A füst elszáll... a ház megmarad!

Szerencsére a viharos széllökések ma alábbhagytak, ezért repülőgépekről tudtak vizet ledobni a tűzre. A házunk teljes biztonságban van, de csak holnap reggel megyünk haza, megvárjuk, hogy valamennyire elszálljon a füst. Sok kitelepített sorstársunkkal ellentétben nem hallgattuk egész nap a híreket, ezért nem is nagyon ismerjük a részleteket. Az interneten elég gyenge volt az információ-áramlás. A rádióból és a tévéből biztosan sikerült volna megtudnunk, hogy vissza lehet-e már költözni és hogy elfogadható-e a levegő minősége, ehelyett inkább kollégám családjával délben elmentünk az állatkertbe. Délelőtt Lili TV-t nézett, ami neki nagy csemege volt, mert a tévézést heti egy alkalomra korlátozzuk, akkor is csak előre felvett műsorokat nézünk. Kellemes meglepetés volt, hogy az állami TV-n milyen jó minőségű, az ő életkorának tökéletesen megfelelő műsorok mentek! Majd megnézem, hogy meg vannak-e ezek DVD-n, ha nincsenek, akkor majd a TV-ből felveszek néhányat. A "Clifford, The Big Red Dog" -ot és "Curious Gorge"-ot könyvekből már jól ismertük, emellett a "Super Readers" szereplőit Lili az óvódás társak elmondása alapján már névről ismerte, boldog volt, hogy láthatta őket!

Lili maratoni tévézése után délben elmentünk egy bio ABC-be megebédelni, utána az állatkertben találkoztunk Markékkal, a szomszédban elszállásolt kolégám családjával. Lilivel nagyon lelkesen foglalkoztak a nála jóval nagyobb gyerekek, és ő is jól beilleszkedett a társaságukba. Remekül éreztük mindannyian magunkat, nem sokat aggódtunk a tűz miatt. A kollégámék háza éppen a tűz csapásvonalának szélén volt, felhívták az üzenetrögzítőjüket, hogy ha felveszi a telefont, akkor még áll a ház, de nem sikerült a próba, a vonal süket volt. Erre csak legyintettek, hogy biztosan nincs áram, majd később újra megpróbálják. Így is tettek, ekkor már működött az üzenetrögzítő! Néhány környékbeli ismerősük nem volt szerencsés, az egész házuk oda lett az utolsó szegig. Ezek a faszerkezetes házak nem tudnak félig leégni, ha egyszer kigyulladnak, egy-két órán belül porig égnek, csak a kandalló kéménye marad meg.

Csodálkozva figyeltük, hogy Lili milyen magas fordulatszámon tudott egész nap pörögni, és nagyon jó volt, hogy nem bennünket fárasztott, hanem a többi gyereken lógott! A nap végén Adéllal megbeszéltük, hogy nem is volt rossz ez a két napos szabadság, olyan volt, mintha kirándulni mentünk volna valahova... Markékkal nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget nevettünk, a gyerekek vidámak voltak, bár szerintem ugyanilyen vidámak lettek volna akkor is ha a házunk leégett volna.

Már ma is hívogattak a munkahelyemről, hogy be tudnék-e menni dolgozni, de javasoltam nekik, hogy talán elégedjenek meg azokkal, akik nincsenek kitelepítve. Holnap délben azért be fogok menni, de előtte ki kell költözködnünk a szállodából és ennivalót kell vennünk. Egész héten nem lesz az iskolákban tanítás, így óvoda sem lesz. Még az sem biztos, hogy a jövő hétfőn lesz-e, ezért Adélnak nem lesz könnyű, főleg, hogyha a szabadba sem nagyon lehet kimenni az esetleges füst miatt. Nekem biztosan sok munkám lesz, több állomásunk tönkrement, lehet, hogy túlóráznom is kell majd.

Köszönjük a sok emailt és SMS-t, mi elég jól megoldottunk mindent idegeskedés nélkül, reméljük ti sem aggódtatok feleslegesen túl sokat! Ma rekord látogatószámot ért el a blogom, örülök, hogy tegnap éjjel írtam pár sort, bár akkor még nem volt szó a tűzről az indexen, de gondoltam, hogy napközben ez majd minenkit meg fog nyugtatni. Még adós vagyok a magyarországi látogatás megörökítésével, lassan, de biztosan be fogom fejezni, és az osztálytalálkozó képeit is fel fogom tenni a honlapra.