Halloween!

A Halloween egy kelta hagyományon alapul, miszerint a halottak napja előtti éjszaka megjelennek a halottak szellemei, mert ekkor vándorolnak a túlvilágra. A szellemeknek testre van szükségük a túlvilágon, ezért az emberek szellemeknek öltöznek, be hogy ne tudják őket felismerni és ne eshessen bántódásuk. Itt az USA-ban nincsen farsang, Halloween-kor öltöznek be a gyerekek jelmezbe, sötétedés után végigjárják a környék házait, ahol a „Trick or treat!” felszólításra édességet kapnak. Elég sok házat feldíszítenek erre az alkalomra, vannak ahol „kísértet házat” rendeznek be szárazjéggel, fény és hanghatásokkal, mindenféle rémisztgetéssel. A Halloween szokásos kellékei, a szellemek, boszorkányok, töklámpások, fekete macskák, pókok és csontvázak mellett sok helyen groteszk és rémítő zombi filmekbe illő kellékeket is használnak: levágott véres végtagokat, kifolyt szemű, nyílt sebekből vérző torzszülött rémeket, stb.

A kisgyerekeknek persze a jelmez és az édesség a legérdekesebb része az eseményeknek. Mi idén már jó sok bőrt lehúztunk erről az ünnepről, és még csak holnap lesz október 31! Az eBay-en rendeltem használt lámpadíszeket, egy 100 izzós LED fénysorra felragasztgattam őket, és kifeszítettem a kertben. Adél egy tököt készített el, arc helyett egy fekete macskát és denevéreket vájt ki belőle.



Lili óvodai csoportja múlt héten „pumkin patch”-en volt kirándulni, ahol Lili egy éves kora óta először látott újra élő tyúkokat és kakast, látták a sütőtök növekedési fázisait, simogattak kecskéket és bárányokat, és mindenki hazahozhatott egy tököt. Adél sokat gondolkodott, hogyan fordítsa le a „pumkin patch”-t, mert mi tudatosan elkerüljük a két nyelv keverését. Tükörfordítás szerint „sütőtök parcella” lenne, de Adél ennél sokkal művészibb megoldást talált: „tök vásár”, Lili azóta is így hívja.

Csütörtökön volt az óvodában a jelmezes felvonulás. Egy-két hónappal ezelőtt láttunk egy boltban jelmezeket, ahol Lili lecsapott a Micimackósra, ezt vette fel az óvodában. Érdekes, hogy Lilin és Zoe-n kívül (aki szakácsnak volt öltözve) az összes kislány valamiféle királylány vagy tündér jelmezben volt. Szerdánként Lili Zoe-val szokott egy játszótéren találkozni, több órán keresztül tudnak megállás nélkül játszani. Zoe szülei japán származásúak, de már ők is itt születtek az USA-ban. Zoe nagyon jól beszél angolul és egy okos, kiegyensúlyozott kislány, jó hatással vannak egymásra játék közben. Lili az óvodában nagyon bemelegedett a jelmezébe, ezért tízóraizáskor Adél levette róla.



Szombaton a magyar házban havonta tartott játszóházban is Halloween volt. Ez ugyan nem magyar hagyomány, de a gyerekek nagyon szeretik, és legalább itt is mindenki beöltözhetett a jelmezébe. Erre az alkalomra Lili már másik jelmezt választott, a Julia-éktól kapott Hófehérke ruháját. Ez a ruha volt rajta tavaly július 30-án Hannah születésnapján is, amikor a lányok királylányoknak öltöztek be a közös strandolás után. A magyar házban Bea, az óvónéni nagyon jó játékokat szokott kitalálni, rajzolnak, festenek, vágnak, ragasztanak, bingóznak, különféle társasjátékokat játszanak és versenyeznek. Most Adél is besegített, adott néhány Halloween-es ötletet Beának. A zsinóron lógó almát nagy kitartással próbálták megenni, de, még beleharapniuk is csak elég nehezen sikerült. Lili mindig nagy örömmel szokott menni.

2005:

Végül itt van még néhány kép múlt hétvégéről, amikor a Vadállat Park-ban voltunk. Lili nagyon készült az elefántos műsorra, az összes cicáját magával hozta két dobozban, hogy ők is meg tudják nézni. Persze amikor megérkeztünk, én nem akartam magammal cipelni őket, ezért azt javasoltam, hogy csak a legkisebbet hozzuk be, ő majd elmeséli a többieknek, hogy mit látott. Ez a megoldás nem felelt meg Lilinek, mert szerinte a többi cica is szeretné látni a műsort, de érdekes módon abba a megoldásba belement, hogy tegyük ki az összes cicát a kocsi ablakába, és onnan el fognak tudni nézni a színpadig. Lili is pontosan tudja, hogy a parkolóból nem lehet olyan messzire ellátni, de az ő varázslatos univerzumában ez szerencsére nem volt ellentmondás. Az állatpark abban különbözik az állatkerttől, hogy itt nagy területeken szabadon kószálhatnak az állatok. Felültünk a vonatra, ami 45 perc alatt körbevitt bennünket, utána megnéztük az elefántos műsort, ezután láttuk az oroszlánokat, épp volt két kisoroszlán is. Már hazafelé indultunk volna, amikor egy madárbemutatóra gyülekező embereket láttunk, ezért azt is megnéztük. A végére Lili jól elfáradt, a nyakamban kellett cipelnem, sajnos babakocsiba ő már nagyon régóta nem hajlandó beülni (mert az babáknak való). Az parkolóban egy eltévedt őzzel (szarvassal?) találkoztunk, biztos átugrotta a kerítést. Lili szép lassan megközelítette, közben az őz feszülten figyelte, hogy mi történik. Az erőviszonyok szerint inkább Lilinek kellett volna megijednie, de végül az őz szaladt el. A képen nem igazán látszik, de egy elég nagy állat volt.

Fénykép vagy videó?

Az utóbbi időben valahogy soha nem sikerül Liliről jó fényképeket készítenem. Ha adódik valami megörökítésre méltó jelenet, és épp nálam van a fényképezőgép, hiába készítek egymás után akár egy tucat képet, szinte mindegyik használhatatlan lesz. Amikor a kép megjelenik a fényképező kijelzőjén, szinte nem hiszek a szememnek, hogy mennyire nem adja vissza a valóságot. Látom, hogy Lili élőben milyen gyönyörű, hogy beszél a szeme, de a képen csak egy természetellenes grimasz, vagy egy furcsán megfagyott mozdulat látszik. El is megy a kedvem a fotózástól, amikor tudom, hogy hiába van a kártyán rengeteg kép, egyik sem lett olyan, mint amilyen az igazi élmény volt. A két kék fürdőköpenyes képet Adél készítette egy hónappal ezelőtt, Lili mindenképpen nevetni akart rajtuk, a kezével görbítette a száját nevetésre :-) Lilit minél közelebbről fényképezzük, annál szebb! Azért volt a frizurája így megcsinálva, mert aznap volt az ovodában pancsolós nap, mindenkinek fürdőruhában kellett mennie. Óvoda kedd és csütörtök délelőtt van, ezeken a napokon délután Lili aludni szokott. Csütörtökön délután balett órára jár, oda mindig nagyon szépen kiöltöznek a kislányok, valamint fel kell tűzni a hajukat, hogy pörgéskor ne repüljön mások szemébe. Más alkalmakor csak copfban, lófarokban vagy befonva szokta Lili a haját viselni.



Szombaton végül sikerült néhány elfogadható képet készíteni, ötöt fel is tettem a fotóalbumba. Nem rosszak, de egyik sem lett tökéletes. Az első egy gránit boltban készült, le szeretnénk cseréltetni a konyhánkban a csempézett munkalapokat és az ebédlőasztalt valami kőre, amit jobban tisztán lehet tartani. Lili elég jól amíg a gránitokat nézegettük, bár a fejébe vette, hogy feketét vegyünk, mert az illik a fekete mikrohullámú sütőnkhöz... Ezzel szemben inkább világos színre lenne szükségünk, mert így is elég sötét a konyhánk. Épp lemaradt a képről hogy Lili a kezében tartotta konyháról készült fotót, ahhoz próbáltuk a gránitot választani.



Ebéd után a tűzoltóság nyitott napjára mentünk, ott találkoztunk Biankával és Majával, de az egész nem túl jól jött ki, mert Lili már nagyon várta, hogy játszhasson velük, de nem nagyon volt erre lehetőség és szegényke már túl fáradt is volt, mindennek nekiütközött. Egy évvel ezelőtt is voltunk ugyanezen a nyitott napon akkor készült a jobb oldalon levő fotó:

2006: 2005:

A tűzoltóság után elmentünk egy közeli élelmiszerboltba bevásárolni, ahol Lili megmászott egy dísztök hegyet (közeledik Halloween!), és ettünk-ittunk is valamit. Ezután tovább indultunk, amikor Lili megismerte, hogy azon a környéken jártunk, amerre vonatozni szoktunk menni... Kérte, hogy majd a jövő héten jöjjünk el, mert már elég régen voltunk. Ki tudja még, hogy jövő hétvégén mire fogja az időnkből jutni, inkább gyorsan beugrottunk, épp a gőzős mozdony ment, jól éreztük magunkat. A vonatozás után egy kollegámhoz mentünk, akinek megígértem, hogy lefényezem az autóját az új motoros fényező gépemmel és a német import profi autóápoló csodaszereimmel. Elég hamar végeztem, közben Lili ugrált a trampolinjukon. Itt volt az a dán kisfiú is, akivel egy hónappal ezelőtti születésnapon találkozott, és akkor egy kicsit játszottak együtt. Karl sajnos most nem volt jó passzban, kötekedett Lilivel és nem engedte, hogy játsszon azzal a habszivacs darabbal, amire azért egy fénykép erejéig mind a ketten felálltak. Karl a negyedik gyerek a családban (mind a 3 testvére fiú), rá már nem jut semmi figyelem, igazi kis vadóc. Másnap költöztek végleg haza Dániába.



Mivel a fényképekkel mostanában nem vagyok megelégedve, ráálltam inkább videók felvételére. Amennyire nem adják már vissza az állóképek Lili személyiségét de még a külső megjelenését sem, annyira élethűek ezek a felvételek. Fel is töltöttem néhányat a youtube-ra (jobb oldalon a linkek között megtalálhatók). Kár hogy kegyetlenül összetömörítik őket, elég pocsék lesz a minőségük. Pedig megdöbbentően jó minőségben vesz fel a fényképezőgépünk, csak a hang elég halk, nehéz érteni a szöveget. Itt van egy videó, amin mind a hárman szerepelünk egy kicsit:



Kiderült, hogy a youtube-on az összes videóm hangsávja pár másodperccel el volt csúszva a képtől. Egyenként újraformázom őket, és feltöltögetem a jó verziót.

Hajómúzeum

Vasárnap délután Lili kitalálta, hogy szeretne elmenni a san diego-i hajómúzeumba, ahol júniusban voltunk amikor Adél szülei itt voltak látogatóban. Akkor Adél nem jött velünk, otthon hány szegény egész nap... :-( Szerencsére a terhességi rosszullétnek már nyoma sincs, így tökéletes volt az alkalom arra, hogy saját városunkban egy kicsit turistát játszunk. Lilit motiválta, hogy hozta magával a karóráját (kézi órának hívta), és azon figyelte, hogy mikor kell elindulnunk.

A hajómúzeumban a napijegyek áránál $2-al drágább az egész éves bérlet, érdemes többször visszamenni, egy nap alatt nem is lehet mindent megnézni. Először befizettünk egy félórás hajókázásra, Lili emlékezetből meg tudta mutatni Adélnak, hogy 3 hónappal ezelőtt hol ültünk ugyanazon a hajón. Elég szeles és borongós volt az idő, egy kicsit fáztunk is, mert csak Lilinek hoztunk pulóvert. Lilit legjobban a jetski-k érdekelték, szerintem nem habozna, ha azt mondanám, hogy béreljünk ki egyet és menjünk vele egyet száguldozni. Bár az lehet, hogy a zaj zavarná, mert nem szereti a hangos dolgokat.



A hajóról láttunk egy luxus óceánjárót, ami később hangos kürtölések után útnak is indult. A néhány éve múzeumként szolgáló Midway repülőgép-hordozó mellett volt még néhány másik harci hajó is a kikötőben, egy Naval Security feliratú hajó járőrözött körülöttük megállás nélkül. A hajómúzeumhoz hét hajó tartozik, többek között egy szovjet tengeralattjáró, és a Kapitány és Parancsnok c. Russel Crowe filmben szereplő H.M.S. Surprise.

Az H.M.S. Surprise-on éppen egy kisfiú születésnapját tartották, minden gyerek kalóznak volt beöltözve, két autentikus kinézetű alkalmazott vezette az eseményeket. A három órás kalóz gyerekzsúr $400-ba kerül, ami azért itt is nagyon húzós összegnek számít... Az biztos, hogy a gyerekek nagyon jól érezték magukat, felejthetetlen élmény lehetett nekik. Lili kicsit tartott a kalózoktól, de a képen szereplő bajuszos bácsi az ijesztő külseje ellenére nagyon kedves volt, látta, hogy Lili milyen tágra nyílt szemekkel figyelte a gyerekzsúr után, ezért odajött hozzánk és adott neki egy „kincset”: egy nagy köves műanyag gyűrűt.

Itt vannak a képek, amik ezen a délutánon készültek.

Az új miniatűr Canon fényképezőt vittük magunkkal, nagyon meg vagyok elégedve a képek minőségével, mert borongós időben elég nehéz jó fotókat készíteni. Lili lába azért piros, mert összefestékezte magát egy tojásfestékkel, és nem tudtuk róla lemosni :-)

Időhiány

Nem tudom, mit csinálhatunk rosszul, de valahogy soha nincs semmire sem elég időnk...
Nem hogy kikapcsolódásra vagy pihenése nem jut idő, de még a legfontosabb dolgaink elvégzése is nehezen megy. Adél félút felé jár a terhességgel, sokkal fáradékonyabb, több alvásra van szüksége, de így is csodálkozom, hogyan bírja szusszal egész nap szinte megállás nélkül. Én 8-tól 5-ig dolgozom, nem túlórázok, de mire hazaérek, olyan fáradt vagyok, hogy nem tudok komolyabb dologba belefogni. Minden héten várjuk, hogy végre elérkezzen a hétvége, de akkor is csak torlódik a rengeteg kerti- és házimunka, bevásárolnivaló, és persze kell valami közös családi programot is csinálnunk.

Nagyobb lélegzetű dolgokat, mint lomtalanítás, nagytakarítás, szobák átrendezése, már nem is tervezünk, hacsak ki nem veszek egy hét szabadságot, ilyesmire nem fog jutni idő. Most hétvégén is jó hosszú volt a tennivalók listája, de csak nagyon kevés dolgot sikerült a két nap alatt véghezvinni. Éjszaka jutottam csak számítógép elé, az interneten utána kellett már néznem néhány dolognak, bank dolgokat kellett intézni, és rendelni dolgokat. Megint csak 5 órát aludtam, de ebben benn volt az is, hogy Lili 6-kor felébresztett, hogy pisilnie kell, és utána már nem tudtam újra elaludni.

Ma, hétfő reggel nem nagyon volt más választásom, kivettem egy szabadnapot, hogy folytassam a kertben a sürgős munkákat, elmenjünk Adélnak ruhákat vásárolni, és megnézzünk néhány gránit boltot, mert le kellene cseréltetni a konyhában az elkopott csempe asztallapokat. Lili jól bírta egész nap a strapát, de azért kellet a nyakamban cipelnem amikor elfáradt. Világos színű gránitot keresünk, mert az illene legjobban az elég sötét konyhánkba, de Lili fejébe vette, hogy ő feketét akar, ezért mindkét boltban ahova lejutottunk, minden fekete követ végigmustrált és mutogatta, hogy neki melyik tetszene. Úgy tűnik, világos színű gránitot nehéz lesz találni, ellenben nagyon tetszettek a szappankő (zsírkő) minták, de azok csak nagyon sötét, szinte fekete színekben vannak. Lehet hogy még a végén ennél kötünk ki, nem lehet sokkal tovább halogatni már a csempék lecserélését. Lilinek jutalmul, hogy ilyen jól viselte a vásárlást, elmentünk egy olyan hajdíszt vásárolni, amit Bianka hajában látott múlt hétvégén a magyar játszóházban, és azóta már sokat emlegetett. Ugyanolyat végül nem találtunk, de hosszú válogatás után a második boltban látott egy hasonlót, amin piros fehér és zöld szalagok voltak, ez nagyon tetszett neki, rögtön eltervezte, hogy majd ezt fogja legközelebb a Magyar Házba felvenni.

Délutánra az összes életerőm elfogyott, aludtam két órát, csak 6-kor ébredtem fel, ekkor már csak annyi időm maradt, hogy levágjam a füvet és megnyírjam a bougenvilla-t. Adél addig Lilivel foglalkozott, fontos volt, hogy Lili ne aludjon délután, mert akkor este későn feküdne le, reggel pedig óvodába kell mennie. Én éjjel még kiválogattam a hétvégén készült képeket és megírtam ezt a blog bejegyzést. Ezután nekiállok még a hajómúzeumról is írni... :-)

Ha Lili hetente nem csak kétszer 3 órát menne óvodába, vagy tudnánk találni egy babysittert heti 1-2 alkalomra, akkor rögtön több időnk maradna a dolgaink intézésére. Sajnos az óvodáról lemondtunk, mert ezt az óvodát is nehezen találtuk, a többivel pedig egyáltalán nem voltunk megelégedve, babysittert keresünk, de azt sem túl könnyű találni. Arról szoktunk fantáziálni, hogy mi mindent tudnánk csinálni, ha hetente egyszer a nagyszülők beállítanának, hogy elviszik Lilit valahova egy egész napra!

Van egy kollegám, akinek egy 2.5 éves kisfia van, de ők mindig is időmilliomosok voltak, a gyerekük teljesen egyhelyben ülő típus. Az anyukája a baba születésétől kezdve minden nap blogot írt, a kisfiúnak saját honlapot dizájnolt, naponta fotókat editált rá, flash programokat készített, stb. Nemrég mesélte a srác, hogy a felesége elkezdett web dizájner és fotó retusáló tanfolyamokra járni, közben betették a gyereket egész napra óvodába. Kérdeztem, hogy azért, hogy tudjon majd ilyen területen munkát találni (eredeti foglalkozása programozó, de nincs munkavállalási engedélye az USA-ban), de srác azt válaszolta, hogy nem, csak azért, hogy tökéletesíteni tudja a kisfiú honlapját! Szóval képesek voltak betenni a gyereket egy heti 40 órás óvodába (nem válogattak annyit amennyit mi), azért, hogy szebb legyen a gyerek honlapja! :-o

Többször hallottam már azt is, amikor szülők azzal dicsekedtek, hogy a gyerekük TV műsorokból és könyvekből maguktól tanulták meg az ABC-t és 20-ig számolni, mire iskola előkészítőbe (kindergarden) mentek 5 évesen. Ezt sem igazán értem, mert mi a számolást és az ABC-t is két nyelven tanítjuk Lilinek, olyan tempóban ahogy őt érdekli, természetesen semmit sem erőltetünk.

Szóval van még mit tanulnunk másoktól, de azt hiszem egyelőre maradunk annál, hogy amennyit csak lehet, Lilivel foglalkozunk, mert szerintünk így okosodik és fejlődik a legjobban.