Magyarországi benyomások

Már négy napja voltunk Magyarországon, mire a fárasztó utazást kipihentük, át tudtunk állni a 9 óra eltérésre, felépültem egy 3 napos influenzából és ezek folyományaként Adéllal és Madival végre ki tudtunk mozdulni a házból. A belvárosba mentünk sétálni, meg is jegyeztük, hogy nekünk a szabadság csak most kezdődik. Lili ezalatt a nagyszüleivel volt, így végre szabadon mehettünk ahova csak akartunk! Mi már 11 éve mindig csak télen látogattunk haza Magyarországra, az első 6 évben mindig Karácsonyra, 2004 márciusában Lili első születésnapjára, de ekkor is esett a hó. Lili akkor nagyon megbetegedett, ami bennünket eléggé megviselt, utána nem is volt kedvünk 2005-ben utazni, 2006-ban pedig Adél hasában már Madi rugdalt, ezért inkább a nagyszülőket és Zolit csaltuk magunkhoz látogatóba. A tél utazásaink során hideghez, kopasz fákhoz, szürke felhőkhöz és latyakos hóhoz szoktunk, így most szokatlan volt a kellemes hőmérséklet, a zöld levelek, a virágok, és a kék ég. Az időjárás nagyon jó volt, sikerült a forró nyár és a hideg tél közti átmenetet elcsípnünk. Néhány napig esett az eső, de nem szomorkodtunk, Lili boldogan használta a gumicsizmáját, amit San Diego-ban egész nyáron nem volt alkalma felvenni. Amikor egyik nap kérdeztem tőle, hogy milyen volt Mamáékkal a séta, azt válaszolta, hogy "nagyon jó, az összes pocsolyába belementem!". :-)

Székesfehérvár

Mivel már három és fél éve nem voltunk Magyarországon, nekem teljesen furcsa élmény volt újra Székesfehérváron mászkálni. Rengeteg dolog megváltozott, ugyanakkor sok minden mégis ugyanolyan volt mint gyerekkorunkban. Még az is teljesen szokatlan volt, hogy az utcán mindenki magyarul beszélt! Mire ezt végre megszoktam volna, az utolsó héten a Zichy ligetben a márvány-hajónál három gyerek angolul beszélt játék közben, hirtelen nem tudtam, hogy mi olyan furcsa! Lilit nem zavarta meg a dolog, rögtön angolul kezdett nekik magyarázni, hogy a hajó melyik oldalán szabad felmászni és szerinte hol kell róla leugrani.



Mostanában elég sok negatív dolgot hallottunk külföldről Magyarországra hazalátogatóktól, de szerencsére nekünk teljesen jók voltak az élményeink. Székesfehérvár belvárosa hangulatos, egymást érik a fagyizók és cukrászdák, sok könyvesbolt van, a sétáló utca tiszta, sok utcába csak a bentlakók hajthatnak be, ezért alig van forgalom, a gyalogosok jól érzik magukat. Egyáltalán nem látszik, hogy országos átlagban nagyon kevés gyerek születik, a belvárosban rengeteg babakocsis anyukát és nagymamát láttunk. Mi nem szeretjük annyira a babakocsikat, Madit Adéllal felváltva kenguruban cipeltük. Érdekes, hogy a három hét alatt csak 1-2 másik kengurus babát láttunk.

Szerencsére a belvárosban nagyon kevés graffiti volt, bár az a kevés is nagyon szemet szúrt, nem értem, miért nem festik le őket. A főutak melletti utcai lámpákon rengeteg muskátlitól roskadozó cserepet láttunk, nagyon feldobták a városképet. Sok épületet szépen felújítottak, köztük Adél volt ének-zenei általános iskoláját is, néhány felújítás alatt álló épületet is láttunk, aminek nagyon örültünk, de néhány málladozó fal bizonyította, hogy van még tennivaló.

Felújított Ének-Zenei Általános Iskola




Sajnos a belvárost elhagyva már korán sem volt ilyen rózsás a helyzet. Csúfak az utak mentén az óriásplakátok, a kólareklámokkal borított vendéglők, a lakóházak között üzemelő kisvállalkozások, gazosak és ápolatlanok a lakótelepi füvek, sok a szemét. A lakótelepen a szemetes konténerek a járdához közel bűzölögnek, nincsenek fallal eltakarva, elég igénytelen látványt nyújtanak. Lili kérdezte, hogy miért van a buszmegállóban eldobálva rengeteg cigarettacsikk, nem igazán tudtam neki megmagyarázni... A lakótelepi lépcsőházak szégyenletes állapotban vannak, az összefirkált liftek, házfalak, mászókák nincsenek lefestve. Felénk is gondot jelent a graffiti, de itt rájöttek arra, hogy ha a firkálmányokat hamar lefestik, akkor festékszórós gyerekek előbb-utóbb más szórakozás után néznek.

Az emberek

Régebben nyomasztó volt sok gondterhelt arcot látni, most ez nem volt jellemző, még a buszon és a vonaton sem. Nem hiszem, hogy az emberek jobban élnének mint 3 és fél évvel ezelőtt, de mintha jobban éreznék magukat a bőrükben. 2004-ben rengetegszer hallottuk, hogy "nehogy haza akarjatok költözni, inkább mi is megpróbálunk valahova külföldre elhúzni", most ezt senki nem mondta, az állandóan visszatérő kérdés az volt hogy "nem akartok hazaköltözni?". Úgy tűnik, hogy a korosztályunknak felépült a háza, van már 2-3 gyerek, nyugodtan élik a hétköznapjaikat.

Úgy vettük észre, hogy az emberek nyíltabbak és gondtalanabbak voltak mint a legutolsó látogatásunkkor. Az utcán szóba lehet állni ismeretlenekkel, elég sokszor éltem is ezzel a lehetőséggel, de az is igaz, hogy mindannyiszor én kezdeményeztem a beszélgetést. Az amerikaiak nagy mesterei az utcán szóba elegyedésnek, én is elsajátítottam már ezt a mesterséget. Nagyon jó volt, hogy amikor Madival sétáltunk, sokan ránevettek, mutatták a barátaiknak hogy milyen aranyos kisbaba. Madi szokás szerint mindenkit elbűvölt, még az anyakönyvi hivatalban is azt mondta az ügyintéző a telefonba, hogy "ne tudd meg, micsoda gyönyörű kisfiú van itt!".

10/07 Nicolettékkel a székesfehérvári órajátéknál



Két meglepő és szokatlan dolgot tapasztaltunk az utcákon nézelődve: 1. Nagyon sok a kövér teenager , de ez szinte csak a lányokra jellemző, a fiúk nem voltak elhízva. A kövér lányoknak nem szól senki, hogy nekik nem előnyös a rövid póló alól az óriási úszógumi-has kibuggyantása. Az USA a világ legelhízottabb országa, de itt közel sem látok ennyi súlyfölösleges fiatalt. 2. Rengetegen dohányoznak. Szürreális látvány este, ahogy a járókelők felének E.T.-ként világít az ujja, köztük sok fiatal is elmélyült fontoskodással és behorpadt arccal tüdőzi le a rákeltő bűzt. Kaliforniában semilyen középületben, irodában, kórházban, bevásárlóközpontban, étteremben, bárban, néhány helyen még strandon és parkban sem lehet dohányozni, ha 18 év alatti gyerek van az autóban, akkor ott sem. A magyar éttermekben még mindig lehet dohányozni, a nemdohányzókkal egy légtérben (de a terem másik sarkában ülve), még az anyakönyvi hivatalban is átható füstszag terjengett, nyilvánvalóan az alkalmazottak hódolnak a "szenvedélyüknek", amikor nincsen ügyfélfogadás. A liftbe a tiltó tábla ellenére is égő cigarettával száll be néhány szerény értelmű állampolgár, a cigarettát a háta mögé tartva, mintha az megakadályozná a füstölését. Komoly vitába keveredtem egy trógerrel amikor cigarettával szállt be a liftbe. Nem tudtam vele eldobatni, de legalább a gyereke előtt kicsit ki tudtam oktatni.

Egy klassz játszótér van Zsuzsa Mamáék háza előtt, olyan mászókákkal, amikhez hasonlóan ötleteseket soha nem látunk az USA-ban: az egyiken kötéllel vödrökben homokot lehet felhúzni és csöveken leönteni, a másikon egy bonyolult térbeli hálón lehet magasra felmászni. Ezen kívül van még egy rugókon billegő játék terepjáró és egy lejtős drótkötélpálya, amin gyorsan lehet lecsúszni. Sajnos az összes játék össze van firkálva graffitivel, de nem ez a legnagyobb baj, hanem hogy miközben tele van gyerekekkel a játszótér, a szülők a padon ülve cigarettáznak! Én cigarettázó embert kaliforniai játszótéren soha nem láttam, a többi szülő azonnal el is zavarná máshová! Zsuzsa Mama elvesztette a játszótéren a dioptriás napszemüvegét, másnap amikor visszament megkeresni, a játszótéri szülők csak nevettek rajta, hogy az itt elvesztett holmik ugyan soha nem fognak előkerülni! Igazuk is lett! :-(

10/08 Nagy Tibiékkel a játszótéren




Közbiztonság

Nekem már az első napokban feltűnt, hogy milyen sok ablakon látok rácsot, az ajtókon óriási szuper zárakat, autókban kormányokon lopásgátló rudakat. Kicsit olyan érzés volt, mint a „Vissza a Jövőbe” második részében amikor a főhősök egy párhuzamos jelenben találják magukat, ahol Marty a házukon levő rácsokból és lakatokból veszi észre, hogy eluralkodott a bűnözés. Én borzongva hallgattam, ahogy a baráti társaság tréfálkozva mesélte, hogy hogyan törtek be hozzá és az összes szomszédjához nemrégen egy éjjel úgy, hogy közben mindegyikben otthon aludt a család! Most persze mindenki riasztót szereltet be, reméljük nem lesz rá szükségük. Egy másik történet arról szólt, hogyan lopták ki egy áruház parkolójában az autóból egy táskát miközben a vezetőt és az utasát arról kérdezték, hogy hogyan kell a kórházhoz eljutni.

Nálunk a bűnözés helyileg a lerobbantabb területekre korlátozódik, a normálisabb külvárosokban szinte semmi gond nincs. Magyarországon mindenkihez, vagy közeli ismerőséhez betörtek már, itt az utcánkban, a munkahelyemen és az ismerőseink között pedig senkihez. A FedEx, DHL az ajtó előtt hagyja a csomagot ha nem vagyunk itthon, nem tartanak tőle, hogy eltűnik az akár értékes műszaki cikket tartalmazó doboz. Ha eltűnne, akkor a gyorsposta $1000-ig külön biztosítás nélkül is megtérítené a kárt, de úgy látszik, kevés ilyen káresetük van. Néha előfordul, hogy órákra nyitva felejtjük a garázsajtót (ami az utcára nyílik) amikor elmegyünk itthonról. Amikor hazaérünk, soha nem jön ránk a frász, hogy vajon mit vihettek el a garázsból, vagy a házból (ami a garázsból nyílik), inkább azon aggódunk, nehogy egy patkány vagy egy kígyó beköltözzön! :-)

Közlekedési morál

Sajnos a közlekedési morál továbbra is siralmas szinten van Magyarországon. Felfoghatatlan volt, hogy akárhányszor álltunk a két kisgyerekkel a zebránál, szinte soha egyetlen autós sem lassított le hogy át tudjunk menni. Nagy tempóval hajtottak el előttünk, pedig látták, hogy a következő kereszteződésnél piros lámpa fogja őket várni. A három hét alatt összesen csak 2-3 alkalommal találkoztunk előzékeny autóvezetővel, azok is szinte mind tanuló vezetők voltak, és nagy felfordulást okoztak a többi autóvezető számára váratlanul udvarias viselkedésükkel. A gyalogosok már nem is számítanak az átjutásra ha a látóhatáron belül autó közeledik, beletörődve várják, hogy az autók elfogyjanak, és a kedvező pillanatban riadt őzikeként iramodnak keresztül. Ez sajnos vegytiszta suttyóság, szégyellem magamat, hogy mit gondolhatnak rólunk a nyugati irányból érkező külföldiek.

Az autósok egymással is bunkón viselkednek, teljesen hiányzik a higgadtság, és az előzékenyzég, erőszakosan, tolakodva, másokat veszélyeztetve közlekednek. Sokan a szánalmas kis törpeautójukat úgy vezetik, mintha a forma 1-en küzdenének a győzelemért. Az autópályán István Papa Ford Fiestájával 120-al a tömött belső sávban haladtam, amikor egy sokéves VW Polo villogva próbálta azt jelezni, hogy szerinte neki előttem kellene a sorban gurulnia. Vajon plusz 5 lóerő jogosította őt fel erre? Nem tudom, mindenesetre nem foglalkoztam vele, és amikor jobbról megelőzött, nem kezdtem vele versenyezni. Hihetetlen látvány volt a házunk előtti útkereszteződésben a délutáni csúcsforgalomkor megfigyelni, hogy minden lámpaváltáskor volt egy autó, amelyik már nyilvánvalóan nem tudott a kereszteződésen keesztülérni, de azért behajtott, ezzel a keresztirányú forgalmat akadályozva. A rendőrök az izzókészlet és elsősegélydoboz vizsgálata helyett inkább ezeket az a szerény értelmű sofőröket okítgathatnák jómodorra.

Autók

Olivért elvittem egyik délután sétálni egy kis közös autónézegetésre. Nekem szokatlanok és rendkívül érdekesek az USA-ban nem kapható autók, például az összes olasz és francia márka, plusz a Seat, Skoda, Dacia, stb. Ezeken kívül ott vannak még az itt is ismert márkák amerikai piacon nem forgalmazott modelljei (pl. VW Polo, BMW 1xx, Nissan Micra, stb.). Nálunk rengeteg VW bogár, Mini Cooper, 7 személyes kisbusz, kisteherautó (pickup truck), hobbiterepjáró (SUV) van, Fehérváron csak elvétve láttam ezeket. A benzinár növekedésével itt is egyre több kisautót adnak el, például most fogják először behoznia BMW 1-es sorozatát. Észrevehető volt otthon az autópark változása, sok szép új autó van, nagyon ritkák a régi Skodák, Trabantok, Ladák, stb.

Kaliforniában a koromkibocsájtás miatt nem lehet dízel személyautókat forgalmazni (1 éven belül jönnek az első tiszta dízel VW-k, Audik és Mercedes-ek), ezért nekem nagyon szokatlan volt néhány szép Audi A4-es vagy hasonló kaliberű autó mellett elhaladva ócska fűnyírókat megszégyenítő kattogást hallani. Szembetűnő volt az is, hogy általában milyen piszkosak voltak az autók, volt olyan, amelyik talán soha nem volt még lemosva. Három és fél éve meglepődtem, hogy az autók 90%-ának nem volt alufelnije, nálunk ez épp fordítva van. Most meglepően sok alufelnis új kocsit láttam (bár a felnik átmérői még nem érték el az itt divatos óriási méreteket), biztosan télen ennél kevesebbet láttunk volna, ha a téli gumikat acélfelnikre szerelik. Döbbenetesen sok olyan egyébként jó állapotban levő autót láttam, amelyek dísztárcsa nélküli dzsuvás acélfelnikkel rondították a városképet. Ezt a trendet nem tudtam magamtól megmagyarázni, igénytelenség és a szépérzék teljes hiánya a filléres dísztárcsákon spórolni.

Szép épület, ronda boltok, még rondább autó


Meglepően könnyű volt három és fél év után újra kézi váltót vezetni, egy pillanat alatt visszaszoktam rá! A budapesti közlekedésről a stressz minimalizálása érdekében lemondtam, egy volt tankörtársam a budaörsi Pannon székháztól vitt el a belvárosba a rögtönzött tankörtalálkozóra. A fővárosi közlekedés az anyósülésből nézve is ijesztő volt, már csak a riksák vagy a tuk-tuk-ok hiányoztak, hogy Kínában vagy Indiában érezzem magamat :-). Fehérváron, és Pesten a járdák és az utak pocsék állapotban vannak, a kis utcákat nem is említem, de bizarr volt a főútvonalakon ősszel kátyúkat kell kerülgetni, és a lámpáknál a buszok által kivájt árkokat megmászni.

iPhone (ejtsd: ájfón, nem ifón!)

Az USA jónéhány évvel le van maradva Európa mögött a mobiltelefonok elterjedésében, a technológiában is csak mostanában sikerül felzárkóznia (nagy lendülettel folyik a 3G rendszerek országos kiépítése). Meglepő volt, hogy nagyon sok öregecske, vagy alacsony kategóriájú telefont láttam. Senkivel sem találkoztam, aki a telefonján emailezett volna, alfanumerikus billentyűzetű okostelefont vagy Blackberryt nem is láttam. A T-Mobil honlapján elég jó választék van ezekből, de a belvárosi üzletükben nem nagyon tudtak semmit sem mutatni. Nálunk minden tele van a Windows-os okostelefonokkal, rengeteget adunk el belőlük, a fiatalok ezeken emaileznek, chatelnek, az üzletembereknél kötelező öltözék-kiegészítő egy állandóan berregő Blackberry.

Vittem magammal egy iPhone-t, és mindenkinek büszkén mutogattam. Én nagy rajongója vagyok ennek a készüléknek, amit az USA-ban kizárólag a mi szolgáltatónk forgalmaz, és aminek a tesztelésében tavasz óta részt veszek. Minden új készülékünk átmegy a kezemen, de egyértelműen ez a legjobb telefon amit valaha használtam! Öröm volt látni, hogy milyen tágra nyílt szemekkel nézte mindenki a rövid rögtönzött bemutatómat, és hányan mondták azonnal azt, hogy addig nem nyugszanak, amíg egy ilyen telefont nem vesznek! Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen korszakalkotó és páratlan készülék fejlesztésénél bábáskodok, és örülök, hogy ilyen sikert és elismerést arat! Nem tudni pontosan, hogy mikor lehet majd Magyarországon hivatalosan megvenni majd az iPhone-t, remélhetőleg 2008 második vagy harmadik negyedévében. Nem lesz egy olcsó dolog, de az tény, hogy aki megveszi, az messzemenőkig elégedett lesz vele.

Összefoglalás

Gondolom a fent leírtakkal a Magyarországon élők számára semmi újdonságot nem árultam el Magyarországról. Ezek a benyomások inkább rólam árulkodnak, és arról, hogy a Kaliforniai élet után mit találtam otthon különösnek! A megállapításaim nyilván nagyon kicsi minta alapján születtek, lehet hogy pontatlanok, más időpontban, más városban mást tapasztaltam volna. Nem baj, biztos vagyok benne, hogy 5-10 év múlva majd érdekesnek fogom találni, hogy mit találtam 2007-ben Magyarországon érdekesnek!