Olivér egy éves!

Közhely, de jajj milyen gyorsan elrepült ez az egy év! Teljesen más volt így két gyerekkel mint öt évvel ezelőtt amikor még csak Lili született meg. Könnyebb volt, mert jóval tapasztaltabbak vagyunk, szerencsére Madi nyugodt és alkalmazkodó személyiségű kisbaba, és ráadásul Lili is szokott segíteni. A nehézségek mostanában főleg abból adódnak, hogy a két gyerek felváltva vagy egyszerre leköti szinte az összes időnket, nagyon ritkán alakul úgy, hogy mindketten egyszerre eljátszanának.

Kimondhatatlan szerencse, hogy Lili nagyon jó testvér, önzetlenül szereti Madit. Elfogadja olyannak amilyen, őszintén örül, ha Madi valami újat tanul, lelkesen meséli nekünk. Ha meghallja, hogy Madi felébredt, azonnal odaszalad hozzá, megölelgeti és játszani kezd vele. Madi is rögtön elkezd nevetni, ha meglátja testvérét! Lilit nagyon szórakoztatják Madi baba-dolgai, például az, hogy pelenkába kakil, feleszegeti a morzsákat a földről, eldobálja a tárgyakat, baba nyelven beszél, stb. Madi kb. kilenc hónapos koráig jó étvággyal behabzsolta a trükkösen megszerzett kis papír darabkákat, ezt Lili őszintén lenyűgözve és elismerő csodálkozással figyelte, és rengeteget emlegette, sőt néha még meg is kínálta papírral :-). A pelenkázás is felkeltette Lili figyelmét, késlekedés nélkül jelenti be nekünk, ha „Pucól-Madi bekakilt a nadrágjába!”. Ezt az előző mondatot több százszor hallottuk már, Lili óriási lelkesedéssel szokta mondogatni annak ellenére, hogy tudja, hogy Madi nem a nadrágjába, hanem a pelenkájába szokott kakilni.

Becenevek

Lilinek számtalan becenevet adtunk pici korában, Olivérnek azonban már Lili talált ki jónéhányat. Ilyen különlegeseket mi valószínűleg soha nem tudtunk volna kiötleni...

Madárlevél: ezt még jóval Olivér születése előtt találta ki, azóta is ez a „hivatalos” beceneve :-)
Madi: A Madárlevélből lett később Madi, mostanában legtöbbször így hívjuk Olivért, a rendes nevét csak idegenek előtt használjuk :-)
Pucól-Madi: Lili sem tudja, hogy miért, de ezt a becenevet az előző fejezetben említett mondatban használja a legtöbbet
Gyegyemőr: Az utolsó R betűt erősen megnyomva szokta ezt a szintén megmagyarázhatatlan becenevet kiejteni
Besztesz-Pisi: A „bestest” egy vicces szó a Micimackóból, annyit jelent, hogy „legjobbabb”. A Pisi valószínűleg azért szerepel ebben a becenévben, mert Lilinek nagy izgalmat szokott okozni amikor Besztesz-Pisi pelenka nélkül mászkál a szőnyegen, fél tőle, nehogy odapisiljen ...
Ga-Ga: Madi néha szokta ezt mondani, Lili az ismétlésével próbál vele kommunikálni
Greeny-Pie (Gríni-páj): Mostanában Lili kedvencei a My Little Pony mesék póni-szereplői, az egyiket úgy hívják hogy Pinkie-Pie, Lili adta a Greeny-Pie póni nevet testvérének

Lili akármennyire is szereti Olivért, végtelenségig azért nem tud vele lenni, amikor egyedüllétre van szüksége, akkor nem engedi közel magához. Főképp azt nem hajlandó megengedni, hogy Madi az ő játékaival játsszon, vagy szétpakolja az ő általa felépített póni várost. Azt hiszem Madi már beletörődött, hogy van a nappalinak egy sarka, ahova ő nem mehet, ezt el is neveztük Lili-országnak. Lili már elég nagy ahhoz, hogy megértse, hogy Madi még csak egy kisbaba, és hogy mit szabad és mit nem szabad csinálnia, de azért néhány percnél tovább nem lehet őket egyedül hagyni, mert előbb utóbb Lili elkezdi Madit ide-oda húzogatni, felemelni, vagy a játékaitól elnoszogatni. Ennek ellenére nagyon felelősségteljes vele, vigyáz rá, nehogy valami pici tárgyat kapjon be a szájába, nehogy nyitva maradjon a rács a lépcsőnél ahol Madi leeshetne, stb.





Madi eddig nagyon könnyű természetű kisbaba volt, ha valami nem tetszett neki, hamar belátásra lehetett bírni. Amikor akarata ellenére be kell raknunk az autóba, először nyöszörög egy kicsit, de kis idő múlva belenyugszik a helyzetbe, és elfoglalja magát. Ez nekem minden alkalommal egy hihetetlen élmény, mert Lili ennyi idősen ha nyafogva ült be az autóba, egész úton kitartóan sírt... Madi az utóbbi két hónapban kezdett először őszintén ellenkezni ha valami nem tetszik neki, egyre állhatatosabban juttatja tudomásunkra hogy mit szeretne. Például előfordul, hogy nem akarja, hogy felvigyük az emeletre, kivigyük sétálni, vagy hogy betegyük az etetőszékébe, ezeket kétséget kizáróan el tudja nekünk magyarázni.

Miket tud már Olivér?

Nagyon jó érzés megfigyelni, ahogy Madi apránként egyre okosabbá válik, és ahogy fejlődik az egyénisége. Egyre több új dolgot tanul meg, az alábbiakat az utóbbi 3-4 hónapban sajátította el:

Amikor Adél aludni viszi vagy amikor reggel dolgozni megyek, integetni szoktunk egymásnak. Tündéri volt, amikor néhány hónappal ezelőtt megértette, hogy mit jelent az integetés, és legtöbbször ő is integet, ha mondjuk neki hogy pá-pá, vagy amikor látja, hogy indulni készülök. Ez volt az első olyan alkalom, amikor cselekvéssel a tudomásunkra hozta, hogy érti, hogy mi fog történni. Az integetést absztrakt szituációban is megérti, például visszainteget a nagyszülőknek amikor Skype-on beszélgetünk! Egyébként nagyon tetszik neki a Skype, odafigyel ha szólítják, hoz magával játékokat mutogatni, nyomogatja a billentyűket és nevetgél nagymamáék viccein.

Ha Olivér valamit ügyesen csinál, meg szoktuk tapsolni, hamar megértette, hogy ez a dicséret jele, büszkén szokott kacagni. Egyszer csak elkezdte a kis kezeit nézegetni, és nagy összpontosítással megpróbálta összeütögetni. Nagyon örült, és mi is örültünk, amikor 9 hónapos korában sikerült először tapsolnia! Néha akkor is elkezd tapsolni, amikor valakinek be szeretné mutatni a tudományát.

Madit nagyon érdeklik a könyvek, kitartóan tudja őket lapozgatni. Lili ekkora korában elmélyülten és hosszasan nézegette a képeskönyveket, Madit szemmel láthatóan nem érdeklik a képek annyira. Őt maga a lapozgatás motiválja, sokáig el tudja lapozgatni a 6 centi vastag Asimov enciklopédiámat is, amiben egyetlen kép sincsen! Amikor a könyv végére ér, komótosan elkezdi visszafelé lapozgatni...

Madi 8 hónaposan tudott először belénk kapaszkodva felállni, és még nem volt 9 hónapos amikor megtanult mászni. Néhány héttel később (Karácsony környékén) jött rá, hogy hogy kell a lépcsőn felmászni, egyedül fel tudott így jutni az emeletre (persze szorosan mögötte megyünk minden alkalommal, nehogy visszaessen). Amikor valamit elkezd gyakorolni, előfordul, hogy nagyon hamar megtanulja, résen kell lennünk, hogy alkalmazkodjunk az új veszélyforrásokhoz. Egyszer amikor még csak nagyon kis távolságokra tudott mászni, fent hagytuk egyedül az emeleten, mert elmélyülten játszott a játékaival. Nemsokára sírást hallottunk: végigmászott a szobánkból a folyosón a lépcsőig, a legfelső lépcsőfokon lógott, a kezeivel a második lépcsőbe kapaszkodva. Szerencsénk volt, hogy nem esett le, ettől kezdve zárva tartottuk az éppen erre a helyre felszerelt rácsot. Lili egy éves korában Magyarországra indulásunk reggelén pont ugyanezen a helyen esett le, végiggurult a lépcsőfordulóig, de csodával határos módon nem lett semmi baja. Ekkor mind a ketten Adéllal Lili közelében voltunk, de Adél azt hitte, hogy én figyelek Lilire, én meg azt hogy ő és Lili egy óvatlan pillanatban a folyosóról nem a szoba felé lépett, hanem jobbra fordult, hogy lemenjen a lépcsőn. Ezután mindig előre megbeszéltük, hogy ki figyeli Lilit és állandóan zárva tartottuk a kaput. Szerencsére Lili még most sem tudja egyedül kinyitni, így nem tudja véletlenül nyitva felejteni.

Madi villámgyorsan tud mászni, pillanatok alatt körbekalandozik az egész lakásban. Ha meghallja, hogy hívjuk, azonnal a hang irányába iramodik. Lili szeret vele kiskutyásat játszani: eldob neki egy kis játékot, amit Madi lelkesen visszahoz. A beidomítás alatt álló kiskutyákhoz hasonlóan ő sem szereti visszaadni a szerzeményét, csak nyújtogatja, de nem engedi el :-). Mint egy igazi kiskutya, ő is állandóan azt figyeli, hogy mi mit eszünk, és minden energiájával arra összpontosít, hogy szerezzen belőle egy falatot!

A gyerekek egy éves koruk körül szoktak megtanulni egyedül megállni, majd nemsokára járni, sok esetben éppen a születésnapjukon történik ez meg, amit a kéznél levő kamera miatt így könnyen le is tudnak a szülők videózni. Madi már könnyedén fel tud állni bútorokba vagy a ruhánkba csimpaszkodva, egyik kezében játékot tartva a másik kézzel kapaszkodva jól tud egyensúlyozni is. Amikor úgy alakul, hogy mindkét kezére szüksége van, például amikor az egyik kezéből átvesz valamit a másikba, pillanatokig meg tud állni kapaszkodás nélkül is, de előbb-utóbb a fenekére huppan. (Ezt a bekezdést Madi születésnapja előtt írtam. Madi születésnapján egyedül felállt, hogy elérje Lili egyik játék póniját! Lili nagyon lelkes volt, kérte, hogy mindenképpen írjuk fel ezt a fontos eseményt a naptárba! Egy héttel később pedig pillanatok alatt felmászott Lili ágyára! Már nem lehet egy percre sem egyedül hagyni, amíg meg nem tanulja, hogyan kell lemászni...)

Madi még nem tud beszélni, de nagyon aranyosan tud gügyögni, sokféle hangjának már megismertük a jelentését. Azt elég egyértelműen ki tudja fejezni, ha tetszik vagy ha nem tetszik neki valami, ha jól érzi magát vagy ha nem, ha vidám, vagy ha álmos. Sokszor nem lehet azonban pontosan eldönteni, hogy mit szeretne: ha szemünkbe néz és kétségbeesetten az mondja, hogy „Aaaaa”, az azt is jelentheti hogy éhes, fáradt, unatkozik, fáj valamije, vagy valami mást, amire még nem sikerült rájönnünk. Én ilyenkor már többször mondtam neki, hogy itt az ideje megtanulni beszélni, mert nem tudom kitalálni, hogy mit szeretnél :-). Tudom, hogy ez nem túl igazságos hozzáállás, mert Lilinek ilyet soha nem mondtam, de hát a második gyerekkel már mások az elvárások! :-)

Madi még nem tud reprodukálhatóan szavakat kimondani, eddig rekordja az volt, amikor három különböző alkalommal megismételte Adél után azt hogy: „alma”. Ha kutyás képet lát, ugyanazon a tüneményes éneklő magas hangon ismételgeti, hogy „vau-vau-vau”, de nehéz rávennünk, hogy akkor mondja, amikor mi akarjuk. A cica nyávogását is próbálja utánozni, és a labdára szokta mondani, hogy "babba" és „abba”. A lámpát "áámmpá"-nak hívja és kitartóan mutogat minden egyes lámpa felé. A múltkor Adél úgy öblítette le hajmosáskor Madi haját, hogy megkérdezte tőle, hogy hol a lámpa, mire Madi lelkesen felmutatott a fürdőszoba plafonján lévő lámpára. Sokszor előfordul, hogy komoly arccal baba-nyelven mond valamit, amire az egész család próbálja kitalálni, hogy ez most mit is jelentett :-)

Csodálatos érzés megfigyelni, ahogy lassan megtanulja tőlünk a szavak értelmét, meg tudja mutatni, hogy hol van a hold, a virág, a napocska, a párna, a zokni, a cipő, a kutya stb. Hiába tanítgatjuk neki a mi nevünket (és a saját nevét) még nem érti meg, nem tudja megmutatni például, hogy „Hol van Lili?", de ha szólunk neki, akkor odafigyel a nevére. Azt is megtanulta, ha valamire Adél azt mondja neki, hogy "Á-á Madi, veszélyes!" és közben ingatja a fejét és mutató ujjával integet, akkor ő oda nem mehet és legtöbbször vissza is fordul a kicsi ujjával integetve és a fejét rázva! A gyertya láttán rögtön elkezd szimatolni, nagyon aranyos ahogy pici orrát összehúzza mintha tényleg szagolna. Ha valamit nyálcsorgatva felvesz a földről, és mondjuk neki, hogy „nem hamm-hamm”, akkor általában letesz róla, hogy a szájába vegye. Ezzel szemben amikor valamit a kezébe adunk és biztosítjuk róla, hogy ez „hamm-hamm”, akkor meg szokta kóstolni! Általában Madi eteti önmagát, ügyesen teszi a puffasztott rizs szemeket, karikát, zöldség és csirke darabkákat a szájába. Ez egy fontos lépés a kisbabák életében, örülnek, hogy valamit egyedül meg tudnak csinálni, ugyanakkor fejleszti a kézügyességüket is. Azon kívül szeretik a különböző ételek texturáját a kezükkel is kitapintani, azzal kóstolják meg először. Egyik nap Madárlevél gondolt egyet, kért magának egy kanalat, és a rizspépes doboz felé mutogatott. Amikor Adél eléje tette egy kis tálkában, repdesett az örömtől és boldogan egyedül kanalazni kezdte az ennivalót. Ez volt az első alkalmon amikor egyedül evőeszközzel evett. Nagyon ügyesen fogta és irányította az üres kanalat a tálkába, majd a rizspéppel teli kanalat a szájába. Fél órán keresztül kitartóan eszegetett, amíg el nem fogyott az ennivaló.

Lili is nagyon szereti Madit etetni, és Madi is boldog, ha adhat nekünk az ő ételéből és meg is esszük azt. Ilyenkor el is felejtkezik arról, hogy neki is ennie kellene, és csak minket akar etetni! Néhány héttel ezelőtt ecsetelni kellett egy sebet a szájában, néhány alkalom után elvette Adéltól az ecsetet és ő mondta Adélnak, hogy „Áááá”, és próbálta betenni a szájába. Nem volt irigy, ezt utána mindannyiunkkal megismételte!



Olivér egyénisége

Furcsa, hogy egy ilyen picike gyereknek már (régóta) van saját egyénisége, vannak kedvenc tárgyai és visszatérő szokásai. Álljon itt néhány példa:

Először is újra le kell írnom, hogy Olivér egy tündéri, vidám, nyugodt, elbűvölő kisfiú! Ismerőseink is csak csodálkoznak, hihetetlen, hogy milyen jól alkalmazkodik az új helyzetekhez, nem billen ki a Buddha-szerű kiegyensúlyozottságából! Két hónappal ezelőtt Lili fejébe vette, hogy szeretné kipróbálni a korcsolyázást, Ádámékkal együtt elmentünk egy bevásárló központ jégpályájához. Adéllal mi vittük be Ádámot és Lilit a jégre, addig Hajni (Ádám anyukája) fogta Madit a kezében. Madi nem idegenkedett tőle, vidáman nézte az üvegen keresztül a korcsolyázókat, leplezetlen ujjongással fogadta, amikor a közelébe értünk. Általában mindenkivel nagyon barátságos, szívesen veszik az ismerőseink a kezükbe, mert mindenkit egy pillanat alatt elbűvöl.

Néhány dolog Lili egy éves korában is ugyanígy volt mint most, nosztalgikus érzés újra megtapasztalni őket. Például, mint valószínűleg minden gyereket, Madit is lenyűgözik a lufik, nagyon szeret velük játszani, a boltokban már messziről észreveszi őket és izgatottan mutogat feléjük. Lilihez hasonlóan ő is nagyon szereti a kutyákat, mindig észreveszi őket és óvatosan, de nagyon kíváncsian próbálja megsimogatni őket. Mint Lili is ennyi idős korában, Madi is érdeklődve figyeli és mutatja a Holdat, és őt is lenyűgözik a fák. Emlékszem amikor Lili kicsi korában mondogatta a szomszédnak az utcán körbemutatva, hogy „fák-fák”, amit a szomszéd döbbenten hallgatott, mert ugyebár ez a szó itt káromkodást jelent. Egy másik érdekes hasonlóság, hogy Lili és Madi sem nagyon szerettek cumizni, még nem voltak 3 hónaposak, amikor maguktól leszoktak róla. Ha Madi megtalálja egy régi cumiját, nem is tudja, hogy mit kell vele csinálni, csak érdeklődve vizsgálgatja. Lili is pont úgyanígy reagált! Lilihez hasonlóan Madi is nagyon kedveli a porszívót, nem ijed meg a hangjától, üldözi, húzogatja, rámászik, élvezi ahogy a kiáramló levegő felborzolja a haját.

Az alábbi videón Madi a porszívóval játszik. Az eredeti felbontású videó itt található

Az alábbi videó az előző után készült, Madi a porszívó után mászik fel a lépcsőn. Az eredeti felbontású videó itt található

A hasonlóságok mellett persze vannak különbségek is. Madi imádja a párnákat! Ha észrevesz egy párnát, vagy ha mondjuk neki, hogy „párna” akkor megkeresi, és kacagva belefúrja az arcát. Nem is csak belefúrja, hanem teljes erővel ráejti a fejét a párnára! Ezt a mutatványát Skype-on keresztül is be szokta mutatni a nagyszülőknek, valami miatt nagyon viccesnek találja. Egyszer régebben véletlenül összetévesztett egy földön levő kendőt egy párnával, és arra ejtette rá a fejét, szegénykének jó nagyot koppant az orra, de azért nem esett nagyobb baja. A párna volt ez első, de most már ugyanúgy le szokta fejelni a plüss oroszlánokat és cicákat is, sőt megérti az „oroszlán” szót is.

Madi egyik kedvenc játéka az, hogy két tárgyat összeütöget. Nagyon érdeklik a hangok, amiket ezzel tud kelteni. Ha Adélnak arra van szüksége, hogy Madi öt percig egy helyben üljön, akkor előveszi a két kis cintányért, azzal Madi mindig el tudja magát foglalni. Egyik kedvenc tárgya a fogkefe: remekül lehet az egyik végével ütögetni, a másik végével csiklandozni, és persze az is számít, hogy sokszor szokott a mi kezünkben fogkefét látni. Amikor Lili fogát mossuk, Madi is szereti magához ragadni a fogkefét, és ő is próbálja egy kicsit sikálni Lili fogát :-). Ha nincsen kedve beülni a babakocsiba, Adél a kezébe adja kedvenc fogkeféjét, így rendszerint lenyugszik, sőt a fogkefét egész úton a kezében szorongatja. A fogkefén kívül a fésű és a telefon funkcióit is megértette, ha megszerzi a telefonunkat, állandóan a füléhez tartja! Az iPhone bilentyűzárát már többször ki tudta nyitni, ilyenkor pillanatok alatt össze-vissza nyomogat mindent, pár percen belül szerintem az összes adatot törölni tudná! A fésűről jut eszembe, hogy Madárlevél haja már nagyon hosszú, így legtöbbször Adél vizes vagy hajzselés kézzel simitja el homlokából a haját, hogy ne lógjon a szemébe. A három hetes betegeskedés miatt maradt el az első hajvágás, de hamarosan be kell pótolnunk.

Madi nagyon szereti az adok-kapok játékot: valamit odaad nekünk, ezt mi visszaadjuk, és ezt ismételgetjük kifulladásig. Madi minden egyes alkalommal megörül amikor visszakapja, és vonakodással vegyes izgalommal adja át nekünk újra. Ezt evéskor is szoktuk játszani, nagyon szeret bennünket etetni, de azért néha miután a szánkba rakott valamit, hirtelen meggondolja magát, kirántja, és ha nem vagyunk elég óvatosak, gyorsan ő bekapja. Lilivel ellentétben mindent szeretne megkóstolni amit mi eszünk. Olyan élvezettel tudja a kis ételdarabkákat majszolni, amiről Zoli öcsém jutott eszembe, ő tudott kicsi korában ekkora beleéléssel falatozni.

Mint már írtam, Madival mostanában előfordul, hogy néhány dolgot nem szeret csinálni, de szerencsére elég sokszor sírás nélkül is jobb belátásra tudjuk bírni. Például amikor már fel tudott ülni, nem szeretett beülni a babakocsiba, mire Adél rájött, hogy biztosan azért, mert túlságosan hátra van dőlve az ülés támlája. Vettünk hát egy új babakocsit aminek a háttámláját a függőlegeshez közelebb lehet állítani, Madi ebben már szívesen elüldögél (a fogkefét azért oda kell adni neki a beültetéskor). Nem szerette az első cipőjét sem felvenni, állandóan emelgette benne a lábát és nem akart a cipőben lépkedni. Elmentünk az egyik áruház (Nordstrom) gyerekcipő osztályára, ahol köztudottan jók az eladók. Itt rögtön rájött az eladó, hogy Madi lába szélesebb mint a cipő, és a tépőzár sem tartja jól a lábát. Így vettünk egy pár új cipőt, a régit pedig visszavittük. A fűzős, új cipőt már szívesen felveszi Madárlevél, ebben tanul a kezünket fogva járni.

Olivér humorérzéke

Hihetetlen, hogy egy ilyen kicsi gyereknek is van már humorérzéke. Jókat derül azon, hogy felénk nyújt valami ételt, de amikor be akarjuk kapni, visszahúzza a kezét. Már rájött, hogy a papírt nem lehet megenni, de huncutul mosolyogva szeret bekapni kis darabokat, és közben ránk nézve várja a hatást. Remekül szórakozik azon, hogy beledugja a kis ujját a köldökünkbe. Sokszor előfordul, hogy felhúzza a pólónkat, és már a köldökünk látványán is jókat kacag. Nagyra értékeli a helyzetkomikumot, elnevetgél például azon, ha ehetetlen dolgot próbálunk játékból megenni, ha hirtelen elbújunk előle, vagy ha úgy csinálunk, mintha elaludtunk volna. Nagyon könnyen meg tudjuk nevettetni, és ő is sokszor megnevetteti a családot! Előfordul, hogy álmában is mosolyog, és szinte mindig nevetve ébred fel. Reggel amikor először meglát, vagy amikor hazaérek a munkámból, mindig boldog nevetéssel üdvözöl. Adéllal szinte állandóan együtt vannak, ha elviszem sétálni vagy egy darabig egyedül játszom vele, mindig nagyon megörül amikor újra meglátja az Anyukáját!



Az alábbi videó akkor készült mint a fenti kép, eredeti felbontásban itt található.

Nem kétséges azonban, hogy Madi legjobban Lilinek szokott megörülni. Lili szeret Madival játszani, de korántsem annyit, mint amennyit Madi szeretne vele, Lilinek szüksége van a saját kis póni/királylány/állatkert világában elmerülni. Ilyenkor legjobb ha a két gyereket különválasztjuk, hogy ne zavarják egymást. Amikor azonban Lili elkezd Madival foglalkozni, boldogan játszanak együtt! Madi lelkesen követi Lili utasításait, Lili pedig nagyon szeretetteljesen foglalkozik Madival. Amikor Lilin kijön a mozgáshiány és az energiafeleslegét fergeteges rohangálással, ugrálással, tánccal, pörgéssel, vagy valamilyen rögtönzött színpadi műsorral vezeti le, Madi az összes érzékszervével ámulva figyeli, hogy mi fog következni. Madi úgy néz Lilire, mint az életművészet nagy mesterére, akitől minden pillanatban tanulni lehet valami fontosat arról, hogy hogyan tudjuk magunkat a lehető legjobban elszórakoztatni. Jobban belegondolva azt hiszem, hogy mi is valahogy így nézünk Lilire :-). Lili például nagyon szeret fürdés közben a kádban pancsolni. Madi oda szokott mellé állni, és kívülről ő is vizezik egy kicsit, de közben jókat derül Lili előadásán.

Lili is őszintén elismeri Olivér tehetségét az élet apró örömeinek kiaknázásában. Ha Madi kitalál valami vidám játékot, Lili is szívesen csatlakozik hozzá. Szokta mondogatni, hogy „ez a Madi milyen vicces!”. Már nagyon várja, hogy Madi is beszállhasson vele a kádba, és hogy együtt fürödhessenek. Madi egyelőre még a saját kis kádjában fürdik, abban biztonságosan tud ülni, nem tud benne eldőlni és a víz alá kerülni. Lili sokszor kéri, hogy Madit a hátára ültessem, és így lovagoljon rajta. Egyik nap Lili eltűnődött és ezt mondta: „azt szeretném, hogy majd Madi legyen a férjem”. Ezt 1-2 éve nekem is mondta, majd az egyik barátjához Alex-hez tervezett férjhez menni, most úgy látszik hogy Olivér a legfontosabb fiú az életében!

Születésnap

Madi születésnapján épp az egész család két betegség között volt, az influanzavírustól legyöngülve már egy gyomorfájós hányós hasmenéses vírus lopakodott bennünk. Adél joghurtoskrémes epres lekváros piskótatortát sütött, Madi nagy érdeklődéssel tapicskolta és nyalogatta. Lili lelkesen segített a torta elkészítésében és a gyertya elfújásában. Bár mindannyian eléggé ki voltunk ütve, összeszedtük magunkat néhány fénykép elkészítéséig: