WC papír installáció

Egyik szombat reggel érdekes jelenséget figyeltem meg az ablakból: a házunk előtt az összes fánk WC-papírral volt feldíszítve. Ez a népszokás nem a magyarországi májusfa hagyományán alapul, hanem a tizenévesek szokták egymást megtréfálni az éjszaka leple alatt készített WC-papír installációkkal. Régebben láttuk már, hogy egy-egy szomszédunk fáin hetek múlva is ott díszelegtek a WC-papír csíkok. Egyáltalán nem értettük, hogy mivel érdemeltük ki ezt az enyhe fokú vandalizmust... Arra tippeltem, hogy unatkozó fiatalok a mi fáinkban láttak kihívást, és véletlenszerű tréfálkozás áldozatai lettünk. Az egyik szomszédunk ezzel szemben egy valószínűbb magyarázattal szolgált: mivel a házunk előtt parkolt a középiskolás szomszéd srác autója, a „barátai” azt hitték, hogy ez az ő házuk, és tévedésből szemetelték össze a kertünket. Lehet is benne valami, mert a srác nagy együttérzéssel jött oda hozzánk, láthatóan bántotta a dolog. Egyébként ez a kamasz csíny teljesen közismert, becenéven szokták emlegetni pl. így: „Our house got TP’d” (Valaki TP-zte a házunkat). A TP ugyebár a Toilet Paper rövidítése, a „TP-zés” jelenti az éjszaka folyamán WC papírral végzett humoros önkifejezést. A vicces ötlet ebben a csíntalankodásban ugyebár az, hogy míg a gurigákat könnyen fel lehet a fák tetejére dobni, leszedni már sokkal nehezebb, mert húzva a papír könnyen elszakad, és kis fecniként kell az ágak végén egyensúlyozva lepiszkálni. Az egyik szomszédunk amikor egy évvel egy hasonló incidens után kivágatta az egyik fáját, még akkor is volt ráragadva egy csomó papírcsík.

Lili is csodálkozva nézte, hogy mi történt a kertünkben, nem nagyon tudtam neki az okát megmagyarázni, azt mondtam, hogy valaki feldíszítette a fáinkat, nem tudjuk, hogy miért. Egy kicsit nézegette, majd ezt mondta: „Nekem nem tetszik, szedjük le!”. És így is lett! Gyorsan megreggeliztünk, felöltöztünk, elővettem a létrákat és egy hosszú rudat, és Lilivel neki is álltunk a feladatnak. Kedves olvasóm, bizonyára te is, és akkor még én is azt hittem, hogy roppant mérges és ideges leszek, de meglepődve vettem észre magamon, hogy egyáltalán nem ment fel a vérnyomásom... Sőt, nagyon jól éreztem magamat, mert kint voltunk a friss levegőn, szép idő volt, Lili lelkesen segített, közben Adél tudott készülődni Madival. Ez a feladat remekül megtörte a szombat reggeli mosogatás, takarítás, pakolás, etetés, öltöztetés, altatás, monoton egyhangúságát.



Letépkedtem amit létráról elértem, közben kértem Lilit, hogy szedje össze a fűről a szemetesbe a ledobált szalagokat, de ő más logika szerint dolgozott, néhány szalagot összeszedett, de néhányat visszarakott olyan helyre ahol neki jobban tetszett. Eszébe jutott, hogy a szél úgy fújta a WC papírokat, mint az egyik pónis könyvében (My Little Pony: Dancing in the Clouds) a papírsárkányok farkát, erre le is hozta a könyvet, hogy a benne levő póniknak megmutassa. Ezután a fának támasztotta, és velem lefényképeztette, utána pedig az iPhone-ommal a könyv összes lapját is lefotózta.

Kezdem megunni, hogy a YouTube pocsék minőségre tömöríti össze a videóinkat. Az alábbi videó sokkal jobb minőségben megnézhető itt ha van QuickTime a gépeden installálva



10 órára a Magyar Házba mentünk játszóházba, teljesen fel voltunk energizálva, hogy most Lili milyen hamar fel tudott öltözni, fogat mosni és összekészülődni az útra. A Magyar Házból kora délután csak hárman jöttünk haza, Lilit Ádámék elvitték magukhoz játszani, csak késő délután kellett érte menni. Estére nagy vihar közelgett, ezért minél több papírt össze akartam takarítani, mert vizesen képtelenség lenne bármit is leszedni. Mindkét fánkra felmásztam, és egy másik szomszédunk aggódó pillantásai közepette bravúros egyensúlyozással egy guriga kivételével az összes papírt sikerült letakarítanom!

Amennyire reménytelennek tűnt először a helyzet, annyira jogos elégedettséggel töltött el, hogy délutánra teljesen tiszta volt a kertünk! Azon különösen jót derültem, hogy vajon mennyire tátva marad a szájuk az alkotóknak, ha esetleg még aznap visszatérnek a tett helyszínére és nyomát sem találják a 40 WC-papír gurigából készített művüknek!