Lili lázas

Lili szerencsére már másfél éve nem volt beteg. 2006 januárjában kapta el a rotavirust, amit nagyon megszenvedett, egy hétig hányt, még inni sem nagyon tudott, enni pedig szinte semmit. A végén nagyon legyengült és le is fogyott. Azóta egyszer lázasodott be egy napra, de más másnapra már semmi baja sem volt. Néhányszor elkezdett éjszaka köhögni, de ezek is elmúltak egy nap után.

Csütörtök éjjel nagyon csúnyán és fájdalmasan köhögött néhányszor, de péntek reggel teljesen egészségesnek tűnt, köhögésnek nyoma sem volt. Délelőtt még vidáman sárkányt eregettek Lorainne-ékkel egy hegytetőn levő parkban, de estére már hirtelen 40 fokos láza lett. Az a szerencse, hogy a lázcsillapító (Tylenol) mindig egy órán belül teljesen lehúzza a lázát, ezért nem is pánikoltunk, csak hamarabb lefektettük aludni. Hajnali kettőkor felébredt, ekkor újra nagyon lázas volt, de a Tylenol újra megbízhatóan működött. Óriási szerencse, hogy jóízű ez az orvosság, Lili mindig nagy örömmel veszi be, kinyalogatja az utolsó cseppig! Szombaton napközben is 6 óránként visszakúszott a láza 39C fölé, de a lázcsillapító azonnal szépen levitte neki. Az orvost fel sem hívtuk, házhoz nem jönnek, ügyeletre menni pedig felesleges hercehurca lett volna.
(Hihetetlen, hogy a hercehurca szót ismeri a helyesírás ellenőrző!!!).

Lili szombaton egész nap jól viselte a betegséget, sokat játszottam vele, kártyáztunk, könyveket olvastunk, Dora the Explorer DVD-t néztünk, kivételesen két részt is megnézhetett, aminek nagyon örült. Délután még a Cliffordos olvasni tanító játékprogrammal is játszhatott egyet, a legnehezebb fokozatot szerette volna választani, egyedül végigment rajta, csak egy résznél kellett segítenem. Délben közösen aludtunk 2 órát, rám is rám fért a pihenés. Furcsa volt, hogy Lili le volt lassulva, mindent higgadtan és lassan csinált, beosztotta az energiáját, és így én is jól bírtam energiával egész nap. A nap végére azért ki akartam mozdulni a házból, a fejembe vettem, hogy elmegyek a Target-be papírtörlőket és papír zsebkendőt venni, valamint nagyon kellett már műtrágyát venni gyepnek, egy hete lett levegőztetve, most kell majd kiszórni, hogy zöld maradjon. Ha már ott jártam, virágokat is vettem a konyhaablak párkányára és a ház elé, valamint megleptem magamat egy slagra szerelhető vízszűrővel, ami törlés nélkül is cseppmentesre szárítja az autókat, ha majd valamikor lesz időm lemosni őket...

Lili csak estére fáradt ki, fürdéskor már sírt, hogy nagyon fázik, de nemsokára megjött a lázcsillapító hatása, és utána jobban érezte magát. Azért is jó a Tylenol, mert miután beadjuk, Lili másfél óra múlva elálmosodik tőle, és szépen el tud aludni. Lili mellett feküdtem az ágyban, és azt mondtam neki, hogy fázom, ezért be kell takaróznom. Erre ő ezt válaszolta: ”Nekem pedig melegem van. Mindenkinek van valami baja...” :-)

Lili éjjel már nem is ébredt fel, csak hajnali 4 után, de akkor már csak 38C volt a láza, ezért lázcsillapítót nem is adtam neki. Nagyon köhögött, ezért felajánlottam a másik kedvenc orvosságát, a Lándzsás útifűt, de azt válaszolta, hogy a „nem azt, hanem macis orvosságot kell bevenni!”. Lementem a konyhaszekrényben megkeresni, de sehol sem találtam, ezért mondtam Lilinek, hogy felkeltem Adélt, hogy keresse meg. Erre Lili ezt válaszolta: „Én tudok segíteni!”. Ezért együtt kerestük, végül meg is találtuk, Adél már kikészítette az asztalra. Lili pisilt, ivott, orrot fújt, ezután visszabújt az ágyba. Rögtön tudtam, hogy már jobban van, mert mindenféle dolgot elkezdett nekem magyarázni:

- A konyhában nem néztem bele a lámpába, mert az megrongálhatja a szemünket. A Napba sem szabad belenézni, még napszemüvegben sem. Csak úgy lehet megfigyelni a Napot, hogy egy üveglapot megkormozunk.
- Négy óra huszonhárom perc van! Most kelnek fel a pékek!
- Hallottam éjszakai madarakat csipogni!
- A baglyunk biztos most vadászik patkányra! Biztos hoz a másik bagolynak ennivalót.
- Zoe egyszer a játszótéren a mászóka alatt azt mondta, hogy engem megint egy babára fog változtatni. Elfutottam, és hoztam egy virágot, mert a Zoe-nak is volt egy virágja és azt mondtam, hogy akinek van virágja, azok tudják átváltoztatni az új barátunkat a Hannah-t egy babára. Nem történt semmi, Zoe biztos csak viccelt!
- Öt óra van, a pékek biztos most kezdték el sütni a kenyeret, hogy kész legyen mire az emberek mennek megvenni!

Egy óra beszélgetés után végül Lili végre elaludt, és fél 9-ig fel sem kelt. Ma, vasárnap napközben még hőemelkedése volt, de már újra fel volt töltve energiával, ugrált, játszott, szaladgált. Estére újra felment a láza, reméljük, holnapra már teljesen el fog múlni. Azért nagy szerencsénk volt, hogy Lili az egész óvodaszezon alatt egyszer sem betegedett meg, és hogy az óvodában nem adtak egymásnak a gyerekek mindenféle vírusokat. Az utolsó hetekben az óvodában és a környékünkön is többen belázasodtak, biztosan ezért van most rajtunk is a sor. Nagyon bízunk benne, hogy Olivér nem fogja ezt elkapni, amennyire lehet, próbáljuk Lilit távol tartani tőle.

Legoland

Lili óvodájába havonta kétszer be kell mennünk segíteni, amit egyáltalán nem bánunk. Így közelről szemmel tudjuk tartani Lili óvodai környezetben való viselkedését, és megtudjuk, hogy mit kell vele otthon gyakorolnunk. Olivér születése előtt ez Adél feladata volt, de az utóbbi három hónapban én vettem át a stafétabotot. Szerencsére eddig mindig ki tudtam venni fél nap szabadságot, március óta szinte minden második héten ott voltam az óvodában.

Az óvodában csak egy óvónő van, ő osztja ki a szülőknek a feladatokat és irányítja a foglalkozásokat. Általában anyukák szoktak segíteni, a legtöbb apukával sohasem találkoztam. Mivel hetente csak kétszer van óvoda, elég intenzív a program. Én eddig a következő foglalkozásokat irányítottam: vitorláshajó-fújóverseny, virágültetés, kincskeresés, képek vágása és ragasztása, stb.



Az X betű tanulásakor volt kincskeresés: a homokozóban ástam el és egy nagy X-el jelöltem meg a "kincseket". Egy-egy zacskóban két játék gyűrű, két cukor és nyolc játék pénzérme várta a kincskeresőket. A gyerekeknek kettes csoportokban kellett keresniük és ásniuk. Mindegyik csoporttól megkérdeztem, hogy szerintük hogyan kell igazságosan kétfelé osztani a nyolc játék pénzt, azaz hogy mennyi nyolcnak a fele. Senki sem tudta megmondani... Olyan válaszokat kaptam, hogy a nyolc fele nyolc, vagy hogy egy. Találgatásos alapon próbálták elosztani, és az én segítségemet kérték. Csak Lili és Zoe oldotta meg helyesen a feladatot. Először megszámolták, hogy nyolc pénz van, Lili pedig azonnal rávágta, hogy nyolc fele négy, és már el is lett felezve a kincs. Nem csoda, Lili régóta el tud ekkora számokat kettővel osztani, ismeri a páros és a páratlan számokat is, azt is tudja, hogy a nulla is páros szám. Egyik nap játék közben hirtelen kibökte: „A huszonhat páros szám”. Megkérdeztem tőle, hogy miért: „Azért, mert a hat a végén van, és az páros” Erre megkérdeztem tőle, hogy a 61 is páros szám-e: „Az nem, mert az egy páratlan.”

A gyerekek nagyon lelkesen ástak, és boldogok voltak, amikor a kincset megtalálták. A nagycsoportosok higgadtan figyelték, ahogy minden négy gyerek után újra és újra kincseket ástam el, mielőtt a következő négy gyereket kihoztam volna az udvarra a következő kincskeresésre. Kis idő múlva megkérdezték, hogy miért ásom el a kincseket? Azt válaszoltam, hogy azért, mert kalóz vagyok... Ezután nem is volt több kérdésük!

Június 11-én hétfőn a kis és a középső csoportosoknak óvodai kirándulást szerveztek Legoland-be. Legoland a Disneyland-hez hasonló vidámpark, de nem olyan óriási, és kisebb gyerekeknek való. San Diego-n kívül Dániában (a Lego szülőhazájában), Németországban és Angliában van Legoland. Az anyagi gondokkal küzdő Lego egyébként két éve adta el a parkokat egy befektetőcégnek, egy ideig nagy volt az ijedtség hogy be fogják őket zárni. Az a gond ezekkel a parkokkal, hogy nagyobb gyerekeknek unalmas, ők inkább Seaworldbe, az állatkertbe, vagy az innen nem messze levő Disneyland-be mennek, ezért a turistaszezonon kívül kevés a látogató. Tőlünk fél órányi autózásra van ez a vidámpark, de eddig még soha nem próbáltuk ki. Először is nagyon drága, másodszor eddig Lilit túl kicsinek találtuk hozzá. Az óvoda olcsó hétköznapra szóló csoportjegyeket vett, ezért úgy döntöttünk, hogy kiveszek egy szabadnapot, és elviszem Lilit, addig Adél talán tud egy kicsit pihenni, vagy a dolgaival valamennyire előrehaladni. (Nem tudott, mert Olivér alvásmentes kézbentartós napot tartott)

Délelőtt 10 órára volt megbeszélve a találkozó a bejáratnál. Mi negyed órát késtünk, mert nagyon lassan engedték be az autókat a parkolóba, épp negyed órát kellett várakozni a fizetőparkoló pénztáránál. Nem találtunk senkit a bejáratnál, nekem nem volt meg senkinek a mobilszáma, így inkább bementünk. A park olyan nagy volt, hogy egész nap csak két másik osztálytárssal futottunk össze, de ezt nem is bántuk, mert nagyon jól el voltunk kettesben is, és így legalább nem kellett senki máshoz alkalmazkodnunk. Az időjárás tökéletes volt, hűs tavaszi szél fújdogált, egyáltalán nem volt túl meleg. Hétköznap lévén nem volt nagy tömeg sem, de azért a népszerűbb dolgokra sorba kellett állni. Meg volt beszélve, hogy mindenki egyforma pólót fog viselni, hogy könnyen megtaláljuk egymást. Ezeket a pólókat néhány héttel előtte a gyerekek nyomdázták az óvodában a szülők segítségével. Lili előre kijelentette, hogy ő nem akarja a pólóját megfesteni, mert csak tengeri állatok közül lehetet választani. Végül amikor látta, hogy a többiek miket nyomdáztak, ő is meggondolta magát.



Nehéz volt megbecsülni, hogy mennyit kell az egyes játékoknál a sorban várakozni, hiába volt kiírva a legelsőnél, hogy a várakozás kb. 15 perc, legalább háromnegyed órát kellett sorban állnunk. Legelőször egy dinoszauruszos hullámvasútra ültünk fel. Mutattam Lilinek, hogy milyen gyorsan megy, és hogy sikoltoznak az utasok, őt nem zavarta, mindenképpen fel akart rá ülni... A várakozást elég nehezen viselte, rengetegszer megkérdezte, hogy mikor érünk már oda a hullámvasúthoz. Amikor végre felszálltunk, nagyon tetszett neki az egész, egyáltalán nem félt. Menet közben egy automata fényképezőgéppel minden utast lefényképeztek, meg is vettem csillagászati áron Lili első hullámvasutazását megörökítő képet:



Mentünk egy kört egy kis csónakkal, ami Lego-ból készült mesefigurákkal díszített erdőben haladt. Lilit zavarták a morgó hangok, amiket egy Lego farkas adott ki három Lego kismalac felé, ezért befogott füllel várta meg, hogy a csónakunk továbbhaladjon. Később más ijesztő részeket is befogott füllel vészelt át... Ezután Lili nagy lelkesedéssel Lego krokodilok szájába spriccelt egy vízágyúból.




Krokodilok
Nem tudjuk pontosan, hogy miért, de Lili számára talán három és fél éves kora óta a krokodil legfélelmetesebb állat. Élő krokodilt soha sem látott, lehet, hogy valamelyik könyvben ijesztette meg, hogy túl sok foga van. Három éves korában a lakás különböző pontjain elképzelt rókák bukkantak fel, amiktől megijedt és elszaladt. Talán a Vuk-os könyve és a rajzfilm miatt aztán megbarátkozott a rókákkal, mostanában krokodilokkal szokott harcolni. Ha nem akar egyedül maradni, akkor ott kell maradnunk vele, hogy megvédjük a „krokodiloktól”. Ha megkérdezzük, hogy igazi krokodilok vannak-e a házunkban, akkor azt válaszolja, hogy nem, csak elképzeli őket. A krokodilok az idő múlásával folyamatosan fejlődnek. Régebben elég volt hangosan tapsolnom, hogy elkergessem őket, majd az ajtót becsukva Lili újra biztonságban érezte magát. A krokodilok azóta sokkal kisebbek lettek, már az ajtó alatti résen is be tudnak mászni. Lili szerint „olyan kicsik, mint egy bacilus és ezeren vannak.” Több, mint fél éve kerülgetjük a szobája és a fürdőszoba közti ajtóba gondosan elhelyezett „csapdát”, egy rózsaszín törölközőt. Lili mindig gondosan átlépi, nekünk sem ajánlatos rálépnünk. Észrevettem magamon, hogy már akkor is vigyázok, nehogy véletlenül rálépjek, amikor Lili nem is látná! Lili minden este fogmosás után odamegy a csapdához, egy elképzelt varázspálcával körözve és susogó hangot kiadva törölközővé varázsolja, megtörli vele a száját, majd visszavarázsolja és ezt mondja: „vigyázz, nehogy rálépj!” :-). Lili szerint a krokodilcsapda más állatokat nem fog meg, csak azokat, amik azt mondják, hogy „I’m a crocodile”.



A következő játékra várva összetalálkoztunk Sophiával, Lili egyik (svéd) osztálytársával. Azt hittem, hogy jobban fog telni az idő, ha együtt várakozunk a sorban, de Sophia és a két évvel nagyobb lánytestvére rettenetesen nehezen viselték a várakozást, állandóan veszekedtek, rendetlenkedtek és nyűgösek voltak, ami Lilire is ráragadt. Ezért a magas sínen haladó kétszemélyes biciklizés után elváltunk tőlük, és egyedül folyattuk a park felfedezését. A következő helyen egyáltalán nem kellett sorba állni, és sokkal érdekesebb is volt, mint a biciklizés: három emelet magas oszlopokról lelógó kötélen kellett felhúznunk magunkat. Lilivel egymás mellett ültünk két székben, és székestől húzott fel egy motor, de csak akkor segített, ha húztuk a kötelet. Közben az oszlop körbe forgott, jól körül lehetett nézni amikor felértünk a tetejére. Ha itt elengedtük a kötelet, leereszkedtünk az oszlop aljára, Az egész nagyon klassz volt, jól jött már, hogy nem kellett rá várakozni!




Lili őszinte csodálattal és meglepő türelemmel nézte végig a miniatűr városokat. Néhány Lego szobor láttán jóízűt kacagott! Szerintem teljesen úgy érezte magát, mintha egy másik bolygóra utaztunk volna... Adél ezt a képet megnézve azt kérdezte, hogy nem volt-e veszélyes, hogy Lili olyan közel állt kerítéshez. A képeken a kicsi épületek által okozott csalóka perspektíva miatt úgy tűnik, mintha Lili magasan ült volna, ahonnan le lehetett volna esni. A az alábbi képen azonban jól látszik, hogy egyáltalán nem volt ott veszélyes mélység:




Lili mindenre fel mert és fel szeretett volna ülni, néhány dolgot azonban én nem voltam hajlandó kipróbálni, mint például az utasokat fejjel lefelé lóbáló és pörgető robotkart. Szerintem Lili azt is élvezte volna, de nekem nem tűnt szórakoztatónak, hogy fejjel lefelé rázogassanak:



Játék helikopterezés, fa erődben való mászókázás és csúszkálás, majd egy kis lovaglás után elérkeztünk a dinoszauruszosnál kétszer nagyobb sárkányos hullámvasúthoz. Lili persze nem habozott, ezt is ki szerette volna próbálni... Én személy szerint le tudnám élni az életem hátralévő részét hullámvasutazás nélkül, de mit volt mit tenni, rászántam magamat az utazásra. A kocsi először egy sötét barlangon halad lassan keresztül, ahol különböző mesebeli jelenetek voltak Lego-ból megépítve: voltak boszorkányok, kalózok és egy kincsét őrző sárkány. Lilit megrémisztették a zajok, ezért itt is gondosan befogta a fülét. Én inkább akkor rémültem meg, amikor kijutottunk a barlangból, és elkezdték jó magasra felhúzni a hullámvasút kocsiját. Alig győztem kapaszkodni, ahogy nagy sebességgel megkezdtük a zuhanást, és szűnni nem akaró szűk kanyarokba rohantunk bele. Lili kifigyelte, hogy mások felemelt kézzel évezték a repülést, ő is így tett, közben boldogan sikoltozott! Amikor végeztünk, láttam rajta, hogy eddig ez tetszett neki a legjobban. Meglepő módon nagyon rövid volt a sor, ezért újra beálltunk. Összesen négyszer utaztunk egymás után a nagy hullámvasúton, Lili kérésére sikerült elintéznem, hogy egyszer a legelső és a legutolsó kocsiba is beülhessünk. Az utolsó kocsiban a legintenzívebb az élmény, mert az már nagy sebességgel érkezik az emelkedő után a következő lejtőhöz. Lili a negyedik alkalommal már nem is félt annyira a barlangban a zajoktól, és a sorban egy 5 éves kisfiút is megvigasztalt, aki nem akart hullámvasutazni.

Kimondhatatlanul jó volt látni, hogy Lili mennyire boldog volt, és hogy mennyire lenyűgözték a látnivalók. Jobb is, hogy négy éves korában jöttünk csak először, mert már elég nagy volt ahhoz, hogy mindenre felülhessen. Két éves korában a szomszédunkban tartott majálison mindenképpen ki szerette volna próbálni a láncos körhintát, de nem engedtük meg neki, mert túl kicsi volt még hozzá. Akkor rettenetesen sírt, az volt az első alkalom, amikor valamit nagyon szeretett volna, és nem értette meg, hogy miért nem teheti meg. Most aztán bőven bepótoltunk mindenféle vidámparki mulatságot! Mindketten fantasztikusan éreztük magunkat, jó volt, hogy nem kellett az osztálytársakhoz igazodnunk, Lili nyugodt és szófogadó volt, egymásra tudtunk figyelni, és közösen tudtunk mindent átélni. Ez egy olyan nap volt, amit jó lett volna felvenni és idősebb korunkban újra és újra visszajátszani!

Legutoljára Lili kérésére még felültünk egy hajóra, ami egy tavon vitt körbe bennünket. Lili kedvenc állata az elefánt, nagyon tetszett neki egy életnagyságú vizet spriccelő Lego elefánt. Egy zenélő polip-csikóhal-teknős zenekaron olyan jóízűt nevetett, hogy el is szégyelltem magamat, hogy én ugyanezt egy giccses ostobaságnak gondoltam volna:



Háromnegyed 5-kor indultunk hazafelé. A parkolóban láttuk, hogy a bejárathoz legközelebbi részt Volvo tulajdonosoknak tartották fenn! A parkban is volt egy teljes méretű Volvo XC-90 SUV Lego-ból megépítve, úgy tűnik valami reklámszerződésük van a Legoland-el.



Lili hazafelé az autóban azonnal el is aludt, az agyának biztosan szüksége volt a rengeteg élmény feldolgozására... Később lelkesen mesélte Adélnak a látottakat, Anyunak videotelefonban Legoland térképet is mutogatta. A térképet egyedül is sokáig nézegette: kérdezgette, hogy merre jártunk és kikereste azokat a látványosságokat, amiket nem néztünk meg, hogy legközelebb azokra is sor kerüljön. Nem vitás, hogy a sárkányos hullámvasút volt a kedvence, utána az állataival is hullámvasutat játszott!

Ennyi volt dióhéjban a Leogand-i kirándulás története, Lili már várja, hogy jövőre is menjünk!!!

A Legoland fotók ebben az albumban láthatók.

Minden nap Gyermeknap!

Nagyon elmaradtam az utóbbi hónapban a blog írással... Írnivalóm lett volna, de az apró gondolatok, jelenetek, életképek nem kapcsolódtak össze egy összefüggő anyaggá, nem tudtam magamat ráhangolni a kidolgozásukra. Még a fényképek és a videók letöltéséhez sem volt ihletem... Már régen megtelt a kis Canon 2 GB-os kártyája, mire végül rászántam magamat a képek letöltésére és a videók feldolgozására.

Más dolgok kötötték le az itthon számítógép előtt töltött nagyon kevés időmet... Zolinak annyi gondja van az új Windows Vista laptopjával, hogy úgy sejtem, a mi esetleges következő számítógépünkön nem Windows fog futni. Egy régi laptopra felinstalláltam az Ubuntu Linux-ot, és egy kicsit el kezdtem vele ismerkedni. Úgy tűnik, nemsokára el fog jutni a Linux odáig, hogy átlagos otthoni felhasználóknak is érdemes lesz Windows-ról átváltani. Közben a munkahelyemen kaptam egy Apple iBook laptopot, az OS X operációs rendszer is teljesen új számomra (bár a Linux és az OS X is UNIX-on alapul amit munkahelyemen használok). Az Apple ezen a kicsi 13”-os, (de erős) gépen is bebizonyítja, hogy a Windows le van maradva... Ráadásnak kaptam egy új csúcs céges Windows XP laptopot ($3500) is, így a régi céges laptopommal együtt 4 laptopot kerülgettünk a lakásban... Most az asztali gépen írok, közben az Apple-el videókat töltök fel a Youtube-ra, a céges laptopomon egy telefon teszt program fut, holnap éjjel dolgoznom kell egy kicsit, arra készítek elő néhány dolgot.

Zsuzsa Mama kérdezte, hogy mit csináltunk a Gyermeknapon. Adél azt válaszolta, hogy nálunk minden nap gyereknap van. Ez igaz is, minden hétvégén visszük Lilit valamilyen gyerekprogramra, és hétköznap is minden napra van valami számára érdekes elfoglaltság. Példa a permanens Gyermeknapra: 05/28: Memorial Day felvonulás, 06/03: Állatpark, 06/09: céges piknik és Görög fesztivál, 06/11: Legoland. Minden hétfőn, kedden, pénteken játék Lorainne-nel, kedden és csütörtökön óvoda, szerdán 10-től 14 óráig játszótér és könyvtárlátogatás Zoe-val, csütörtökön tánc óra, minden negyedik szombaton magyar játszóház, ezen kívül havonta 1-2 születésnapra is meg vagyunk hívva. Ehhez még azt fűzném hozzá, hogy mi külön felnőtt programra évek óta egyáltalán nem tudunk elmenni. Utoljára tavaly augusztusban voltunk Adéllal kettesben ebédelni az állampolgársági eskü letétele után. A következő és egyben utolsó olyan programunk, ahol Lili nem volt ott, március harmadikán volt amikor hajnalban elugortunk a szülni a szülőotthonba, de délben Olivérrel már haza is jöttünk. :-) Egyszóval az egész Gyermeknap koncepciót nem erőltettük, itt egyébként nem is szokás megünnepelni.

A Memorial Day a hősi halott katonákra emlékező ünnepnap, amit a belvárosban felvonulással szoktak megünnepelni. A szomszéd utcában évek óta tartanak a gyerekeknek egy mini-felvonulást, amit idén sem hagyhattunk ki. Nemzeti színű szalagokkal szokták a bicikliket és rollereket feldíszíteni, és hazafias ihletésű zenékre szoktak az utcában fel-alá masírozni. Ezalatt a szülők grilleznek, söröznek és beszélgetnek. Lili egész nap nagyon várta, hogy végre kezdődjön már a felvonulás! Amikor odaértünk, a gyerekek nagyban díszítették a kerékpárjaikat, de Lili valamilyen oknál fogva semmit sem akart a rollerére felaggatni. Nagyon élvezte, hogy a többi gyerekkel tudta tartani a tempót, hiszen egy évvel ezelőtt a biciklijével lemaradt a nagyobbaktól.

2007:


2006:


2005:


A tavalyi felvonulás is már nagy hatással volt Lilire, azóta a játék állatait is fel szokta vonultatni: türelmesen járművekkel keverve sorba rendezi az összest. Erre az ünnepre általában nemzeti színű ruhákat szoktak felvenni, Lilire is és ráadtuk az ilyen alkalmakra tartogatott piros-fehér-kék „I Love USA” feliratú pólóját, de a kék szoknyáját semmiképp nem akarta felvenni, ragaszkodott a színben hozzá nem illő zöld színűhöz. Ezen a videón elmagyarázza, hogy miért:



Lili továbbra is nagyon jól viselkedik a testvérével, már abba is beletörődött, hogy Olivérnek hívjuk! :-) Ő először csak Madárlevélnek és Vuk-nak volt hajlandó hívni, és bennünket is kijavított, ha Olivérnek neveztük. Néhány hete a tánctanárnő megkérdezte tőle, hogy hogy hívják a testvérét, amire Adéllal felsorolták mind a hat becenevét (Olivér, Oli, Madárlevél, Madi, Vuk, Vukesz), amit aznap nekem a boltba menet el is ismételt, az Olivért sem hagyta ki. Azonban amikor kicsit később a boltban megkérdezték tőle a testvére nevét, már csak azt válaszolta, hogy Vuk és Birdleaf :-) (Madárlevél tükörfordítása).

Az utóbbi két hétben vettük észre azt, hogy Lili állandóan rajtunk lóg, bennünket ölelget és puszilgat (Olivért sem hagyja ki), fáradhatatlanul mutogatja, hogy milyen ügyesen tud bizonyos dolgokat egyedül megcsinálni, és megállás nélkül a figyelmünkre szomjazik. Ezt annak tudtuk be, hogy valószínűleg mostanra tudatosult benne, hogy rá kevesebb időnk jut, de lehet, hogy a két dolog között nincs is összefüggés, mert ismerőseink 5 éves kisfia is hasonló változáson megy keresztül, pedig neki nem is született testvére!

Lili és Ádám a Vadállat Parkban


Egy másik új szokása, hogy ha kérdezünk tőle valamit, sokszor nem válaszol rá semmit. Az is sokszor előfordul, hogy azt válaszolja, hogy „nem tudom” pedig, tudja a választ, vagy esetleg egy kicsit gondolkoznia kellene rajta. Idegenekkel kapcsolatban is megváltozott a viselkedése, visszahúzódóbb, csöndesebb lett, nem áll mindenkivel azonnal szóba. Furcsa az is, hogy újszülött kora óta határozott véleménye volt a körülötte történő dolgokról, amiben csak lehetett, szeretett egyedül dönteni, most pedig sokszor a segítségünket kéri. Lefekvés előtt nekünk kell helyette kiválasztani, hogy melyik könyvet olvassuk, bár ha nem olyat választunk, amire ő is gondolt, akkor másikat kell választanunk. Nekünk kell sokszor helyette kiválasztani, hogy milyen pizsamát vegyen fel, pedig régebben ebben is teljesen önálló volt, sőt nem is nagyon hallgatott a mi véleményünkre.

Már kicsi kora óta szoktuk kérdezgetni Lilitől, hogy mit álmodott, de mindig csak erősen koncentrálva kitalált egy történetet, amiben érdekes módon az szerepelt, amit épp akkor látott a környezetében... Néhány héttel ezelőtt volt az első olyan alkalom, hogy ébredés után késlekedés nélkül el tudta mondani, hogy mit álmodott:

1. Azt álmodtam, hogy százezer tündér repkedett a szobámban, százezer lufival, mindegyiknek volt egy. Amikor elfáradtak, a lufikon elaludtak.
2. Egy másik nap nevetve ébredt: Azt álmodtam, hogy Zoe-val játszottam, és hogy Ava (Zoe kistestvére) valamit kirakott a földön.

Zoe-val már két hónapja minden szerdán közösen könyvtárba és játszótérre mennek 4 órát, ami Adélnak egy kis kikapcsolódást jelent. Néha én is haza szoktam jönni ilyenkor ebédelni, néhány dolgot gyorsan el tudunk ez alatt az idő alatt intézni. Lili angoltudása exponenciálisan növekszik az óvoda, Zoe-val töltött idő, és az angol nyelvű mesekönyvek, heti egy TV-nézés és a Cliffordos játékprogramok hatására. Az első Cliffordos programot a születésnapjára kapta, azóta egy másikat is megvettem, amiben Clifford olvasni tanít. Ha Lili leül a számítógép elé heti 1-2 alkalommal, egy órát megállás nélkül tud ezekkel a programokkal játszani. Később egész mondatokat tud idézni a könyvekből, rajzfilmekből és a játékprogramból. Néha csak nézünk Adéllal egymásra, hogy Lili miket mond angolul! Szinte csak angol nyelvű könyveket olvasunk, neki, most ezek érdeklik legjobban. Már nagyon ritkán fordítjuk neki őket, csak akkor, ha olyan szó van benne, amit ő nem ismer. Mivel általában ugyanazokat a könyveket olvassuk, elég őket csak először lefordítani, utána már angolul is érti őket.

Múltkor Adél Lili babaruháit válogatta és rakta dobozokba, hogy majd elajándékozzuk őket. Lili ezt mondta:

- A kislány ruhákat ne ajándékozzuk el, mert ha születni fog nálunk megint egy kislány akkor neki kell.
- Szerinted Anya lesz még terhes?
- Neeeem, most én következem!
- Mikor?!
- Amikor felnőttem és Anyuka leszek.
- Ki lesz a férjed?
- Régebben azt mondtam, hogy a Ty... Mondd meg te! (Ty Lili egyik barátja)
- Én nem tudom azt megmondani... Szerinted a te kisbabádnak én kije leszek?
- A Nagypapája!

Reméljük, azért még kicsit odébb van, hogy nagyszülők legyünk, de Lili már szemmel láthatólag előre tervez!

06/02 - Ezen a videón Lili és Olivér reggeli rugdalózóversenyt tart:


Végül egy jó hír! Tavaly egy szerencsétlen kertész konkrét utasításunk ellenére túlságosan lenyírta a pálmafánkat, ezért elköltöztek a gyöngybaglyok, ami miatt nagyon szomorúak voltunk... Egy év múlva nagy örömünkre visszaköltözött az egyik bagoly az újra megsűrűsödött lombok közé. Az alábbi képen Lili éppen ugrik egyet. Utólag kinagyítottam Dumbo Bubó Bélát...