Magyarországi élmények

A Magyarországi látogatásunk minden várakozást felülmúlt, nagyon jól éreztük magunkat, szívesen maradtunk volna még néhány hétig... Egy barátom mondta, hogy amióta gyerekei vannak, az összes nyaralásból fáradtabban megy haza, mint mielőtt elindult... Lili 1, majd 2.5 éves korában is megtapasztaltuk ezt, ezért én nem sok kikapcsolódásra és pihenésre számítottam. Ennek jegyében nem is terveztünk túl sok programot, nem akartuk magunkat sok mászkálással lefárasztani, ezért szinte végig Fehérváron voltunk. Nem utaztunk sehova ismerősöket és rokonokat látogatni, inkább megszerveztük, hogy mások látogassanak meg minket. Akikkel nem tudtunk találkozni, azoktól ezúton is elnézést kérünk, ígérjük, hogy jövőre meg próbáljuk bepótolni a találkozást!

Szinte minden nap volt elfoglaltságunk annak ellenére, hogy a kötött programokat minimalizáltuk. A három hetes látogatásban csak két hétvége volt (az elsőn és a harmadikon utaztunk). Az első szabad hétvégén Adél 20 éves gimnáziumi osztálytalálkozója, a másodikon az én osztálytalálkozóm volt. Nem véletlen az egybeesés, már tavasz óta szerveztük, hogy akkor legyenek az osztálytalálkozók, amikor Magyarországon leszünk. A pihenésünk fő forrása az volt, hogy Lilit rá lehetett bízni a nagyszüleire, ők gondoskodtak számára változatos elfoglaltságokról. Madinak persze mindig Adél közelében kellett maradnia, mivel fő energiaforrása továbbra is az anyatej. Madi miatt azért közel sem voltunk teljesen szabadok, őt sűrűn kell etetni, altatni és tisztába tenni, de szinte leírhatatlan, hogy mennyivel könnyebb volt a dolgunk volt egy gyerekkel, és hogy nem kellett házimunkát végeznünk és ennivalóról gondoskodnunk! Többször elmentünk Adéllal és Madival hármasban a belvárosba sétálni, Madi soha nem ellenkezett, inkább vidáman nézegetett a kenguruból, néha el is aludt benne. A három hét alatt majdnem kiolvastam egy könyvet, ilyen luxusban már nagyon régen nem volt részem!

10/11 – Séta a gyerekekkel. Adél fényképezett, ő ezért nem látszik:


A legfontosabb az utazásban az volt, hogy együtt lehetett a család, végre egy kicsit kikapcsolódtunk, de emellett nagyon sok érdekes programunk is volt. Lehetetlen mindent részletesen megörökíteni, ezért csak néhány főbb eseményt említünk meg ízelítőként:

Fehérvári Vigasságok

Épp az első hétvégén volt a Fehérvári Vigasságok című rendezvény, lecsófőző versennyel, kirakodóvásárral és egy nagy színpadon különböző műsorokkal. Szombat délelőtt bábműsor volt a gyerekeknek, megbeszéltük az unokatestvéreimmel és Dömikéékkel, hogy ott találkozzunk. Zolival már hamarabb kimentem, hogy megnézzük a fehérvári big band-et, nagyon jól játszottak! Éppen a bábműsor kezdetére érkezett meg Lili Klári Mamával és Ottó Papával. Az új Hamupipőke ruhájában pompázott, ami egyébként a késlekedés oka is volt, mert az utolsó pillanatban nem akart felöltözni, a jelmezt akarta volna inkább felvenni, de én úgy ítéltem meg, hogy ahhoz még túl hideg az idő. Lili így nem készült el időben, ezért Zolival nélküle indultunk el, amire Lili nagy sírást rendezett. Mire Mamáékkal később utolértek bennünket a téren, a sírásnak már nyoma sem volt, boldogan tündökölt a gyönyörű ruhában, még Mama egyik régi nyakláncát is megszerezte hozzá. Anyukám hiába magyarázta neki, hogy ez a nyaklánc egyáltalán nem illik ahhoz a ruhához, nem sikerült másikra rábeszélnie. A bábműsor hihetetlenül pocsék volt, unalmas és agresszív történettel. A szereplők állandóan egymást kergették, a gyerekeknek fogalmuk sem volt, hogy mi történik, és ami leginkább bizonyítja, hogy bukás volt: a közönségben ülő gyerekek egyszer sem nevettek.

Annál jobb volt utána Farkasházi Réka műsora: gyermeklemezéről gitárkísérettel énekelt dalokat. Lilit rögtön az elején kiszúrta, üdvözölte a "királylányt" a nézők között, és megtapsoltatta a közönséggel! A gyerekeket teljesen lekötötte a műsor, egy-két dal után felhívott mindenkit a színpadra, énekeltette és táncoltatta őket, eközben a közönség is remekül szórakozott. Én különösen értékeltem, hogy a dalok és a szövegek is színvonalasak voltak, felüdülés volt a "gyerekdalok diszkóritmusban" típusú hulladékok után. Lili otthonosan érezte magát a színpadon, a tágas teret kihasználva belefeledkezett a táncba. A többi gyerek csodálkozva figyelte hogy a villogó sarkú cipőjében a szoknyáját pörgetve táncolt és ugrált, szerintem a kisebbek azt hitték, hogy valóban egy királylányt láttak!



Az utolsó szám alatt a gyerekek vonatoztak a színpadon, ehhez Réka a szülők segítségét kérte, hogy néhányan jöjjenek fel kapuként tartani a kezüket. Nagyon sokan voltak a nézőtéren, de alig akart összejönni négy önként jelentkező. Én persze azonnal felmentem, hogy közelebbről tudjak videózni, Anyut is felhívtam magammal. A műsor után az énekesnőtől néhány gyerek autogramot kért, ekkor én is odamentem hozzá, hogy gratuláljak a műsorához, a lemezéhez és hogy egy ilyen felejthetetlen élményt nyújtott a gyerekeknek. Szemmel láthatóan meglepődött és őszintén örült a gratulációnak. Azt mondta, hogy nagyon jól esik neki, és hogy a gyerekek miatt szereti ezt csinálni. Megható volt, ahogy egy lány ikerpár belecsimpaszkodott Réka néni nadrágjába és alig akarták elengedni, amikor mások szerettek volna vele fényképezkedni. Lili persze nem tudta, hogy Réka ismert énekes/színésznő, de amikor aláírt fényképeket kezdett osztogatni, Lili is odafurakodott a rajongók közé, és elsőként szerezte meg magának a dedikált képet :-)

Balatonkenese (Adél írta)

Zsuzsa Mama és István Papa balatonkenesei nyaralójába két csoportban utaztunk, Zsuzsa Mama, Lili és Ottó vonattal, Madi és én pedig István Papával autóval. Lilinek nagy élmény volt a vonatozás, ezelőtt még csak egyszer ült vonaton, 3 éves korában. Minden állomás nevét tudni akarta és azt találta ki, hogy amint megáll a vonat egy állomáson, átül Zsuzsa Mama vagy Ottó mellé, hogy mindenkivel ugyanannyit utazhasson. A család a balatonkenesei pékség előtt találkozott.



Lili már egészen pici kora óta tudja, és emlegetni szokta, hogy a pékek hajnali 4-kor kelnek, most itt volt az alkalom, hogy mutassunk neki egy igazi pékséget. A kicsi családi vállalkozás az elmúlt öt évben sajnálatos módon megváltozott, teljesen elveszítette békebeli varázsát. Megkértük az egyik eladót, hogy mutassa meg Lilinek hol sütik a kenyeret. A régi kemencének se híre, se hamva nem volt, azóta már mindent gépesítettek. Láttam Lilin, hogy valami másra számított, így hamarosan elköszöntünk. Lili hősiesen végig gyalogolta az utat a házig, bár közben többször nyafogott, hogy ő már nem tud menni. Dicséretet érdemel, mert a vasútról is gyalog jött fel és onnan a ház már igazán messze van.

Lilinek nagyon tetszett a nyaraló, jól eljátszott a kertben és élvezte hogy nagyszülein kívül Julika néniék is vele foglalkoztak. István Papával felfedezték a házat, almát szedtek, majd Lili megszámolta, hogy hányan vagyunk és mindenkinek felszolgált egyet-egyet külön tányérra téve. Ezután ő is nekilátott egy hatalmas piros almát megenni. Lili almaevésének külön története van. Ezt megelőzően csak úgy evett almát, ha séta közben kiharaptam neki egy-egy darabot a saját almámból és neki adtam. A kenesei almaszedés óta viszont szívesen megeszi más formában is :-)

9/30 –Balatonkenesei nyaralóban Julikáékkal:





A medencét sajnos nem tudtuk kipróbálni, mert ahhoz már túl hideg volt. Lili lelkesen halászta ki a faleveleket egy nagy hálóval és úgy tűnt egy cseppet sem zavarta, hogy nem fürödhet, pedig már gipsz sem volt a karján. Hazafelé a Balaton partra is lementünk, Lili gumicsizmában belegázolt néhány pocsolyába, megnéztük a hattyúkat és már indulnunk is kellett az állomásra.

9/30 – Hattyúk Balatonkenesén:


A vonaton Lili jóízűt aludt Ottó kezében. Madárlevél ezzel szemben elég rosszul viselte az utazást. Odafelé is és visszafelé is szinte végig sírt, kizárólag akkor nyugodott meg, amikor menet közben úgy szoptattam, hogy ő végig az ülésben volt én pedig odahajoltam hozzá. Ezt a fajta szoptatást már Ferihegyről hazafelé is be kellett vetnem a legnagyobb budapesti forgalomban a buszon utazók nem kisebb megrökönyödésére. Ugyanis a magasabban lévő tömegközlekedési eszközökből pont jól be lehetett látni szüleim autójába... Ezután már nem terveztünk semmilyen távolabbi utazást, ahova csak tudtam elgyalogoltam és Madárlevelet kenguruban cipeltem, aminek nagyon örült. Akárhányszor meglátta kezemben a kengurut, kis kezével és lábával kalimpálni kezdett. Így Kenesén is gyalog mentem fel a pékségtől, ahol már Julika néniék vártak bennünket. Madárlevél természetesen őket is levette a lábukról kedvességével, közvetlenségével és tüneményes mosolyával.

9/30 – Olivér és Zsuzsa Mama Balatonkenesén:


Bory-vár

Az összes nagyszülővel közösen elmentünk a Bory-várba. Lili az esküvői fényképeinkről már ismerte ezt a helyet, meg szerettük volna neki élőben is mutatni. Teljes extázisban rohant végig a vár összes zugán, mindenhol titkos ösvényeket, elrejtett lépcsőket és bújóhelyeket keresve. Nagyon tetszettek neki a festmények és a szobrok, a kedvence egy elefánt szobor volt (az elefánt, a zsiráf és a póni a kedvenc állatai), ezt még meg is puszilta. Megmutattuk neki azokat a helyeket, ahol az esküvői képek készültek, és azt az ajtót, ahonnan Adéllal jöttünk ki a szertartás kezdetekor. Lili ezen az ajtón velem szeretett volna kézen fogva kijönni, ezt le is fényképeztük. Még régebben kérdezgettük tőle, hogy szerinte ki lesz majd az ő férje, erre akkor habozás nélkül rám mutatott, de miután elmagyaráztam neki, hogy nekem már Adél a feleségem, letett erről a tervéről, és a fiúismerősei közül kezdett válogatni. :-).

10/4 – Elefánt a Bory-várban:



A Bory-várban sétálva érdekes volt az esküvőnkre visszaemlékezni, például arra, hogy a Csillagok Háborúja zenéje szólt, minden vendég pezsgőt kapott, és hogy a legmerészebb álmunkban sem gondoltuk volna, hogy legközelebb 14 év múlva turistaként fogunk ott járni két amerikai állampolgárságú kisgyerekkel. Ha már eszembe jutott az állampolgárság, leírom, hogy mivel Lili és Olivér az USA-ban születtek, automatikusan amerikai állampolgárok lettek, mi egy évvel ezelőtt kaptuk meg az állampolgárságot, de a magyar állampolgárságot is megtartottuk. Idén mentünk el magyar születési anyakönyvet és személyi számot kiállíttatni a gyerekeknek, így ők is megkapják a magyar állampolgárságot is.

A Bory-vár remek látványosság gyerekeknek és felnőtteknek is, meseszerű kisugárzása van, valószínűtlen látvány egy ilyen épület Fehérvár falusias hangulatú külvárosában!








Iskola

Már régóta készültünk arra, hogy Zsuzsa Mama elviszi Lilit az abai általános iskolába ahol tanít, hogy megmutassa milyen egy magyar iskola. Kölcsönös várakozás előzte meg a nagy napot, mert Liliről már sokat hallottak a kollegák. (Zsuzsa Mama viccesen mutogatós nagymamának hívja önmagát, mivel állandóan unokái fényképeit mutogatja az iskolában.) Miután megérkeztek, Lili egyedül beült egy elsős énekórára, majd több órára a harmadikasok közé is. Cseppet sem zavarta, amikor Zsuzsa Mama elköszönt tőle, hogy egy másik osztályban letanítsa az óráit. Integetett neki és bekapcsolódott az iskolások munkájába. Az énekórán a tanárnő egy dallamot furulyázott, majd megkérdezte, hogy ki ismeri ezt a dalt. Lili szépen felemelte a kezét, mire a tanárnő megkérdezte, hogy miért jelentkezik. Erre Lili azt válaszolta, hogy "azért mert ismerem ezt a dalt" és megmondta a címét :-) Több dalt is énekeltek, Lili mindegyiket ismerte! Persze ez nem véletlen, mert Adél az alsós ének könyvekből szokott neki is és Madinak is énekelni és szolmizálni.

A harmadikosokkal is könnyen összebarátkozott, ahol a tanító néni kérésére szépen bemutatkozott, és elmondta, hogy hogy hívják szüleit és kistestvérét. (Olivér nevet mondott, pedig itthon soha nem hívja így Madárlevelet. Ezekben a napokban legtöbbször "Menyecskének" és "Madócának" becézte.) A gyerekek versengtek érte, hogy kivel menjen az ebédlőbe. Lili két hosszú hajú kislányt választott. Egy kisfiú nagyon szerette volna, hogy az ő párja legyen, és miután Lili mást választott, ezt szomorúan azzal magyarázta, hogy biztos nem akarta, hogy a többiek azt higgyék, hogy szerelmes belé. :-) Ebédre olyan ételeket is megevett, amikhez itthon hozzá sem nyúlt volna, sőt a krumplis tésztát azóta is az egyik kedvenc ételeként emlegeti. A krumplit egyébként „nem szereti”, nem is hajlandó megkóstolni. Egyszer amikor sült krumplit evett nagyon jóízűen, megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy miből készül ez a „french fries”. Amikor megmondtam neki, hogy krumpliból, azonnal kiköpte! :-) Végül azt mondtam neki, hogy csak vicceltem, igazából „French fries”-ból készül, ezután tovább folytatta az evést...

Szalámis és avokádós kenyér:


Az iskolában hamar elterjedt, hogy "itt van egy lány, aki AFRIKÁBÓL jött repülőgéppel", és az egyik osztályban szomorúak is voltak, hogy hozzájuk nem ment be. Az udvaron 60 méteres futóversenyt tartottak, Lili is beállt, mire az egyik kisfiú elképedve ezt mondta "ez a kislány qrva gyorsan tud futni!", a tanárnő meg is dorgálta csúnya beszéd miatt. A harmadikosok tanárnője nagyon elragadtatva beszélt arról, hogy Lili milyen bátran beült az osztályba, egyáltalán nem volt megszeppenve és végig milyen okosan viselkedett! Lilinek is nagy élmény volt az iskola, azt hiszem, legközelebb is szívesen elmenne!

Móri Bornapok

Voltunk a Móri Bornapokon is, Lilinek nagyon tetszett a madárkiállítás, a kirakodóvásár és a háziállat simogatás. Nagy élvezettel evett egy óriásperecet, de természetesen mindenkinek adott belőle. Óriási siker volt egy felfújható csúszda és egy felfújható óriáskrokodil, aminek be lehetett mászni a belsejébe. Lili mindkét helyen sokat játszott, bár a krokodilba az elején nem akart egyedül bemenni, mert a száján erős szél fújt kifelé. Miután egyszer rászánta magát hogy bemásszon, többet le sem lehetett állítani! Lili saját bevallása szerint három állatot nem szeret: a krokodilt, a kígyót és a macit. Örülök, hogy jól eljátszott ebben a krokodil mászóka/csúzda/sátorban, még a macik megkedveltetésén kell majd dolgoznunk! A móri bornapok meglepően nagyszabású és forgalmas rendezvény volt, komoly tömeg jött össze a nap végére.




Fagyizás

Lili továbbra sem szereti a csokit, a jégkrém a kedvenc édessége. Amerikában nagyon finom jégkrémek vannak, de a könnyű olasz fagyi ritkának számít. Lili nagyon készült arra, hogy Magyarországon majd fagyit fog enni, pontosabban hogy minden nap három gombóc fagyit fog kérni: vaníliát, citromot, és málnát. A citrom nagyon ízlett neki, ezért fejébe vette, hogy narancs fagyit is szeretne! Ez jó ürügy volt arra, hogy az összes belvárosi fagyizóba bekukkantsunk, persze narancsot sehol sem találtunk. Pedig olasz fagyizókban elő szokott fordulni vérnarancs ami állítólag nagyon finom is.

Álom-ország

Lilit kicsi kora óta szoktuk kérdezgetni, hogy álmodott-e valamit, de soha nem emlékezett, mindig csak kitalált egy történetet. Onnan tudtuk, hogy csak frissen kitalált mesét tálalt fel nekünk, hogy először mindig körbenézett, és ha például meglátott egy galambot, akkor azt mondta, hogy galambokkal álmodott. Soha nem is merte be, hogy csak kitalált álmot mesélt el, nagyon szerette volna, ha tényleg vissza tudott volna rá emlékezni. Néhány héttel San Diego-ba visszaérkezésünk után Lili azzal kelt fel, hogy álmodott valamit! Egy medencében úszkált Ella kutyával, amikor egyszer csak megérkezett egy kutyabusz (amin kutyák utazhattak), sietni kellett, nehogy lekéssük. A buszon már ott voltak a nagyszülei is, együtt utaztak el a következő állomásig, egy másik kutyás medencéhez! Miután Lili elmesélte ezt a történetet, elgondolkozott, és azt mondta: "Most emlékeztem vissza először az álmomra!".

Azt hiszem, Lilinek Magyarország egy varázslatos hely, ahol minden nap fagyit lehet enni, mesebeli várakat lehet felfedezni, buszozni és kutyázni lehet, és San Diegoval szemben télen még hó is esik! Úgy éreztük magunkat, mint valami sztárok: minden napra jutott érdekes új élmény, ki voltunk szolgálva és mindenki velünk akart találkozni! :-)



Nagyon szerencsések voltunk, hogy sikerült a három hetet betegség nélkül megúsznunk, pedig körülöttünk elég sok ismerős gyereket elkapott az influenza vagy más nyavalya, ami miatt több találkozót le is mondtak. Lehet, hogy Lilinek és Olivérnek az influenza oltás segített, mindketten köhögtek pár napig, de nem betegedtek le. Jövőre júniusban tervezzük az utazást, akkor remélhetőleg nem kell majd influenzától tartanunk! A három hétbe rengeteg program belefért, nem unatkoztunk és még pihenni is tudtunk, szívesen maradtunk volna még tovább is. Jövőre 5 nappal több szabadságom lesz, remélem akkor már négy hétre fogunk menni!



Madi széken ül, közben Lili szórakoztatja, még egy ajándékot is ad neki: