Családi manótánc

Egy kedves barátunk a fenti videót készítette a karácsonyi fotónkból az http://www.elfyourself.com/ segítségével. Madi döbbenten nézte, míg Lili halálra nevette magát rajta...

Boldog Karácsonyt!

Boldog karácsonyi ünnepeket és sikeres, örömteli új évet kívánunk!

Elkészült a szokásos zenés karácsonyi képeslapunk.

Twitter, múmia, kaki

Régóta nullán áll a családi blog írására felhasználható ihlet és energiaszintem. Ebben talán az is a ludas, hogy a Twitterre azonnal leírom, hogy mi épp mi történik, így nem gyülemlik fel bennem az írhatnék. Az egy mondatos helyzetjelentések mellett teszek fel egy csomó képet és videót is:
http://twitter.com/ottoolah


Például ma feltettem Madi egy rajzát, és megkérdeztem a csiripelőket, hogy szerintük mit ábrázol. Sok jó tipp érkezett, végül egy videón Madi árulta el a megoldást. Ezután az eredeti műalkotást megsemmisítette, amin az olvasók jót derültek (kép fent). Mindez sokkal jobban követhető egy jó Twitter programmal, például az iPhone-on a Tweetie-vel.

Nekem nagyon bejött a Twitter, javaslom, hogy ti is próbáljátok ki. Itt van egy rövid magyarázat.

Itt vannak a videók, mindet az iPhone-al rögzítettem, editáltam és a Twitvidre feltöltöttem:
http://www.twitvid.com/videos/ottoolah

Nekem ne mondjátok, hogy "régen hallottunk rólatok"!!! Ígérem, hogy még idén írok ide a blogba is, már el is terveztem, hogy mit :)

István Papa 70 éves

Sok boldog születésnapot István Papa!

Édesapám január 22-én 70 éves lett! Sokat töprengtem azon hogyan is tudnánk innen a távolból megünnepelni és emlékezetessé tenni e kerek évfordulót. Végül azt találtam ki, hogy a gyerekekkel közösen sütünk egy szép nagy tortát és Skype-on keresztül tartjuk meg a meglepetés születésnapot. Szerencsére Lilinek január 20-án, kedden nem volt iskola, így a 9 órás időeltolódás sem jelentett problémát, mert pont itthon volt, amikor Magyarországon már este volt :-) Az utolsó pillanatban Anyukámat is beavattam a tervbe és SMS-ben kértem, hogy vegyen egy tortát az iskolából hazafelé, hogy a számítógépes kapcsolat mindkét végén legyen egy-egy ünnepi torta gyertyákkal feldíszítve. Aznap éppen Apukám ment Anyukám elé, így mit volt mit tenni, közösen választották ki meg a meglepetésnek szánt csokitortát. Apukámnak persze fogalma sem volt arról, hogy az övé lesz. Végig úgy tudta, hogy Anyukám egyik kolléganőjének kellett egyet sürgősen vásárolni.



A gyerekek lelkesen segédkeztek a tortasütésben és díszítésben, alig várták már az ünneplést. Lili nagyon ügyesen, hibátlanul eljátszotta a zongorán a "First Noel" ("Első Karácsony") című dalt, Madi pedig egy nyugodt pillanatában -amikor éppen nem ugrált és táncolt anyaszült meztelenül- elénekelte a Csiga-bigá-t. Ekkor jött a nemvárt meglepetés: nemcsak nálunk égtek a gyertyák a tortán, hanem István Papáéknál is! A vonal mindkét oldalán elfújtuk a gyertyákat és jóízűen megettük a tortákat! Madi sóvárogva nézte a csokisat, ő inkább a Papáéból evett volna szívesen...

Lili még egy szép képpel is kedveskedett a Papának, amire egyedül írta rá, hogy "Boldog születésnapot István Papa!"

Anyák Napja és egy szép fotó

A blogírással és a fényképeink feldolgozásával behozhatatlanul el vagyok maradva, így júniusban emlékezem meg ezzel a fotóval Anyák Napjáról. A legtöbb apuka nem tudná azt megismételni, amit a legtöbb anyuka hetente végigcsinál. Én úgy szoktam hétfőn reggel munkába indulni, hogy nem irigylem Adélt azért, hogy otthon maradhat egész nap... Nem tudom, honnan veszi az energiát, engem a gyerekek néhány nap alatt szinte zombi szintre lemerítenek.

Adélnak pedig általában meg sem kottyan, ha egyszerre akár három dolgot kell csinálnia... Amikor egy a májusi vasárnap délután, Lili hajából a kócokat fésülte (legalább fél órás munka), közben mesét olvasott, és még Madit is szoptatta, én csak annyit tudtam tátott szájjal tenni, hogy megörökítettem a pillanatot.

Köszönjük az anyukáknak, hogy hogy gondoskodnak rólunk!

(A kép fotós szemel azért érdekes, mert kevés fénynél, vaku nélkül (ISO 800, f2.8 1/25s) készült, szinte a végletekig kihasználva a D300 és a 17-55mm f2.8 lehetőségeit. Régebbi cuccommal soha nem tudtam ilyen képeket készíteni.)

Születésnapok

Nálunk a tavasz a születésnapok jegyében telik, mind a négyen két hónapon belül sorra kerülünk. Olivér születésnapja után rögtön Lilié következik, ami (remélhetőleg) idén érte el maximális méretét.

Lili születésnapja (6)

Úgy látom, Magyarországra még nem gyűrűzött be az az itteni szokás, hogy a 3-8 éves korú gyerekek születésnapjára barátaikat és osztálytársaikat meghívják, hogy közös játékkal tegyék felejthetetlenné. Ezeket a party-kat szinte soha sem a otthon tartják, inkább tornateremben, parkban, uszodában, jégpályán, stb. Lili már tavaly is a Pump-It-Up nevű születésnapokra szakosodott beltéri felfújható ugrálóházas, csúzdás helyre szeretett volna menni. Idén is le tudtuk azzal beszélni, hogy oda nem tudná az összes barátját meghívni, és oda nem tudnánk jégkrémet vinni.

Mint eddig minden évben, így idén is az Old Poway Park-ba mentünk, de most nem a vonatozás, hanem a szabadtéri színpad volt a fő vonzóerő. Lili ugyanis már előre megalkotta a születésnap koncepcióját: hula hoop táncműsor és hula hoop verseny. (Mindig azt hittem, hogy a "hulla hopp" egy ugráló halottat jelent, pedig a hula a tradicionállis Hawaii tánc, a hoop pedig azt jelenti, hogy karika.) Lili a halogatás nagy mestereként a születésnap reggelén állt neki táncrendet írni, amiben részletesen felsorolta, hogy melyik táncban ki fog szerepelni. A daraboknak a következő címeket adta:

1. Love is lovely
2. How come my whis will come true
3. Don't go, you'll miss a party

Táncrend. Figyeljük meg, hogy Lili mindegyik táncban szerepel, az utolsóban egy fiú is feltűnik (Ethen):


Lili annyi osztálytársa születésnapján járt már, hogy nekünk is vissza kellett őket hívni, végül az egyszerűség kedvéért az egész osztályt meghívtuk. A barátokkal, a barátok hasonló korú testvéreivel, szomszéd gyerekekkel, óvónénivel és a szülőkkel együtt 70-en (nem vicc, hetvenen!) jöttünk össze. Ennyi emberre enni- és innivalót, tányérokat, evőeszközöket, tortát rendezni elég nagyszabású feladat volt. (Az esküvőnkön nyolcvan valahány vendég volt, de ott nem mi voltunk a pincérek!) Két autóval mentünk, mindegyik csomagtartója megpakolva... A vendég gyerekeknek szokás egy kis ajándékot adni, hogy ne csak az ünnepelt menjen haza egy nagy halom játékkal. A tavaly már bevált fából ragasztható és festhető modellekből vásároltunk fel kereskedelmi mennyiséget. Ebédre pizzát rendeltünk egy nagyon jó helyről, az utolsó morzsáig elfogyott. A torta is nagy siker volt, az itt megszokott gagyi ABC tortáknál kétszer drágább, de tízszer finomabb tortát vetünk. Lili beleegyezett, hogy legalább a torta fele csokis legyen, hiszen legtöbben úgyis azt szeretik. Az ő oldala citromos volt, az is a csokissal egyforma sebességgel fogyott. A kis műanyag pónijait gondosan a citromos oldalra állította fel dísznek, hogy később majd lenyalogathassa a lábukról a krémet...

Lili és Malia sziklákon hula hoop-oznak:


Felbíztattam a gyerekeket, hogy próbálják a sziklát a fotó kedvéért egy kicsit odébbgördíteni:


Lili egy szép piros ünneplő ruhát választott, lábbelinek igazi kaliforniai szörfös lányként flip-flop papucsot húzott. Nem szóltunk bele, azt akartuk, hogy azt vegyen fel, amiben legjobban érzi magát. A legtöbb gyerek hozott magával hula-hoop karikát, sőt elég sokan direkt erre az alkalomra vettek maguknak. A táncműsorból végül nem is lett semmi, mert Lili fő hula-hoop-os barátnője Divya két órát késett, és Lili rá várt. Ennek ellenére azért sokat karikáztak, még néhány fiú is beállt. Lili egyáltalán nem volt csalódott, remekül érezte magát.

Adél Madit terelgette, pakolt, kínálgatott, én az újonnan érkezőkkel néhány mondatot próbáltam váltani, és a tömeget menedzselni. Elég kevés sikerrel tudtam csak fényképezni, erről a születésnapról nem készült túl sok jó fotó. Mentünk egy kört a kisvonattal, gyertyát gyújtottunk és fújtunk, tortát ettünk a la mode (jégkrémmel), majd Lili ajándékaival megtöltöttük az Acura csomagtartóját és már vége is lett a 3.5 órás mulatságnak.





Csak néhány nappal később vettem észre, hogy a legértékesebb teleobjektívem (egy MacBook Pro árába kerül) hiányzik. Felforgattuk érte az egész lakást, de sehol nem került elő. Úgy emlékeztünk, hogy hazahoztuk, de az autóból nem hoztuk be a házba. Mégis a parkban maradt volna? Esetleg a nyitva hagyott kocsiból a garázs előtt emelték volna ki? Teljes volt a rejtély és a letörtség. Egy hónappal később találtam meg a garázsban, egy polcon elrejtve. Akkor derengett fel, hogy azért raktam oda, hogy Madi ne találja meg (már máskor nekiállt a tokjában cipelni), de utána teljesen kiment a fejemből.

Ottó születésnapja

Az én születésnapomra Adél egy francia étteremből rendelt tortát, amiért Madival mentek el délelőtt 10 óra körül. Hazafelé Madinak egyetlen célja volt, hogy valahogyan a tortából minél hamarabb ehessen. Kitartóan küzdött, hiába ajánlott fel Adél más csokit cserébe, nem alkudott meg. Azt magyarázta, hogy az nem Apa tortája, hanem inkább Madié... Azzal is próbálkozott, hogy csak fogni szeretné utazás közben :-) Végül Adél a tortáról leszedett apró aranyozott csokigolyókkal tudta kicsit leszerelni.



Én kivetem egy fél nap szabadnapot és délután a háziorvoshoz mentem, mert egy influenza óta bedagadt a térdem, és nem javult. Eközben Adél a játszótérre vitte a gyerekeket, utána pedig Lili zongoraórájára. Vacsorakor már nagyon fáradtak voltak, mind a ketten sírtak, a fürdetés is nehezen ment. Végül a tortaevés kedvéért összeszedték magukat, de ekkorra mi fogytunk ki az energiából. Én nem is akartam fényképezkedni, csak a gyerekeket minél hamarabb az ágyba tolni, de Adél erősködött, hogy lefényképez bennünket. Nagyon jól tette, mert a fotó szuper lett, talán csak én látom a saját szememben Az Időmilliomos Apuka kilátástalan fáradtságát. A két gyereken persze nem látszik az egészből semmi, például az sem, hogy Madira úgy kellett egy pólót ráerőltetni, bugyi és nadrág már nem is volt rajta.

Adél születésnapja

Egy hónap múlva Adél születésnapján is orvosnál voltunk, ezúttal egy térdspecialistánál, mert az én térdem sem javult meg teljesen, és Lilinek is elkezdett fájni annyira, hogy néhány éjszaka sírva ébredt fel. Közben Lili balett óráján is el kellett döntenünk, hogy tud-e járni, mert a csoport színházi műsorra készült, és be kellett fizetni a jelmez árát. Mindkettőnket megröntgeneztek. Szerencsére nincsen semmi bajunk, gyulladáscsökkentővel lehetett kezelni a térdemet, Lilié magától meggyógyult. Madi út közben többször is lefixálta, hogy ugye most őt nem fogják megvizsgálni, ezért bölcsen kihagyta az orvosi rendelő felé közeledéskor szokásos sírást. A röntgenezést megnézhette, sőt az utánzóösztöne teljesen bekattant, ezért a vizsgálószobából háromszor lépett le és rohant vissza röntgenhez... A röntgenorvosnő nagyon jó fej volt, Madit felrakta az ágyra, a hidraulikával fel és le mozgatta, és játékból megröntgenezte!

Hazafelé ettünk egy pizzát (ugyanott, ahonnan Lili pizzáját s rendeltük) és elhoztuk egy másik francia pékségből Adél tortáját. Ez a torta már nem vált be annyira, túl édes volt, a végén a felét ki is dobtuk. Lili miatt nem lehet csokis tortát venni, de elhatároztuk, hogy ez lesz az utolsó csokimentes év, legközelebb azt fogjuk megvenni, amelyik nekünk ízlik a legjobban, Lili pedig kap valami másmilyen süteményt. Lili továbbra sem szereti a csokit, tréfás, ahogy csokis cookie-ból kiválogatja a barna darabokat, és Olivér szájába tömi, aki persze ellenkezés nélkül eszi meg az összeset.

Adélt születésnapján egy nagy meglepetés érte: egy csokor virágot szállítottak neki házhoz, amit szülei Magyarországon rendeltek! Nem is tudtuk, hogy országhatárokon keresztül is működik a virágrendelés, teljes volt a döbbenet. Adél tortáját is fürdés után ettük meg, a fényképen itt is lefektetésre készen, pizsamában szerepelnek a gyerekek. A kép bal oldalán a sárga virágot kapta Adél a szüleitől, a kép jobb oldalára Lili csempészte be az egyik kedvenc póniját.



Adél is elvesztett valamit, aminek az értéke pénzben nem is kifejezhető: egy próbafülkében felejtett két karkötőt, amik közül az egyiket Lilitől kapta még Magyarországon. Lili Zsuzsa Mamával járt egy boltban, ahol meglátta ezt a karkötőt. és kérte, hogy Adélnak vegyék meg. Hiába ment Adél és Lili vissza a boltba, nem találták már meg, Adél óriási bánatára. Én két héttel később arra jártam, akkorra a karkötők már le voltak adva a boltba a talált tárgyak között. Adél születésnapján adtuk neki őket vissza, azt hiszem ő is legalább annyira örült neki, mint amikor én újra megláttam a szeretett objektívemet... :-)

Néhány héttel később Madi a fiókomban turkált, és talált benne egy szép szalaggal átkötött Nordstrom-os dobozt. Adél kérdezte, hogy mi van benne, de nekem fogalmam sem volt róla. Egy pár ezüst fülbevalót találtunk benne, amit Adélnak vettem, de erről is elfeledkeztem. Az objektív és a karkötők után végül a fülbevalókat is megtaláltuk, pedig azok el sem vesztek!

Olivér születésnapja

Jó dolog a mi családunkban gyereknek lenni, mindenkinek legalább két születésnapja van! Madi születésnapja keddre esett, aznap Lili egy barátja Jacqueline jött át hozzánk játszani. A lányok nagy lázban voltak, egy halom játékot, DVD-t, mézet, stb. egyenként becsomagoltak, hogy Madi sok ajándékot kapjon. A papagájos szomszéd ikreivel is beállított egy ajándékkal, így a délután el is ment, Adélnak nem volt ideje befejezni a cicás torta készítését amit már két nappal azelőtt elkezdett. Madit cseppet sem zavarta, hogy csak másnap lett készen a torta. Lili zongoraórája után épp annyi időnk maradt, hogy elfújjuk a gyertyákat, készítsünk néhány fényképet, és együnk egy kis tortát.

03/03 - Születésnap állványról, távkapcsolóval fényképezve


03/03 - A gyerekek a gyertyákat nayolgatják


Hétvégére hívtunk néhány vendéget, hogy velük együtt is megünnepelhessük Madi születésnapját. Adél már két hete erre készült, kitalálta a menüt, bevásárolt, játékokat selejtezett. Még a mennyezetről is letörölte a sárga foltokat a tűzhely fölött! Szombat délelőtt mialatt én elvittem a gyerekeket biciklizni, Adél folytatta szorgos takarító munkáját, a fürdőszobákat súrolta majd felporszívózott mindenhol. Mialatt Madi aludt, Lili segítségével elkészítették a Torta Rustica-t, ami nagy sikert aratott. Sajnos Luki, Madi fő cimborája nem tudott eljönni, de itt volt a két Ádám. Madi már nagyon várta, mert több születésnapon is járt már, tudta, hogy ez valami jó dolgot fog jelenteni. Nagyon jól sikerült a zsúr, a gyerekek és a felnőttek is jól érezték magukat. Amíg Adél Hajni és Ági (anyukák) segítségével a konyhában készülődtek, az apukák a gyerekekkel az udvaron játszottak.





A gyerekek a kis asztalnál ültek, mindenki szépen evett, nem volt semmi konfliktus. Lili nagy szakértelemmel készítete el a salátáját, Madi pedig szokása szerint mindent megevett, amit elé raktunk. Hajni aggódott, hogy Ádám megkóstolni sem lesz hajlandó a torta rustica-t amit Adél sütött, ezért azt kellett mondanunk, hogy ez egy sajtos pizza. Habozás nélkül felfalta mindet...





Madinak tetszett, hogy már a második tortáján fújhatja el a gyertyákat. Mivel Lili nem szereti a csokisat, neki külön vettünk citromos süteményeket. A fénykép kedvéért megkérdeztem a gyerekektől, hogy kinek ízlett a torta, Lili és Madi lelkesen jelentkeztek, Ádám inkább a táplálkozással volt elfoglalva.

Olivér két éves!

Angolul azt szokták mondani, hogy itt a "terrible twos" azaz elérkeztünk a szörnyű kétéves korba. Madi szinte hónapra pontosan kétéves korában ért el abba a stádiumba amikor úgy érzi, hogy elég jól megismerte már az univerzum titkait, magabiztosan és vagányan viselkedik, és ha a fejébe vesz valamit, képtelenség a tervétől eltéríteni.

A gond akkor kezdődik, amikor valami olyan célt tűz ki magának, ami ütközik az általunk jóváhagyott programmal, például amikor vacsorázás helyett csigákat szeretne gyűjteni, vagy amikor fürdés helyett gyurmázni szeretne nekiállni. Ilyenkor öntudatos kétéveshez méltóan minden eszközt bevet annak érdekében, hogy az általa elképzelt forgatókönyv valósuljon meg. Mivel egy torkaszakadtából üvöltő, az oxigénhiánytól lila fejű gyereket nehéz megfürdetni, mindenféle trükkös módszereket próbálunk kitalálni, de ezekből már nagyon kezdünk kifogyni. Ennek részben az is az oka, hogy régebben olyan egyszerű dolgokkal eredményt tudtunk elérni, mint például kádba játékok bedobálása, vagy Lilivel egy levetkőző és kádbamászó verseny rendezése (Madit egyáltalán nem zavarta, hogy mindig Lili győzött), de ezeket Madi már kiismerte.

Úgy tűnik, Madi két éves korában jött rá arra, hogy a körülötte történő események nem eleve elrendeltek, többféle opció létezik, és érdemes küzdenie, hogy ezek közül a neki legszimpatikusabb verzió valósuljon meg. A szituációt bonyolítja, hogy Lili is szívesen beáll a küzdelembe annak érdekében, hogy éppen ellentétes legyen a végkifejlet. Persze rendet tudunk tenni közöttük, de ez a mi energiánkat annyira leszívja, hogy csak arra marad időnk, hogy az akkumulátorainkat a kritikusan alacsony szintről a minimálisan elfogadhatóra feltöltsük. Ennek eredménye az, hogy bár márciusi dátummal, de májusban írom ezt a bejegyzést, tehát négy hónapja nem tudtam magamat annyira feltölteni, hogy leüljek a számítógép elé 4-5 órát a gyerekek blogregényét folytatni. Egy hónapja szinte minden fürdéskor a gyerekek síróversenyt rendeznek, utána Madit alig lehet ágyba tenni. Mire mi is megfürdünk, eszünk, konyhában rendet rakunk, emaileket, számlákat, egyebeket elintézünk, már 10 óra van, nem tudunk nekiülni választékosan fogalmazni.

02/10 - Madi elfoglata magát a WC-ben... A firkálás mellé bónuszként az összes WC papírt is letekerte!


A hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, hogy Madiból milyen kétéves cseperedett...

Madi személyisége

Madi továbbra is egy tüneményes kisfiú. Sokan megjegyzik, hogy milyen aranyos és babonázó, megdicsérik, hogy milyen helyes ("handsome", "cute", "adorable"), és hogy milyen szépek a szemei. Őt is a koránál idősebbnek szokták nézni, talán a talpraesetsége miatt. Ehhez az is hozzájárul, hogy egy ideje már lazán pelenka nélkül adja elő, míg más kisfiúk általában 3 éves korukig pelenkát hordanak. Lilivel ellentétben ő idegenek között megtévesztően szolidan viselkedik, alacsony energiaszinten az eseményeket higgadtan megfigyelve hibátlanul játssza el a jó gyerek szerepét. Lili barátainak és a havonta a Magyar Házban tartott játszóházban sok magyar gyerek nevét tudja már, szeret a többiekkel játszani.

Lili ennyi idős korában önzetlenül megosztotta másokkal a játékait, az utolsó harapásnyi kedvenc ételének is odaadta a felét, ha kértük belőle. Madi sokkal óvatosabb, kétszer is meggondolja, hogy mit adjon oda másoknak. Ez valószínűleg azért van, mert neki sokszor kell a hat éves testvérével megküzdenie a földi javakért.

Madi kiskora óta vidám természetű, másokat is fel tud vidítani. Meglepően rendszerető, zavarja, ha a dolgok nem kerülnek vissza a helyükre. Egyik kedvenc játéka egy kis partvis (amit még Lilinek vettünk egy éves korában Magyarországon), komoly összpontosítással próbálja vele a morzsákat a lapátra felsöpörni. Nagyon hamar megtanult udvariasan beszélni, sokat használja a "légy szíves" és a "köszönöm" szavakat.

04/03 - Madi falra mászik:


Madi kedvenc dolgai

Kezdjük azzal, hogy Madi szinte minden olyan dolgot szeret utánozni, amit Lilitől lát. Ennek eredményeképpen nagyon szeret Lili játékaival (amiknek legalább kétharmada póni) játszani, Lili könyveit lapozgatni, Lili ruháit felvenni, esetleg Lili tányérjából enni.

Ezek ellenére egyértelműen látszanak a fiús tulajdonságai is: nagyon szeret botokkal hadonászni, tárgyakat ütögetni, játékokat, labdákat magasra feldobálni, dolgokat csavarhúzóval szétszerelni, elemet cserélni, tárgyak strapabírását és ütésállóságát tesztelni.

Madi nagyon szereti a vertikális kihívásokat leküzdeni, mindenre próbál felmászni, és sikerét "magas vagyok!" kiáltással a közzétenni. Nagyon boldog, ha a derekánál fogva segítem, hogy a falon felmásszon, és a plafont megérintse. Imád a hátamon lovagolni, ügyesen beakasztja a sarkát a bordáim közé, és a hajamba kapaszkodva fordítgatja a fejemet, hogy merre menjek négykézláb tovább. Pihenésképpen szereti ha lefekszem a földre, és a hátamon állva egyensúlyozik, esetleg a hasamon ugrál. Ilyenkor persze Lili is szeretné ezt a mulatságot kipróbálni, csalódottan veszi tudomásul, hogy ő ehhez már túl nehéz.

Madi szereti a zenét, sokszor szokott magában dúdolgatni és énekelni. Meglepően tisztán énekel, sokszor halljuk, hogy "aki nem lép egyszerre...", "tekeredik a kígyó...", "ha én cica volnék...", "zsipp-zsupp, kenderzsupp...", "boci, boci tarka...", stb. A Magyar Házban egyszer egy népi zenekart hallottunk, teljesen lenyűgözte, azóta a partvisát amit "hangszerem"-nek nevezett el, a vállára teszi, vonalzót használ vonónak, és várja, hogy táncoljunk. Még az orvoshoz is partvissal a kezében ment, ezzel nagy sikert aratva.

Lili példáját követve ő is szeret táncolni, Lilihez hasonlóan ő is imádja pörgős szoknyájú ünneplő ruhák-at, szakértelemmel válogatja ki őket a szekrényből, és mondja közben, hogy "a karácsonyi ruhámat keresem". :-)

Ez még mindig jobb, mint amit amikor állandóan meztelenkedett, a nagyszülők sokszor heteken keresztül nem látták Skype-on ruhában! A termodinamika törvényeinek látszólag ellentmondva soha nem fázott, a végtagjai nem voltak hidegek. Mi feladtuk az öltöztetéssel járó állandó hadakozást, ráhagytuk a dolgot. Ezen a szokásán akkor tudott túllépni, amikor érdekelni kezdte az egyedül felöltözés. Nagyon tetszik neki, hogy Adél az emeletről ledobja neki a ruháit, ő összeszedi, és megpróbálja felvenni őket. Előfordul, hogy a szandálja fordítva van rajta, mert ha már felvette, nem akarjuk róla levenni. Érdekes, hogy amikor a zokniját adjuk rá, legtöbbször szól, hogy a másik lábára való, és fordítva akarja őket felvenni. Biztosan azért, mert tőlünk sokszor hallotta, hogy fordítva kell a szandált felvenni, ezért ő is intézkedni akar a zokni felvételekor.



Madi jó evő, mindent megkóstol, amit mi eszünk, és a legtöbb új ételt úgy tömi magába, mintha régi kedvence lenne. Ennek ellenére elő szokott fordulni, hogy keveset eszik, de ezt néhány napon belül bepótolja. Néhány meglepő dolog, amit nagyon szeret: humusz, kolbász, virsli, olajbogyó, avokádó. Nem szereti a rizst és a retket.

Madi Lilivel ellentétben óriási csoki rajongó, határtalan boldogsággal majszolja, ha adunk neki. A cukor és nyalóka nálunk ritkán elérhető csemege, ennek ellenére minden körülmény között óriási biztonsággal felismeri az édességeket, legyenek azok bármilyen csomagolásban.

Lehet, hogy még csokinál is jobban szereti a rágót, ezt jó lenne valahogyan kísérleti úton bebizonyítani. Az nem lenne jó kísérlet, hogy a kettő közül melyiket választaná, mert biztos, hogy két kézzel nyúlna egyszerre mindkettőért! Egyébként ropit, kekszet, csokit úgy szeret enni, hogy mindkét kezében van egy ugyanakkora darab. Rágót húsz hónapos kora körül kapott először, rettenetesen érdekelte, hogy mi mit rágunk. Hosszas huzavona után végül adtunk neki, le kellett volna videózni, hogy milyen boldogan rágta. Pár perc rágás után persze lenyelte... Amikor legközelebb adtunk neki, akkor kicsit tovább rágta, de a vége mindig az lett, hogy büszkén mutatta a száját, hogy üres! Végül megtanulta, hogy kiköpje, ha végzett vele. Aranyos, ahogy mondja, hogy "kérek egy fél rágót". Nagyon szereti, szinte bármit hajlandó érte megtenni.

Mostanában Madi nagyon rákattant a biciklizésre, nagyon lazán és vakmerően teker vele, de még nem nagyon tudja egyenesben tartani, legjobb, ha mellette maradunk és fogjuk a kormányt. Nagy érdeklődéssel figyeli a szomszéd fiút ahogy a BMX-ével figurázik, kiáltja neki, hogy "jump", majd a jól sikerült ugratást "Ó, awesome!" kiáltással értékeli. A rollerét főleg akkor veszi elő, amikor Ádám is hozza az övét.



Madi legkevésbé kedvenc dolgai

Madi legnagyobb ellensége a hajvágás és a hajmosás. Mindkét eseményt teljes erőből végigordítja, miközben nekünk a dobhártyánk és a szívünk szakad meg. Ennek folyományaként elég ritkán tesszük ki magunkat és őt ilyen traumának. Tanácstalanok vagyunk, hogy hogyan lehetne ezt megelőzni...

Madit csak fél évente kell orvoshoz vinnünk, de megismeri a helyet, és már az utcába befordulva sírni kezd és haza akar menni. Amikor Lilit vittük el a térdét megvizsgáltatni, nagyon érdekelte a röntgen, és elintézte, hogy őt is felfektessék az asztalra és játékból megröntgenezzék. Jól viselte egyébként az utat az orvoshoz, de többször megismételte, hogy "Lilit megvizsgálja doktor bácsi, nem Madit."

Régebben Madi nagyon szeretett fogat mosni, főleg azért, mert vigyorogva lenyelte a fogkrémet, de mostanában egyre nehezebben tudjuk rávenni arra, hogy kitátsa a száját. Ha ki is tátja, főleg ő szereti magának mosni, trükköznünk kell, hogy mi is meg tudjuk egy kicsit sikálni. Érdekes, hogy reggel jobban szeret fogat mosni mint este, nem értjük pontosan, hogy miért.

Ha valahova el kell indulnunk, valahonnan haza akarunk indulni, ki kell menni a házból, vagy be kell jönni a házba, Madit általában rettenetesen nehezen lehet rávenni a helyváltoztatásra. Ilyenkor rafináltan logikai ellentmondásokba kell kevernünk, hogy elhatározza magát és az általunk preferált irányba elinduljon.

Beszéd

Lilihez hasonlóan Madi is nagyon korán elkezdett beszélni. Míg Lili szókincsben volt verhetetlen (16 hónapos korában kb. 150 szót használt), Madi a nyelvtan nagy szakértője. Bámulatos, hogy milyen jól tud összetett mondatokat alkotni, és milyen pontosan tud ragozni. Itt egy példa: "Kezemet lenyalogatom, ne legyen lekváros."

A beszédtanulás legjobb módszere az utánzás, az aktív megértés trükkje pedig a hallottak megismétlése. Madi ezt ösztönösen jól csinálja, a kérdéseinkre egy rövid igen/nem helyett általában ismételve válaszol, például így :

- Madi, szeretnél kimenni az udvarra homokozni?
- Nem szeretnék kimenni az udvarra homokozni.

Ezt elég sokáig tudjuk vele játszani, kitartóan vissza szokta ismételni a kérdésünket. Lili persze jól szórakozik azon, hogy tréfás dolgokat ismételtet meg az öccsével, Madi pedig rájön, hogy valami vicceset mondott, ezért később is szívesen megvillantja újonnan szerzett tudományát.



Lilinek sem tanítottuk a nem szót, de Madi elég hamar megtanulta Lilitől. Még kicsi korában ha valamit rosszul csinált, azt szoktuk neki mondani, hogy "o-ó Madi!". Hamarosan ő is elkezdte mondogatni, ha valamit kiöntött vagy elrontott. Ha nem figyeltünk rá, és egyszer csak meghallottuk, hogy "o-ó Madi", akkor rögtön tudtuk, hogy az takarta mondani, hogy „ajjaj, azt hiszem, valami rosszat csináltam”. Persze nemsokára megtanulta az "eltörött", "kiborult", "leejtettem" szavakat is... Ha valamit elront, azzal adja oda, hogy "igazítsd meg". :-) Elég korán kezdte el mondani Lilinek, hogy "ne vedd el tőle", mivel sokszor hallotta tőlünk is ahogy Lilinek ugyanezt mondtuk. Ez a fontos mondatot nagyon mélyen elraktározhatta, mert még most is ugyanígy mondja, ha valamilyen kincsét veszélyben érzi.

Anyukám egyszer meglepődött, amikor Madi 22 hónapos kora körül Skype-olás közben egy labdáját begurította az ágy alá, és egy lelkes "kipiszkálom!" felkiáltással vetette utána magát. Azóta már nem is nagyon lepődünk meg ha bonyolult szavakat használ, már felírni sem szoktuk.



Mi Madit angolul nem tanítjuk, mindkét gyerekkel csak magyarul beszélünk. Szerintünk az Amerikában felnövő gyerekeknek az angollal nem lesz problémájuk... Többet fogják iskolás korukban használni mint a magyart, ezért inkább a magyar nyelvre kell figyelnünk, hogy pontosan és jól beszéljék. Madi kezd már a játszótéren az angol szavakat összeszedni, a következő fontos kifejezések értelmére jött már rá és kezdte el éles helyzetekben használni: "that's mine!, my turn!, awesome!, look at me!, good job!" (enyém!, én következek!, remek!, ide nézz!, ügyes vagy!)

Nehéz megállapítani, hogy Madi mit gondol a kétnyelvű környezetről, az biztos, hogy amerikaiakhoz soha nem beszél magyarul, csak mutogat nekik. A Magyar Házban azonban idegenekkel is bátran szóba áll, élvezi, hogy megértik amit mond. Azonban ha arra bíztatjuk, hogy mondjon valamit angolul, nem tudja a kérdést értelmezni, így választ sem kapunk.

Soha nem fogjuk megtudni, hogy mik játszódhatnak le egy kisgyerek fejében... Vajon min szoktak gondolkodni? Miről szoktak álmodni? Amikor Madi először álmában beszélt ezt mondta: "Cica. Bement."

Nemsokára hajnali három lesz... Ennyit tudtam most alkotni, a következő bejegyzésben Madi születésnapi partijáról fogok írni és képeket feltenni. Ígérem, erre nem kell megint 4 hónapot várni...

02/14 - Rágózás! Figyeljük meg, hogy Madi végig a kezében szorongatja a rágós dobozt, ez túl nagy kincs ahhoz, hogy letegye! Itt a videó eredeti felbontásban.

Egy szélviharos hétvége

Péntek éjszaka óriási szélvihar jelezte, hogy megérkezett az évente néhány alkalommal előforduló szélirányváltozás, amikor az óceán felől fújó hűvös szél helyett forró sivatagi szél érkezik. Reggel örömmel állapítottuk meg, hogy egyetlen egy fánk sem dőlt ki, de a kerti székek és napernyők felborultak. Szombaton az erős szél miatt ki sem tudtunk menni az udvarra, szerencsére délután egy tornatermi születésnapra voltunk meghívva, reméltük, hogy ott majd ki tudják a gyerekek adni az energiájukat. Madi nagyon sírt előtte, egyszerre több rágófoga is jön, a héten többször is letaglózta hirtelen a fájdalom. Sokszor szokott rágót kérni, de néhány perc hangos csámcsogás után mindig büszkén le szokta nyelni, ezért többet nem akarunk neki adni. Egy Fruit Leather fantázianevű vékony gyümölcspréselményt neveztünk el rágónak, azt is el szokta fogadni, jól lehet rágcsálni, és nem baj ha lenyelni. Most ez sem vigasztalta meg, bármit is próbáltunk csak sírdogált. Végül amikor Adél kivitte az udvarra felöltöztetni, szerencsére hamar abbahagyta, így késve bár de el tudtunk indulni a születésnapra.



Lili egyik óvodás barátjának Zoe-nak volt a zsúrja, nagyon profin foglalkoznak a gyerekekkel a fiatal alkalmazottak. A jelenlevő 25 gyerek nevét azonnal megjegyezték, és mindenkit nevükön szólítottak! Az egyik feladat az volt, hogy egy hengeren kellett egyszerre két gyereknek egyensúlyozni, amit ide-oda mozgattak, és a gyerekek óriási nevetéssel estek le róla. Madi is azonnal fel akart szállni, de mondtam neki, hogy még nem ő következik, üljön be Lili mellé a sorba. Rögtön megértette, le is ült, Lili pedig nagyon aranyosan átkarolta. A tornatanár azonban Madit egy másik kisfiúval párosította össze, erre Lili keservesen el kezdett sírni :-(. Szerencsére észrevették, és Madi Lilivel is egyensúlyozhatott egyet.







Lili szokás szerint egy rajzot készített Zoe ajándékához. Már reggel azzal ébredt, hogy neki szeretne állni a rajzolásnak, a fejében elkészült a koncepció (talán megálmodta?), óriási energia és időbefektetéssel készítette el az alkotást. Ezek a rajzok mindig nagy sikert aratnak, Lili teljesen önzetlenül használja fel rájuk az egyébként kincset érő pónis matricáit. A gyerekek nagyon szokták ezeket a képeket díjazni, teljesen az ajándék részének szokták őket tekinteni.



Vasárnap Madi egy új dolgot vett a fejébe: az ágya alá vonszolta be a plédjét, a takaróját, és Adélt, így akart szopás közben elaludni. Most aludt először pelenka nélkül, mivel Adél már nem tudta elalvás előtt rátrükközni. Közben persze végig aggódtunk, hogy mi lesz ha felébred, nehogy beverje a fejét és nehogy bepisiljen a plédekbe. Majdnem egy órán keresztül mozdulatlanul aludt, miután felébredt és kiszedtem az ágy alól, újra vissza tudott aludni.



Az előző napok 15 C körüli átlaghőmérséklete vasárnapra 25 C-ra melegedett, ezért délután a tengerpart felé vettük az utunkat. A gyerekeknek persze nem kellett kétszer mondani, hamar beugrottak a fürdőruhájukba, felvették a strandpapucsukat, Madi pedig elérkezettnek látta az időt arra, hogy újra megmakacsolja magát, és ne legyen hajlandó pelenkát felvenni. Így most fordult az elő először, hogy pelenka nélkül ültettük be az autóba. Napközben nem csak pelenkát, de ruhát sem nagyon akar felvenni, néha belebújik Lili valamelyik szoknyájába vagy ruhájába és abban parádézik, de általában meztelenül szeret lenni. Éjszaka csak azért van rajta pelenka, mert este túl fáradt a hadakozáshoz.





A tengerparton csak 21 C volt, szépen sütött a nap, az apály által hátrahagyott kis medencékben álltak neki a gyerekek játszani. A mi lábunk már elzsibbadt a jéghideg víztől, de a gyerekeket egyáltalán nem zavarta, csurom vizesen pancsoltak. Az iPhone-al megmértem a víz hőmérsékletét, 14 C volt. Magammal vittem a hosszú objektívemet, azzal készítettem néhány fényképet. A gyerekek a pancsolás után homokozásba kezdtek, felfedeztek a töltésben egy kis barlangot, Madi köveket hajigált és sirályokat kergetett. Naplemente után indultunk haza, mindenki jól elfáradt. Az autóban Lili ezt kérdezte: "Miből készült a víz? Miből készült minden?". Erre most nem tudtam részletes választ adni, majd később visszatérünk komolyabban a témára. Hirtelen csak azt mondtam neki, hogy annyira régen keletkezett minden, hogy arra már senki nem emlékszik, ezért nagyon nehéz dolog kitalálni.





Hétfőn tovább emelkedett a hőmérséklet, Anyu kérdezte emailben, hogy tényleg igaz-e, amit a telefonja mutat, hogy San Diegoban 26 fok van, mert náluk mínusz 5. Igaz volt, bár akkor még csak reggel kilenc volt nálunk, később 30 fokra is felment a meleg. Furcsa, hogy néhány nappal ezelőtt még fűteni kellett.