Szülőotthon és gyerekszoba

Eléggé meg vannak már számlálva azok a napok, amikor csak hárman vagyunk... Ha a kisbaba menetrend szerint érkezik, akkor épp egy hónap múlva fog megszületni. Jobb lenne, ha inkább késne néhány napot, mert Anyukám március 2-án érkezik, akkor vele tudna Lili maradni amíg mi a kórházba megyünk. Pontosabban nem is kórházban lesz a szülés, mert Adél jó dolgokat hallott egy szülőotthonról (Dél-Kaliforniában ez az egy államilag elfogadott szülőotthon van), amit a héten végre el tudtunk menni megnézni, és meg voltunk vele elégedve. Adél nem szeretne ugyanabba a kórházba visszamenni, ahol Lili is született, bár a körülmények és az orvos nagyon jók voltak, de a nővérek unottan és mogorván végezték a dolgukat és nem vették figyelembe a kéréseinket. A szülőotthonban nincsen orvos, csak szülésznők, ha komplikáció van, mentővel átviszik a kismamát a közeli kórházba. Ez csak az esetek 11%-ában fordul elő, főleg akkor, ha a szülés hosszú időn keresztül stagnál. Az itteni szülések 3%-a végződik császármetszéssel, szemben az országos 24%-os átlaggal.

Azt nem mondhatnám, hogy teljesen készen állunk az új családtag érkezésére, még nagyon sok dolgunk van, amivel lassan haladunk. Régóta húzódik a konyha felújításunk, minden lépésnél van valami bonyodalom, ami sok energiánkat (és pénzünket) elveszi. A legfőbb gond olyan vállalkozót találni, aki jó minőségben, önállóan és elfogadható áron végzi el a munkát. Szappankőre cseréltük le a régi csempével borított munkafelületeket, nagyon szép lett! Még a falra kell a csempét felrakni, valamint a szekrényekre díszléceket feltenni és lefesteni, hogy eltakarja a kő illesztéseit. Majd lefényképezem, ha minden tejesen készen lett.

A gyerekszoba berendezésével sem vagyunk még teljesen készen, még egy szekrényt kell vennünk, de épp elfogyott az, amit kiválasztottunk. Ellenben Lilinek találtunk egy nagyon jó modulárisan bővíthető (FLEXA) gyerekágyat. Egyelőre csak az alap ágyat vettük meg, de ehhez később lehet mindenféle alkatrészt venni, amivel olyan emeletes ággyá tudjuk alakítani, ami alatt szekrények és egy íróasztal is elfér. Lili szobája nagyon kicsi, szükség lesz a trükközésre, ha nagyobb lesz.

Két hete szedtük szét Lili régi ágyát és szereltük össze az újat. A régi ágyat Lili 2.5 éves korában vettük, és úgy hívtuk, hogy „nagylány-ágy”, mert ezzel tudtuk Lilit rábeszélni arra, hogy lecseréljük a rácsos kiságyát. Amikor készen álltam a nagylány-ágy szétszerelésére, felötlött bennem, hogy lehet, hogy még egy fényképet sem készítettünk róla. Gyorsan elővettem a fényképezőgépet, és odaállítottam Lilit, hogy ne csak egy üres ágy legyen a fotón. Lili nem sokat ácsorgott egy helyben, elkezdett az ágy karfáján hintázni, le-fel mászni, majd leugrálni. Lefényképeztem Lili ugrálását, megdöbbentő volt, hogy mindegyik kép milyen jól sikerült! Ez a Canon 300D villámgyors, késleltetés nélkül kapta el a gyereket a röppálya tetején.





Az ágy összeszerelésében Lili végig segített, az összes csavart egyenként megfogta és bekészítette a lyukakba, adogatta léceket és a szerszámokat. Közben boldogan azt mondogatta, hogy „együtt dolgozunk!”. Érdekelte, hogy melyik alkatrész mire jó, és elmélyülten tanulmányozta az összeszerelési útmutatót. Amikor elkészült az ágy, boldogan vette birtokba, nem hiányolta a régit. Néhány hónappal ezelőtt rászokott arra, hogy hajnalban megjelenik a plédjével és a párnájával a mi szobánkban, és befekszik mellénk az ágyba. Ebben az a legnagyobb baj, hogy alvás közben rengeteget mozog, állandóan ránk fekszik, vagy a lábát pihenteti a fejünkön, közben nyöszörög, rugdal, a takarót letolja magáról, stb. Hiába visszük vissza, hiába ígérünk ajándékot, ha egész éjjel a szobájában marad, előbb-utóbb újra és újra az ágyunkban találjuk. Amikor megkérdezzük, hogy miért jött át hozzánk, azt válaszolja, „mert nagyon hiányoztam nektek!”. Az új ágyában mi is jól elférünk, ráadásul a matraca a miénknél kényelmesebb is, ezért az is előfordult, hogy inkább mi mentünk az ő ágyába, hogy ő ne jöjjön be a miénkbe. Így legalább egyikünk rendesen ki tudja magát aludni...



A január nagyon gyorsan telt el és nagyon lefárasztott mindenkit. Adél és Lili egyik betegségből a másikba esnek, bár nem lázasak, de nagyon náthásak és sokat köhögnek éjjel és nappal is. Nekem csak a torkom fáj, de nagyon fáradt vagyok hetek óta. Az sem segít, hogy a munkahelyemen nagy átalakítások vannak, rengeteg ember elbocsátottak, a maradéktól azt várják, hogy több ember munkáját végezzék el ugyanannyi időben, és pluszban vegyenek át a szakterületükhöz nem tartozó új munkaköröket. A komikusan értelmetlen értekezletek után estére elfogy az összes energiám. Egy hónapja tervezem, hogy megvágjam Lili táncműsorán felvett videót, de még csak hozzá sem tudtam kezdeni.

Múlt hétvégén volt egy kis kikapcsolódásban részünk: megnéztük a Magyar Állami Népi együttes műsorát. Az előadás este 8-kor kezdődött, ami általában Lili altatásának az időpontja, ezért fontos volt, hogy délután aludjon egy jó nagyot. Annyira készült már a táncműsorra, hogy könnyen beleegyezett az alvásba; lefekvés után néhány perccel el is aludt. Nagyon tetszett neki, hogy mindannyian szép ruhát vettünk fel, egy elefántot és egy kacsát is felöltöztetett és őket is magával hozta. Útközben az autóban körülnézett, és megállapította: „mindannyian nagyon szépek vagyunk!”



Egy munkatársam családja is jött a színházba, a műsor előtt meghívtak magukhoz vacsorára. Lili nagyon jól érezte magát, a gyerekek cowboy kalapba öltöztették, meséltek neki és rajzoltak vele. Kollegám boldogan kínált egy osztrák barátjuktól kapott magyar barackpálinkával. Sajnos az ismerősük és ők sem tudták elolvasni, hogy az üvegre valami olyasmi volt írva, hogy „ízesített szeszes ital”, az összetevők között nem szerepelt barack. A műsort Lili meglepően kitartó érdeklődéssel figyelte, pedig kissé unalmas volt. Majáékkal együtt ültünk a páholyban, ami elég sok gondot okozott, mert Lili mindenképpen Maja mellé akart ülni, aki nem aludt délután, ezért nagyon izgága és szófogadatlan volt. Végül ők hamarabb haza is mentek, ekkor Lili is lenyugodott. A műsor közben állandóan kérdezgetette, hogy mi történik, és a fülembe suttogva kommentálta, ha valamit megértett. Közben én is megpróbáltam fenntartani az érdeklődését néhány megjegyzéssel: például: „nézz oda, most lány tánc következik”. Lili később ezt súgta: „bácsi tánc!” utána: „megérkeztek a lányok is” ... „miért jöttek?” Én: „azért, hogy egy kicsit együtt táncoljanak”. Szóval a kikapcsolódást talán idézőjelbe kellett volna írnom, mert ez a program azért pihenéssel nem járt együtt, folyamatosan figyelnünk kellett, hogy a gyerekek mit csinálnak, nehogy kirohanjanak a folyosóra, vagy leessenek a páholyból. A műsor negyed 11 körül ért véget, Lili meglepetésünkre nem aludt el az autóban, sőt itthon 11-kor még fürödni is szeretett volna!

Találtam egy tucat tavaly év végén készült képet, feltettem őket a 2006-os fotóalbumba. A Télapós képek Lili óvodás csoportjának a karácsonyi műsorán készültek december 14-én, a szovjet tengeralattjárósok pedig a hajómúzeumban december 29-én:



Adél megírta Lili 2.5 éves kora óta elmaradt beszámolóját, a jobb oldalon a linkek között megtalálható. Jön majd még hozzá hamarosan két új fejezet a bilire szoktatásról és az óvodakeresésről.