Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánunk ezzel a zenés képeslappal:

-> Karácsony 2006 <-

Lili már mélyen alszik, Adél a másik számítógépen a karácsonyi email címzettjeit gyűjti. Az előbb készültem el a fotók felrakásával, gyorsan írok néhány sort.

Lili talán a Karácsonynál is jobban várta a tánccsoportja tegnap délutáni színházi fellépését. Nagyon jól sikerült, Lili elemében volt, a műsoruk minden percét élvezte! Felvettem az egészet videóra, ezért nem volt időm fényképezni, majd másik szülőktől kérek képeket. A videóból teszek majd fel egy rövid válogatást, és meg is fogom írni részletesen ide a blogba a történteket. Adél is tervezi, hogy leírja Lili csütörtöki első találkozását a fogorvossal, az is egy jópofa történet lesz...

Az utóbbi napokban Lili a WC-n ülve a naptárt szokta tanulmányozni, pontosan számon tartotta, hogy mikor lesz a tánc fellépése és mikor jön a Télapó. A mai napot már azzal kezdte, hogy reggelizés után elővette az édességeit (amiket tegnap a táncműsoron az orosz Gyedmaróz-tól kapott), és -az engedélyünkkel- evett néhány gumicukrot. Lilinek egyébként nagyon kevés édességet adunk, ezért különösen megbecsüli, ha kaphat valami "finomat". A csokit még mindig nem szereti, ezért csak néhány cukrot tartott meg a mikuláscsomagjából, a többi édességet nekem adta. Azt is számon tartotta, hogy megígértük neki, hogy ma ehet majd a mézeskalács figurákból, reggel frissiben pizsamában el is rágcsált egyet. Minden harapást morzsánként kiélvezett!



Délelőtt a nagyszülőkkel telefonáltunk, Lili négyszer mesélte el, hogy melyik táncokat táncolták el a színpadon. Nagyon nagy élmény volt neki, az biztos. Ezután Adéllal ajándékokat vittek néhány szomszédunknak, ekkor készítettem róluk pár fotót. Álljon itt egy amelyiken Lili testvérét (akit Madárlevélnek nevezett el) puszilgatja Adél hasában:



Idén nálunk úgy zajlott a karácsony, hogy délután Lilivel együtt díszítettük fel a karácsonyfát. Este kibonthatta a nagyszülőktől kapott ajándékait, de a télapó csak éjjel fog megérkezni, azt az ajándékot reggel fogjuk megtalálni. Óvatosan kell fogalmaznom, mert az is könnyen meglehet, hogy néhány év múlva Lili is el fogja ezeket a sorokat olvasni... Az óvodában minden gyerek kért valamit a Télapótól, ezeket az óvó néni összeírta és levélben elküldte Finnországba. Lili semmi mást nem kért, csak egy "színes szappant". Reméljük, hogy a Télapó teljesíteni fogja a kívánságát! Nem tudjuk, hogy ez honnan jött, de kitartóan tartotta magát ehhez a döntéséhez. Zsuzsa Mamától egy Micimackó DVD-t kért, amit ma meg is kapott és aminek rettenetesen örült is.

A karácsonyfa közös díszítése Lilinek is élmény volt, és így nekünk is könnyű volt a dolgunk, elég jól haladtunk a tennivalókkal. Lili eddig úgy tudta, hogy a Télapó hozza a karácsonyfát, de idén csak egy díszek nélküli fát küldött, hogy mi díszítsük fel. Lili gyanakvóan kérdezte, hogy honnan van a fa, amikor beállítottam vele a kertből. Mondtuk neki, hogy a Télapó küldte postán. Kicsit később még megjegyezte, hogy hát vasárnap nem is jár a postás, de ő nem tudta, hogy a Télapónak saját postásai vannak, akik vasárnap is dolgoznak.

Este lefekvés előtt itteni szokás szerint kikészítettünk a Télapónak egy kis tejet, valamint a rénszarvasainak répákat. Rudolfra, a piros orrú rénszarvasra külön piros tányérban vár egy répa, amibe reggelre biztosan bele fog harapni. A pohárból megivott tej is bizonyítja, hogy Télapó szomjas volt, amikor nálunk járt. Lehet, hogy még füvet is fogunk az asztalon találni, ha a rénszarvasok azt ettek a répájukhoz!

Az alábbi rövid videón látható, hogy hogyan készült az idei karácsonyi fotónk:


A karácsonyi fotózás nálunk már épp 5 éve hagyomány. 2002 volt az első olyan év, amikor Adél terhessége miatt nem mentünk haza Magyarországra karácsonykor, azóta is mindig San Diegoban töltöttük az ünnepet. A fényképezőgép beállítása már nagyon gyorsan megy, de mindig van valami amit másképpn csinálunk. 2004-ben Lili sütötte el a távkapcsolóval a feényképezőt (látszik is a kezében a képen), ezért nevet olyan vidáman. Idén meglepődtem, hogy a távkapcsoló eleme ki volt merülve (évente csak egyszer használjuk), ezért 10 másodperces késleltetéssel fényképeztünk. Lili rohant oda az állványhoz lenyomni az elsütőbillentyűt, majd sikongatva rohant vissza az a térdemre. Nagyon tetszett neki ez a játék, de szinte az összes képen csukva volt a szeme, annyira nevetett! Óriási szerencse, hogy sikerült egy jó képet elcsípni!

Ezen a képen Lili már a karácsonyra készülve repülő elefántokból álló rénszarvas szánt készített. A Télapó a „Puha majom” volt.



Tavaly készítettem egy képet a karácsonyi fényekel kivlágított házunkról. Idén nem fotóztam le, a különbség csak annyi, hogy sokkal hamarabb elkészültem a feldíszítéssel, mert Zoli is segített. Vettem egy fotocellás kapcsolót is, ami szürkületkor bekapcsolja a fényeket! A 400 színes LED összesen 32W-ot fogyaszt, és ráadásul szinte örök életűek. Az ablakokban pulzáló fényű LED jégcsapok imitálják a hideg időjárást. A másik képen az egyik szomszéd utcában levő ház díszítését örökítettem meg. Az olvasóra bízom annak az eldöntését, hogy melyik a mi házunk! :-)

Lili karácsonyi tánc fellépése

Lili egészen picike kora óta, a környéken sétálva mindig meg állt egy ház előtt, aminek a garázsából villogó diszkó fények szűrődtek ki. Zenét nem mindig hallottunk, ezért nem igazán tudtuk, hogy mi történhetett abban a garázsban. Lili két és fél éves korában aztán egy orosz hölgy észrevette, hogy Adélék a garázsba kukucskálnak, és behívta őket körülnézni. Mint kiderült, orosz gyerekeknek tartottak táncórát. Bár Lili a többieknél kisebb volt, gyorsan adtak neki is egy balettcipőt, és beállhatott közéjük. Nagyon tetszettek neki a színes fények, az egész falat beborító tükör és hogy a többi gyerekeket utánozhatta. Miss Olga, a tánctanár meg is dicsérte, hogy nagyon ügyesen végezte a gyakorlatokat, és meghívta, hogy jöjjön el a 3 évesek csoportjába.

Ebben az időben Adél és Lili zene- és tornaórára is jártak, Lili mindkettőt nagyon szerette. A tánc is nagyon érdekelte, mert a tornaórák előtt és után a szomszédos táncstúdió ajtajában állva szokta figyelni a sztep, balett és jazzbalett próbákat. A piros tánccipős férfi tánctanárral régi ismerősökként üdvözölték egymást, és a táncosoknak is nagyon tetszett, hogy egy apró kislány figyeli őket csillogó szemekkel. Lili nagyon ügyesen feltalálta magát Miss Olga táncóráján, lelkesen végezte a gyakorlatokat. A zene és a tornaórával ellentétben itt a szülőknek már nem kellett aktívan részt venniük, Lili teljesen jól el volt nélkülünk is. A harmadik órán meg is beszéltük vele, hogy amíg ő ott táncol, addig Adél hazamegy takarítani. Lili nem is ellenkezett, de sajnos fél óra múlva Miss Olga telefonon hívott, hogy Lili nagyon sír, és azt mondogatja angolul, hogy „I'm tired. I want my Mommy”. A következő órán sem sikerült egyedül otthagynunk, sőt Lili annyira bepánikolt, hogy többet nem is volt hajlandó táncra menni, még úgy sem, hogy megígértük, hogy ott maradunk vele. Akkora volt Lilinek ez a sokk, hogy ezután a torna és a zeneórára sem akart menni, sőt Miss Olgáék utcájába sem tette be többet a lábát. Hiába magyaráztuk, hogy többet nem kell egyedül maradnia, ő azt mondta, hogy azért nem akar menni, mert nagyon el szokott fáradni. Az igaz is, hogy délután fél 6-tól 7-ig tartott a foglalkozás, és komoly bemelegítés és nehéz gyakorlatok után a zenére és a tanárra való folyamatos odafigyelés nagyon lefárasztotta a gyerekeket. Igazából soha nem vallotta be, hogy attól ijedt meg, hogy magára hagytuk, de valószínűleg az volt az igazi ok.

Egy jó darabig nem is került a táncóra szóba. Fél év múlva Julia és Chloe színházi táncműsorát mentünk el megnézni, ami Lilire óriási hatással volt. A négy órás műsort lankadatlan figyelemmel nézte, még a szünetekben is azt kérdezgette, hogy mikor fogják végre folytatni. Lenyűgözte a színpad és a nézőtér mérete, betűkkel jelölt sorok, a számozott székek, a függöny, a fények, a zene, a rengeteg táncoló kis és nagylány. Ezelőtt soha nem láttuk őt ilyen hosszan egy helyben ülni... A műsor után az első kérdése ez volt: „én mikor fogok színpadon táncolni?”

Az alábbi kép december 10-én készült amikor egy karácsonyi színházi műsorot néztünk meg. Lili itt is óriási lelkesedéssel figyelte a táncosokat és az énekeseket:



Lili három és fél éves korában kezdett heti kétszer óvodába járni, ezzel egy időben Miss Olga telefonált, hogy lenne-e kedvünk újra jönni táncra. Szerencsére úgy alakult, hogy épp ugyanarra a napra esett az óvoda és a táncóra is, ami azt jelentette, hogy mivel Lili az óvodai napokon délután aludni szokott, így pihenten tudott felébredés után táncórára menni. A csoportban hatan vannak, ebből 2 fiú, mindenki nagyjából egyidős. Anasztáziával (a képen a bal első kislány) Lili egy óvodai csoportba is jár. A többi gyereknek orosz az anyanyelve, de Lili miatt angolul is elmondja a tanár a feladatokat. Nagyon jók a gyakorlatok, a gyerekek meglepő lelkesedéssel szokták követni az utasításokat, de azért nagyon sok szaladgálással és kajláskodással is járnak a próbák. Az biztos, hogy a gyerekek szívesen járnak és nagyon jól érzik magukat. A gyakorlatokat Miss Olga általában Lilivel mutatja be, sok dolgot ő tud a legjobban (páros lábbal és egy lábon ugrálás, bukfencezés, segítséggel való kézenállás), és az új feladatokat is rögtön megérti. Ami nem megy neki jól, az nagyon idegesíti, és óriási összpontosítással próbálja megtanulni, például a hulla hopp karika kézen pörgetését. A jól elvégzett gyakorlatok után mindenki kap a táblán a neve mellé egy csillagot, amit a próba végén együtt megszámolnak. Ez óriási motivációt ad a gyerekeknek, megérzik a súlyát, ha kajlaság vagy oda nem figyelés miatt valamelyik gyakorlatért nem kaptak csillagot. Lili szinte az összes alkalommal maximális számú csillagot gyűjt, az óra végén ő szokta figyelmeztetni a tanárt, hogy ne felejtse őket összeszámolni! A múltkor nem figyel rá Miss Olga, ezért odacipelt egy széket a táblához és kezében a filctollal nekiállt összeszámolni a csillagokat. :-) Elég jól megtanulta már a számokat oroszul is, emellett más orosz szavakat is megjegyzett. Amikor őt a tanár angolul dicsérte meg a legutolsó órán (Good job!) Lili azonos elbírálást reklamált: „I’m málágyec too!”, azaz hogy neki is inkább oroszul mondják, hogy ügyes volt! :-)

Néhány hete épp Miss Olgáék háza előtt jártunk amikor a legnagyobbak próbáltak, bementünk megnézni őket. Miss Olga nagyon megörült nekünk, és úgy mutatott be a csoportjának, hogy Lili a legjobb tanítványa! Ezt szülőként hallani leírhatatlanul jó érzés volt... Annak ellenére, hogy Lili majdnem egy évet kihagyva csatlakozott a kiscsoporthoz, nincsen a többiektől lemaradva, és tényleg ő a leglelkesebb tanuló. Még néhány hónappal ezelőtt koreográfiákat kezdtek el tanulni, és Miss Olga bejelentette, hogy mindhárom csoportjának közös karácsonyi fellépést fognak tartani, amihez kibérelnek egy kis színháztermet! Nem is gondoltuk, hogy Lili vágya ilyen korán teljesülni fog! Ettől kezdve rengeteget beszélt arról, hogy mikor lesz a fellépése, a WC-n ülve sokat nézegette a naptárat és kérdezgette Adéltól, hogy hány nap van még hátra. Eredetileg december 16-án lett volna a fellépés, amit Zoli is épp láthatott volna, de végül áttették 23-ára, hogy közelebb legyen a karácsonyhoz. Lilinek nagyon fontos volt, hogy valaki jöjjön el megnézni, szerencsére Julia és Chloe épp ráértek ezen a napon, és tényleg érdekelte is őket a műsor.

A nagy napon Lili izgatottan várta, hogy mikor lesz már délután 4 óra. Elmagyaráztuk neki, hogy ebéd után aludni kell, hogy legyen ereje este végigtáncolni a műsort. Páratlan érzés volt látni, hogy minden ellenkezés nélkül lefeküdt, nem is próbált vitatkozni, hogy nem álmos (pedig tényleg nem volt az) és minden erejét összeszedve 5 perc alatt magától elaludt! Ez is jellemzi azt, hogy milyen fontos volt neki a tánc fellépése. A terem délután 4-től 8-ig volt kibérelve, a szülők segítettek a feldíszítésben (volt minden: reflektorok, színes fények, füstgép, karácsonyfa, lufik, a háttérben mintás papír). Lili közben boldogan járt-kelt a színpadon, segédkezett a karácsonyfa díszítésében, szaladgált a többiekkel, illegette magát a szép kis ruhájában. A fellépő ruhák nagy részét a tánctanárnő anyukája varrta, nagyon szépek voltak, kislányok rettenetesen élvezték hogy kiöltözhettek.



A kicsik csoportja kezdte a műsort, Lili már az első táncban elkezdte szórakoztatni a közönséget, ahogy Anasztáziának magyarázta, hogy az ellenkező irányba forduljon. Később amikor a hulla hopp karikákat vették fel a földről, az egész teremben visszhangzó „it’s mine” (ez az enyém!) felkiáltással szerezte vissza az övét egy másik kislánytól. :-). A kicsik csoportja szerepelt a legtöbbet, összesen 6 táncot mutattak be. Amikor nem kellett éppen átöltöznie, Lili a színpad széléről figyelte a nagyobbak műsorát. Próba közben nem lett nekik elmagyarázva, hogy merre lesz a nézőtér, és hogy arra kell majd fordulniuk, valamint hogy a tanár nem lesz mindegyik tánc alatt velük a színpadon, sőt a koreográfiákat nem is mindig ugyanarra a zenére gyakorolták. Így hát elég nagy káosz volt, de tündériek voltak a gyerekek, és meglepően magabiztosan viselkedtek a nagyszámú közönség előtt. Az egyik kisfiúnak ugyan közben egyszer elment a kedve az egésztől és az anyukáját kereste sírva, de hamar meg tudták vigasztalni, Miss Olga táncolt vele, így hajlandó volt végigcsinálni a műsort. Lili párja a másik kisfiú Tony volt (a képen jobbról a második), akinek a nevét Lili is orosz akcentussal Tónyinak ejti, mert Miss Olgától így hallotta :-) Lili elég sokat rendezgette Tony-t, hogy mikor mit csináljon, aki szerencsére hallgatott is rá. Lili eredetileg kislány párt szeretett volna, de belenyugodott, amikor Miss Olga Tony-val párosította össze, nagyon jól el vannak együtt

A műsor után megérkezett a Télapó is aki egy zacskó édességet hozott minden gyereknek, a nézőtéren levőknek is. Lili a csokikat félretolta, de a gumicukrokra rögtön lecsapott, és boldogan evett belőlük néhányat. Julia és Chloe nagyon megdicsérték Lilit, hogy milyen ügyesen táncolt, Mia, az anyukájuk azt mondta, hogy nem vitás, Lili volt a legkiemelkedőbb egyéniség a csoportban :-)

A következő csütörtökön, amikor megint táncórára készültünk, Lili meglepődve kérdezte, hogy miért megyünk, lesz megint fellépés? Szerintem azt hitte, hogy mivel megvolt a műsor, a próbáknak is vége lesz, és ennyi volt a tánc karrierje. :-)

A műsort végig felvettem videóra, ezért nem sokat fényképeztem. Adél sem ért rá, mert a gyerekeket öltöztette és irányította. Megpróbálok majd fényképeket szerezni másik szülőktől, volt, aki nagyon profi felszereléssel érkezett. Az alábbi videó egy rövid részlet a műsorból:

Lili első találkozása a fogorvossal

A fenti videón Lili fogmosás ceremóniája látható. A következőket szokta mondani minden fogmosás előtt: - Csak ne legyen túl sok hab a számban - Ásítok egyet, jó? - (ormánylengetést utánzása) Dumbo! - (vonatfütty utánzása)

Adél írta ezt:

Ma vittem Lilit életében először fogorvoshoz! Kb. már két héttel előtte tudta, hogy szerdán 8:45-kor fogorvoshoz fogunk menni, mert a W.C.-én ülve szokta nézegetni a naptár bejegyzéseit és ezeket általában rögtön meg is jegyzi. Később lelkesen szokta sorolni nekem, hogy melyik nap milyen programunk lesz. A hónap vége felé ő is hozzá írja meggyezéseit az üres rublikákba és kipipálja az eltelt napokat.:-)

Az első rutin vizsgálatot itt 2 éves korban szokták javasolni, de mi azt Lilit ismerve túl korainak tartottuk. Még a fogmosás is nap mint nap komoly problémát jelentett, tudtuk, hogy nem maradna meg a fogorvosi székben és nem engedné a fogorvost a szájában turkálni. Az egész (teljesen feleslegesen) csak egy rossz emléket hagyott volna benne. Amikor Lili 3 éves korában az általános orvosi felülvizsgálatán voltunk, a gyerekorvos javasolta, hogy fél év múlva azért menjünk el fogorvoshoz is annak ellenére, hogy látta, milyen ápoltak a fogai.

Lilinek előre elmagyaráztam, hogy az én fogamat meg fogják tisztítani, az övét pedig csak megnézi a doktor bácsi és leellenőrzi hogy minden rendben van-e. Hozzátettem, hogy biztosan meg is fogja dicséri, hogy milyen szépek és fehérek.

Amikor odaértünk, kicsit megváltozott a dolgok menete, mert először Lilit ültették be a székbe. Én azt hittem, hogy először velem kezdenek, aztán jön csak ő. Tanya, a fogtisztítást végző asszisztens - akinek 1,5 éves a kislánya - rögtön barátkozni kezdett Lilivel és kérdezgette tőle, hogy mit szeretne kapni a Télapótól. Lili most is tartotta magát az óvodában a télapóhoz írt levelében foglaltakhoz: szerényen csak egy színes szappant kért. Tanya ezután azzal kápráztatta el Lilit, hogy mindkét karját a levegőbe emelve, Lili székét jó magasra pumpálta és majdnem vízszintesbe döntötte. Ezen Lili jókat kacarászott. Aztán elmagyarázta Lilinek, hogy most szépen letisztítja a fogát és közben megmutatta a műszereket. Ekkor én gyorsan közbe szóltam, - egyrészt Lilinek magyarul, hogy emlékszik-e amikor a múltkor Hannának is letisztították a fogát - másrészt Tanyának, hogy nem biztos, hogy Lili be le fog egyezni, mert én csak a rutin fogvizsgálatra készítettem fel. Nem is tudtam, hogy már ilyen fiatal korban végeznek fogtisztítást. Tanya szerint jobb minél korábban kezdeni, hogy hozzászokjanak a gyerekek, és egyébként is próbálják minél inkább szórakoztatóvá tenni az egészet, hogy legközelebb is szívesen jöjjenek.

Lili nagyon jól érezte magát, egyáltalán nem zavarta az ismeretlen környezet, teljesen zavartalanul, nyugodtan viselkedett, a szeme sem rebbent, hogy fogtisztítás is lesz. Meg is jegyeztem Tanyának, hogy ez félévvel ezelőtt nem ment volna ilyen simán, mert év elején három hétig beteg volt (rota vírus) és nagyon rosszul viselte az orvosi rendelőben tett látogatásokat.

Ekkor „varázslat” történt, mert Lili észrevette a plafonba beépített TV képernyőt, és mivel mi még mindig csak hetente egyszer félórát engedünk neki tévét nézni, szeme rögtön a képernyőre tapadt, és onnan le sem vette az egész fogtisztítás alatt! Szerencsére Tanya talált egy rajzfilmcsatornát, amin éppen egy Dórás rajzfilm ment, Lili egyik kedvence. Eddig még csak kétszer néztünk Dórát, de Ottó is, és én is iszonyú idegesítőnek találjuk affektálós beszéde miatt. Inkább szívesebben olvasok Dórás könyveket két nyelven, amiknek elég egyszerű a nyelvezete, így Lili könnyen tud belőlük angolul tanulni.

Lilit teljesen elvarázsolta a TV világa, ügyesen nyitogatta, csukogatta száját kérésre. Még a nyál leszívó készülék sem zavarta. Mivel itt az összes fogorvosi munkát fekvő páciensen végzik, köpködés helyett egy szívószálszerű nyálszívót alkalmaznak a felesleges víz, nyál eltüntetésére. Ottó egy héttel korábban volt fogtisztításon, és mint itthon kiderült, már mesélt Lilinek a nyálszívóról, hogy ne ijessze meg, amikor Anyának a szájában fog szörcsögni. Mialatt a fogorvosra vártunk, bekenték a fogát fluoridos habbal, azt is nyugodtan tűrte. Amikor a fogorvos megérkezett, hogy átvizsgálja a fogait, Lili úgy viselkedett, mintha ez lenne a hobbija :-). Szerencsére mindent teljesen rendben találtak. Mialatt az én fogamat tisztították és vizsgálták, Lili egy pléden feküdve, fülhallgatóval a fején nézte tovább a rajzfilmeket.

Hazaindulás előtt megdicsértem, hogy milyen ügyes volt, és a még a rendelő kincses ládájából is választhatott két kis ajándékot (tologatós kirakós játékot és egy mágneses lapot). Mondtam is Lilinek, hogy „Látod, eljöttünk fogorvoshoz, és még tévét és nézhettél!” Ő egyetértően bólogatott és megerősített, hogy máskor is lesz kedve fogorvoshoz menni. Nagyon örültem, hogy minden simán ment, és Lili jó élménnyel távozott a fogorvostól! Pár nappal később, ismét szóba került a téma, amikor legnagyobb meglepetésünkre Lili azt mondta, hogy ”jó volt, máskor azért ne menjünk!”:-)

Zoli látogatása

Zoli (öcsém) villámlátogtást tett náluk: két és fél hétig volt itt, ma indult haza. Minden nagyon gyorsan történt, az utazás előtt két héttel merült csak fel, hogy jöjjön, rögtön meg is vette a jegyeket. Amilyen hirtelen jött az ötlet, olyan gyorsan el is múlt ez a 17 nap... Nagyon rossz amikor valaki itt jár nálunk, és néhány hét múlva úgy kell elbúcsúzkodnunk, hogy egy évig biztosan nem fogunk megint találkozni. Ilyenkor egy jó darabig rosszkedvűek vagyunk, és azon gondolkozunk, hogy miért is nem költözködünk inkább vissza gyorsan Magyarországra. Ha legalább nem laknánk ilyen messzire, és sűrűbben tudnánk utazni, akkor minden teljesen más lenne... Legközelebb Anyu fog jönni márciusban a második unoka születése után, utána októberben fogunk immár négyen Magyarországra utazni.

Lili utoljára egy éves korában találkozott Zolival, ennek ellenére amikor először meglátta, teljesen úgy fogadta, mintha egy nappal azelőtt beszéltek volna utoljára! Mivel Zoli késő éjjel érkezett meg, Lilivel csak másnap reggel találkoztak. Lili rögtön Zoli ölébe ült, jól el tudtak egymással csevegni. Itt van egy videó amit Lili felébredése után 1-2 perccel vettünk fel:



Lili már Zoli megérkezése előtt is azt tervezte, hogy majd sokat fognak társasjátékozni, úgy tűnik, hogy kevés neki a napi 5-10 játszma, amit mi szoktunk vele játszani!? Valóban sokat társasjátékoztak együtt, Zoli hamar beletanult a Lili által módosított szabályrendszerbe:

- Bizonyos helyeken visszafelé is lehet haladni, hogy arra a mezőre jusson, amit ő szeretne
- Ha olyan mezőre ér, aminél egyet hátra kell lépni, akkor egy hátralépés után kettőt előre lehet ugrani
- Ha Lili lemarad, és a másik játékos közelíti meg a célt és egy nagy számot dob, akkor azt Lili „elkéri”, hogy ő érhessen be először. A társasjátékokon kívül is sokat játszottak, színeztek, mesekönyvet nézegettek és olvastak, bicikliztek, játszótérre mentek.

Ezalatt mi elég sok dolgunkkal jól tudtunk haladni, sőt még egy kis kikapcsolódásra is jutott az időből. Adélnak is és nekem is furcsa volt, hogy kevesebbet voltunk Lilivel, nem vagyunk mi még ehhez hozzászokva. Az is különös, de egyúttal könnyen megszokható érzés volt, hogy amíg Adél Lilivel foglalkozott, addig Zoli főzött, mosogatott, vagy éppen felporszívózott. Érdekes, hogy ez alatt a két hét alatt valami miatt Lili rekord időket játszott egyhuzamban egyedül. Ha mindhárman eltűntünk a látóteréből, akkor előbb-utóbb utánunk jött, de ha valaki ott motoszkált a konyhában vagy a nappaliban, akkor sokáig játszott teljesen automata üzemmódban. Meg is beszéltük, hogy jó lenne, ha Lilinek ezt az állapotát bármikor be tudnánk kapcsolni, ha haladnunk kell a dolgainkkal, mert ilyenkor se hall, se lát, teljesen a játék univerzumban létezik.

Ez a két hét nem volt túl sok mindenre elég, nem nagyon terveztünk semmi különös programot, de így is rengeteg helyre kellett menni: születésnapokra, óvodába, óvodai karácsonyi fellépésre, táncpróbára, karácsonyi színházi műsorra, lovaskocsizásra a kivilágított házak között, bevásárolni, karácsonyfát venni, stb. Az utolsó nap jutottunk el a vadállatparkba, épp esett egy kicsit az eső, de nem áztunk meg. Lili ragaszkodott hozzá, hogy gumicsizmában jöjjön, neki nagy élmény az eső. Jópofa volt, amikor mutatta, hogy „itt tárolom a garázsban a csizmáimat”. Az állatparkban megkapta Adél a fekete mellényét, hogy ne fázzon, mert 10-15 C körüli hideg volt. Körülbelül négy órát mászkáltunk, megnéztünk egy madár és egy elefántos műsort, felültünk a vonatra ami körbevitt a parkban, valamint mentünk egyet a körhintával is. Lili a végére eléggé elfáradt, Zoli cipelte a nyakában.

Ezen a videón az állatparkban Lorekeet-eket etetünk:



Lili Zoli nyakában lovagol:



Amilyen könnyedén Lili megszokta, hogy Zoli itt volt nálunk egy ideig, annyira könnyen beletörődött, hogy már el is utazott, és csak egy év múlva fognak újra találkozni. Talán azért van ez, mert sok dolgot mi határozunk meg, hogy hogyan lesz, és neki nincsen rájuk befolyása, ezért nem is tud miattuk szomorkodni. Jó lenne, ha mi is el tudnánk sajátítani ezt a tulajdonságot, és nem őrlődnénk olyan dolgokon, amiket úgysem tudunk megváltoztatni...

Egy hete mondtuk Lilinek, hogy Zoli vasárnap korán fog hazaindulni, ezért szombaton el kell tőle búcsúznia. Számon tartotta, hogy Zoli még hány napig lesz itt, Adéllal készítettek neki néhány meglepetést (gyöngyből fűzött kulcstartót és ragasztott pingvines képeket) amit utolsó este nagy lelkesedéssel adott át. Ma reggel ébredés után azért leellenőrizte, hogy Zoli már elment-e, és aggódva találta meg az ágyán azt a termést, amit Zoli elfelejtett magával vinni. Ma többször is megkérdezte, hogy a repülőgép hol jár, és mikor lesz vége az első hat órás útnak. Elmagyaráztuk, hogy Zoli mikor szállt át New Yorkban, és hogy mikor ért az óceán fölé. Amikor megkérdezem Lilitől, hogy mire emlékszik vissza legszívesebben a Zolival együtt eltöltött időből, ezt válaszolta: „társas...” :-). Arra, hogy most szomorú-e, hogy Zoli elment, ezt mondta. „Nem. Csak azért vagyok szomorú, hogy a termést ittfelejtette”.