Már csak két nap van hátra a kisbabánk papírforma szerinti születéséig, mit is lehetne ilyenkor mást csinálni, mint hogy kirándulni egy kicsit a hegyekben! Elég enyhe volt az idei tél, a közeli hegyekben csak egyszer volt eddig hó, de arról betegség miatt lemaradtunk. Tegnapelőtt azonban sok eső esett itt San Diegoban, ami a hideg időjárással párosulva hóesést hozott a tőlünk 50 km-re levő Palomar hegycsúcson (1600m). Tegnap kellett volna mennünk, hogy kihasználjuk a friss havat, de a Magyar házban épp akkor volt a havonta egyszer tartott játszóház, amit nem hagyhattunk ki. A közvetlen környékünkün két olyan hegy van, ahol telente néhányszor szokott hó esni, ha síelni szeretnénk, néhány órát kellene utazni, hogy a magasabb hegyekig eljussunk.
Itt van egy rövid videó ami a havas csúcson készült:
Lili még soha nem látott igazi havat, de a számtalan karácsonyi témájú mesekönyvéből ismeri már az összes hóval kapcsolatos tudnivalót. Belenyugodott abba, hogy Magyarországon szokott hó esni, itt San Diegoban pedig nem. A Palomar hegyen elég ritka a hóesés, ha esett véletlenül a hó, akkor sem lehet nagyon a TV hírműsorain kívül (amit nem nézünk, mert pocsékok és tele vannak reklámokkal) máshonnan tudomást szerezni róla. Találtam egy webkamerát, amin látszik amiko havas egy fickó kertje, ez alapján indultunk délelőtt 10 után útnak. Az öt éves Ádám és szülei is velünk tartottak, a gyerekek nagyon jól el szoktak tudni együtt játszani, ha néhanap találkozunk.
Lilinek hiába magyaráztuk, hogy a hideg miatt nadrágot kellene felvennie, nem volt rá hajlandó (szerinte a lányoknak csak szoknya való), végül farmerszoknyát adtunk rá egy vékony nadrág fölé. Nem is volt túl hideg, talán 5-10 C, csak a hegy legtetején a csillagvizsgálónál volt még némi hó, ahol a parkolóban az út szélére kotorták és a nap még nem tudta elolvasztani. Ez persze nem aggasztotta a gyerekeket, ők remekül eljátszottak: hógolyóztak, szánkóztak és hóembert építettek. Lili kitalálta, hogy hóbaglyot szeretne építeni, nem is lett rossz az eredmény:
A hegyre egy elég hosszú szerpentin vezetett fel, Adél magyon jól bírta a kanyarokat, nem kellett miatt lassan haladnom. Aggódtunk, hogy mielőtt a csúcsra értünk volna, hónak nyomát sem láttuk, de végül találtunk épp annyit, ami a gyerekeknek bőven elég volt. Valószínűleg idén nekünk ennyi tél jutott, jövőre pedig már Lili testvére is oda fog tudni mellé ülni a szánkóra!
Érdekes történet:Lili kérdezte, hogy a Dora The Explorer mesében a Swiper nevű róka miért mondja mindig azt mondja, hogy „Oh, man!” amikor megakadályozzák, hogy elcsenjen valamit. Megmagyaráztam neki, hogy ez egy olyan mondás, mint az „Oh my Gosh!”.
„Az azt jelenti, hogy: Istenem!” válaszolta erre Lili.
- Szerinted mit jelent az , hogy Isten?
- Azt hogy Welcome! Az azt jelenti, hogy „Isten hozott”. „Welcome, and let the fun begin!”, idézte az egyik kedvenc könyvéből.
Frizura:
Adél elvitte Lilit fodrászhoz, hogy vágjanak le egy kicsit a hajából. Annak ellenére, hogy elég ritkán megy, Lili nagyon szeret járni, főleg azért, mert csillámport szoktak a hajába szórni. Most egy nagyon trükkös szív alakú hajfonatot készített neki a fodrász, megörökítettem néhány képen. Profilból is le akartam fényképezni, mondtam Lilinek, hogy fordítsa oldalra a fejét, de közben belenézett a kamerába, akkor készült ez a gyönyörű kép. Teljes méretben nézzétek meg az albumban a slideshow gombra kattintva, úgy látszik igazán, hogy Lili milyen tündéri szép.
vasárnap, február 25, 2007
Szánkózás és Hóbagoly
Írta: Oláh Ottó - 22:22