Öntözés Madi módra

Mielőtt nekiállnék Madi 1.5 éves korát megörökítő esszém második részének, álljon itt egy képsorozat, ami szeptember 24-én készült. Fotózás iránt érdeklődő olvasóim kedvéért: ezek a képek az új félnehézsúlyú (750g!) 17-55mm f2.8 objektívemmel készültek félárnyékban, vaku nélkül ISO-400 érzékenységgel.

Az első és az utolsó kép között 15 perc telt el, az idő múlása egyenesen arányos Madi nadrágján levő vízfolt méretével...

Az utolsó négy képen a fehér pöttyök Madi szájából kiprüszkölt vízcseppek, annak örült ennyire, hogy jó messzire el tudta spriccelni. A végén angyali nyugalommal öntözött tovább, mintha a slagból ivás, szájból spriccelés és bőrig ázás természetes velejárói lennének az öntözésnek.

Madi másfél éves! (1. rész)

Döbbenetes, hogy néhány hónap alatt mennyi kaland történik egy kisgyerek életében, szinte minden héten tanulnak valami újat. Lenyűgöző élmény lehet számukra felfedezni a világot és közben egyre magabiztosabban használni az újonnan elsajátított ismereteket. Ugyanilyen lenyűgöző ezt szülőként közelről végigkövetni!

A saját kisgyerek-korunkról csak emlékfoszlányok, néhány fénykép és a szüleink történetei maradtak meg. Hiába próbálom ezzel a bloggal a gyerekeinknek (és az ő gyerekeiknek) vázlatosan megörökíteni kiskoruk néhány főbb eseményét, ezt csak akkor tudják majd igazából megérteni, amikor a saját gyerekük fejlődését figyelik majd meg. Nekünk is többek között azért ennyire érdekes a gyereknevelés, mert magunkat látjuk bennük. Úgy tippelem, én is pont ilyen lehettem ennyi idős koromban, ugyanígy ásítottam, másztam, firkáltam, kentem a hajamra a főzeléket, ültem a bilin, stb. Mi ez, ha nem egy virtuális időutazás?

A család kedvence az elmaradhatatlan szombat és vasárnap reggeli banános-málnás-szedres-áfonys gyümölcsturmix:


Madit sokszor csak nézzük és nézzük, nem tudunk a szépségével betelni! Pici korában is elbűvölő volt, de ahogy nő, még aranyosabb lesz. Helyes arcocskája mellett kisugárzó jó kedélye, nyugodt, barátkozó személyisége is megragadja az embereket. Adél egyik nap a Trader Joe's-ban vásárolt, amikor észrevette, hogy egy nő már egy ideje követi őket. Azt hitte, hogy meg akarja előzni, ezért félreállt a kosarával, de a nőci azt mondta, hogy csak Madit akarta nézni, mert még nem látott ilyen gyönyörű kisfiút.

Madi az ismerős gyerekek között is nagyon népszerű, rögtön odamennek és beszélnek hozzá, bár angolul még nem tud válaszolni nekik. Egyik nap amikor Adél az iskola játszóterére vitte a gyerekeket, 4-5 napközis lány sorban állt a csúszdánál, hogy elkaphassák Olivért! :-)

Szerencsére Madi barátkozó természetű, könnyen és szívesen megismerkedik idegenekkel. Nekem ennek ellenére nagyon tetszik, amikor valamitől egy kicsit megijed, és gyorsan a nadrágbomba kapaszkodva megpróbál a lábam mögött elbújni. Főleg a hangos zajoktól szokott megijedni, például amikor a szobában vagyunk, és a nyitott ablak alatt egy autót elindítanak, vagy egy madár hirtelen rikácsol egyet, Madi felugrik és rémülten szalad hozzánk. Lilihez hasonlóan, ő sem fél a kutyáktól, messziről észreveszi őket, "Bucky"-nak már a nevét is tudja. Én jobban szoktam aggódni, mert egy nagyobb kutya még a farokcsóválásával is fel tudná lökni.

8/2 - Amióta Olivér megtanult az ágyra felmászni, fél szemmel állandóan figyelnünk kell. A videó végén látható, hogy miért... It a videó eredeti felbontásban


Ma délelőtt Madival a szintetizátorral játszottunk, énekeltem neki egy Napoleon Boulevard dalt (Fogd meg a kezem), aminek az egyik rímje az, hogy "egyszerűen csak félek". Madi erre ezt mondta: "Félek. Ablak!". Én meg azt hittem, hogy semmit sem fog megérteni a dalszövegből.

Madi fél évvel ezelőtt állt fel először, néhány hét múlva már vidáman járt. Nemsokára megtanult hátrafelé menni. Miután rájött, hogy hogyan kell szaladni, sokáig nem akart lelassulni, mindenhova futva közlekedett. 17 hónapos korában hosszú, kitartó próbálkozás után végre fel tudott ugrani. Lili táncműsorát utánozva, egyedi mozgáskombinációkat mutat be, amiket még Lili sem tud pontosan megismételni. Nagyon szeret labdázni, hangos "Dobod!" kiáltással adja tudtunkra, hogy nemsokára egy labda fog felénk repülni. Vigyázni kell, mert egy teniszlabda elhajításával komoly károkat tud okozni, ezért inkább egy kis szivacslabdát rendszeresítettünk erre a célra.

8/30 - Olivér és Ádám virágot és terméseket gyűjtenek:


Madi felugorva próbálja minél magasabbra dobni a virágot:


A játszótéren a homokozó a kedvence, a füvön egy labda segítségével jól meg tudjuk futtatni. Rögtön megtalálja a létező összes labdát, és mindig azokkal akar játszani, nem a sajátjával. Ha már fáradt, akkor a hintázást is szereti kipróbálni. A mászókákon még nagyon kell vigyáznunk, sok olyan rész van, ahonnan végzetesen nagyot tudna esni. Felfelé már ügyesen mászik a létrán, csak a lemászást nehéz szabadesés bemutatása nélkül véghezvinni. A csúszda fölött már éppen eléri a keresztrudat, azon szokott egyet himbálózni lecsúszás előtt.

Kitartó érdeklődéssel szokta nézi az utcánkban gördeszkázó iskolásokat, figyeli ahogy a rámpán ugratnak, és egyéb akrobatikus elemeket gyakorolnak. Ő is rááll egy-egy felügyelet nélkül hagyott gördeszkára, élvezi, ahogy tologatom rajta. A gördeszkázásnál azonban sokkal kényelmesebb a rollerezés, mert ott a kormányba tud kapaszkodni, elég komoly távolságokat is meg tudunk együtt tenni. Pontosabban csak addig tudtunk, amíg Madi mindkét lábával ráállt a rollerre, de mostanában kifigyelte, hogy hogyan hajtják a nagyobb gyerekek a lábukkal magukat. Azóta ő is csak úgy hajlandó rollerezni, de még túl kicsi ahhoz, hogy számottevően haladjon is vele. Madi örömére a szomszédoktól kaptunk egy piros húzogatós kiskocsit, pontosabban elkunyeráltuk tőlük, mert láttam, hogy régóta a garázsukban porosodott. Adél ezzel szokta Madit az utcánkban húzogatni, miközben Madi ügyesen kapaszkodik.

Madi nagyon ragaszkodik Adélhoz, felébredés után az első szava "Anyákka", amit Lilitől tanult, aki nagy örömünkre "Anyácskának" és "Apácskának" nevezett el bennünket. Én sajnos elég keveset vagyok itthon, reggel 8-kor indulok dolgozni, fél 6 körül érek haza. Villámgyorsan átöltözök és már kezdődik is a második műszak: kimegyünk az utcára, a játszótérre, vagy valamelyik szomszédhoz. Eközben Adél vacsorát készít, közben mos, pakol és takarít. Háromnegyed hétkor vacsorázunk, utána fürdetés, gyerekek féken tartása, a fáradtság által generált hiszti minimalizálása, majd 8:15 körül mesélés és altatás következik. Annak ellenére, hogy Madival csak hétvégeken tudok számottevő időt közösen eltölteni, nagyon megható, hogy mennyire ragaszkodik hozzám. Mindig kihasználja, amikor itthon vagyok, hozza a labdáját (Dobod!), vagy más játékát. Ha fekszem, rám mászik, ha ülök, az ölembe kucorodik, és kényelmesen hátradől, mintha csak egy fotelban ülne. Ha sétálás közben elfárad, szeret a nyakamban utazni, közben a hajamba kapaszkodik.

Bár mostanában Madi kedvenc játékunk a labda dobálás, szeret még színezni, kirakós játékokkal játszani, könyveket lapozni (bár a képek még nem kötik le túlságosan), a szétszedett fotelen csúszdázni, a nappaliban felszerelt hintán hintázni. Ezalatt Lili is egy kicsit egyedül tud maradni, Adél pedig kitartóan robotolni. A hétvégék rendszerint az életenergiámat teljesen felélik, valódi gyerekmentes kikapcsolódásra soha nincs lehetőségem. Ezért ért nekem aranyat amikor nyáron Magyarországon sikerült kicsit leengednem az agyamból a fáradtolajat.

09/28 - Vasárnap délelőtti idill. Madi hintázás közben lufit dobál, Lili rajzol, Adél főz, Ottó videózik. Figyeljétek meg, milyen erőfeszítésbe kerül a kis nyakán levő nagy fejet rázni! :-). Itt a videó eredeti felbontásban.


A hétvégéken mostanában egy kellemes hagyományt alakítottam ki: szombat vagy vasárnap délben (különösen jó hétvégéken mindkét nap) én is alszom Madival egy-két órát. Az alváshiány bepótlása mellett a tökéletes csend, Madi finom illata, meleg szuszogása, álmában rajtam pihentetett végtagjai tökéletes harmóniában ernyesztik el ökölbe szorult agytekervényeimet. Madi Lilivel ellentétben szeret az ágyba feküdni és játékból aludni, ha fáradt, magától lefekszik pár másodpercet pihenni. Ha engem lát meg először amikor felébred, az esetek 100 százalékában az első szava: "Anyákka!". Ilyenkor egy kis tejcit szeretne inni, ezért velem nem nagyon akar szóba állni, de azért néha el tudom valamennyire terelni a figyelmét.

Adél észrevette, hogy Madi délben jobban szeret a földön aludni, mint az ágyában. Azért is jobb a földön altatni, mert amikor felébred, innen biztosan nem tud leesni! A rácsos kiságyból ha nagyon akarna, már ki tudna mászni, és akkor nagyot esne.


Egyik nap a kertben játszottunk, amikor egyszer csak nagy meglepetésemre bevonszolt a házba. Megkereste Adélt, aki a konyhában foglalatoskodott, odavitte neki a cipőjét, és kicsalogatta magával. Amikor én is menni akartam, engem határozottan visszatolt a házba. Ilyen nem volt még eddig, általában azt szeretné, ha mindketten kimennénk vele, magától pedig talán éjszakára sem jönne vissza a házba, annyira szeret kint csatangolni. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, de pár perc múlva jót nevettem, amikor megláttam Adélt Madi picike székében ülni, ölében Madi kényelmesen elfeküdve, komótosan szopta az anyatejet!

Madi nagyon alkalmazkodó, nyugodt, rugalmas kisbaba volt, ha letettük, ott maradt, ha vittük valahova jött velünk, ha egy kanál tejbedarával közeledtünk, kitátotta a száját, stb :-). Ennek ellenére nagyon tetszik, ahogy egyre jobban kifejlődik az önálló akarata, és mint a fenti történetben, előre kiterveli, és eltántoríthatatlanul végrehajtja a céljához szükséges mozzanatokat. Azt hihetnénk, hogy egy ilyen kicsi gyereknek általában egyszerű, a szülei által könnyen megtippelhető ötletei vannak csak, de ez egyáltalán nincs így, sokszor tud meglepetéssel szolgálni. Például egyik nap nem tudtam rájönni, hogy mit magyarázott amikor a robotporszívó végezte véletlenszerű cikkcakkos útvonalban Lili szobájának tisztítását, miközben Madi állandóan a porszívó körül szaladgált. Nemsokára kiderült, hogy azon mesterkedett, hogy terpeszbe álljon a robot útjában, és az átmenjen a lábai között...

Minden életkornak meg van a saját szépsége és érdekessége. Másfél éves korában Madi már megtanulta és megértette a világ sok szabályát, elég magabiztosan tud ezek ismeretében új dogokat felfedezni. Kísérleteket tud megtervezni és végrehajtani, keresi az események kiváltó okait. Fantasztikus ezt a fejlődési folyamatot megfigyelni, sokat tudunk mi is tanulni belőle. Lássunk egy példát... Más szülők is biztosan észrevették már, hogy 1.5-3 éves kor közötti kisgyerekek sokszor rosszul mérik fel az őket körülvevő tárgyak méretét. Megpróbálják elérni a kosárlabdapalánkot, megpróbálnak bemászni egy picike babaházba, küzdenek hogy felvegyenek egy gyűszűnyi játékcipőt, vagy megpróbálnak beszállni a szomszéd kislányok Barbie autójába :-)

8/17 - Madi egy kis örömautózásra készül. Mérges volt, hogy nem tudott beszállni:


Kedves olvasóim, ennyit tudtam három nap alatt írni. Az akaraterő felülkerekedett az ihlethiányon. Lesz folytatás, amiből többek között megtudjuk, hogyan ad Madi a fülével puszit, hogyan pendülnek Lilivel egy húron, és hogy mit mondott Madi egyik nap álmában.

8/30 - Ez a kép is akkor készült mint a másik kis Ádámmal, ezen nagy Ádámmal és Lilivel játszanak a Balboa Parkban:

Nemsokára Madi özön...

9/14 - Hihetetlen. de idén csak egyszer jutottunk el a tengerpartra. Nem viccelünk, amikor azt írjuk, hogy alig van bármire időnk...


A következő virtuálisan megporosodott fájlok találhatók a gmail piszkozataim között:

Madi 14 hónapos

Madi 16 hónapos

Madi másfél éves

Sajnos mindegyik csak egy cím, a fájlok teljesen üresek. Az elmúlt 4 hónapban nem volt olyan nap, hogy ne éreztem volna lehangoló lekiismeretfurdalást amiatt, hogy már időtlen idők óta nem írtam Madiról. Fejben már régóta rendezgetem a főbb vázlatpontokat, néhány fényképet is elkészítettem, de nem volt még időm és energiám nekiveselkedni ennek a legalább 5-6 órás projectnek.

Tavasszal a munkahelyemen egy új beosztásba kerültem, még több lett a munkám, a rám bízott feleadatokat teljesen el sem tudom végezni. Túlórázni ugyan nem vagyok hajlandó, de napközben sunnyogni sem tudok, estére kimerülten érek haza. Ilyenkor sokszor még lenne ihletem és némi erőm billentyűzetet ragadni, de a gyerekek már alig várják, hogy foglalkozzak velük, közösen kimegyünk az udvarra, a játszótérre, vagy valamelyik szomszédhoz. Fél hét felé érünk haza, ekkor vacsorázunk, majd fürdetés, fogmosás, gyerekek lehiggasztása majd ágyba tuszkolása következik. A konyhai romeltakarítás után már csak annyi erőm marad, hogy kinyissak egy üveg sört, és a TV elé vessem magamat.

Az esti kimerültség és az egész munkanap alatt összegyűjtött számítógép-undor miatt még a fényképek és a videók feldolgozásához sincs indíttatásom, pedig azt a hosszú blognovellák írásánál sokkal jobban szeretem csinálni. Hétvégén sem jobb a helyzet, egyszerűen soha nincsen egy szabad 2 órám amikor nyogodtan leülhetnék, hogy nekikezdjek egy nagyszabású munkának.

Úgy láttam, hogy semmi változás nem lesz ebben a helyzetben, ezért beindítottam az Időmilliomos Apuka c. blogomat, hátha a rövid irományok serkentően fognak a kreativításomra hatni. Ez működött is, jó volt néhány perc alatt összehozni néhány új blogbejegyzést.

Ma egy unalmas értekezlet alatt elkezdtem írni Madiról, és eltökélt szándékom, hogy péntek-szombat-vasárnap éjjel be is fejezem. Azért írom ezt ide, hogy motiváljam önmagamat: ha van egy kitűzött határidő, akkor talán ez megtöbbszörözi az energiámat!

Tehát hétfőn reggel ugyanitt Madi özön következik!

Az időmilliomos Apuka

Itt lap jobb oldalán látható egy lista "Az időmilliomos Apuka" c. vadonatúj blogom legfrissebb bejegyzéseivel. Rövid szösszeneteket írok majd oda, itt továbbra is velünk és a gyerekekkel kapcsolatos hosszabb (de ritkábban megjelenő) miniregények lesznek.