Boldog Karácsonyt!

Boldog karácsonyi ünnepeket és sikeres, örömteli új évet kívánunk!

Elkészült a szokásos zenés karácsonyi képeslapunk.

Zsuzsa Mama élményei

Itthon még mindig a "baba" illatot szimatoljuk. Alig lépek a szobába már érzem is. Lassan kezdem a visszapakolást, néha csak magam elé meredek, tényleg csak lassan teszem...

Említettem már, hogy azok a nagymamák akik egy városban vagy akár egy országban laknak az unokáikkal milyen szerencsések? Nekünk csak a finom illat maradt Olivér után, és Lili színes kendőkbe bugyolált elefántjai és zsiráfjai - itt-ott elrejtve a szerényben, az ágy és az asztal alatt - a közös játék utáni tarka-barka kavalkád... Ezek mind-mind emlékek, marad a szomorú csend és az aggódó írogatás. Kérdésem tengernyi: hogy viseltétek a visszautazást, hogy bírták a gyerekek? Folyik-e még Madi orra? Lili eszik-e már rendesen?

Megérkezés

Soha nem felejtem el, hogyan üdvözölt Lili valamennyiünket Ferihegyen. Kis hátizsákjából lelkesen varázsolta elő a sok játék állatot, majd az utazás fáradalmait hátra hagyva kipakolta őket a földre és módszeresen bemutatta mindegyiket. Amikor végzett, ugyanolyan precízen pakolta vissza őket egyenként, szépen sorban. Nemcsak egyszerűen visszadobálta, ahogy sok gyerek tette volna... Lili tehát színes egyéniség -állapítottam meg magamban- beszédes, örökmozgó kislány, mint amilyen tavaly júniusban volt utolsó találkozásunk alkalmával. Óriási energiával rendelkezik, lenyűgöző eleganciával bír -ő válogatta össze utazó ruháját-, kimondottan értelmes. Nagyon tud irányítani, -viszont nem szereti ha őt irányítják- mindig feltalálja magát. Céltudatos, szinte minden érdekli (ezt később is tapasztaltam) igyekszik minél több ismeretet elsajátítani, semmi nem kerüli el a figyelmét.

Olivért, másik drága kisunokánkat, - akit a család csak Madárlevélnek becéz - Ferihegyen láttuk először személyesen. Elképzelni sem lehetne barátságosabb, aranyosabb kisbabát! Folyamatosan mosolygott ránk, nevetett. Adél Madárlevéllel nálunk aludt, így részesei lehettünk az esti fürdetésnek, ami szenzációs volt! Már a készülődés is boldogsággal töltötte el Olivért, kis kezével folyamatosan repdesett a fürdőkád láttán. Amikor aztán betettük a kádba, rögtön vizet szeretett volna inni. Vagy behajolt a kádba hogy onnan szürcsölje fel a vizet, vagy egy hirtelen mozdulattal megszerezte a mosdató ruhát és fülig érő szájjal cuppogtatni kezdte. Ilyenkor aztán gyorsan hoztam egy kispohár vizet, amiből nagy boldogság közepette kortyolgatott. Szokásos esti program volt István Papa szakállának simogatása. Kis kezével markolászta, majd szinte szálanként szedegette szét a Papa szakállát, mintha azt vizsgálgatta volna, hogy minden egyes szálnak ugyanolyan-e a tapintása.

Amikor a szülők osztálytalálkozóra mentek, kettesben a Papával vigyáztunk Olivérre. Adél a közös vacsora előtt hazajött fürdetni és szoptatni, majd el is altatta Madárlevelet. Alig telt el 5-10 perc hogy kilépett a lakásból, Olivér már fel is ébredt. Amennyire csak tudtuk eltereltük figyelmét a szoptatásról, még a falon lévő fényképeket is megnéztük. Adél láttán Madárlevél mindig nevetett, de két óra elteltével ez már könyörgésbe ment át, így telefonálnunk kellett, hogy jöjjenek haza a gyerekek. Amikor végre beléptek az ajtón, Madárlevél először megörült, és szinte szállt Anyácska karjaiba, aztán hirtelen el kezdett sírni, mintha azt akarta volna mondani, hogy "Ti tényleg elmentetek és itt hagytatok engem?!" Hamarosan megnyugodott és szopni kezdett.

Lili és Ottó felváltva aludtak nálunk és Klárikáéknál. Amikor Lili nálunk volt, igyekeztünk különleges, vagy számára ismeretlen elfoglaltságot kitalálni, valami olyasmit, amivel San Diego-ban még nem találkozott. Így került sor az abai iskolám, egy szabadbattyáni tanya, a vasútállomás és egy lovarda meglátogatására. De emellett hétköznapinak tűnő programjaink is voltak, pl. fényképeket nézegettünk, megmutattam hogyan kell horgolni, lementünk a házunk előtti játszótérre, elmentünk bevásárolni, feladtuk a postán a leveleket vagy bementünk busszal István Papa elé a Plázába, amikor dolgozott. Lili nagyon élvezte mindegyiket! Amikor esténként Lili itt aludt, mindig meséltem is neki. Kezembe vettem egy újságot, odabújt hozzám az ágyban, és az összes állatos képről mondtam valami érdekeset. Alig meséltem egy kicsit, már lassabban vette a levegőt, kezdett nehezedni súlya, én pedig csak mondtam-mondtam, amíg a kicsi drága elaludt.



Szabadbattyáni állattenyésztő tanya

Ez a tanya egy állattenyésztő farm, ahova az általános iskolásokat szoktuk vinni szemléltető órára. A nagyközönség előtt nincs is nyitva, így az utcáról nem lehet csak úgy besétálni mint egy múzeumba. Gondoltam azért felhívom a tulajdonost és megkérem engedjen be bennünket, mert van nekünk egy drága kisunokánk aki nagyon szereti az állatokat. Így is lett, és a tulajdonos boldogan egyezett bele a látogatásba, pedig akkor még nem is tudta, hogy egy jó üveg házi pálinka lesz a jutalma! Volt mit látni bőven! Volt sok baromfi, gyöngytyúk kiscsibékkel, lúd, pulyka, páva, fácán, aztán szamár, öszvér, póni, birka, juh, kisbárányok, és többfajta kutya és cica is. Mindenféle állat, ami egy tanyán megtalálható. Amikor odaértünk, az anyakoca éppen a kismalacokat szoptatta, 12-t összesen! A lovak kint legeltek, mindegyik igen barátságos volt, még a kezünkből is ettek. Papával felemeltük Lilit, hogy megsimogathassa az egyik paci homlokát. Még egy háromlábú kutyát is láttunk, szegények egy csapda vágta le a lábát. Lili szerette volna közelebbről is megnézni, de elszaladt a bokorba és hiába kerestük, sehol sem találtuk. A farmnak hintaja is van, amit a hétvégi szüreti bálra készítették elő, hogy a falu szépét kocsikáztassák rajta. Lilinek persze rögtön Hamupipőke jutott eszébe. Miután Lili kifogyhatatlan energiával átugrálta az összes pocsolyát, eljött az indulás ideje. Búcsúzáskor kísérőnk megdicsérte Lilit , hogy mennyi minden érdekelte. "Sok gyerek járt már itt"- mondta, "de ennyit időzni még senkit nem láttam. Ez a kislány mindent szeretett volna látni és tudni!"

Indultunk volna haza, amikor legnagyobb meglepetésünkre Lili azt mondta, hogy "szerintem még egy kis játék beleférne az időbe..." :-) Ennek nem lehetett ellenállni, így tanakodni kezdtünk, hova is mehetnénk. István Papával eszünkbe jutott, hogy lemegyünk a vasútra. Jajj, ezt az örömöt! Mindent tüzetesen megvizsgáltunk az állomáson, lementünk a vágányokhoz, figyeltük az érkező és induló vonatokat és a hangosbemondót. Lili természetesen rögtön szeretett volna egyet vonatozni. Mi szívesen elvittük volna, de már késő volt és nem is beszéltük meg előre Adéllal és Ottóval. Így maradt a vonatok nézése, ami szintén emlékezetes maradt Lili számára.

Abai általános iskola

Kolleganőimmel előre megbeszéltük, hogyha megérkezik Lili kisunokám, mindenképpen kiviszem az iskolába. Ildikót, az elsősök és Mariannt, a harmadikasok tanító nénijét kértem meg, hogy hadd ülhessen be Lili hozzájuk egy-egy órára. Először a harmadikasoknál kezdtünk, akik éppen ebédelni készültek. A kölcsönös bemutatkozás után a gyerekek sorba álltak és "valami előtt szorgoskodtak". Lili előre ment, hogy megnézze mit csinálnak, majd visszajött és szó nélkül beállt a sor végére. Megkérdeztem tőle, hogy "Miért álltál ide? "Én is megmosom a kezem, mert ebédelni megyünk." -kaptam a választ. Alig tudtunk Mariannal szóhoz jutni, csak dicsérni tudtuk Lilit! Itt el is köszöntem, mert közben becsengettek, és mennem kellett tanítani. "Pá, pá, majd találkozunk!" -mondta Lili és mehettem is. Mariann lelkére kötöttem, hogy azonnal telefonáljon, ha valami gond van, és én rögtön szaladok. Hamarosan jött a hírnök fülig érő szájjal, hogy legyek nyugodt, minden rendben van, Lili ebédel, jókedvű és remekül érzi magát. Marianntól tudom, hogy mindent megkóstolt –gulyásleves és krumplis tészta volt az ebéd-, és még vizet is ivott! Ami nála igazán nagy szám. Amíg ebédeltek, Lili levette válláról lila halas strandkendőmet, amit a gyerekek palástként hurcoltak az iskolában utána, mert hogy ő egy királylány :-) Kicsengetés után lopakodva meglestem amint ebéd után az udvaron játszottak. Lili önfeledten merült el a közös játékban, úgy tűnt, mintha mindig is együtt játszottak volna. Egyszer csak valamelyik kisgyerek kitalálta, hogy tartsanak futóversenyt a salakos pályán. A mi drága kisunokánk is benevezett és bizony ő lett az első a csoportjában! A harmadikas fiúk nagyon elcsodálkoztak, az egyik kisfiú mondott is valami cifrát, még szerencse, hogy ezt a Lili nem értette :-)

Ezután az elsősökhöz mentünk énekórára. Lili egy hosszú hajú kislány mellett kapott helyet. Ildikó néni furulyázott és kérte a gyerekeket, hogy jelentkezzenek, ha felismerik a dalt. Alig hallottunk pár hangot, Lili feltette a kezét. "Lili, te jelentkeztél?" kérdezte a tanító néni. "Igen, válaszolta, mert ismerem a dalt." "És mit hallottál?" "A kék selyem kendőt!" A gyerekek annyira örültek, hogy még meg is tapsolták! Ekkor nekem ismét mennem kellett, mert kezdődött a következő órám. Nagyon sajnáltam, hogy nem maradhattam tovább. Bár Ildikó elmondása alapján úgy gondolom, hogy nem sokat láttam volna az órából, mert így is teleszaladt a szemem könnyel, hogy milyen okos, értelmes, példás magaviseletű kisunokám van! Miután Lili felismerte a dalt, Ildikó kérte, hogy énekelje is el, és Lili meg is tette az ismeretlen osztályban az ismeretlen tanító néni kérésére! Amikor érte mentem, boldogan mesélte, hogy az óra többi részében ütemre tapsoltak, sőt még valamit kérdezett is a tanító nénitől. Derűs és vidám volt. Búcsúzáskor a kis elsősök megcsodálták Lili villogós cipőjét. Érdekes, hogy milyen félénkek voltak Lili mellett, aki kitűnt bátorságával és tettre készségével közülük. István Papa a kocsiban várt ránk. Hazafelé menet Lili sokat mesélt élményeiről. A diákok azóta is emlegetik Lilit, gyakran kérdezik, mikor jön megint látogatóba. Öröm volt látni, ahogyan szeretgették. Büszke voltam mind Lilire mind iskolám tanulóira, hogy ilyen jó hangulatban tudtak első alkalommal játszani.

Lovaglás

Lilitől tudjuk, hogy nagyon szereti a színes sörényű játékpónikat és szinte minden nap játszanak pónisat kis barátnőivel az óvodában. István Papának jutott eszébe, hogy elvihetnénk Lilit lovagolni. Tanítványaimtól hallottam a Kunos Lovardáról, fel is hívtuk őket, majd előre elmentünk terepszemlét tartani. Nagyon tetszett a lovagló iskola, így a megbeszélt időben már hármasban tértünk vissza. Nagy volt Lili öröme, amikor megérkeztünk! Már a bejáratnál őzikék fogadtak bennünket, és Lili kedvére játszhatott velük, míg el nem szaladtak. A pályán már gyakoroltak a lovasok, öten-hatan ugrattak, mi a lelátóról figyeltük őket. Aztán két kutya talált meg bennünket, Lili hirtelenjében nem is tudta, hogy most a lovasokkal vagy a kutyákkal foglalkozzon. Hamar feltalálta magát, botokat dobált a kutyáknak, azok pedig szorgalmasan hordták vissza. Hamarosan jöttek értünk, hogy körbevezessenek a lovardában. Az istálló patyolat tiszta volt, és a lovak takarmánya fejedelmi! Ilyen szép, friss répát és almát boltban sem látni! Közben Lilit elvitték a ruhásraktárba bukósisakot próbálni. Nagyon jól állt rajta a bogárfekete bukó, és úgy viselkedett az ismeretlen lovardában, mintha nem most lenne itt először, semmi félelem, húzódozás nem volt benne. Lilin látszott, hogy nagyon jól érzi magát, egyetlen egy nem tetsző pillantása sem volt. Az oktató kivezette a pónit, felültette rá Lilit majd kantárszáron vezette a lovat és közben Lilivel beszélgetett. Megkérdezte hogy hívják, hol lakik, mikor repül vissza San Diegoba, milyen ott az idő, hogy érezte magát a Mamánál, stb. Lili mindenre szépen válaszolt, sőt még azt is elmondta, hogy neki nemcsak a Zsuzsa Mama van, hanem az István papa is, aki most szintén itt van, és a Klári Mama meg az Ottó Papa is! Befejezésül az oktató megmutatta Lilinek, hogyan kell megköszönni a lovagolást a póninak. Nem győztük hallgatni az oktató dicséretét, hogy Lili milyen értelmes, mi csak egyetértően bólogattunk a Papával. Kifelé jövet beugrottunk a büfébe, és amíg kiszolgáltak bennünket biliárdoztunk egy kicsit. Lili ismét feltalálta magát, rögtön megtalálta a "gurigákat" -persze csak a kedvenc színeit. (Ma sem tudom, hogy honnan tudta, hol kell keresni a labdákat. Minden elképzelést felülmúl magabiztossága, pedig ugye tudjuk, hogy még csak 4 és fél éves!) Már indultunk volna a parkolóba, amikor Lili észrevette a Lovarda melletti játszóteret, itt is megálltunk, hogy kipróbálhassa a különböző fából készült játékokat.

Király cukrászda

Lili királylányos időszakát éli, így eszembe jutott, hogy elmehetnénk a Király cukrászdába, hátha ők árulnak narancs fagyit, amit Lili megérkezése óta szeretett volna megkóstolni. Először a Bányatónál álltunk meg Lili nagy örömére. Meglestük a vízi madarakat, sőt még hattyút is etettünk. Lili eközben jól megéhezett és javasolta, hogy menjünk be a Bányató melletti étterembe, mert ő nagyon szeret étterembe menni :-) El is indultunk a bejárat felé, de a pincér közölte az ajtóban, hogy zártkörű rendezvény van, nem mehetünk be. Lili persze nem értette ezt a szót, és aranyosan visszakérdezett, hogy "Mit mondott?" Miután elmagyaráztuk, hogy ide csak meghívóval lehet bemenni, már megértette. Sajnos narancsfagyi a Király cukrászdában sem volt, viszont találtunk a falon egy térképet és megkerestük hol van San Diego. Nagyon jól éreztük magunkat, és sokat kuncogtunk, nevetgéltünk.

Összegzés

Sok mindenről írni képtelenség olyan élethűen ahogy mi láttuk és megéltük. Nehéz pontos leírást adni az érzelmi feltöltődésről vagy az átélt örömökről. Élményekben gazdagabbak lettünk, belekóstolhattunk a nagyszülői feladatokba -ami nagyon kevés a 3 hétre vetítve, nem beszélve arról, hogy ezalatt az idő alatt nem is voltunk mindig együtt. Rettentően hamar repültek a napok. Mindkét unokánk nagyon szép, egészséges, okos, ami büszkeséggel tölt el bennünket. Madárlevél még csak most bontogatja értelmét -nyitott, figyel, érdeklődik -, de minden jel arra mutat, hogy nővéréhez hasonlóan okos lesz. Gratulálunk a szülőknek a jól sikerült gyermekekhez! Köszönjük a fáradságot, a sok-sok törődést a remek unokákért! Tovább is ragozhatnám a bíztató szavakat -amit már sokszor megtettem-, de inkább arra bátorítalak benneteket, hogy írjatok könyvet szülői élményeitekről: Szülők lettünk Kaliforniában címmel. Biztosan sokan kedvet kapnának a gyerekneveléshez amikor csodás kisgyermekeitekről olvasnak. Mivel szeretni kell a gyerekeket -és ti ezt tettétek és teszitek- kívánom, hogy továbbra is legyen energiátok, egészségetek szeretni őket.



Lili nagyon értékes, derűs egyéniség, mindig feltalálja magát. Például, amikor a játszótéren játszottunk, Lili talált egy gazdátlan homoktortát a homokozó felvonónál. Lili ezt a tortát tette a felvonóba. Megérkezett a torta gazdája, egy kisfiú és felháborodottan kérdezte Lilitől, hogy ki tette tönkre a tortáját. Én csak a háttérből figyeltem, hogy most mi fog történni. "Senki nem mondta, hogy tiéd. Tehettél volna rá valamit, hogy ezt nem lehet felhasználni" -válaszolta Lili határozottan, hangjában egy cseppnyi félelem nélkül. Ügyesen elrendezte a dolgokat, és angyali nyugalommal rakta tovább a homokot a felvonóba.






A közös születésnapon -amit Anyácskával szerveztek nekünk meglepetésként- remek szervező készségéről tett tanúbizonyságot. Kis játék állatokkal készített ülésrendet, előre kitalálta, hogy ki hova fog ülni és milyen állat lesz a jele. Még most is látom magam előtt, ahogyan lelkesen repkedett szép kis Hamupipőke ruhájában. Tényleg királylány volt! Anyácska alkalomhoz illő báli frizurát készített Lili-Hamupipőkének: sok színes csattal feltűzött kontyot. Igazán jól sikerült a meglepetés születésnap amin mindenki születésnapját egy napon ünnepeltük és összesen 377 évesek és 7 hónaposak voltunk közösen azon az októberi napon. Első hallásra hihetetlennek tűnt, hogy szűk családunk 9 tagja ilyen öreg lenne. Még most is vázában van a különleges virágcsokor amit mindkét nagymama kapott -igaz víz nélkül, száraz virágként. Ezek az emlékek tartják bennünk a reményt, amíg újból találkozhatunk.

Magyarországi élmények

A Magyarországi látogatásunk minden várakozást felülmúlt, nagyon jól éreztük magunkat, szívesen maradtunk volna még néhány hétig... Egy barátom mondta, hogy amióta gyerekei vannak, az összes nyaralásból fáradtabban megy haza, mint mielőtt elindult... Lili 1, majd 2.5 éves korában is megtapasztaltuk ezt, ezért én nem sok kikapcsolódásra és pihenésre számítottam. Ennek jegyében nem is terveztünk túl sok programot, nem akartuk magunkat sok mászkálással lefárasztani, ezért szinte végig Fehérváron voltunk. Nem utaztunk sehova ismerősöket és rokonokat látogatni, inkább megszerveztük, hogy mások látogassanak meg minket. Akikkel nem tudtunk találkozni, azoktól ezúton is elnézést kérünk, ígérjük, hogy jövőre meg próbáljuk bepótolni a találkozást!

Szinte minden nap volt elfoglaltságunk annak ellenére, hogy a kötött programokat minimalizáltuk. A három hetes látogatásban csak két hétvége volt (az elsőn és a harmadikon utaztunk). Az első szabad hétvégén Adél 20 éves gimnáziumi osztálytalálkozója, a másodikon az én osztálytalálkozóm volt. Nem véletlen az egybeesés, már tavasz óta szerveztük, hogy akkor legyenek az osztálytalálkozók, amikor Magyarországon leszünk. A pihenésünk fő forrása az volt, hogy Lilit rá lehetett bízni a nagyszüleire, ők gondoskodtak számára változatos elfoglaltságokról. Madinak persze mindig Adél közelében kellett maradnia, mivel fő energiaforrása továbbra is az anyatej. Madi miatt azért közel sem voltunk teljesen szabadok, őt sűrűn kell etetni, altatni és tisztába tenni, de szinte leírhatatlan, hogy mennyivel könnyebb volt a dolgunk volt egy gyerekkel, és hogy nem kellett házimunkát végeznünk és ennivalóról gondoskodnunk! Többször elmentünk Adéllal és Madival hármasban a belvárosba sétálni, Madi soha nem ellenkezett, inkább vidáman nézegetett a kenguruból, néha el is aludt benne. A három hét alatt majdnem kiolvastam egy könyvet, ilyen luxusban már nagyon régen nem volt részem!

10/11 – Séta a gyerekekkel. Adél fényképezett, ő ezért nem látszik:


A legfontosabb az utazásban az volt, hogy együtt lehetett a család, végre egy kicsit kikapcsolódtunk, de emellett nagyon sok érdekes programunk is volt. Lehetetlen mindent részletesen megörökíteni, ezért csak néhány főbb eseményt említünk meg ízelítőként:

Fehérvári Vigasságok

Épp az első hétvégén volt a Fehérvári Vigasságok című rendezvény, lecsófőző versennyel, kirakodóvásárral és egy nagy színpadon különböző műsorokkal. Szombat délelőtt bábműsor volt a gyerekeknek, megbeszéltük az unokatestvéreimmel és Dömikéékkel, hogy ott találkozzunk. Zolival már hamarabb kimentem, hogy megnézzük a fehérvári big band-et, nagyon jól játszottak! Éppen a bábműsor kezdetére érkezett meg Lili Klári Mamával és Ottó Papával. Az új Hamupipőke ruhájában pompázott, ami egyébként a késlekedés oka is volt, mert az utolsó pillanatban nem akart felöltözni, a jelmezt akarta volna inkább felvenni, de én úgy ítéltem meg, hogy ahhoz még túl hideg az idő. Lili így nem készült el időben, ezért Zolival nélküle indultunk el, amire Lili nagy sírást rendezett. Mire Mamáékkal később utolértek bennünket a téren, a sírásnak már nyoma sem volt, boldogan tündökölt a gyönyörű ruhában, még Mama egyik régi nyakláncát is megszerezte hozzá. Anyukám hiába magyarázta neki, hogy ez a nyaklánc egyáltalán nem illik ahhoz a ruhához, nem sikerült másikra rábeszélnie. A bábműsor hihetetlenül pocsék volt, unalmas és agresszív történettel. A szereplők állandóan egymást kergették, a gyerekeknek fogalmuk sem volt, hogy mi történik, és ami leginkább bizonyítja, hogy bukás volt: a közönségben ülő gyerekek egyszer sem nevettek.

Annál jobb volt utána Farkasházi Réka műsora: gyermeklemezéről gitárkísérettel énekelt dalokat. Lilit rögtön az elején kiszúrta, üdvözölte a "királylányt" a nézők között, és megtapsoltatta a közönséggel! A gyerekeket teljesen lekötötte a műsor, egy-két dal után felhívott mindenkit a színpadra, énekeltette és táncoltatta őket, eközben a közönség is remekül szórakozott. Én különösen értékeltem, hogy a dalok és a szövegek is színvonalasak voltak, felüdülés volt a "gyerekdalok diszkóritmusban" típusú hulladékok után. Lili otthonosan érezte magát a színpadon, a tágas teret kihasználva belefeledkezett a táncba. A többi gyerek csodálkozva figyelte hogy a villogó sarkú cipőjében a szoknyáját pörgetve táncolt és ugrált, szerintem a kisebbek azt hitték, hogy valóban egy királylányt láttak!



Az utolsó szám alatt a gyerekek vonatoztak a színpadon, ehhez Réka a szülők segítségét kérte, hogy néhányan jöjjenek fel kapuként tartani a kezüket. Nagyon sokan voltak a nézőtéren, de alig akart összejönni négy önként jelentkező. Én persze azonnal felmentem, hogy közelebbről tudjak videózni, Anyut is felhívtam magammal. A műsor után az énekesnőtől néhány gyerek autogramot kért, ekkor én is odamentem hozzá, hogy gratuláljak a műsorához, a lemezéhez és hogy egy ilyen felejthetetlen élményt nyújtott a gyerekeknek. Szemmel láthatóan meglepődött és őszintén örült a gratulációnak. Azt mondta, hogy nagyon jól esik neki, és hogy a gyerekek miatt szereti ezt csinálni. Megható volt, ahogy egy lány ikerpár belecsimpaszkodott Réka néni nadrágjába és alig akarták elengedni, amikor mások szerettek volna vele fényképezkedni. Lili persze nem tudta, hogy Réka ismert énekes/színésznő, de amikor aláírt fényképeket kezdett osztogatni, Lili is odafurakodott a rajongók közé, és elsőként szerezte meg magának a dedikált képet :-)

Balatonkenese (Adél írta)

Zsuzsa Mama és István Papa balatonkenesei nyaralójába két csoportban utaztunk, Zsuzsa Mama, Lili és Ottó vonattal, Madi és én pedig István Papával autóval. Lilinek nagy élmény volt a vonatozás, ezelőtt még csak egyszer ült vonaton, 3 éves korában. Minden állomás nevét tudni akarta és azt találta ki, hogy amint megáll a vonat egy állomáson, átül Zsuzsa Mama vagy Ottó mellé, hogy mindenkivel ugyanannyit utazhasson. A család a balatonkenesei pékség előtt találkozott.



Lili már egészen pici kora óta tudja, és emlegetni szokta, hogy a pékek hajnali 4-kor kelnek, most itt volt az alkalom, hogy mutassunk neki egy igazi pékséget. A kicsi családi vállalkozás az elmúlt öt évben sajnálatos módon megváltozott, teljesen elveszítette békebeli varázsát. Megkértük az egyik eladót, hogy mutassa meg Lilinek hol sütik a kenyeret. A régi kemencének se híre, se hamva nem volt, azóta már mindent gépesítettek. Láttam Lilin, hogy valami másra számított, így hamarosan elköszöntünk. Lili hősiesen végig gyalogolta az utat a házig, bár közben többször nyafogott, hogy ő már nem tud menni. Dicséretet érdemel, mert a vasútról is gyalog jött fel és onnan a ház már igazán messze van.

Lilinek nagyon tetszett a nyaraló, jól eljátszott a kertben és élvezte hogy nagyszülein kívül Julika néniék is vele foglalkoztak. István Papával felfedezték a házat, almát szedtek, majd Lili megszámolta, hogy hányan vagyunk és mindenkinek felszolgált egyet-egyet külön tányérra téve. Ezután ő is nekilátott egy hatalmas piros almát megenni. Lili almaevésének külön története van. Ezt megelőzően csak úgy evett almát, ha séta közben kiharaptam neki egy-egy darabot a saját almámból és neki adtam. A kenesei almaszedés óta viszont szívesen megeszi más formában is :-)

9/30 –Balatonkenesei nyaralóban Julikáékkal:





A medencét sajnos nem tudtuk kipróbálni, mert ahhoz már túl hideg volt. Lili lelkesen halászta ki a faleveleket egy nagy hálóval és úgy tűnt egy cseppet sem zavarta, hogy nem fürödhet, pedig már gipsz sem volt a karján. Hazafelé a Balaton partra is lementünk, Lili gumicsizmában belegázolt néhány pocsolyába, megnéztük a hattyúkat és már indulnunk is kellett az állomásra.

9/30 – Hattyúk Balatonkenesén:


A vonaton Lili jóízűt aludt Ottó kezében. Madárlevél ezzel szemben elég rosszul viselte az utazást. Odafelé is és visszafelé is szinte végig sírt, kizárólag akkor nyugodott meg, amikor menet közben úgy szoptattam, hogy ő végig az ülésben volt én pedig odahajoltam hozzá. Ezt a fajta szoptatást már Ferihegyről hazafelé is be kellett vetnem a legnagyobb budapesti forgalomban a buszon utazók nem kisebb megrökönyödésére. Ugyanis a magasabban lévő tömegközlekedési eszközökből pont jól be lehetett látni szüleim autójába... Ezután már nem terveztünk semmilyen távolabbi utazást, ahova csak tudtam elgyalogoltam és Madárlevelet kenguruban cipeltem, aminek nagyon örült. Akárhányszor meglátta kezemben a kengurut, kis kezével és lábával kalimpálni kezdett. Így Kenesén is gyalog mentem fel a pékségtől, ahol már Julika néniék vártak bennünket. Madárlevél természetesen őket is levette a lábukról kedvességével, közvetlenségével és tüneményes mosolyával.

9/30 – Olivér és Zsuzsa Mama Balatonkenesén:


Bory-vár

Az összes nagyszülővel közösen elmentünk a Bory-várba. Lili az esküvői fényképeinkről már ismerte ezt a helyet, meg szerettük volna neki élőben is mutatni. Teljes extázisban rohant végig a vár összes zugán, mindenhol titkos ösvényeket, elrejtett lépcsőket és bújóhelyeket keresve. Nagyon tetszettek neki a festmények és a szobrok, a kedvence egy elefánt szobor volt (az elefánt, a zsiráf és a póni a kedvenc állatai), ezt még meg is puszilta. Megmutattuk neki azokat a helyeket, ahol az esküvői képek készültek, és azt az ajtót, ahonnan Adéllal jöttünk ki a szertartás kezdetekor. Lili ezen az ajtón velem szeretett volna kézen fogva kijönni, ezt le is fényképeztük. Még régebben kérdezgettük tőle, hogy szerinte ki lesz majd az ő férje, erre akkor habozás nélkül rám mutatott, de miután elmagyaráztam neki, hogy nekem már Adél a feleségem, letett erről a tervéről, és a fiúismerősei közül kezdett válogatni. :-).

10/4 – Elefánt a Bory-várban:



A Bory-várban sétálva érdekes volt az esküvőnkre visszaemlékezni, például arra, hogy a Csillagok Háborúja zenéje szólt, minden vendég pezsgőt kapott, és hogy a legmerészebb álmunkban sem gondoltuk volna, hogy legközelebb 14 év múlva turistaként fogunk ott járni két amerikai állampolgárságú kisgyerekkel. Ha már eszembe jutott az állampolgárság, leírom, hogy mivel Lili és Olivér az USA-ban születtek, automatikusan amerikai állampolgárok lettek, mi egy évvel ezelőtt kaptuk meg az állampolgárságot, de a magyar állampolgárságot is megtartottuk. Idén mentünk el magyar születési anyakönyvet és személyi számot kiállíttatni a gyerekeknek, így ők is megkapják a magyar állampolgárságot is.

A Bory-vár remek látványosság gyerekeknek és felnőtteknek is, meseszerű kisugárzása van, valószínűtlen látvány egy ilyen épület Fehérvár falusias hangulatú külvárosában!








Iskola

Már régóta készültünk arra, hogy Zsuzsa Mama elviszi Lilit az abai általános iskolába ahol tanít, hogy megmutassa milyen egy magyar iskola. Kölcsönös várakozás előzte meg a nagy napot, mert Liliről már sokat hallottak a kollegák. (Zsuzsa Mama viccesen mutogatós nagymamának hívja önmagát, mivel állandóan unokái fényképeit mutogatja az iskolában.) Miután megérkeztek, Lili egyedül beült egy elsős énekórára, majd több órára a harmadikasok közé is. Cseppet sem zavarta, amikor Zsuzsa Mama elköszönt tőle, hogy egy másik osztályban letanítsa az óráit. Integetett neki és bekapcsolódott az iskolások munkájába. Az énekórán a tanárnő egy dallamot furulyázott, majd megkérdezte, hogy ki ismeri ezt a dalt. Lili szépen felemelte a kezét, mire a tanárnő megkérdezte, hogy miért jelentkezik. Erre Lili azt válaszolta, hogy "azért mert ismerem ezt a dalt" és megmondta a címét :-) Több dalt is énekeltek, Lili mindegyiket ismerte! Persze ez nem véletlen, mert Adél az alsós ének könyvekből szokott neki is és Madinak is énekelni és szolmizálni.

A harmadikosokkal is könnyen összebarátkozott, ahol a tanító néni kérésére szépen bemutatkozott, és elmondta, hogy hogy hívják szüleit és kistestvérét. (Olivér nevet mondott, pedig itthon soha nem hívja így Madárlevelet. Ezekben a napokban legtöbbször "Menyecskének" és "Madócának" becézte.) A gyerekek versengtek érte, hogy kivel menjen az ebédlőbe. Lili két hosszú hajú kislányt választott. Egy kisfiú nagyon szerette volna, hogy az ő párja legyen, és miután Lili mást választott, ezt szomorúan azzal magyarázta, hogy biztos nem akarta, hogy a többiek azt higgyék, hogy szerelmes belé. :-) Ebédre olyan ételeket is megevett, amikhez itthon hozzá sem nyúlt volna, sőt a krumplis tésztát azóta is az egyik kedvenc ételeként emlegeti. A krumplit egyébként „nem szereti”, nem is hajlandó megkóstolni. Egyszer amikor sült krumplit evett nagyon jóízűen, megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy miből készül ez a „french fries”. Amikor megmondtam neki, hogy krumpliból, azonnal kiköpte! :-) Végül azt mondtam neki, hogy csak vicceltem, igazából „French fries”-ból készül, ezután tovább folytatta az evést...

Szalámis és avokádós kenyér:


Az iskolában hamar elterjedt, hogy "itt van egy lány, aki AFRIKÁBÓL jött repülőgéppel", és az egyik osztályban szomorúak is voltak, hogy hozzájuk nem ment be. Az udvaron 60 méteres futóversenyt tartottak, Lili is beállt, mire az egyik kisfiú elképedve ezt mondta "ez a kislány qrva gyorsan tud futni!", a tanárnő meg is dorgálta csúnya beszéd miatt. A harmadikosok tanárnője nagyon elragadtatva beszélt arról, hogy Lili milyen bátran beült az osztályba, egyáltalán nem volt megszeppenve és végig milyen okosan viselkedett! Lilinek is nagy élmény volt az iskola, azt hiszem, legközelebb is szívesen elmenne!

Móri Bornapok

Voltunk a Móri Bornapokon is, Lilinek nagyon tetszett a madárkiállítás, a kirakodóvásár és a háziállat simogatás. Nagy élvezettel evett egy óriásperecet, de természetesen mindenkinek adott belőle. Óriási siker volt egy felfújható csúszda és egy felfújható óriáskrokodil, aminek be lehetett mászni a belsejébe. Lili mindkét helyen sokat játszott, bár a krokodilba az elején nem akart egyedül bemenni, mert a száján erős szél fújt kifelé. Miután egyszer rászánta magát hogy bemásszon, többet le sem lehetett állítani! Lili saját bevallása szerint három állatot nem szeret: a krokodilt, a kígyót és a macit. Örülök, hogy jól eljátszott ebben a krokodil mászóka/csúzda/sátorban, még a macik megkedveltetésén kell majd dolgoznunk! A móri bornapok meglepően nagyszabású és forgalmas rendezvény volt, komoly tömeg jött össze a nap végére.




Fagyizás

Lili továbbra sem szereti a csokit, a jégkrém a kedvenc édessége. Amerikában nagyon finom jégkrémek vannak, de a könnyű olasz fagyi ritkának számít. Lili nagyon készült arra, hogy Magyarországon majd fagyit fog enni, pontosabban hogy minden nap három gombóc fagyit fog kérni: vaníliát, citromot, és málnát. A citrom nagyon ízlett neki, ezért fejébe vette, hogy narancs fagyit is szeretne! Ez jó ürügy volt arra, hogy az összes belvárosi fagyizóba bekukkantsunk, persze narancsot sehol sem találtunk. Pedig olasz fagyizókban elő szokott fordulni vérnarancs ami állítólag nagyon finom is.

Álom-ország

Lilit kicsi kora óta szoktuk kérdezgetni, hogy álmodott-e valamit, de soha nem emlékezett, mindig csak kitalált egy történetet. Onnan tudtuk, hogy csak frissen kitalált mesét tálalt fel nekünk, hogy először mindig körbenézett, és ha például meglátott egy galambot, akkor azt mondta, hogy galambokkal álmodott. Soha nem is merte be, hogy csak kitalált álmot mesélt el, nagyon szerette volna, ha tényleg vissza tudott volna rá emlékezni. Néhány héttel San Diego-ba visszaérkezésünk után Lili azzal kelt fel, hogy álmodott valamit! Egy medencében úszkált Ella kutyával, amikor egyszer csak megérkezett egy kutyabusz (amin kutyák utazhattak), sietni kellett, nehogy lekéssük. A buszon már ott voltak a nagyszülei is, együtt utaztak el a következő állomásig, egy másik kutyás medencéhez! Miután Lili elmesélte ezt a történetet, elgondolkozott, és azt mondta: "Most emlékeztem vissza először az álmomra!".

Azt hiszem, Lilinek Magyarország egy varázslatos hely, ahol minden nap fagyit lehet enni, mesebeli várakat lehet felfedezni, buszozni és kutyázni lehet, és San Diegoval szemben télen még hó is esik! Úgy éreztük magunkat, mint valami sztárok: minden napra jutott érdekes új élmény, ki voltunk szolgálva és mindenki velünk akart találkozni! :-)



Nagyon szerencsések voltunk, hogy sikerült a három hetet betegség nélkül megúsznunk, pedig körülöttünk elég sok ismerős gyereket elkapott az influenza vagy más nyavalya, ami miatt több találkozót le is mondtak. Lehet, hogy Lilinek és Olivérnek az influenza oltás segített, mindketten köhögtek pár napig, de nem betegedtek le. Jövőre júniusban tervezzük az utazást, akkor remélhetőleg nem kell majd influenzától tartanunk! A három hétbe rengeteg program belefért, nem unatkoztunk és még pihenni is tudtunk, szívesen maradtunk volna még tovább is. Jövőre 5 nappal több szabadságom lesz, remélem akkor már négy hétre fogunk menni!



Madi széken ül, közben Lili szórakoztatja, még egy ajándékot is ad neki: