Tizenkét dühös ember

Másfél évvel ezelőtt kaptuk meg Adéllal az amerikai állampolgárságot. Azelőtt zöld kártyánk volt, amihez képest az állampolgárság három dologban különbözik:

1. nem évül el, mint a zöld kártya
2. szavazásra jogosít
3. évente esküdtként meg kell jelenni a bíróságon

Már az állampolgárság megszerzése előtt is kaptunk bírósági idézéseket esküdtként való megjelenésre, de azokat szépen visszaküldtük a „nem állampolgár” rubrikát kipipálva. Ez is jól jelzi, hogy a zöld kártyával itt élőket csak egy hajszál választja el az állampolgároktól, a lakcímnyilvántartóban nem is tudják, hogy kinek mi a státusza.

Adél idén azzal küldte vissza az idézését, hogy a kisgyerekére való felügyelet nem lenne megoldott, de nekem bizony meg kellett jelennem a kaliforniai állami bíróságon San Diego belvárosában. Kollégáim már előre felkészítettek, hogy nagyon sok esküdtet hívnak be, akiknek csak a töredékét választják ki tárgyalásokra, a legtöbb ember délben hazamegy, be sem hívják őket a tárgyalótermekbe.

Korán reggel érkeztem, több száz ember gyűlt össze egy nagy teremben. Egy rövid videóval magyarázták el az esküdtszék lényegét és az esküdtek kiválasztásának a menetrendjét. Ezután egy idős bíró bácsi beszélt (mesteri szónok volt), mire a végére ért, mindenki kitüntetve érezte magát, hogy részt vehet az igazságszolgáltatás nagyszerű intézményében! Ezt megelőzően úgy gondoltam, hogy a jogot ismerő bíróknak kell vitás ügyekben döntést hozniuk, nem változó összetételű és intelligencia-hányadosú jöttmenteknek. Ahogyan a sokat vitatott fegyvertartási jog, az esküdtszék elméleti magyarázata is röviden az, hogy így nem tud a hatalom a polgárok fölé kerekedni és elnyomni őket. Nem a bíró kezében van a döntés, hanem a polgárokéban, nem tud a bíróság a polgárok kárára susmusolni.

A videó és a bíró beszéde engem is fellelkesített és sokkal nyitottabban álltam hozzá a kérdéshez. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy van nekem a munkahelyemen elég dolgom, most inkább passzolnám ezt a „megtiszteltetést”, amikor a gyerekek már nagyobbak lesznek, lesz még bőven lehetőség tizenkét dühös embert játszani. A bíró elmondta, hogy a legtöbb tárgyalás 3-5 napos, de lesz egy 3 hetes tárgyalás is, fontos bejelölni, hogy részt tudunk-e venni benne. Öt indokkal lehet ez alól kibújni: 1. pénzügy probléma: a munkaadó nem fizeti ki bíróságon töltött időt, 2. gyerek felügyelet, 3. nappali tagozatos diák, 4. orvosi kezelés, 5. kifizetett nyaralás.

Bejelöltem a gyerek felügyelet opciót, kirészleteztem, hogy gyereket iskolába kell hordanom. Sajnos visszahívtak, hogy ez kevés, mert iskola után még ide tudok érni a 9 órai kezdésre. Ha bemondom, hogy nekem kell Liliért mennem délben az iskolába, biztosan hazaengedtek volna, de túl nagy és ijesztő volt a bíróság épülete ahhoz, hogy épp most kezdjek el hazudozni. A tisztviselő erre beikszelte, hogy részt tudok venni hosszú tárgyaláson is, és visszatette a papíromat a többi közé...

Az esküdtek váróterméből ezután elkezdték az embereket szólítani, 50-et hívtak mindegyik tárgyalóterem elé, ahol két alkalmazott már várt ránk, és létszámellenőrzést tartottak. Véletlenszerűen rakták sorba a neveket... Hopp, én kerültem egyes sorszámmal a sor elejére! Amikor betereltek bennünket a terembe, a felperes és az alperes ügyvédei állva és barátságos mosollyal fogadtak bennünket, engem leültettek a pódiumon a 1-es számú esküdt székbe, a többiek is mind sorszám szerint foglaltak helyet. 15 esküdt szék van a pódiumon (12 esküdt, 3 tartalék), a többiek a nézőtéren ültek le.

A tárgyalóterem kialakításán egyértelműen látszott, hogy az esküdteknek nagyon fontos szerepük van. Minden úgy van elrendezve, hogy mindent jól lássanak és halljanak, a kivetítő vászna az esküdtek felé van fordítva, a bíró és a közönség csak oldalról lája. Az esküdtek egymástól kellemes távolságra, kényelmes fotelokban figyelik az eseményeket, az ő meggyőzésükért harcolnak a peres felek, a bíró csak a szabályokat betartató játékvezető.

A taláros bíró, a jó szabású öltönyös és kosztümös ügyvédek, a profi hangosítás, a zászlókkal és jogi könyvekkel díszített terem hirtelen rádöbbentett, hogy nem babra megy már a játék, ezek tényleg ki fognak maguknak horgászni közülünk 12 esküdtet. A bírónő nagyon barátságosan de egyúttal tiszteletet parancsolóan ismertette az esküdtek szerepét, és a kiválasztásuk menetét. Őszintén megköszönte, hogy eleget teszünk állampolgári kötelezettségünknek, és hátrahagytuk a munkánkat, hogy részt vegyünk az igazságszolgáltatásban. Kaliforniában az a törvény, hogy évente maximum 1 napot vagy 1 ügyben kell részt venni. Akit nem választanak ki esküdtnek, az ezzel az egy nappal letudta az éves kötelezettségét, aki bekerül a 12 közé, annak azt az egy ügyet kell végigvinnie. Le kellett volna fényképezni az emberek arcát amikor elmondta, hogy ez a tárgyalás 3 hétig fog tartani...

Gyorsan fel is eskettek bennünket, hogy minden kérdésre igazat fogunk válaszolni. Furcsa volt így szinte az utcáról beesve egy komoly ügy középpontjába kerülni. Először az alperes és a felperes ügyvédjei a kivetítőt használva röviden ismertették az ügyet. Ezután a bírónő tett fel általános kérdéseket, például hogy ki ismeri az ügy résztvevőit, a jogászokat, a tanukat, ki az ügyben érintett cégek alkalmazottja, stb., ezeket rögtön haza is küldték.

Hamar dél lett, másfél órás ebédszünetet tartottunk. Ekkorra kiderült számomra, hogy az egész nap az esküdtek kiválasztásával fog eltelni. Délután az ügyvédek faggatták ki az esküdtjelölteket, családi állapotukról, foglalkozásukról, az üggyel kapcsolatos bármiféle ismeretükről vagy előítéletükről. Filmekből már tudtam, hogy az lesz a szisztéma, hogy az első 12 jelöltből az ügyvédek hazaküldik azokat, akikről úgy érzik, hogy elfogultak lennének az ügyben, ekkor a tartalékból lép valaki a hazaküldött helyébe. Ha az ötvenes sorszámot kaptam volna, szinte biztos lehettem volna abban, hogy hamarosan hazamehetek, de így az egyes sorszámmal más volt a helyzet... Mivel nem akartam 3 héten keresztül a bíróságra járni mialatt a munkám csak feltornyosul, megpróbáltam valahogyan kisakkozni magamat az egyes számú székből.

A munkahelyemen előző nap azzal tréfálkoztam, hogy majd azt fogom mondani, hogy szerintem aki bíróság elé kerül, az eleve nagy valószínűséggel bűnös :-). Ez az elfogultság kvintesszenciája, erre biztosan azonnal hazaküldenek majd. Hamar kiderült azonban, hogy az efféle egyszerű mondásokat a bírónő könnyedén le tudja kezelni, ennél azért sokkal rafináltabbnak kell lenni. Nyilvánvaló volt, hogy a legtöbben szerették volna a 3 hét helyett csak ezt az egy napot ebben a teremben tölteni, ezért próbálkoztak mindenféle kibúvókkal, de a bírónő már mindegyiket hallotta ezerféle változatban. Sokan próbálták magukat diszkvalifikálni, de csak keveseknek sikerült. Az ügyvédek többször hangsúlyozták, hogy olyan esküdtekre van szükségük, akik nem járatosak az ügyet érintő szakterületeken és nincsen előzetes információjuk a részletekről. Ezért én azt próbáltam fejtegetni, hogy a munkám során milyen módon vagyok érintett hasonló dolgokban, és hogy mi az előre formált véleményem erről az ügyről :-)

A délután során egyre több esküdt jelöltet ismertünk meg, nagyon érdekes arcok jöttek össze. Volt jogi egyetemi hallgató, idős fekete néni, egyetemi irodista, étteremtulajdonos, menzai alkalmazott, építőmunkás, nyugdíjas katona, postás, mikrobiológus, házépítők boltjában eladó, fiatal tanárnő, festő-mázoló, idős mexikói bácsi. Mindenki mesélt egy kicsit a munkájáról és a családjáról, a bírónő érdeklődő kérdéseire válaszolva. Érdekes dolgokat tudtunk meg egymásról, például hogy a tanárnő szörfös aktivista, a tengerpart védelme érdekében szervezett tüntetésen vett részt, a fekete néninek 35 évvel ezelőtt kisajátították a házát az autópálya építés miatt, a házépítő bolti eladó a tengerészgyalogságnál töltött 25 évet, a mexikói bácsinak 18 testvére van.

Az idősebbek közül néhányan már voltak néhányszor esküdtek, de a legtöbben soha nem jutottak el tárgyalásig, és emiatt kifejezetten csalódottak voltak. A mexikói bácsi egyenesen azt mondta, hogy amióta 10 éve amerikai állampolgár lett, arról álmodik, hogy halála előtt („before I say Adios”) egyszer esküdt lehessen. A két nyugdíjas katona is azért panaszkodott, hogy többször is eljutottak már az esküdtszékbe, de valamelyik oldal ügyvédjei mindig kigolyózták őket, attól tartva, az állammal elfogultak lennének. A kínai származású mikrobiológus elég rosszul fejezte ki magát angolul, és aggódott, hogy nem ért az ügyhöz, ő csak a kémcsövek kontrollált világában érzi otthon magát. A festő az önkormányzat alkalmazottja, már több tárgyaláson is részt vett esküdtként. Tréfából megkérdezte tőle a bírónő, hogy ki szokta kiválasztani az önkormányzati épületek színeit, erre a festő azt válaszolta: „Rajtam kívül mindenki. Rájöttem, hogy nem lehet egyszerre mindenkinek a kedvében járni”. Erre a bírónő ezt válaszolta: „Magam is ugyanerre a következtetésre jutottam a saját szakmámban” :-)

Az ügyvédek nagyon dörzsölten kérdezgettek, sok olyan költői kérdést tettek fel, amikre nem is vártak választ, hanem a jelölteket bombázták az üggyel kapcsolatos információkkal. Itt már megjelent a filmekből ismert teátrális viselkedés, nagy szónoklatok, az esküdtek megdolgozása. Az egyik ügyvéd például káprázatosan rövid időn belül megjegyezte az összes esküdt jelölt (12+9 tartalék) nevét, és egy hosszú kérdéssorozat során mindenkit nevén szólított!

Ahogy telt múlt az idő, és ahogy megismertem a többieket, egyre jobban beleéltem magamat a feladatba. Úgy láttam, hogy mindenkinek életében csak néhányszor van alkalma valódi tárgyaláson esküdtként részt venni, és azok az idősebb emberek, akik erről eddog lemaradtak, őszintén csalódottak voltak. Az elején még azért drukkoltam, és úgy formáztam a mondókámat, hogy sikerüljön minél hamarabb hazamennem, de a végére mégiscsak szerettem volna, hogy beválasszanak.

Eddig csak a bírónő küldött haza esküdt jelölteket, de minden alkalommal megkérdezte az ügyvédek véleményét is. A nap végén az alperes és a felperes képviselői felváltva neveztek meg egy-egy személyt, akinek megköszönték a közreműködését, és akit azonnal hazaküldtek. Polgári perben mindkét fél maximum 6 jelöltet küldhet el, nem kell semmivel sem indokolnia a döntését (büntetőperben 10, halálbüntetésnél 20). Az ügyvédek nagy sugdolózások közepette, papírfecniket tologatva döntötték el, hogy kit sakkozzanak ki.

Ki mehetett haza, és ki maradt az esküdtek között? Majd következő alkalommal megírom...

*** Itt írtam meg: "Tizenkét még dühösebb ember".