Mama, hogy „you are welcome”!

Sok angol szót tanítgat nekem, és azt mondja, ha hazamegyek Magyarországra, akkor majd én fogok másokat angolul tanítani, még a Zolit is, pedig ő jár angol iskolába! :-)
Lili már nagyon jól kommunikál angolul, sőt nekem is fordít, ha megkérem rá. Amikor esetleg szólnak hozzám a játszótéren és nem értem, hogy mit mondanak, Lili odaáll az illető elé, és hangosan megmondja, hogy a Nagymamám csak magyarul tud! Nagyon édes!

Sokszor elmosolyodom rajta, milyen szavakat használ, és miket mesél. Itt van egy pár történet amire emlékszem:

Egy kislány jött a biciklijével velünk szemben, Lili azt mondta:
„Húha! (és itt a húha-n van a hangsúly) ennek a kislánynak olyan a biciklije, mint az enyém”!
„Igen, csak nagyon nyikorog.” - mondtam én.
„Meg kellene olajozni.” - mondta Lili.

Lilivel beszélgettünk arról, hogy mi lesz velünk amikor öregek leszünk. Szerinte az öregség csak 69 éves korban kezdődik, tehát én még egyáltalán nem vagyok öreg. Mondtam neki, hogy amikor már öreg leszek, nem tudok utazni, mert nem tudok menni, annyira fog fájni a lábam. Erre ő azt felelte, hogy nem baj, majd beülök egy tolószékbe és akkor nem kell mennem. Megkérdeztem tőle, hogy fog –e ő engem majd tologatni? Hát erre nem vállalkozott, azt mondta, hogy majd az Ottó papa tologat, vagy a Zoli, akik Magyarországon vannak. :-)

Mesélte nekem, mikor ők még Magyarországon laktak, volt egy igazi cicájuk, Nemecsek. Kérdeztem tőle, hogy ő akkor hol lakott, mire a válasz az volt, hogy SEHOL, mert ő még csak egy pete volt!

Második alkalommal vittük ki Olivért babakocsival sétálni. Visszafelé a kicsi nagyon elkezdett sírni, ezért Adél kivette a kocsiból. Lili kapott az alkalmon és gyorsan beleült a kocsiba és őt kellett visszafelé tologatnom, sőt még később sem nagyon akart kiszállni. Mennyire örültek volna Adélék, ha abban az időben mikor még kicsi volt, fél órát tudták volna a kocsiban tartani! Már a baba autósülést is kipróbálta, abba is betelepedett még Olivér születése utáni első napokban. Nagyon boldogan nevetgélt benne!



Eléggé összegyűlt a száraz kenyér, mikor elővettem a darálót, egyből kérdezte, hogy mit fogok csinálni. Mondta, hogy ő nagyon szeretne segíteni, amit meg is engedtem neki, és annyira ügyes volt, hogy majdnem az összes kenyeret ő darálta le. De nem ám olyan lassan darált mint én, hanem úgy tekerte a darálót, mint a villám, és kitartott a lelkesedése és ereje végig.

Mikor elindulunk sétálni, különböző terméseket, faleveleket gyűjt, azt meg kell őrizni és hazahozni, kincseknek hívja őket. Itthon már van belőlük egy egész gyűjtemény.

Nagyon jószívű, mindenkire gondol, senki nem maradhat ki a finom falatokból.

Egyik nap kipróbáltuk a szülinapjára kapott sütőkészletet. Azt akartam, hogy mindent ő csináljon egyedül, persze az én segítségemmel. Az elején a tojás felverését egy kicsit megunta, túl hosszúnak találta, mondtam neki, hogy 10:26-kor lehet abbahagyni. Állandóan a perceket nézte az órán, közben folyamatosan kóstolgatott. Muffint sütöttünk egy olyan tepsiben, amiben 6 kis forma van. Kiszámította, hogy ha két tepsivel sütünk, akkor 12 db. lesz. Megkérdeztem tőle, hogy ha négyen vagyunk, kinek mennyi jut belőle. Rövid gondolkodás után rávágta, hogy 3. Én ezen nagyon meglepődtem, egyáltalán nem számítottam rá, hogy tudni fogja! Nagyon megdicsértem érte, négy éves gyerektől szerintem ez igen nagy teljesítmény, hogy tizenkettőt fejben elosztotta néggyel!!!

Abból, hogy mindenki 3 darabot ehet meg, végül nem lett semmi, mert Lilinek nagyon ízlett a muffin. Alig hogy megsült, rögtön megevett kettőt, utána még egyet. Aztán én felajánlottam neki az én részemet, csak egy picit kóstoltam belőle. Apácskának végül csak 2 darabot tettünk félre, amiből később még egyet megevett, így csak egy maradt, mire Ottó hazajött. Ezt az egyet pedig végül elfelezte Apácskával :-)

Mostanában Lili már sokkal többet lóg rajtam, mint eleinte, sokszor átölelget, puszilgat, ami nagyon jó érzés. Az is nagyon jó érzés, mikor Olivér a kicsi puha arcocskáját hozzám dugja, és ott szuszog a fülembe. Amikor tisztába teszem, megelégedetten nyögdécsel, nagyon szeret a pelenkázón feküdni, mert tudja, hogy ott csak jó dolgok következnek, amiért hálából le is pisil bennünket. Egyre többet nézeget, már néha követi is a kezünket, ha mozgatjuk a szeme előtt. Nagyon szereti a pocakját, még mindig nagy és hangos nyelésekkel szopik. Minden nap többet produkál, nagyon látványosan változik.

Hát így telnek a napok unokáimmal! :-)

Szombaton hármasban az állatparkban voltunk. Ugyanazokon az állatokon ültünk a körhintán, mint Lili és Zoli decemberben:

Amikor Lili beült ebbe a dinoszaurusz tojásba, a járókelők megálltak, és nézték, hogy milyen szép!

Lili oltása

Adél ma Lilit orvoshoz vitte a négy éves korban esedékes felülvizsgálatra. Gondolkodtunk, hogyan adjuk be neki, hogy oltást is fog kapni... Én a múlt héten megpedzettem Lilinek a dolgot, de ő azt válaszolta, hogy nem szeretne oltást kapni, amire csak azt tudtam mondani, hogy egyik gyerek sem szeretne, de ezt mindenkinek meg kell kapnia, különben nem mehetnek óvodába. Ennyiben maradtunk. Később Lili Adéllal a naptárt nézegette, amin hétfőre be volt jelölve az orvossal való találkozó. Adél ekkor már nem említette az oltást, csak azt, hogy általános felülvizsgálatra kell menni. Lili erre azt mondta, hogy ő hétfőn nem fog ráérni... Adél kérdésére kifejtette, hogy az állatai tartanak felvonulást egész nap...

Ma reggel, amikor Lilivel 7:20 körül felébredtünk, a család még aludt. Lilit megreggeliztettem, gyorsan összekaptam magamat és 8-kor már el is indultam dolgozni. Lili a garázsba nyíló ajtóból integetett, de miután kifordultam az autóval az utcára, pizsamában kiszaladt a garázson keresztül az utcán a járdára és onnan búcsúztatott. Hiába kiáltoztam neki, hogy menjen vissza a házba, csak a garázsba ment be. Távkapcsolóval becsuktam a garázsajtót, de nem voltam benne teljesen biztos, hogy vissza tud menni a lakásba, és nem akartam, hogy a garázsban rekedjen, ezért félreálltam az autóval (eddigre már kisebbfajta dugót is okoztam), újra kinyitottam a garázst és visszamentem. Lili persze már bent volt a házban, a zajra visszajött és azt kérdezte, hogy „Apácska, miért jöttél vissza?” :-). Végül sikerült elindulnom, enyhe késéssel érkeztem meg a munkahelyemre. Anyu és Adél háromnegyed kilencig aludtak, addig Lili szépen eljátszott magában az alsó szinten.

Éjjel Olivér szerencsére nem sírt, így Adél elég jól ki tudta magát pihenni. 2.5-3 óránként kelt fel enni, közben jókat aludt. Amikor Adél Lilinek mondta, hogy indulni kell az orvoshoz, Lili nem egyáltalán nem ellenkezett, szépen felöltözött és beszállt az autóba. Adél elindulás előtt még utoljára feltöltötte tejjel Olivért, és Klári mama gondjaira bízta. Óriási könnyedséget jelent egy nagyszülő segítsége, nem tudom, nélküle hogyan tudtuk volna az utóbbi heteket átvészelni.

Az orvosnál minden flottul ment, Lili csak azt kérte, hogy ne nyomják le pálcikával a nyelvét, mert emlékezett arra, hogy egy évvel ezelőtt az rossz érzés volt neki. A pálcikára most nem is volt szükség, Lili hagyta magát megvizsgálni, még a vérnyomását is megmérték. Furcsa intermezzo volt, amikor az asszisztens Lili magasságát mérte, Lili lábujjhegyre állt, amire az asszisztens azt mondta Lilinek, hogy ne csaljon. Miből gondolta ez a hölgy, hogy egy 4 éves gyereknek eszébe jutna, hogy „csalni” próbáljon a magasságával? Miért lenne ez az érdeke?

Amikor Lilinek megmondták, hogy most kell egy oltást is kapnia, szemlátomást érzelemmentesen vette tudomásul. A tűszúráskor és a csípős oltóanyag befecskendezésekor arcizma sem rezdült, és egy szót sem szólt közben és utána sem. Mindenki nagyon megdicsérte, hogy milyen bátor volt!

Ezen a videón Lili az oltásáról mesél:


Amikor hazaértek, a kis karját úgy tartotta, mintha be lett volna gipszelve. Videóra vettem, ahogy elmesélte az eseményeket. Este fürdetéskor azt mondta, hogy ő nem érzi magát piszkosnak, és a ragtapasz is azt szeretné, hogy ne kelljen fürödnie. Megígértük neki, hogy a ragtapasz nem lesz vizes, így rá tudtuk beszélni a fürdésre. Előtte még játszott a Cliffordos játék legnehezebb fokozatával, mert szerinte ha valakinek születésnapja, van, oltást kap, vagy szófogadó, akkor játszhat egyet a programmal!

Másnap a ragtapaszát mutogatva nagyon büszkén mesélte az óvodában, hogy oltást kapott. A többi gyerek kérdezte, hogy fájt-e, amire ő azt válaszolta, hogy "igen, de nem sírtam!"

Lili az oltását mutogatja a magyar játszóházban, 5 nappal az esemény után. Nem engedte a ragtapaszt egy hétig leszedni, egyik éjjel álmában szabadítottam meg tőle:

Lili negyedik születésnapja

A napokban fejeződik be Lili negyedik születésnapjához kapcsolódó ünnepségsorozat...
Lili 6 nappal ezelőtt március 12-én hétfőn töltötte be a negyedik évét. Úgy egyeztünk meg, hogy családi körben vasárnap köszöntjük meg, mert én hétfőn dolgozom. A születésnapi buliját 17.-re szerveztük, mert 11-én Olivér még csak 8 napos volt, nem akartuk sem őt, sem Adélt ilyen hamar ezzel terhelni.

Március 11. Vasárnap

Lili nem ellenezte, hogy hétfő helyett vasárnap köszöntjük meg, talán még örült is, hogy egy nappal előbbre tolódott a várva várt nap. Megkérdeztük tőle, hogy hova szeretne a születésnapján menni, azt választotta, hogy a tengerparti játszótérre. Mivel forró levegő érkezett a sivatag felől, nyári meleg (27C) volt várható, ezért eszembe jutott, hogy elmehetnénk egy medencéhez. Lilinek persze nem kellett kétszer mondani, hiszen ősz óta nem voltunk még strandolni. Azonnal felvette az új fürdőruháját, amit néhány héttel ezelőtt választott ki magának egy boltban, és amit játék közben párszor már fel is vett. A szomszédos YMCA-ben levő szabadtéri gyerekmedencéhez mentünk, ahol egy nagy vizes csúszda mellett mindenféle spriccelős játékok vannak. Lili emlékezett rá, hogy tavaly még nem mehetett fel a csúszdára, mert nem érte el a minimális magaságot. Nagyon izgult, hogy vajon mennyit nőtt azóta, de egy jó arasznyi még hiányzott a kijelölt magasságtól. Gyorsan készítettem Liliről egy fürdőruhás fotót, de mielőtt igazán be tudtam volna állítani a fényképezőgépet, rám szóltak, hogy tilos az uszoda területén fényképezni! Hát ez elég szomorú, tavaly még nem volt tilos.



Másfél óra lubickolás után Lili megéhezett és megszomjazott, ezért kijöttünk a vízből. Legnagyobb meglepetésemre az evés-ivás után könnyen rá tudtam venni, hogy öltözzünk át és induljunk hazafelé. Itthon Adél már nagyban készítette a tortát, Lili is gyorsan nekiállt a díszítésben segédkezni. Anyu sütötte a tésztát egy új recept szerint, ami nagyszerűen bevált. Adél a krémet és a díszítést vállalta el. Lili citromos tortát rendelt, mert a Costco-ban kóstolt egyszer egy citromos süteményt, ami nagyon ízlett neki és amit utána nem találtunk meg, így nem is tudtunk belőle venni. Adél felajánlotta, hogy az utóbbi két születésnaphoz hasonlóan most is narancshéjból készült cicával fogja a tortát feldíszíteni, de én tréfás kedvemben megkérdeztem Lilit, hogy idén szeretné-e inkább azt, hogy az egyik kedvenc rajzfilmjében szereplő Swiper nevű rókával legyen a torta díszítve. Lili persze rögtön fellelkesedett, és a róka mellé Dóra, a felfedező kislány és Boots nevű kismajma cipőit is szerette volna a tortán megformázva látni. Adél hiába próbálkozott, ezeket a formákat narancshéjból képtelenség volt elkészíteni, ezért inkább egy társasjátékban szereplő Swiper, Dóra és Boots figurákat tett fel a tortára. A citromos ízesítést citromjoghurt biztosította, a torta belsejében és kívül is bio-eprek voltak, nagyon finom lett!



Közösen elénekeltük a Happy Birthday dalt, Lili elfújta a gyertyákat, kihúzogatta, és egyenként lenyalogatta őket. Fényképeztünk, videóztunk, tortát eszegettünk, mindenki jól érezte magát, Olivér Adél kezéből figyelte az eseményeket. Lilinek eszébe sem jutott, hogy születésnapjára ajándékot is illene kapnia, végül nem is adtuk neki oda az ajándékait, csak egy Clifford-os számítógépes játékot kapott meg.

Március 12. Hétfő

Ezen a napon volt igazából Lili születésnapja, amit ő persze pontosan számon tartott. A tortából még maradt egy kicsi, tudott belőle enni, valamint vittek belőle a négy lánytestvérnek, akik épp elutaztak amikorra Lili buliját szerveztük. Ők is meg szoktak bennünket hívni a lányok születésnapjára, a nagymama finom tortát szokott venni minden első születésnapra, ott voltunk Elle és Olívia első születésnapján is.

Lilinek nagyon tetszett a számítógépes program, amit vasárnap kapott meg. Ez az első számítógépes játéka, eddig csak szövegszerkesztővel szokott írogatni, képeket nézegetni és DVD-ket nézni a számítógépen. A játék szereplői a Cliffordos könyveinkből már ismert piros óriáskutya és barátai, akiket egy térképen kell irányítani, és mindenféle feladatokat kell velük megoldani. Lili néhány perc múlva elsajátította a játék kezelését, másnap már egyedül játszott, harmadnap pedig a három fokozat közül a legnehezebbet választotta ki. Tudta, hogy nem lesz minden nap számítógépezés, ezért azt kezdte el magyarázni, hogy amikor valakinek születésnapja van, akkor fogja csak bekapcsolni. Így vasárnap, hétfőn, majd kedden is játszhatott vele, mert kedden az óvodában ünnepelték a születésnapját!.

Március 13. Kedd

Az óvodában az a szokás, hogy a gyerekek születésnapjára visznek be a szülők süteményt, amit a együtt esznek meg a tízórai szünetben. Anyu piskótát sütött ugyanabból a receptből, amit a tortához is használt, lekvárt kent a belsejébe. A gyerekeknek nagyon ízlett, Lilinek pedig tetszett, hogy angolul ezt szivacs-tortának (sponge cake) hívják. Az óvoda csak 8-tól 11-ig tart, Olivér megszületése óta én viszem Lilit, Adél pedig elhozza az óvodából. Addig Anyukám vigyázott Olivérre, aki jól aludt, ezért Adélék még el tudtak menni az élelmiszerboltba is bevásárolni. Délután Adélnak vissza kellett mennie a szülőotthonba, addig Lilinek aludnia kellett volna, elégé el volt már fáradva. Mikor Adél visszaért, Lilinek esze ágában sem volt aludnia, nagyban játszott a Cliffordos programjával!

Lili nagyon élvezte, hogy egész héten valamilyen formában a születésnapját ünnepeltük. Rengeteget tervezgette a szombati születésnapi bulijának a részleteit, aminek elég sok elemére mi csak nagyokat bólogattunk és közben azon fohászkodtunk, hogy ezekből minél többet felejtsen majd el. Az adott volt, hogy mint tavaly, idén is az Old Poway Parkba megyünk kisvonatozni az egész születésnapos sereggel. Lili ehhez azt tette hozzá, hogy előtte menjünk el kerítést venni, hogy azzal kerítsük körbe a mi asztalainkat, nehogy más kisgyerekek oda tudjanak jönni, és véletlenül rájuk lépjünk (?!?). Emellett egy kis medence felállítását is tervezte, hogy abban tudjanak fürödni, esetleg az egész csoport átmehetne a YMCA medencéjéhez. Egyik nap Klári Mamával nagyon gereblyéztek a ház körül, hogy a születésnapja előtt itt egy felvonulást tartsunk. Még Olivér egy napos korában Lili minden vendégének (összesen 17) elefántos képet rajzolt, amiket a felvonulás alatt a tetőre tervezett kiakasztgatni. A parkba kötélhúzást és akadályversenyt tervezett, aminek a győzteseit apró ajándékokkal akarta megjutalmazni.

Március 16. Péntek

Lili születésnapi mulatsága előtti napra egy nap szabadságot vettem ki, hogy el tudjuk intézni a bevásárlásokat, fel tudjunk készülni a részletekre és mindent össze tudjunk pakolni. Adél már a hét elején felmérte, hogy mit hol érdemes megvenni, és meg is vett jó néhány dolgot. Azon kívül összeírta a vásárlási listát és hogy milyen kellékeket kell a garázsból összpakolni. Klári pogácsát és tortát sütött és segített az ételek elcsomagolásában. Lilivel ketten délelőtt három boltot jártunk meg, hogy megvegyünk minden szükséges élelmiszert. A Trader Joe's pénztárosának magyarázta, hogy a jégkrémet az ő születésnapjára vesszük, mert holnap lesz a party-ja! Elég fárasztó volt a bevásárlás, de Lili kitartóan és céltudatosan vette az akadályokat. A bevásárlás után még aludni is hajlandó volt, hogy másnap minél pihentebb legyen!

Március 17. Szombat

A bulit délelőtt 10-re szerveztük a kisvonatos Old Poway parkba. A szervezésben segített az evite nevű internetes partyszervező szolgáltatás, ami kiküldte emailben a meghívókat, begyűjtötte a válaszokat és a jókívánságokat, valamint számon tartotta, hogy melyik meghívott hány családtaggal érkezik. Nagy előnye, hogy a szervezőnek megmutatja, hogy melyik meghívott olvasta már el a meghívót anélkül, hogy válaszolt volna rá... Nem kell tehát aggódni, hogy mindenki megkapta-e és elolvasta-e az emailjeit, pontosan láttuk, hogy kiket kell más úton is értesíteni.

Reggel miután Lili kiválasztotta, hogy melyik ünneplő ruháját vegye fel, négy copfos frizurát rendelt magának Adéltól, aki hirtelen nem is értette, hogy honnan jött ez az új ötlet. Adél csak négy órát aludt éjszaka, mert Olivér sokszor felébresztette. Ennek ellenére reggel korán felkelt, hogy befejezze Lili tortáját. Lili meg is jegyezte, hogy "Anyácska szorgalmasan készíti a tortámat!". Ő is segített Adélnak, a tészta szélét pedig le is csipkedte, és megeszegette. Utána még nekem is segíteni akart az autóba kihordani a csomagokat, nagyon nehezen tudtam csak rábeszélni, hogy mielőtt elindulunk, menjen egy kicsit játszani, nehogy idő előtt kifáradjon.



A születésnapra nem a mi barátainkat, hanem csak Lili barátait és azok szüleit hívtuk meg. Az óvodás csoporttársai közül 8-at hívtunk meg, ebből 6-an tudtak eljönni. Elég sok meghívott gyerek testvérei és mindkét szülő is eljött, végül összesen 44-en voltunk, ebből 22 gyerek, 22 szülő, még Miss Diane, az óvónő is ott volt! Lili, Anyu és én fél 10 után értünk a parkba, hogy padokat foglaljunk, és nekiálljunk az ételek kipakolásának. A vendégek 10 körül kezdtek szállingózni, a gyerekek rögtön feltalálták magukat, nekiálltak a fűben rohangálni. Lili első dolga volt, hogy elővette a kötelet, amit kötélhúzáshoz hozott magával. Sikerült rábeszélnie Lorainne-t a kis 3.5 éves barátját, hogy jó erősen húzza a kötél másik végét, én persze közben fogtam a kötél közepét, mielőtt Lili elrántotta volna a mit sem sejtő kislányt. Fogalmunk sincs, hogy Lili honnan találta ki ezt a kötélhúzást, nem emlékszem, hogy hol látott volna ilyet. Azt nem is tudta, hogy kötélhúzást két csapat között, nem csak két gyerek között szokták szervezni.

Készítettem kellékeket az akadályversenyhez és néhány játékot, hogy azokkal foglaljuk majd le a gyerekeket, de az összes cucc Adél autójában volt, aki csak 11 után érkezett meg. Elindulás előtt Olivér még evett, bukott, kakilt, lepisilta a ruháját, úgyhogy Adélnak elég nehéz volt elindulnia. Az egész gyereksereg és szinte az összes felnőtt épp a vonaton ült, amikor Adél megérkezett. A mi csoportunk teljesen megtöltötte a vonatot (ezen a héten a nyitott bányászkocsik közlekedtek), a születésnap tiszteletére a szokásos két kör helyett hármat mentek. Adélt és Olivért nagyon várták már a vendégek, legtöbben akkor látták őket utoljára, amikor Olivér még Adél hasában volt. Olivér angyali nyugodt arccal végigaludta az egész bulit a babakocsijában, Adél is ki tudott egy kicsit így kapcsolódni. Az is nagyon jó volt, hogy Lilire sem kellett igazán felügyelnünk, feltalálták magukat a többi gyerekkel, megbíztunk benne, hogy nem tesz kárt magában és másokban. Lili egész nap meg sem állt, folyamatosan rohangált, labdázott, hosszú faágakat húzogatott, bukfencezett, fogócskázott, valamint a vonat mellett futott és az utasoknak integetett.





A vonatozás után elővettük a tortát, vezényletemmel elénekeltük el a születésnapi köszöntőt, közben videóztam, fényképeztem, a gyerekek figyelmét próbáltam fenntartani. Miután Lili elfújta a gyertyákat, komótosan lenyalogatta róluk a joghurtkrémet, majd felvágtam a tortát és kiosztottuk a farkaséhes gyerekek tányérjaiba. Születésnapi tortához szokás jégkrémet is adni, abból is a legjobb fajtát vettük, el is fogyott szinte az összes. Anyu is megjegyezte, hogy ilyen finom jégkrémet már nagyon régen evett, csak a "békebeli" fagyik voltak annak idején ilyen jók. A szabvány forgatókönyv szerint a tortaevés után szokták kibontani az ajándékokat, de mi ezt most kihagytuk, inkább hagytuk a gyerekeket, hogy kijátsszák magukat.

Egy másik szokást azonban mi is betartottunk: az összes vendég gyereknek adtunk ajándékot, hogy ne csak az ünnepelt menjen haza egy halom játékkal, hanem nekik is legyen egy kis meglepetés. A kisebbek matricákat, a nagyobbak összerakható és festhető modelleket (hajókat, autókat, helikoptereket) és térbeli kirakókat (ló, dinoszaurusz, versenyautó, stb.) kaptak. Egy óra után mentek haza az utolsó vendégek, Biankáék fél kettőig ottmaradtak segíteni az összepakolásban. Szemmel láthatóan minden gyerek jól érezte magát, Lili volt persze a legboldogabb, a partija összes pillanatát kiélvezte. Az arca teljesen ki volt pirulva, a szemei csillogtak, és néha felkiáltott: "Happy Birthday to me!"

Az alábbi videón Lilit a bulija után kérdezgettem. Már nagyon fáradt volt, de még itt sem tudott megállni:

Új képek Olivérről

Feltöltöttem néhány új képet a fotóalbumunkba. A gyerekülésben Olivér 2 napos, orvoshoz vittük éppen. Idetettem mellé Lili 2 napos korában ugyanabban a gyerekülésben, ugyanúgy az orvosra várva készült képet (Lili a sárga ruhás baba). Az ágyban készült képeken Olivér 8 napos (az előző bejegyzés elején Klári Mama kezében 7 napos volt). Adél hasán 12 napos korában fényképeztük le.

Klári Mama a billentyűzetnél

Most érkezett el az idő, hogy elolvastam Adél beszámolóját a szülésről. Szinte futkároz a hideg a hátamon, annyira beleéltem magam az eseményekbe. Csodálatos dolog is a szülés, születés és én, aki szintén két gyermeket a világra hoztam át is tudom érezni ennek a csodálatos dolognak a jelentőségét és érzését is.

Kár, hogy az én időmben még nem minden úgy volt, ahogyan a kismama szerette volna, sőt úgy is mondhatnám, hogy semmi, de akkor még mások voltak a körülmények.

Nagyon örültem, hogy Adél úgy, és olyan körülmények között tudott szülni, ahogyan szeretett volna. Én is olvasgattam az ideális körülményekről egy könyvet, amiről én 30 évvel ezelőtt nem is hallottam. Többek között, hogy milyen fontos az, hogy a köldökzsinórt, amíg pulzál nem szabad azonnal elvágni, mert akikor a gyermek felsír az azért van mert levegőért kapkod. Nagyon fontos az is, hogy ne erős fénnyel világítsanak, ne zajongjanak stb. Mindezekre a dolgokra sajnos nem sok kórházban figyelnek oda.

Olivér egy nagyon drága nyugodt kis baba és ez szerintem sem fog változni.

Mikor március 2-án este megérkeztem és megláttam Adélt, hát mit mondjak olyan boldogság fogott el, hogy azt nem tudom elmondani. Sugárzott az arca, egyáltalán nem látszott rajta, hogy valamiért szorongana, vagy félne az előtte álló nehéz óráktól. Olyan gyönyörű és egyben csúcsos nagy pocakja volt, ami már eléggé lent is volt, egyből mondtam, hogy nem sok ideje van hátra, hamarosan megérkezik Madárlevél. Még mikor otthon voltam és lefoglaltattam a rep,jegyet éreztem, hogy jó időpontot választottam, mert ennek a kisbabának meg kell engem várnia. Igaz , hogy sokan felajánlották a segítséget, de miért bízzuk a feladatot másra, ha itt van a nagymama is.

És így is lett!

A hosszú utazástól eléggé kifáradtam, mivel a gépen nem nagyon tudok aludni és volt bennem egy bizonyos stressz is. Szerencsére minden segítség nélkül, zavartalan volt az utazásom.

Alig hogy lefeküdtem már pontosan nem emlékszem, de úgy 11 felé járhatott már, 1 órakor zörgést hallottam, akkor már tudtam, hogy itt a szülés ideje. Adél teljesen nyugodtan közölte velem, hogy megindult a szülés, de én csak feküdjek vissza, aludjak. Hát dehogyis tudtam én aludni! Ottó elmondta miket csináljak és mondjak Lilinek, ha reggel felébred, kb. hét óra felé.

Közben megérkezette Adél segítője. Akkor már elég rendszeres időközönként jöttek a fájások, én a szobámban ébren feküdtem és Adélt hallgattam. Tudtam, hogy nagyon fegyelmezett, de tudatos, ami azt jelentette, hogy a fájások alatt olyan érdekes hangokat adott ki, mintha énekelne, közben nagy levegőket vett. És hallottam a dúla megnyugtató hangját, ami nemcsak Adélnak, de nekem is nagyon jóleső érzés volt. A fájások szünetében meg olyan víg nevetgélések jöttek, ami aztán megint "éneklés"-be csapott át. Gondoltam magamban ha ez így megy végig, akkor ez a kisbaba nevetve fog a világra jönni. Amitől nem is vagyunk messze, mert Olivért már hallottam hangosan kacagni. Éppen a kezemben fogtam, amikor háromszor is elmosolyodott és utána hangosan nevetett. Biztosan örült, hogy időben érkeztem :-))

Szombaton reggel, amikor Lili felébredt, szinte egy időben született meg Madárlevél is.
Én egy kicsi hajnali alvás után hat órakor már felébredtem, kb. 4-5 órát aludtam aznap éjszaka.
Lili bejött hozzám a szobába és a világ legtermészetesebb módján fogadott, mintha csak tegnap találkoztunk volna! Egy darabig csak nézegetett, de aztán elkezdtünk beszélgetni. Már nem tudom pontosan miket is mondott, de kb. fél óra múlva kérdezte csak meg, hogy "hát Apácska hol van?" Teljesen nyugodtan fogadta a hírt, közben Ottó telefonált és ő mondta meg neki, hogy megszületett Madárlevél. Lili utólag mesélte, hogy 6:47-kor ébredt fel (mindig megnézi reggel az órát), érdekes, hogy éppen egy perccel azelőtt született meg a testvére.
Utána megreggelizett, beszélgettünk, felöltözött és várta Ádámot, János kisfiát aki jött beszerelni a vízszűrőt. Na innentől egy kicsit elromlott a helyzet, mert Lili féltette a szobában kipakolt játékait, Ádám pedig nem akart kint az udvaron labdázni. Szerencsére Adélék hamarosan megérkeztek 1/2 1 felé. Lili megnézte a kocsiban lévő testvérkéjét, de akkor még jobban érdekelte az itt lévő barátja, akik ezután hamarosan el is mentek.

Számomra is hihetetlen volt, hogy az előző esti találkozás után 16 órával, már 1 személlyel gyarapodott a család. Adél jól nézett ki a megérkezésekor, persze fáradt volt, gyorsan ágyba is dugtuk. Másnap reggel már úgy viselkedett, mintha semmi komoly nem történt volna, vissza is kellett fogni egy kicsit, hogy azért nem semmi, amit történt, csak kímélje magát. Én azért vagyok itt, hogy segítsek, ő csak fekve mondja meg hogy mit. Persze tudom én, hogy sokszor elmondani sokkal nehezebb azt, hogy mit kell csinálni, de sajnos a helyismeretem hiányában nem mentek a dolgok egyből. Most már kezdek eligazodni, de persze nem mindenben.

Először mikor Adél kezembe adta Olivért, alig mertem megfogni, most ha egy nap csak egyszer fogom, akkor már nagyon hiányzik. Azt a kis meleg fejét mikor hozzám dugja, valami nagyon jó érzés, kívánom, hogy Zsuzsa mamának is hamarosan része legyen benne.

Lili első perctől kezdve szeretgeti, főleg az orra tetszik neki, mert szerinte olyan mint egy kis borsó és a füle is nagyon tetszik neki. Kitalál mindig valamilyen játékot, amit odavisz a kiságyhoz és ott mutogatja neki. Már a pelenkázásban is segédkezik, ő teszi bele a zacskóba a kakis pelenkát és beköti a zacskót. Biztos vagyok benne , hogy a későbbiek folyamán sokat fog segíteni Adélnak, és vigyázni fog a kistestvérére, mert amikor a játszótéren voltunk Loren kistestvérét sem engedte a mászóka közelébe, nehogy baja essen. Kinyújtott kézzel tartotta vissza az egy éves kisfiút, akinek az Apukája ezután nagyon elismerően beszélt Liliről, hogy ilyen gondoskodó volt a ki Erikkel.

Loren nagyon kedves barátja Lilinek, már többször találkoztunk velük a játszótéren, jól kijönnek egymással, nagyokat nevetgélnek. Loren visszafogottabb kislány, viszont nagyon szeret Lili után csinálni mindent, amit viszont Lili nagyon élvez. Lili nagyon ügyesen mozog, hajmeresztő dolgokat művel, de nem kell félni, mert biztos a mozgása. Csak akkor van baj, amikor már annyira felpörgeti magát hogy egy perc megállása sincs, akkor már előfordul, hogy a nagy rohanásban, csetlik-botlik. Olyankor vissza kell fogni egy kicsit, persze ha hallgat ránk.
Én úgy jártam vele egyik nap, hogy meg sem hallotta, mit mondtam, csak rohangált tovább. Lorenék hazakísértek bennünket, mert Lili elengedte a füle mellett, hogy mit mondtam neki.

Madárlevél ma egy hetes, ami szinte hihetetlen nekem úgy tűnik mintha mindig köztünk lett volna.
Nagyon aranyos, jó kisfiú, nagyon egészségeseket kakil, böfizik. Nagyon hálás, amikor megszabadítjuk a kakis pelenkától, abban a pillanatban abbahagyja a sírást. Amint végeztünk, odabújik hozzánk. Ez a világ legcsodálatosabb élménye, a KISGYERMEK!!!

Boldog vagyok, hogy itt lehetek mellettük!

Olivér egy hetes

Olivér holnap lesz egy hetes, de hiába vártuk, hogy életünk újra a feje tetejére álljon, mint négy évvel ezelőtt Lili születésekor, most a helyzet meglepően kiegyensúlyozott. Minden egészen más, mint Lilivel volt: Olivér jókat alszik, ha fent van, akkor szívesen elnézeget egyedül a bölcsőjében. Lili nagyon lelkiismeretes testvér, Anyukám sokat segít, így mi is elég jól ki tudjuk magunkat pihenni.

Visszaolvastam a négy évvel ezelőtt írt leveleinket, az volt a visszatérő motívum, hogy Lili nappal is keservesen sírt, éjjel is sírt, állandóan szopni akart, mi alig tudunk aludni, és reméltük, hogy néhány nap múlva majd tudjuk egy kicsit pihenni. Itt egy részlet egy levélből, amit Lili 11 napos korában írtam:

2003. március 23.
...tegnap minután (11-kor) feladtam a levelet, elindultam lefeküdni, mert Lili békésen aludt. Nacsakhogy mire le akartam rakni az ágyba, hallottam, hogy a pelenka tájékáról óriási rotyogás hallatszott. Ezt egy meggyőző illat is követte, úgyhogy tisztába tettem, amit nagyon jól viselt. Ezután sem tudtam elaltatni, mert egyre élénkebb lett. Ilyenkor már tudjuk, hogy annak ellenére, hogy nem túl régen evett, megint megéhezett, és ha hamarosan nem kap megint kaját, akkor el fog kezdeni sírni. Adél már aludt pár órája, most szépen felkeltettem, hogy Lili éhes. Adél félálomban megszoptatta, a végére Lili elaludt. Megböfögtettem, de aztán újra felébredt. Megint csak nem tudott elaludni, hanem lassan sírni kezdett, úgyhogy Adélt megint fel kellett keltenem, hogy nyissa ki a tejcsárdát. Ezt még harmadszor is eljátszottuk, ekkor már Adél felkelt, kis pihenés után még egyszer ugyanaz ment de ekkor én már elmentem aludni. Éjjel még fél háromkor, 5 körül és negyed 8-kor is felkeltek, mindegyik alkalommal egy órát fent voltak, közben még Zsuzsa is segített. Ma napközben is ugyanez a program folytatódik. Adél elment hajat mosni és kikefélni a kócokat amit már 3 napja nem tudott, de ki kellett rángatnunk a zuhanyzó alól, mert a baba megint keserves sírásba fogott és a büfés nénit követelte. Most Lili elaludt, reméljük aludni fog valamennyit egyhuzamban...

Olivérrel egész más a helyzet, ő türelmesen vár 2-3 órát etetések között, közben egy kicsit elfogadja a cumit, azzal lenyugtatja magát. Ha kicsit nyűgös, megnyugtatja, ha beszélünk hozzá. Egy hét alatt láthatóan változott a viselkedése, újszülött korában darabosabb és kapkodóbb volt a mozgása, saját szemébe és orrába beleakadtak a kis ujjai, nagyokat rugdalt és forgolódott. Most egy kicsit kifinomultabbak a mozdulatai, sokszor ránk néz, ha megsimogatjuk, élvezettel becsukja a szemét, álmában néha elmosolyodik, és nevető hangot is produkál. Élénken szokott rugdalni, forgolódik, nézelődik, hangokat ad ki és figyeli ha beszélünk hozzá. Szereti, ha felvesszük, de az ellen sem reklamál, ha lerakjuk az ágyába. Amikor Adél szoptatja, tündéri nyikorgó hangokat ad ki, amin az egész család jól szórakozik. A bőre és a kis haja nagyon selymes, cirógatjuk is elég sokat. Éjszaka a mi szobánkban alszik, a kis ágya a francia ágyunk mellé van tolva, így Adél könnyen ki tudja venni, ha etetésre kerül a sor. Én Lili szobájában alszom, mert így nem kell éjjel felkelnem, és ha nem lennék ott, Lili úgyis hajnalban bejönne a mi szobánkba, ahol négyen már egy kicsit túl sokan lennénk. Hihetetlen, hogy milyen nagy a különbség Lili és Olivér között egy hetes korukban, meg vagyok győződve róla, hogy teljesen másmilyenek lesznek nagyobb korukban is.

Az alábbi videó Olivér 5 napos korában készült:


Lili újszülött korában éjjel-nappal szopni akart, később is gondok voltak az alvással, nehezen aludt el, keveset aludt és éjszaka sokszor felébredt. Amikor fent volt, akkor pedig egy soha megállni nem akaró örökmozgót játszott (ez utóbbi ma is igaz rá). Adél a tanúja, hogy én már a második terhesség alatt sem aggódtam, biztos voltam benne (nevezhetjük ezt vakhitnek), hogy most egy nyugodt gyereknek kell jönnie. Láttunk már elég sok higgadt kisgyereket, akik Lili tempóját még szemmel sem tudták követni, volt tehát rá esély, hogy másodszor már könnyebb dolgunk lesz. Ez a várakozásom eddig teljesen be is vált, reméljük Olivér viselkedésében nem lesz gyökeres fordulat!

Lili eddig nagyon jól viseli a család létszámában és a mindennapi rutinban történt változást. Nagyon kedves és gyengéd Olivérrel, szeretettel néz rá, simogatja, puszilgatja, szagolgatja, és játékokat hoz neki. Kedvence Olivér orra és füle, azokat szereti megérinteni. Tetszik neki az is, ha Olivér megszorítja Lili ujját, vagy ha megnyalja Lili orrát. Tegnapelőtt elővettünk egy cumit, Lili nagyon izgatott volt, hogy ő szeretné Olivér szájába adni, bolog volt, amikor elfogadta tőle. Egyszer mondtam Lilinek, hogy szerintem Olivér már biztosan éhes, erre ő azt válaszolta, hogy „majd ha sír és tátogat”. Az első napokban Lilit még nagyon zavarta Olivér sírása, fülére szorított kézzel menekült a sírás epicentrumából, de mára elég jól megértette, hogy a sírás nem feltétlenül fájdalmat jelent, hanem egyszerűen a kisbabák így kommunikálnak velünk.



Lili egyelőre nem féltékeny Olivérre, de az is igaz, hogy még jelentősen nem csökkent le az idő és a figyelem, amit Lilire fordítunk. Nagyon jó, hogy itt van Anyukám, nélküle sokkal nehezebb lenne a dolgunk (és lesz is majd három hét múlva, amikor elmegy). Olivér szombat reggel született, én szerdától már be is mentem dolgozni, mert a helyzet teljesen normalizálódott, nélkülem is jól el tudták látni mindkét gyereket. Takarékoskodnom kell a szabadsággal, hogy az októberi magyarországi utazásunkra maradjon belőle elég. Lilit nem zavarja, hogy Olivér túl pici és még nem lehet vele játszani. Úgy tűnik, hogy erre elég jól sikerült felkésztenünk. Vasárnap Lilivel körbementem a szomszédokhoz elújságolni Olivér születését. Lili mindenkinek büszkén mondta hogy „I have a baby brother!” én pedig a fényképezőgépemen mutogattam a videókat. Hétfőn már Olivért is vittük magunkkal, Lili örömében fel-le szaladgált, ragaszkodott hozzá, hogy az összes barátjához bemenjünk. Én a kezemben vittem Olivért, aki egy plédbe volt bugyolálva. Közben Anyu azon aggódott, nehogy Olivér megfázzon, mert néha kikandikált a meztelen lába a pléd alól. Mindenki kérdezte a baba nevét, (ami egyébként itt ritka név, de nagyon népszerű), Lili pedig minden alkalommal kijavított bennünket, hogy nem Olivér, hanem Vuk. Hiába magyarázzuk neki, hogy igazából Olivér a neve, Vuk csak a beceneve, de Lili nem tágít attól, hogy öccsének Vuk az igazi neve, és Madárlevél a beceneve.

Lilire igyekszünk duplán odafigyelni, nehogy azt érezze, hogy őt most elhanyagoljuk. Hazafele jövet, amikor Olivért átadtam Adélnak, Lili rögtön a nyakamba kéredzkedett, biztosan azért, mert előtte a testvérét fogtam sokáig a kezemben. Adél ma rengeteget olvasott neki, közösen feladatokat oldottak meg, hogy éreztesse Lilivel, hogy csak vele foglalkozik.

Ennyi volt röviden összefoglalva az első hét tapasztalata, kíváncsian várjuk, hogy mit fog hozni Olivér életének második hete!

Madárlevél Olivér születése

Azt hiszem körülöttünk - akár itt, akár otthon Magyarországon - mindenki jobban izgult, mint mi, hogy mikor fog Madárlevél megszületni. Több család is felajánlotta segítségét, hogy vigyáznak Lilire, tudva azt, hogy Klári csak 3 nappal a szülés várható időpontja után fog megérkezni. Mi valahogy nem aggódtunk, de nagyon jól esett, hogy ennyien gondoltak ránk.

Ottóval kétféle tervet dolgoztunk ki. Az egyik terv az volt, hogy „megvárjuk”, amíg Klári megérkezik március 2-án pénteken este, és utána megyünk szülni, hogy legyen ki vigyázzon Lilire, ha az éjszaka közepén kezdek el vajúdni. A másik terv az volt, ha véletlenül előbb kerül sor a szülésre, akkor napközben Lili Abby-Hannahékhoz megy, estére pedig idehívjuk Melindát, és itt marad Lilivel éjszakára is, amíg Madárlevél megszületik, majd Ottó eljön érte és elhozza a szülőotthonba.

Eljött 2007. február 27. (erre a napra voltam kiírva), de tudtam és éreztem, hogy aznap és még pár napig utána sem fogok szülni. Reggel elvittem Lilit az óvodába, ahol mindenki azt mondogatta, hogy „...nahát még mindig terhes vagy, azt hittük ma már nem is találkozunk...” „Tudjátok, március 2-ig várnunk kell, akkor érkezik Ottó anyukája, aki Lilire fog vigyázni.” - válaszoltam. Miután Lilitől elköszöntem, a szülőotthonba siettem. A szülésznővel megbeszéltük, hogy ha még 1 hét múlva sem indul be a szülés magától, akkor 1 órás magzat szívhang vizsgálatra kell mennem március 6-án. Azt is elmondta, hogy mi a teendő szülés esetén. Akkor kell hívnom a szülőotthont, ha már 1 órája 5 percenként jönnek a fájások, és akkor kell bemennem, ha 2-3 perces fájásaim vannak. Magamban úgy gondoltam, hogy én erre az 1 órás magzat szívhang vizsgálatra már nem szeretnék elmenni, egyébként is Klári pénteken este megérkezik, legjobb, ha hétvégén megszületik a baba, amikor nyugalom van a szülőotthonban és nem járkálnak a kismamák rutin vizsgálatra.

Csütörtökről péntekre virradó éjszaka többször arra ébredtem, hogy méhösszehúzódásaim vannak, de ezek egyáltalán nem voltak fájdalmasak, nyugodtan tudtam aludni. Az összehúzódások pénteken egész nap folytatódtak, kb. 20-30 percenként jöttek. Délelőtt még elvittem Lilit a játszótérre, ahol kis barátnőjével Lorrain-nel játszottak 2 órán keresztül. Miután hazajöttünk, még 2 órát olvastunk, aztán gyorsan kisúroltam a kádat, kitakarítottam a hűtőt, összeírtam mit kell a boltból hozni. Ottó napközben többször is hívott, hogy ma szülünk-e, mondtam, hogy még nem. Közben János (Ádám apukája) is hívott, hogy szombaton reggel beszerelné a vízszűrőt. Mondtam neki, hogy jöhet, Klári és Lili biztosan itthon lesz, de mi valószínűleg szülni megyünk... Miután Ottó hazajött és elmentek Lilivel bevásárolni, felhívtam Amy-t, a doulát és beszámoltam a méhösszehúzódásokról. A jelek alapján megállapítottuk, hogy a vajúdás korai szakaszában vagyok. Mire Ottóék hazajöttek egy kicsit pihentem, majd felmostam az alsó szintet, ahol kedden és szerdán még csempéztek.
Ezután Lilit megvacsoráztattam, megfürdettem és elaltattam. Ottó este 9 óra után jött meg Klárival a repülőtérről. Kicsit beszélgettünk, aztán elmentem fürödni és aludni. Klári meg is állapította, hogy „te hamarosan szülni fogsz, Adélkám! Majd holnap reggel folytatjuk a beszélgetést, ha még itt leszel!”

Egy órával a lefekvés után 23:27-kor arra ébredtem, hogy beindultak a fájások. Szépen 5 percenként jöttek. Próbáltam még aludni, de már nem sikerült. Először nem is néztem az órát, de aztán annyira szabályosan ismétlődtek az összehúzódások, hogy kíváncsiságból mindig odapillantottam az órára, és 20 perc múlva fel is keltem és el kezdtem készülődni. Hajnali 1-kor felhívtam Amy-t és megbeszéltük, hogy hamarosan idejön. Aztán felhívtam a szülőotthont is, hogy felkészüljenek a fogadásunkra. Ottó is felébredt, ő is el kezdett készülődni, összerakta a fényképezőgépet, videó kamerát, összeszerelte a baba autós ülést, kivitte a csomagokat az autóba. Megbeszélte Klárival hogyan tud bennünket elérni, mi legyen Lili reggelije, és mit hol talál. Felkészítette arra az eshetőségre is, ha Lilit nagyon megviselné, hogy nem talál bennünket otthon. De ettől nagyon nem tartottunk, annak ellenére, hogy Lili egy évvel ezelőtt látta utoljára Klárit. A távolság ellenére Lili és nagyszülei között szoros a viszony, nap mint nap szóba kerülnek, gyakran küldünk saját készítésű kis meglepetéseket, amiben Lili lelkesen segédkezik. Egy-két hetente beszélnek telefonon, újabban videó telefonon is.

Amy 2 óra után pár perccel érkezett, ekkor már 2-3 percesek voltak a fájások és egy percig is eltartottak. Ösztönösen megtaláltam a legjobb pózt és a légzésemre összpontosítottam. Az előző terhességem alatt és most is igyekeztem minél többet olvasni a szülésről. Két gondolat ragadott meg igazán, az egyik az volt, hogy jobb, ha a méhösszehúzódásokat nem fájdalomként szemléljük és éljük át, hanem úgy, hogy minden egyes összehúzódásnak nagyon fontos célja és szerepe van: elősegíti a kisbaba világrajövetelét! A másik pedig a légzéssel kombinált vokalizáció volt, amivel a fájdalomérzet és a vele együtt járó stressz csökkenthető, valamint elősegíti az energia lefelé való áramlását ahol a legnagyobb szükség van rá.
Amy éppen jókor jött. Felmelegített rizses zoknit tartott a hasamon, masszírozta a hátamat és természetesen beszélt hozzám az egyre sűrűsödő fájások alatt, és mély levegővételre buzdított, hogy minél több oxigén jusson a kisbabának. Amy fizikai jelenléte, lelkisége és megnyugtató hangja nagyon sokat segített. Klári másnap mondta, hogy számára is milyen megnyugtató volt Amy hangja, és ahogy folyamatosan beszélt hozzám. És hogy milyen jó volt hallani, amikor a „szünetben” még nevetgéltünk is.

A szülőotthonban csak 4 cm-es tágulással fogadják a vajúdó kismamákat, így az volt a tervem, hogy addig itthon maradunk, amíg csak lehet. Még számolnom kellett egy 25 perces autóúttal is, és autóban ülve vajúdni nem a legkényelmesebb. Úgy terveztem, hogy amikor odaérünk mindenképpen vízben folytatom a vajúdást, és ha minden jól megy, pl. ha magzati stressz miatt nem kerül magzatszurok a magzatvízbe, akkor vízben is fogok szülni. A vízi szülésről is sokat olvastam; akik már próbálták, mindannyian csak jótékony hatásáról beszéltek: lerövidíti a kitágulás időtartamát, segíti a szövetek szakadás nélküli tágulását és könnyebbé teszi a babák világrajövetelét a vízből vízbe való születéssel. A Waterbirth International (Nemzetközi Víziszülés Egyesület) több mint 1000 kérdőívet küldött ki vízben szülő kismamák részére. Összesen egy anyuka mondta azt, hogy többet nem szeretne vízben szülni. A lap alján kiderült az ok: ez a 7. gyermekem, több szülést nem vállalok!

Egy kiadós hányás után úgy döntöttem, itt az idő, megyünk a szülőotthonba! Négy órára értünk oda. A szülésznő, Kel már várt bennünket az ajtóban. Megvizsgált, 5-6 cm-re voltam kitágulva, a méhszáj 90%-ban volt elvékonyodva és Madárlevél feje 0 szinten volt. Nagyon örültem, hogy ilyen jól állunk, tökéletesen időzítettem az érkezést, mehettem a medencébe. Innentől kezdve felgyorsultak az események, mert kevesebb, mint 3 óra múlva már ott fogtam kezemben Madárlevelet. Utólag visszagondolva nem érzem, hogy sok időt töltöttem volna vízben, mindig történt valami. A fájások egyre nehezebbé váltak, és ahogy Madárlevél ereszkedett lefelé a szülőcsatornában, egyre nagyobb nyomás nehezedett alfelemre. A fájások hosszabbak voltak, viszont több pihenő idő is maradt közöttük, hogy felkészüljek a következőre. Amy mindvégig velem volt, mind lelkileg, mind fizikailag, el nem mondhatom, hogy ez mennyit segített. A fájások alatt folyamatosan a hátamat masszírozta, a szünetben pedig a mély lélegzetvételre emlékeztetett, ami nemcsak nekem, hanem a kisbabának is segít a megszületés megkönnyítésében és biztosítja az elegendő oxigén áramlását. A szülésznő minden 15-20 percben dopplerrel meghallgatta Madárlevél szívhangját és lelkesen újságolta, hogy a kisbaba nagyon boldog, és várja, hogy megszülessen!

Hamarosan 8 cm-re tágultam, és a szülésznő arra bíztatott, hogy nyugodtan nyomjak, ha szükségét érzem, és mivel Madárlevél feje már nagyon közel volt, azt javasolta, hogy bökjük ki a burkot. Beleegyeztem, de nem volt rá szükség, mert néhány összehúzódás után a magzatvíz magától elfolyt.
Hamarosan megérkezett a nővér is és eljött a számomra legnehezebb rész: a kitolási szak.

Ottó közben többször bejött megnézni, hogy hogy vagyok, és néhányszor videózott. Kérdezte, hogy mit csináljon. Most jött el az ő feladata, hogy tartsa a karomat. Bal kezemmel Ottó kezébe kapaszkodtam, jobb kezemmel jobb lábamat tartottam, kádnak támasztott bal lábamat pedig Amy fogta. Annak ellenére, hogy már milyen közel volt a baba megszületése, ez a rész tűnt a leghosszabbnak. Talán azért mert a kisbabák nem egyik pillanatról a másikra bújnak ki, hanem ide-oda mozognak, míg végül megszületnek. Többször úgy éreztem, hogy már majdnem kint volt a kis feje, aztán megint visszacsúszott. Bíztattak, hogy lélegezzek, nyomjak, pihegjek, és hamarosan meglesz a baba. Közben pedig folyamatosan meg kellett birkóznom egy égető, feszülő érzéssel, ahogy Madárlevél feje a 10 cm-es résen kifelé haladt. Amy és Kel irányítottak, hogy mikor nyomjak a szakadás elkerülése érdekében. Aztán egy alkalommal éreztem, hogy Madárlevél feje kint van és vele együtt kijött kis teste is. El nem tudom mondani, hogy ez milyen fantasztikus érzés volt. 31 perc komoly összpontosítás és kemény munka után 6:46-kor végre megszületett Madárlevél!!!

Miután Madárlevél megszületett, kiemelték a vízből és a hasamra tették. A köldökzsinórt Ottó vágta el, miután megszűnt a lüktetése. A lüktető köldökzsinórban vér áramlik, a vér pedig oxigént szállít a babának. Így a babák egyszerre kétfelől kapnak oxigént, a vérből és a beinduló légzéssel a levegőből is. Ez a megoldás megkönnyíti a légzésre való átállást, nem kell levegő után kapkodniuk. Húsz perc múlva levált a méhlepény. Befejeződött a szülés, és elkezdődött valami más.

Most ahogy ezeket a sorokat írom, szinte hihetetlen, hogy én voltam az aki Madárlevelet megszülte. A szülés után is rögtön úgy éreztem, hogy valaki más vajúdott abban a medencében, és valahogy az egész egy más dimenzióban történt, ahol semmi más nem létezik csak maga a szülés és megszületés. Az biztos, hogy mindvégig kizárólag erre összpontosítottam, folyamatosan gyűjtöttem az erőt az egyik fájástól a másikig, és keményen dolgoztam. Velem együtt Madárlevél is keményen dolgozott. Neki is hosszú utat kellett megtennie a szűk szülőcsatornában, míg végre megszületett!

Megszületett Olivér!

Március harmadikán szombaton reggel 6:46-kor megszületett Olivér! A baba és az anyuka jól vannak... Részletek később, egyelőre néhány képet tettem fel a fotóalbumba. A fenti képen Olivér 4 perccel a születése után látható, a köldökzsinórja még nem is volt elvágva amikor megpihent kicsit Adél hasán.