Klári Mama élményei

2007. szeptember. 24-től - 2007. október 13-ig voltak itthon az unokáink, Lili már másodszor, Madika pedig először járt Magyarországon.

Megérkezés

Nagy izgalommal készülődtünk a találkozásra, kíváncsiak voltunk, hogy fogják érezni magukat a gyerekek. Én Madika születésekor majdnem két hónapot kint töltöttem náluk, mi akkor már Lilivel jól összebarátkoztunk. Azóta is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot Skype-on, de hát a személyes találkozás mégis más.

Úgy volt, hogy megérkezéskor nem tudunk ott lenni a repülőtéren, mivel az autónk éppen a szervizben volt. Zoli is zenélt azon a napon, ezért egy barátját kérte meg, hogy menjen ki a család elé. Jungék éppen aznap jöttek haza Mátraházi üdülésükből, és felajánlották, hogy felvisznek bennünket a reptérre. Ennek nagyon megörültünk, így mi is ott lehettünk a gyerekek megérkezésekor. A gép időben le is szállt és nem kellett sokat várni, amikor hatalmas csomagokkal körülvéve feltűntek a kijáratnál mind a négyen. Nagyon nagy boldogság volt újból látni őket, vagyis Madikát a család többi tagja most látta először.

Lili hatalmas hátizsákkal a hátán, gipszes kézzel érkezett. A hátizsákban kedvenc állatait cipelte. Még szóhoz sem jutottunk, ott nyomban leült a földre és kipakolta a hátizsákból az összes állatot, hogy megmutassa mindenkinek. Az üdvözlések után elindultunk a parkolóhoz. Lili nagy lelkesedéssel beült az autóba, amiben mi utaztunk, nem foglalkozott azzal, hogy a család többi tagja kivel utazik. Annyira aranyos volt, nem győztünk betelni vele. Rövid pakolás után elindultunk Székesfehérvárra.

09/24 – Megérkezés Ferihegyre


Út közben Lili végig csacsogott, minden érdekelte, miközben a neki vitt kiflit majszolta. A kifli nagy szám volt, hisz Amerikában nem lehet kapni. Már korábban megígértem neki, hogy ha jön, azzal fogom várni.

Egész úton hazafelé kérdezgetett, olyan közlekedési táblákat fedezett fel, amik náluk nincsenek, és nagyon érdekelte, hogy pl. mit jelent a mínuszjel (behajtani tilos), a balra kanyar áthúzva stb. Megmagyaráztam neki, hogy a balra kanyarodni tilos tábla azt jelenti, hogy balra nem szabad kanyarodni, csak egyenesen lehet haladni. Erre ő kijavított, hogy még jobbra is lehet menni. És milyen igaza volt, én nem adtam elég precíz választ :-) Még út közben tisztázta, hogy este velem fog aludni, de majd minden nap felváltva a Zsuzsa Mamáékkal is.

Amint megérkeztünk, hirtelen nagyon fáradt lett, engedte, hogy megfürdessem, megmutattam hol fog aludni, mindent nagyon lelkesen fogadott és odasúgta a fülembe, hogy ha szeretnék majd neki valamilyen frizurát készíteni, akkor szóljak és mondjam meg, hogy milyen legyen. Hát azt hittem, megzabálom!

Első éjszaka

Lilivel egy szobában aludtam, eszembe sem jutott, hogy bármi probléma lehet ha Lili éjjel felébred, és nem találja a szüleit. Végül 1/2 10 felé aludt el nagy nehezen, 1/2 3-kor felébredt, nem tudott aludni. Suttogva beszélgettünk, fel akarta kapcsolni a villanyt, mert már egyáltalán nem volt álmos. Megbeszéltük, hogy a villanyt nem kapcsoljuk fel, nehogy a Papa felébredjen. Ebbe bele is nyugodott, de unatkozott és kitalálta, hogy a zsírkrétával szeretne rajzolni. Mondta, hogy ő majd látni fog a digitális óra fényénél is... :-) Odatartogatta a papírt, persze sötét volt, nem sokat látott, kérte, hogy adjak neki egy zseblámpát, mondjam meg hol van, majd ő megkeresi. Közben mégis letett a rajzolásról, belátta, hogy mégsem lát a sötétben.

Tervezte, hogy mit fog másnap csinálni, többek között 3 gombóc fagyit szeretne enni, citromosat, vaníliát és málnát. Olyasmiket kérdezgetett, hogy például mi mit szoktunk akkor csinálni, mikor ő még nem érkezett meg. Zolit nagyon várta haza, mert a megérkezéskor még nem találkoztak, kérte, hogy 6-kor keltsem fel, mert szeretné a ház előtt várni!

Hamarosan megéhezett, faggatott, hogy milyen karikánk és tejünk van. A következő kérése az volt, hogy szeretne megkóstolni egy darabot, kíváncsi volt, hogy milyen a magyar karika. Az evést is próbáltam húzni, de a karika gondolata nem hagyta nyugodni, így hajnal ½ 4- kor szépen nekiült a konyhában a reggelinek! Az összes tejet és karikát megette, nagyon tetszett neki a virágos tányér, amiben adtam neki. Reggeli után, 4 órakor visszafeküdtünk az ágyba, perceken belül elaludt, másnap délután 13:30-kor ébredt csak fel. A következő nap is déli ½ 12-ig aludt, lassan, folyamatosan kelt egyre korábban, kb. a hét vége felé sikerült átállnia az itteni ritmusra.

Étkezés

Mivel Lili eléggé válogatós, nem kis fejtörést okozott, hogy mit adjak neki enni. A reggeli nem volt gond, mert a karika és tej évek óta bevált kedvenc étele. A gyümölcs dzsúz készítés is könnyű volt, volt mindenféle saját termelésű vagyasztott gyümölcsünk, azt is szívesen elfogyasztotta. Minden ételnek, italnak kiválasztotta a neki megfelelő poharat, tányért. A „Mama-málnaszörp” nagyon ízlett neki, azt egy békebeli jénai kávés pohárból kérte. Sajnos ez a pohár egyik este eltört, amiért Lili nagyon szomorú lett és kérte, hogy másnap menjünk egy pohár boltba és vegyünk ugyanolyant, mert ő abból szereti inni a málnaszörpöt. Eszembe jutott, hogy Csákberényben a Dédi mamának még nagyon sok ilyen pohara volt, hoztunk is neki, nagyon boldog volt mikor elővettem. Kedvenc ételei voltak: a diós kiflicskék, lekváros karika, kifli, köles golyó, vajas kenyér, színes karikák.

Gipsz levétel

Lili kéztörése utáni hatodik hét éppen itt telt le az első hét csütörtökén. A gipszet az orvos már elindulás előtt bevágta bevágta és leragaszotta, nekünk csak magát a gipsz alatt lévő anyagot kellett elvágni. Pénteken délután leültünk az ágyra hármasban, Ottó tartotta Lili kezét és én egy tompa végű, nem túl éles ollóval próbáltam ügyeskedni. Lili elég jól tűrte a műveletet, csak arra kellett vigyáznom, hogy ne érjek hozzá a bőréhez. A gipszlevétel utáni idő nem volt túl könnyű, Lilinek nagyon érzékeny volt a keze, ami persze érthető volt. Még jobban oda kellett figyelni pár napig a kezére, mert egy-egy rossz mozdulat után, rettenetes sírásban tört ki. Vettem egy regeneráló gélt, amivel nagyon finom mozdulatokkal bekenegette, nekem csak a harmadik napon engedte meg, hogy bekenjem. A fürdőkádban és egy lavórban áztatgattuk, több-kevesebb sikerrel.

Ella kiskutyám

Lili az első nap még eléggé óvakodott attól, hogy Ella kutyánk nehogy hozzáérjen valamelyik testrészéhez. Amennyire tartott Ellától az elején, a következő napoktól annál inkább nagyon–nagyon megbarátkozott a vele. Szinte mindenhova vittük magunkkal Ellát, természetesen Lili vezette, irányította, cibálta, simogatta, beszélt hozzá, ugyanúgy, mint hozzánk. Átvette tőlünk az Ellának szóló parancsszavakat, Ella már legtöbbször csak azt hallotta Lilitől, hogy „Ella NEEEEM, Ella NEEM”. (legtöbbször tőlünk is ezt hallotta). Úgy hívta, hogy Ella kiskutyám és Kutyamutya! :-) Az utolsó napokban már szinte ráfeküdt, ölelgette, puszit küldött neki. Ellával való megismerkedése előtt Lili nem kedvelte a kutyákat, pontosabban attól tartott nagyon, hogy nehogy megnyalják. Ella szerencsére nem nyalogatós kutya, és nagyon szereti a gyerekeket. Végül Lili már más kutyákkal is megbarátkozott, Ella kigyógyította a kutyafóbiájából!



Ella sem mindig fogadott szót, akárcsak Lili, és ha szabadon engedjük, bizony sokszor elkóborol és összeszed hulladékot, kaja maradékot, amit eldobálnak az emberek. Mondtam Lilinek, hogy meg kell kötni a kutyát, nehogy elkóboroljon. Lehet, hogy ezt a szót még nem nagyon hallotta és így emlékezett: „Mama! Kössük meg az Ellát, nehogy elkorborásszon!" :-) Ella nagyon szereti az embereket, és nagyon hozzászokott ez alatt a három hét alatt az gyerekekhez. Egyszer amikor Lili nem volt velünk, Ella meglátott egy Anyukát aki a kisgyerekét ugyanúgy kenguruban vitte, mint ahogy Adél szokta. Azonnal felkapta a fejét és oda akart hozzá szaladni, azt hitte, hogy Lili és Madika jön Adéllal :-)

Lili a szabadban mindent gyűjtött, virágokat, terméseket, botokat, kavicsokat szedett, pitypangokat fújtunk, számoltunk közösen. Botokat dugott el egy gödörbe a fa alá nehogy Ella megtalálja, és azzal szaladgáljon. A Papa az elutazás napján már le is ellenőrizte a botokat, hogy mind megvannak–e és „jelentette” Lilinek, hogy minden OK! :-)

Kirándulás a kertbe

Lili nagy izgalommal várta a kirándulást a kertbe. Már sokat meséltünk arról, hogy a papának van málnája és valószínű, hogy akkor is érni fog még, mikor ő megérkezik. A buszozásra is nagyon készült, örömében nagyokat nevetgélt, mikor felszálltunk. Sikerült a busz végében helyet kapnunk, Lili mindenkinek kiosztotta az ülést, nekem mellette kellett ülnöm, mellém jöhetett a Papa. Ez más alkalommal is így volt, mert pl. a Bory- várba is busszal mentünk, de akkor az első helyet mellette már Apácska foglalhatta el, én csak a második voltam a sorban.

A buszmegállótól még kb.10 percet kellett gyalogolni a kertig, de ezt az utat Lili a Papa vállán tette meg, mert hirtelen nagyon elfáradt! :-) Még kis sem nyitottuk a kertkaput, már azt mondta, hogy máskor is szeretne eljönni! Nagyon élvezte a sok növényt, elsőnek az érett málnát szedte le. Mindent megkérdezett, hogy melyik micsoda, be is gyűjtött mindegyikből egy példányt, hogy Anyácskának is meg tudja majd mutatni. Mikor kihúzta a sárgarépát, kérte, hogy mossam és pucoljam meg, mert ő meg fogja enni, de mire arra került volna a sor, már nem kérte. Inkább savanyú uborkát evett kocka sajttal, az jobban ízlett neki. Lili élvezte, hogy a sok lehullott birsalmát egy vödörbe gyűjthette, aztán diót is talált, azt is összeszedte és megtörtük együtt. Ellát, és bennünket kínálgatott vele, ő nem nagyon ette. Ella nagyon értékelte a dióevést, nagyon szereti. A diót a kertben lábbal törtem meg, ez annyira megtetszett neki, hogy itthon a szobában is meg akarta mutatni Apácskának, hogyan kell megtörni. :-)

Egy másik alkalommal is kimentünk a kertbe, Zoli is jött velünk, nagyon szép napos délután volt. Lili akkor is változatlanul jól érezte magát, locsolgatta a növényeket, virágokat, és Zolival játszott. Az egyik szomszédunknak volt 7 szem piros eper termése, azonnal leszedte Lilinek. (Ez ritkaság ilyenkor, a nyári eper nem terem ősszel) Lili mindenkinek adott belőle egy szemet, csak Anyácska kapott kettőt, mert egyiket Madika részére kellett megennie!

Szüret

Lili még életében nem volt szüreten. Mi már több éve Jungéknál szüretelünk Gárdonyban. Így volt az idén szeptember elején is. Sokat emlegettük Lilit, hogy mennyire élvezné ő is a szüretet, ha ott lenne. Feri bácsi kitalálta, hogy két tőke szőlőt nem szedünk le, ha hazajön Lili, majd együtt leszüreteljük, legalább látni fogja, hogy hol terem a szőlő. Sikerült is kimenni egy szép napsütéses délutánon, Lili nagy élvezettel vágta le a fürtöket egy ollóval. Utána kukoricát morzsolgatott a madaraknak, aztán cicát etetett. Másnap itthon mustot is préseltünk, amit meg is kóstolt, de nem ivott belőle túl sokat, annyira nem ízlett neki.

10/01 Gárdonyi szüret és állatnézegetés



Találkozás Biankával és Barbarával

Bianka és Barbara (Mónika keresztlányom kislányai) már évek óta nagyon várták a találkozást Lilivel. Egy éves korában járt Magyarországon, de akkor sajnos beteg lett, így elmaradt a találkozás. Most mindenképpen be akartuk pótolni ezt a lemaradást. Bianka és Barbi nagy szeretettel fogadták Lilit, egyből elvonultak a szobájukba és nagy játékba kezdtek. Lili abszolút nem idegenkedett senkitől sem, úgy viselkedett, mintha tegnap találkoztak volna. Meglepetésül a lányok beöltöztették Barbika angyal ruhájába, ami nagyon tetszett neki. Később csak nagy könyörgés után tudtuk róla leimádkozni. Attól féltünk, hogy megfázik benne, mert nagyon kivágott volt a háta, és nem volt túl meleg a lakásban. A gyerekek társasoztak, csocsóztak együtt, jól érezték magukat. Sajnálták, hogy Madika és Adél nem tudtak eljönni (nem fértek be az autóba), de remélik, hogy ha legközelebb hazajönnek, akkor vele is fognak személyesen találkozni. Vera és Viki is átjöttek Csákberényből Sörédre, így ők is találkozhattak Lilivel.

10/06 Zoli, Lili, Bianka, Barbara


A temetőben a dédszülők sírjánál

Lilinek sokat emlegettük a dédszülőket, nagyon érdekelte, hogy hol vannak most, hol vannak eltemetve. Ezért elhatároztuk, hogy megmutatjuk neki a temetőt. Vittünk virágot, amit ő rakott bele a vázákba, miközben rengeteg kérdést tett fel a halállal kapcsolatban és minden válaszra egy újabb miért-tel válaszolt. Olyan kérdéseket tett fel, hogy mikor haltak meg, hogyan haltak meg, miért haltak meg, hol vannak most, mi az a koporsó, és miért kellett eltemetni őket?

Ezekre a kérdésekre elég nehezen tudtunk választ adni, de azért elmondtuk neki, hogy a dédszülők már nagyon öregek és betegek voltak és azért haltak meg, ami azt jelenti, hogy szépen elaludtak és többet nem ébredtek fel, utána pedig el kellett őket temetni, mert mindenki aki meghal el szokták temetni. Kérdezgette, hogy mi az a koporsó és miért kell abba beletenni, innen már nem részleteztük túlságosan, csak annyit, hogy ne a földbe legyen beletéve. Nem tudom mennyire gondolkodott el a dolgon, de utána már nem kérdezgetett, csak a virágok elhelyezésével volt elfoglalva. Az öregség szerinte csak 70 éves korban kezdődik, megnyugtatott bennünket, hogy mi még nem vagyunk öregek. Lehet, hogy azért gondolkodik így, mert mi még messze vagyunk attól, hogy megbetegedjünk és meghaljunk.

10/07 A csákberényi tememtőben




Teri néninél

Teri néniékkel együtt utaztunk haza a Reptérről, aztán a szüreten Gárdonyban is nagyon összebarátkoztak Lilivel. Lili még akkor megígérte a Teri néninek, hogy majd egy alkalommal meglátogatja a lakásán is. Egyik délután el is mentünk kettesben. Feri bácsi nem volt otthon, éppen dolgozott. Teri néni hajba való gumit és csatot vett neki, ami Lilinek nagyon tetszett, egyből ki is cseréltük a hajában lévővel.

A TV. tetején lévő elefánt nagyon megtetszett neki, azt is megkapta ajándékba! Cserébe olyan táncos műsort adott nekünk, hogy csak csodáltunk, milyen felszabadultan, otthonosan mozog, pedig itt is először volt. Mikor már kellően elfáradt, elindultunk megnézni a rózsaligetet, de menet közben még kipróbálta a csúszdát, mászókát a közeli játszótéren.

Teri néni egy óvodában dajkaként dolgozott évekig, és elmondta, hogy Lili nagyon nyílt, kiegyensúlyozott, okos kislány. Feltalálja magát mindenhol, nem szégyenlős és nagyon érdeklődő. És nem utolsó sorban gyönyörű kislány! Feri bácsi is el volt tőle olvadva, minden további nélkül elfogadta volna unokájának. Dicsérte a szülők munkáját, a sok törődést, foglalkozást a gyerekkel!

Madika

Kicsit furcsának tűnhet, hogy eddig csak Lilivel kapcsolatos élményekről írtam. Ez azért van, mert Lilivel töltöttük a több időt a három hét alatt. Madika még kicsi, ő mindig az Édesanyjával érkezett hozzánk, egyedül csak rövid időket töltött nálunk. Ez alatt az idő alatt játszottunk vele, ami abból állt, hogy lent ült vagy feküdt a földön, és ami a keze ügyébe került mindent meg akart fogni, kóstolni. Nagyokat kacarászott amikor felvettük és felemeltük a magasba.

A térelválasztó golyókkal hosszú percekig játszott, az érdekelte, hogy honnan is lógnak lefelé a golyók, annyira nézett felfelé, hogy a kis fejét meg kellett tartani, mert különben hátrabillent volna. Persze közben mi a Papával ott hasaltunk mellette és elolvadtunk akárhányszor csak ránk nevetett. A fiók fogantyúja is kedvence volt, nagyon sokáig forgatta előtte ülve, közben mi ott voltunk a háta mögött készenlétben nehogy hátrabillenjen. Akkor még eldőlt, mint egy zsák, ha nem voltunk mellette. És bizony nagyot tudott koppanni a kis feje :-(

10/09 Ottó Papa és Madi


Mikor a rizspehellyel etettük, minden kanálnál nagyra nyitotta a száját és cuppogva nyelte le. Közben mindkét kezével húzta magához a tálat, mert nagyon szeretett kézzel is belemarkolászni. Adtunk a kezébe egy másik kanalat, nagyon ügyesen dugta azt is a szájába. Ha egy kicsit mélyebbre dugta a kanál nyelét, akkor grimaszokat vágott, összeráncolta a homlokát és kihúzta a szájából a kanalat. A rizspép után nagyon megszomjazott. Adtunk neki vizet, aminek nagyon megörült és mind egy cseppig kiitta a pohárból. Mind a két kezével megfogta a poharat és teljesen ráhajolva, szinte az egész fejét beledugta a pohárba és nagyokat kortyolva ivott.

10/12 – Olivér rizspépet eszik. (A videó közepétől Ottó fogta egy kézzel a kamerát, másik kezében Olivért, és úgy próbált videózni, hogy közben nem láthatta, hogy mit vett fel!)


Madika egy kis tünemény, csak áradozni lehet róla. Kedves mosolyával, érdeklődő, okos nézésével, levett bennünket a lábunkról. Mikor játszottunk vele, nagyokat nevetett, ha puszilgattuk a lábát, nyakát, hangosan kacagott, tündéri volt. Mikor megérkeztek Adéllal és meglátott bennünket, egyből nevetgélt, járt keze lába, majd kiugrott Adél kezéből. Nagyon lehet őt szeretni!

Összegzés

Mozgalmas volt ez a három hét! Nagyon sok szeretetet kaptunk a gyerekektől, amire már régóta ki voltunk éhezve. Mindannyian nagyon jól érezték magunkat, a gyerekeknek is és nekünk is sok felejthetetlen élményünk volt, kölcsönösen nem hagytuk egymást unatkozni. Jó lenne folyamatosan kapni és adni év közben is ebből a szeretetből, de ennek is nagyon örülünk, hogy ennyi időt együtt tudtunk tölteni és gyakorolni tudtuk a nagyszülői hivatást!

10/09 Klári Mama és Madi