Régebben az itthoni laptopunkon is próbáltunk a Skype-al videótelefonálni, de Windows alatt sokszor leszakadt (Linux-al nem!), és a kép eléggé akadozott, valószínűleg az öregecske Pentium III processzor miatt. Amióta néhány hónapja kaptam egy céges MacBook-ot, a Skype-olás magasabb szintre emelkedett. Az összes Apple számítógépben van beépített kamera és mikrofon, tökéletes minőségben lehet vele telefonálni. Meglepő, de a Skype-on keresztül a hangminőség is sokkal jobb, mint a sima telefonnal! Anyuék Lili összes szavát megértik, telefonban talán a felét. Nekünk is elég nehéz Lilit telefonban megérteni, nem a nagyszülők hallásában, hanem a túltömörített átviteltechnikában lehet a hiba.
Én nem vettem volna magamnak ilyen szuperkönnyű és picike (13”) kijelzőjű laptopot, de ha ezt vissza kellene adni, akkor bizony vennék helyette egy ugyanilyet magunknak... Lili egyedül be tudja kapcsolni, Skype-ot elindítani, Mamáékat felhívni, és ami a legfontosabb, könnyedén magával tudja hurcolni beszélgetés közben az egyik szobából a másikba. Megtanulta, hogy hogyan forgassa, ha valamit mutatni akar, ha nekiáll valamit enni, maga elé teszi a konyhában asztalára. A beépített mikrofon több méterről is jól működik, nem gerjed a hang, mindenki mindenkit jól lát és hall.
Hónapok óta Lili minden hétvégén beszél szüleimmel Skype-ol, nagyon lelkesen várja, hogy mikor érkezik el az előre megbeszélt időpont. Ritka esetben beszélnek egy óránál kevesebbet, általában két óra is össze szokott jönni. Lili odahordja a laptop elé a játékait, élvezi, hogy van közönsége. Nekünk általában nincs időnk Lili játékát figyelni, felbecsülhetetlenül értékes pillanatok azok, amikor Lili egyedül játszik, ilyenkor mi is nekiállunk a dolgainkat intézni.
Én a mai napig el szoktam csodálkozni a laptopon való videótelefonáláson, de Lilinek teljesen természetes a kommunikációnak ez a formája. Lelkesen beszámol nagyszüleinek az aktuális eseményekről, mutogatja a játékait, táncol és énekel nekik, válaszol a kérdéseikre, és ő is kérdezget tőlük. Néhány hete Lili a Vuk-os könyvét mutogatta, amikor Klári mama is elővette ugyanazt a könyvet, csak 30 évvel ezelőtti kiadásban! Harminc évvel ezelőtt ő is nagyon elámult volna, ha látta volna önmagát, ahogy 2007-ben a Föld túlsó oldalán levő unokájának az interneten keresztül olvassa azt a könyvet! Ahogy Mama olvasta a történetet, Lili a képeket nézte, és együtt lapoztak.
Lilit nem zavarja, hogy számítógépen keresztül lehet a nagyszüleivel beszélni, sőt amikor le akartam Olivérrel és Adéllal fényképezni őket, az ölébe vette a laptopot és ragaszkodott hozzá, hogy a „Mama is legyen benne a képben”!
Általában megpróbáljuk kihasználni azt a rövid szabadidőt, amíg Lili Skype-ozik, de azért kis időre mi is mindannyian oda szoktunk a monitor elé telepedni. Olivér ilyenkor összpontosítva figyeli, hogy ki beszel hozzá a számítógépből! Ha a Mamáék szólnak hozzá, azonnal körülnéz, hogy honnan jön a hang, amikor észreveszi, hogy a laptopból, akkor odafigyel, és a monitor felé kezd nyúlkálni. Biztos vagyok benne, hogy érti, hogy egy ember van a képen, mert Mamáék még meg is tudjak nevettetni! Az alábbi videón mindannyian Skype-oltunk, Lili az állatait aggatta fel egy esernyőre, Madárlevél pedig ülni tanult:
Klári mama írta ezt a fentiek elolvasása után:
- "Nagyon örültem a legújabb bejegyzésnek, most fel is vidultam, tegnap úgyis nagyon rossz kedvem volt.
A legszebb névnapi ajándékom az volt, hogy láthattam a Skype-olást. Tényleg így van, hogy már nekem is ez egy program, hogy láthatom és hallhatom a gyerekeket. Néha 1,5 óra után már elgémberedik minden tagom a számítógép előtt, sokszor éppen nagy munkában vagyok, de olyankor mindent félre teszek és örülök, hogy egy kicsit betekinthetek az unokáim életébe, és közelebb érezhetem magamhoz őket.
Lilit imádom, mikor minden játékát odahozza a gép elé, mindent szeretne megmutatni és tájékoztatni az állatai legújabb dolgairól. Sokszor én csak megfigyelő vagyok, hallgatom milyen játékokat talál ki, mit mivel magyaráz. Ilyenkor annyira belemerül a játékba, hogy nem is akarom megzavarni a különböző kérdéseimmel. Sokszor őt nem is látom a képernyőn, mert az a fontos részéről, hogy az állatait lássam, hogy mit csinálnak.
Persze azért sokat beszélgetünk is. Ha néha kimegyek a konyhába, vagy valahova, már kiabál, hogy hol vagy Mama? (Csak úgy nem is szabad elhagyni a helyszínt, előre szoktam neki mondani, hogy mindjárt jövök vissza, amibe ő beleegyezik, még sosem mondta, hogy ne menjek sehova.) Ő is sokszor ugyanígy mondja, hogy jön vissza, várjam meg, csak valamelyik állatát még odahozza.
Madárlevélt látni szintén egy élmény, nagyon aranyos ahogyan figyel és nézegeti, honnan szólnak hozzá. A videó tényleg nagyon jó lett, sokkal jobban látom a (másik oldalról) is, ahogy figyeli Madárlevél az eseményeket.
Örülök, hogy előfizettem a jobb Internetre, azóta a videókat is klasszul meg tudjuk nézni, nem kell órákat várni, mire letöltődik.
Már nagyon várom a személyes találkozást is. Lilitől kértem egy kis karikát enni, viccből oda is nyújtotta felém a kanalat, de hát akármilyen szuper a technika, a személyes érintés, még nem megoldott!!
Puszi: Klári mama"
