Lili a nagy testvér

Ahogy a kettővel ezelőtti bejegyzésben már írtam: „Lili születése óta nem múlt el egyetlen nap sem úgy, hogy ne csodálkoztam volna rá, hogy itt van mellettem, mennyit nőt, okosodott és szépült.” Ez szó szerint igaz: négy éve minden nap van egy olyan pillanat, amikor Lilire nézek, és alig hiszek a szememnek... Leírhatatlan érzés szülőnek lenni, soha nem tudunk betelni vele.

Mivel Lilit minden nap látjuk, számunkra észrevétlenül nő és okosodik. Nem tudom miért, de nekem rendszerint hétfő délutánonként tűnik úgy, hogy Lili reggel óta szemlátomást nőtt. Talán azért, mert az együtt töltött hétvége után ez az első olyan nap, amikor 9-10 órán keresztül nem találkozom vele. Furcsa az a kettősség, ahogy Lili mellett ülve a szemmagasságunk alig különbözik, ha lefekszik és kinyújtózik, akkor végképp nagyon hosszúnak tűnik, de ha felállunk, és körülöttünk szaladgál, akkor újra picikének látszik. Egyik percben még szinte felnőttekhez méltó érettséggel beszél, választékosan fogalmaz, vagy egy bonyolult dolgot fejteget, a másikban pedig fürdőruhába beöltözve táncol a tükör előtt, a szekrényben bújócskázik, vagy elmélyedve játszik az állataival.

Olivér érkezésével nőtt csak meg Lili igazán. Nem csak azért, mert Olivérhez képest óriásinak tűnik, hanem azért is, mert nagyon komolyan veszi a babával járó kötelezettségeket. Az etetést, fürdetést, tisztába tevést minden adandó alkalommal lelkesen végignézi, örül, ha ő is tud segíteni valamiben. Aggasztja, ha a baba sír, ilyenkor megpróbálja kitalálni, hogy mi lehet a baj. Először gyorsan megpuszilgatja, de ez általában nem vezet eredményre, ezért minket mozgósít, hogy etessük gyorsan meg, vagy tegyük tisztába. Nagyon gyengéden bánik vele, de néha rá kell szólni, hogy ne ugráljon, és ne hadonásszon a kiságy mellett, nehogy véletlenül megüsse a babát. Nagyon szereti simogatni, puszilgatni, és beszélni hozzá. Lelkesen kommentálja ha a baba felébredt, púzott, tüsszentett vagy valamilyen hangot adott ki.

Lilit nem zavarja, hogy Olivér még nagyon kevés dolgot tud csinálni, nem lehet még vele játszani, elfogadja, hogy a kisbaba érdekei sokszor előnyt élveznek. Nagyon megható, ahogy rögtön befogadta teljes értékű családtagnak, minden tervbe és programba őt is beszámítja. Néha trükkösen meg szoktam tőle kérdezni, például amikor a magyar játszóházba megyünk, hogy Madárlevelet itthon hagyjuk-e egyedül (még mindig nem nagyon szereti, ha a testvérét Olivérnek szólítjuk), de mindig nagyon felelősségteljesen viselkedik, az ilyen ajánlataimat kategorikusan elutasítja.

Nagyon aranyos, ahogy Lili a testvéréhez beszél, a fontos információkat meg szokta osztani vele. Érdekes, hogy általában harmadik személyben beszél magáról. Ezt biztosan tőlünk hallotta, de akkor is elég furcsa visszahallanunk! :-) Itt van néhány példa, hogy miket szokott neki mondani:
„Madárlevél, képzeld el, Lili ma oltást kapott.”
„Megjött a Lili beszélgetni!”, „Ma megyünk a színházba!”, „Abba a színházba megyünk, ahol akkor is voltunk, amikor még nem születtél meg!” - Madárlevél vidáman gügyög egy kicsit, Lili boldogan kommentálja: „Azt mondta, hogy ijü!. Kidugta a nyelvét, mert örül neki!!!”

Ezen a videón Lili Olivérrel a színházról beszélget:


Egyik nap fürdés után Olivér sírt, mert már megéhezett. Lilit nagyon együtt érzett vele, gyorsan odabújt hozzá, megpuszilta, és így vigasztalta:
„Emlékszel, tegnap is először megpelenkáztattunk, és felöltöztettünk! Addig nem tudsz még szopni!”

Figyeli, hogy elég törődés jusson Madárlevélnek. Egyik nap Olivér a babakocsiban nézelődött, de egyre elégedetlenebb hangokat kezdett kiadni, ezért odamentünk hozzá. Megkérdeztem Lilitől, hogy szerinte miért kezd Madárlevél sírni? Azt válaszolta, hogy: „Biztosan azt szeretné, hogy foglalkozzanak vele”.

Szeret is a testvérével foglalkozni, de ha nem ér rá, akkor bennünket kér fel a feladatra: „Madárlevél, most mennem kell játszani, nem tudok itt maradni melletted. Anyácska ülj oda, hogy ne legyen egyedül!”

A Passatban hátul két oldalon a gyerekülések nagyon leszűkítik a középső helyet, Ha Anyu elöl utazik, Adél elég kényelmetlenül tudja csak magát hátra bepréselni, a biztonsági övet már be sem tudja kapcsolni. A 600/1700 literes, méretesnek számító csomagtartó egyébként egyáltalán nem bizonyult feleslegesen nagynak. Kiadós bevásárlásokkor, Lili születésnapi partyján, vagy a babakocsival és Lili biciklijével elég jól meg szoktuk tölteni. Egyik nap az autóban Lili meg akarta Olivért puszilni, de mivel nem érte el, Adélnak szólt, hogy puszilja meg helyette!

Az a szerencse, hogy ha Lili kevesli a rá fordított időnket, akkor sem a babára haragszik, inkább a mi figyelmünket próbálja magára vonni. Néha észrevesszük, hogy ő is azt szeretné, amit a babával csinálunk, például egyszer kérte, hogy őt is őrizzem egy kicsit az ágya mellett. Ha a babát látja a kezünkben, utána ő is oda szokott kuporodni. Féltékenységet még nem tapasztaltunk, az a viselkedés inkább az egyenlő foglalkozás igényét jelenti. Szerencsére még nyoma sincs más szülők által panaszolt problémáknak, amikor a nagyobb gyerek titokban odasóz egyet a testvérének, direkt sanyargatja, vagy rosszindulatúan bánik vele.

Reméljük, hogy később is ilyen törődő és szerető testvérek maradnak!

Olivér személyisége

Olivér születésekor azonnal látszott, hogy másmilyen a személyisége, mint Lilié volt ennyi idős korában. Nyugodtabb, kevesebbet sír, türelmesebb, jobban el van magában egyedül. Egyesek szerint ez azért van, mert mi is nyugodtabbak és rutinosabbak vagyunk, de szerintem ez csak kis részben lehet igaz. Lili születésétől kezdve 9 hónapos koráig torkaszakadtából sírt, ha betettük az autósülésbe, és ezt addig folytatta, amíg ki nem vettük. Olivért nem zavarja az utazás, szívesen nézelődik, és nyugodtan alszik az autóban. Lili jóízűen aludt a kezünkben, de bármilyen óvatosan is tettük le az ágyába, rögtön felébredt és sírni kezdett. Olivér jól el van az ágyában akár 30-45 percet is egyedül, nézelődik, beszélget magában. Az emeleti hálószobában levő kis ágyánál jobban szereti, ha a földszinten a babakocsijában altatjuk, talán azért, mert közben hallja a konyhából és a nappaliból jövő hangokat. Lilit nagyon nehéz volt a babakocsiba betuszkolni, az egész környék „hallotta”, ha sétálni vittük. Olivér ezzel szemben jól érzi magát a babakocsiban, Adél szinte minden nap ki jut vele sétálni. Egyszóval egyelőre sokkal könnyebb a második babával a dolgunk, mint az elsővel volt!

A sokgyerekes szülők szokták mondani, hogy mindegyik gyerek egyénisége különböző. Mi csak Lilihez tudjuk Olivért hasonlítani, de így is döbbenetes, hogy már ilyen pici korban milyen sok különböző tulajdonságot észre lehet venni. Az első ilyen meglepetés az volt, hogy Olivér milyen helyes kis nyikorgó hangokat ad ki evés közben! Ezek a hangok azóta is megvannak, sokszor akkor is hallatja őket, ha nagyon jól érzi magát. Valahogy úgy használja, mint a macskák a dorombolást :-).

Ezen és a lap tetején levő képen Olivér 10 napos:


Olivér a kis ágyában fekve a végtagjaival megállás nélkül kalimpál, rugdal, integet. Eközben elégedett hangocskákat ad ki. Érdekes, hogy ezekhez a hangokhoz a száját ki sem kell nyitnia, az orrán keresztül hallatja őket. Négy hetes kora után elkezdett néhány magánhangzót (á, i, ő, ü) is felvenni a repertoárjába. Amikor megéhezik, a kalimpálás egyre intenzívebbé, a hangok pedig hangosabbá kezdenek válni. Ahogy a hangok tónusa egyre türelmetlenebb lesz, száját tátogatja, és a nyelvét nyújtogatja, tudjuk, hogy közeledik az etetés ideje. Ha ezután is várnia kell, előbb utóbb elkezdődik egy kis kérlelő hangú sírás is. Ilyenkor már nem nagyon lehet a figyelmét semmivel sem elterelni, direkt nem figyel ránk, olyan hangokat ad ki, mintha azt mondaná: „sok a duma, inkább enni adjatok”. Az evésidő közeledével Adélra szegezi a tekintetét, és éberen figyeli, nehogy szem elől veszítse!

Evés után böfögtetjük, különben a beszorult levegő komoly fájdalmakat okozna neki. Egyértelműen jelzi, amikor böfögni szeretne, oldalra fordítja és felemeli a fejét, a kis nyaka teljesen ki van tekeredve. Ha sikerül böfögnie, akkor lenyugszik, és legtöbbször hamarosan el is alszik. Ha nem sikerül, akkor rosszabb a helyzet, ilyenkor vagy sokáig nyugtalan, vagy sír, esetleg alszik egy kicsit és felébredés után próbálkozik újra.

Lili 2-3 hónapos koráig végigüvöltötte a összes fürdetést, Olivér ezzel szemben szemmel láthatóan élvezi. Elégedetten nézelődik körbe a kis kádjában. A tisztába tevést is megszokta, tudja, hogy jobban fogja tőle magát érezni. Csak akkor mérges, ha a szoptatás közeledtével kezdjük tisztába tenni, ekkor hangosan tudomásunkra is hozza a véleményét! Más fiúkhoz hasonlóan nála is előfordul, hogy akkor kezd el sugárban pisilni, amikor éppen levettük róla a pelenkát :-).

Olivér három-négy hetes korában kezdett következetesen ránk figyelni, a fejét a hangunk felé fordítani, és a szemünkbe nézni. Higgadtan figyeli, ahogy az egész család az ágya mellett produkálja magát, azt is elég jól bírja, hogy Lili sokat simogatja és puszilgatja. Lili óvatosan nyúl hozzá, de azért előfordul, hogy a haja Olivér szemébe lóg, vagy véletlenül meglöki az ágyát. Ha Olivérnek jó kedve van, és tetszik neki a műsor, akkor jókat mosolyog, sőt még nevetéshez hasonló hangokat is kiad. Ilyenkor mi is vele nevetünk, ellenállhatatlan, ahogy a kis fogatlan szájából nevetés közben kidugja a nyelve hegyét. Már egy napos kora óta mosolyog, az elején nem is hittünk a szemünknek, mert a csecsemős könyvünk szerint egy hónaposan csak reflexszerűen, két hónaposan pedig az öröm kifejezéseként mosolyognak a babák. Olivér ezzel szemben egy naposan már álmában hangosan nevetett, 1-2 hetesen pedig simogatásra vagy puszilásra is mosolygott.

Olivér 19 napos korában:


Az is egy vicces szokása, hogy szoptatás után megelégedett képet kellene vágnia, de ő a homlokát összeráncolva, szemöldökét felvonva kérdően és gondterhelten tekinget körbe-körbe. Ezek a mimikázások naponta többször előfordulnak, igazából még nem jöttünk rá esetleges jelentésükre.

Amikor a kezünkben tartjuk, kifogyhatatlan energiával mocorog, forog, mászik. A fejét emelgeti, ide-oda lóbálja, erősen a kezünkben kell tartani, mert nagyon hamar a mélységbe vetné magát! A kis feje nagyon nehéz még a testéhez képest, veszélyesnek tűnik, ahogy a fejével kuglizik, ezáltal az egész gyerek súlypontját billegtetve. Attól szoktam félni, hogy egyszer még kitöri a nyakát, ha nem kapom el időben a buksiját!

Olivér öt-hetes korában egy héten keresztül rengeteget sírt, ráadásul olyan keservesen, hogy nem is lehetett megvigasztalni. Én ekkor eléggé megijedtem, attól tartottam, hogy mégsem lesz olyan könnyű természetű, mint azelőtt, de szerencsére nemsokára visszaállt a rend, már nagyon ritkán sír úgy, hogy nem tudnánk kitalálni, hogy mi a baja. Adél azt gyanította, hogy a szója-tartalmú terhességi vitamintól, vagy a húsvéti babgulyástól fájt Olivér hasa. Persze ezeket nem Olivér, hanem Adél ette, de lehet, hogy ettől a tej nehezen emészthető lett. Most is előfordul persze, hogy vigasztalhatatlanul sír napközben vagy este, de rendszerint ennek oka van, ha nem tud, böfögni, púznia kell, vagy nagyon fáradt, de nem tud elaludni.

Lili 1 éves koráig nem nagyon tudtunk sehova menni, Olivérrel pedig hat hetes korában már színházban is voltunk, nem volt vele semmi bonyodalom, végigaludta az egészet! Reméljük továbbra is minden ilyen zökkenőmentesen fog haladni, eljutunk majd négyesben a tengerpartra, kirándulni, és Olivér már rutinos utazó lesz, mikor hat hónapos korában Magyarországra látogatunk!

Olivér 24 napos korában:

Olivér hat hetes

Olivér éppen hat héttel ezelőtt korán reggel szombaton született. Emlékszem, ahogy először a kezembe fogtam és a születésben megnyúzott kis arcocskáját figyeltem, ugyanazok a gondolatok jártak a fejemben, mint Lili születésekor. Mi nem csak a Föld bolygón élünk, ami része a Naprendszernek, a Tejútnak és az Univerzumnak, hanem mi magunk vagyunk az Univerzum, és minden újszülött első pillantásában az Univerzum szemléli önmagát. Egy ilyen ártatlan jövevényt nézve kétségtelenné vált számomra, hogy milyen cinikus és embertelen sok vallásos felekezet meséje, miszerint a mindenható és jóságos Teremtő igazságos törvényei szerint minden újszülött eredendő bűnösként jön a világra...

Az autópályán a fél napos csecsemővel és a fáradt anyukájával hazafelé tartva is ugyanaz jutott eszembe, mint négy évvel ezelőtt: ez a rengeteg ember akik megtöltik a kétszer négy sávos autópályát, mind hasonló megpróbáltatások között született, mindegyik egy csodálatos, tudatlan csecsemő volt, a szülei szeme fénye. Ez így halad évezredek óta, ez a világ rendje, ezért érdemes élni és küzdeni.

Lilivel már átéltük egyszer ugyanezeket az érzéseket. Már valószínűtlenül távolinak tűnik az ő születése, azóta rengeteg dolog megváltozott, Lili sokat nőtt, és mi is bölcsebbek lettünk. Lili születése óta nem múlt el egyetlen nap sem úgy, hogy ne csodálkoztam volna rá, hogy itt van mellettem, mennyit nőt, okosodott és szépült. Adéllal hosszú éveken keresztül állandóan ketten voltunk, majd hirtelen megszületett Lili, és máris hárman lettünk. Hopp, elmúlt négy év, és máris megint eggyel többen lettünk! Csodálatos dolog megfigyelni és átélni a gyermekeink növekedését, olyan érzés, mintha magunkat látnánk kisgyerekként. Ahogy Olivér buksi fejét simogatom, megint csak azon csodálkozom, hogy nemrégen még csak egy ultrahang képen integetett nekünk, utána Adél hasában végzett félelmetes tornamutatványokat, most pedig itt van a kezemben, és a szemembe néz. Készen állunk újra kezdeni a babázással járó évekig tartó fáradtságos munkát!