Lili ötödik születésnapja

Próbálom behozni a blog-írás lemaradásomat. Ami késik, nem múlik, itt van Lili születésnapi bulijának története:

Lili negyedik születésnapja után már másnap azt mondta, hogy a következő születésnapját a kertünkben szeretné megtartani, és szeretné, ha kibérelnénk egy felfújható ugrálóházat. Ráhagytuk a dolgot, de közben azt gondoltuk, hogy egy év alatt biztosan meg fogja változtatni ezt a tervét. Nem volt ez egy teljesen új ötlete, mert Olivér egy napos korában (!) Lili azzal volt elfoglalva, hogy kb. 15 rajzlapra elefántokat rajzolt fel, hogy majd ezzel díszítsük ki a születésnapján a házunk tetejét, ahonnan majd a vendég gyerekeknek kell leszedegetni őket !?

Teltek-múltak a hónapok, Lili többször is említette az ötödik születésnapját, közben fejben egyre több részletet adott hozzá a forgatókönyvhöz. "Pónis" születésnapot tervezett, pónis játékokkal, pónis tortával, úgy hogy a lányok királylány jelmezben jönnek (mindegyik barátjának van). Az ugrálóháznak vár alakúnak kellett lennie, királylányos díszítéssel, amiben lányok egy táncos műsort adnak majd elő a szülőknek. Hiába próbáltuk lebeszélni arról, hogy a házunkhoz hívjuk meg a barátait, nem tudta megérteni, hogy itt nem tud kényelmesen elférni 25 gyerek a szüleivel együtt. Az ugrálóházzal is gondban voltunk, mert a kertünk nagyon kicsi, a fák alá nem férne el. Az egyik óvodás társának egy nagyon klassz helyen tartották a születésnapját: úgy hívják, hogy "Pump It Up!". Egy nagy teremben óriási felfújható csúszdák, mászókák, ugrálóházak vannak, a gyerekek végkimerülésig őrültködhetnek. Lilinek ez nagyon tetszett, ezért ő is inkább itt szerette volna a születésnapját tartani. Leesett az állunk, amikor kiderült, hogy hétköznap $250, hétvégén $290 egy maximum 25 fős csoportnak a tarifa. Mivel ekkor nekünk már több mint 30 gyerek volt a meghívandók listáján, más megoldást kellett keresnünk. Lilit az a részlet térítette el ettől a helytől, hogy ide nem hozhattunk volna saját ételeket, ő pedig a torta mellett mindenképpen jégkrém-evést is tervezett.

Végül valahogy sikerült meggyőznünk, hogy ugyanabban a parkban tartsuk a születésnapját mint tavaly, mert ott kényelmesen elférnénk, és van egy színpad, ahol a királylányok méltóképpen felléphetnek... Utánanéztünk az ugrálóháznak, eléggé meglepődtünk, mert drágák voltak: generátorral együtt $170-ba került egy napra. Nagyon sok születésnapon voltunk már, az ugrálóházak itt hétköznapi dolognak számítanak. Vagy nekünk vannak gazdag ismerőseink, vagy mi vagyunk az átlagnál sóprolósabbak, de ennyit nem akartunk néhány óra multatságért kifizetni... Épp azért szeretjük a parkokban rendezett születésnapokat, mert ott a gyerekek jól ki tudják magukat rohangálni, az ugrálóház itt felesleges is lett volna. Sokat morfondíroztunk, hogy mit tegyünk, egy ekkora születésnap megszervezése enélkül is elég nagy feladatnak ígérkezett. Az életenergiánk alacsony szinten állt, mindannyian betegek is voltunk (Lili már középfülgyulladásnál tartott, Madi lázas volt, mi is egyre jobban ki voltunk ütve), én közben esküdtként 3 hétig a bíróságra jártam. Azt a döntést hoztuk, nem akarunk és nem tudunk a gyerekekre még az ugrálóházban is vigyázni, ezért az egészet elsunnyogjuk... :-) Abban bíztunk, hogy hátha Lilinek nem fog hiányozni a születésnapi kavalkád közepette, ha szerencsénk lesz, talán még eszébe sem jut...



A születésnapi bulit március elsején tartottuk, mert Addison, Lili egyik legjobb barátja következő héten már elköltözött Texasba. Nem hívtuk meg Lili összes óvodás társát, akiket meghívtunk, azok közül nem ért rá mindenki, de így is szülőkkel együtt 34-en jöttünk össze. Hajnalban esett az eső, de bíztunk benne, hogy délelőttre valamennyire felszárad. Korán kimentünk a parkba, hogy lefoglaljunk néhány asztalt, meglepődve tapasztaltuk, hogy ott szerencsére nem volt eső, teljesen száraz volt a fű. Péter hozott 12 lufit, Chuck hozta el a hűtőtáskánkat amit italokkal, jégrémmel és jéggel töltöttünk fel. Mi a két gyerek mellett az összes ételt (szőlő. sajt, chips, felvágott, perec), evőeszközt, tányérokat, tortát, és a vendég gyerekeknek szánt ajándékokat vittük. Annyira el voltunk havazva a sok tennivalóval, hogy végül elfelejtettünk labdát és egyéb játékokat vinni, szerencsére mások hoztak. Terveztük, hogy milyen játékokat játsszunk majd (Lili is kitalált valami pónis játékot), de nem volt semmi szervezett programra szükség, a gyerekek jól feltalálták magukat.

Óriási segítség volt, hogy Olivért oda tudtuk adni Hajninak, aki nagy örömmel foglalkozott vele. Madira feladtuk a zöld manó-sapkáját, elvégre jelmezes születésnapot tartottunk, és hűvös volt az idő, szükség is volt egy fejfedőre. Egyáltalán nem aggódott hogy Hajninál hagytuk, biztosan látta, hogy ott maradtunk a környéken. Adél így már tudta az ételeket rendezni és a vendégeket kiszolgálni, én is tudtam mindenkivel foglalkozni és egy kicsit a gyerekeket terelgetni. Szemmel láthatóan mindenki jól érezte magát, szerencsére a felhős idő ellenére az eső sem kezdett el esni. Lili negyedik születésnapján is nagy siker volt, amikor mindenkit befizettünk egy vonatozásra, most a nyitott tetejű bányászkocsik működtek, a gyerekek nagyon élvezték a száguldást. Egy jegy általában két körre szól, de a gyerekek nagy örömére a születésnapos csoportoknak három kört tesznek meg (ez épp elég is volt).

Vonatozás - Zoe, Lili, Addison:


Vonatozás - Bianca, Ádám, Olivér:


Lili pónis tortát kért, amit Adél nagyszerűen megoldott: picike játék pónikat rakott a saját sütésű (16 tojásból készült) epres citromos joghurtkrémes piskótatorta tetejére! Pontosabban Lili díszítette fel a tortát, ő választotta ki és rakta rá a pónikat és egy Hamupipőkét. Adél szerette volna ráírni, hogy "Lili 5 éves", de Lili nem engedte, azt mondta, "nem kell, tudják" :-). A gyerekzsúrokon a tortához általában szoktak jégkrémet is adni, ez nálunk sem maradhatott el, hiszen a jégkrém továbbra is Lili kedvenc édessége. A csokit még mindig nem szereti, csokis vagy kakaós süteményeket nem hajlandó megkóstolni sem, ezzel szemben a fehér csokit imádja, de ahhoz nagyon ritkán jut hozzá. Üdítő italokat sem adunk neki, a kólát például "csokis italnak" neveztem, ezért sokáig nem is érdekelte :-). Szerintem ez a csokimentes táplálkozás nem lesz sokáig fenntartható, előbb-utóbb rá fog jönni, hogy a barna csoki is van olyan jó mint a fehér. A kólát például egyik nap megkóstolta, és ízlett is neki... A jégkrém még a tortánál is népszerűbb volt, főleg azért, mert vettünk hozzá kis tölcséreket, és abban szolgáltuk fel, ez mindenkinek nagyon tetszett!

Mindegyik póninak saját neve van, a színkombinációról és az oldalukon levő egyéni ábrából lehet őket megismerni. Mivel mi nem nézzük a pónis TV műsorokat, Lili csak azoknak a nevét tudja, akik szerepelnek valamelyik könyvében vagy a számítógépes játékában. Az egyik póni nem szerepelt egyikben sem, ezt Lili a szív alakú "tetoválása" alapján "Heart"-nak nevezte el. Emiatt nézeteltérésbe is keveredett Addison-nal, aki úgy tudta, hogy a neve "Sweety Bell". Az alábbi videón ez a sírásba torkolló vita is meg van örökítve.

Videó: Lili és Addison vitája - "Heart" vagy "Sweety Bell"? (videó eredeti méretben itt)

<

Mindenki remekül érezte magát, Lili is meg volt elégedve, hogy elég sok dolog a tervei szerint alakult. Rengeteg ajándékot kapott, az óvodás társai képben voltak Lili póni-őrületével kapcsolatban, mindegyik jó ajándékot választott. Az egyik pónis játékot duplán megkapta, azt rögtön kikötötte, hogy az egyiket Lorraine-nek fogja adni fél év múlva a születésnapjára. Kapott egy pelenkázható babát is, ami egy másik Lili nevű magyar kislánynak nagyon tetszett, odaajándékozta neki, mert babákkal még mindig nem szeret játszani. Mindegyik ajándékhoz kaptunk ajándék nyugtát (gift receipt), amivel vissza lehet vinni a boltba és az értékét levásárolni. Négyet vissza is vittünk, helyettük Lili választhatott 3 pónis játékot, az egyik stílszerűen egy jégkrémárusító póni lett!

Lili születésnapját 12-én négyesben is megünnepeltük, erre az alkalomra vettünk egy gyümölcstortát. Adél ebben a hónapban már három tortát sütött (Madinak, Lili születésnapjára, Lili óvodájába), negyedszerre bolti tortával dolgoztunk, az is finom volt. Lilinek persze a jégkrém volt a legnagyobb esemény, szerintem minden nap tudna enni!

Amilyen sokat meditáltunk az ugrálóházon, olyan egyszerűen oldódott meg a probléma. Végül nem is jutott Lili eszébe!!! Azóta több születésnapon is voltunk mát ahol Lili jókat ugrált, de egyszer sem vetődött fel benne, hogy az övén vajon miért nem volt ugrálóház! :-)