Anyák Napja és egy szép fotó

A blogírással és a fényképeink feldolgozásával behozhatatlanul el vagyok maradva, így júniusban emlékezem meg ezzel a fotóval Anyák Napjáról. A legtöbb apuka nem tudná azt megismételni, amit a legtöbb anyuka hetente végigcsinál. Én úgy szoktam hétfőn reggel munkába indulni, hogy nem irigylem Adélt azért, hogy otthon maradhat egész nap... Nem tudom, honnan veszi az energiát, engem a gyerekek néhány nap alatt szinte zombi szintre lemerítenek.

Adélnak pedig általában meg sem kottyan, ha egyszerre akár három dolgot kell csinálnia... Amikor egy a májusi vasárnap délután, Lili hajából a kócokat fésülte (legalább fél órás munka), közben mesét olvasott, és még Madit is szoptatta, én csak annyit tudtam tátott szájjal tenni, hogy megörökítettem a pillanatot.

Köszönjük az anyukáknak, hogy hogy gondoskodnak rólunk!

(A kép fotós szemel azért érdekes, mert kevés fénynél, vaku nélkül (ISO 800, f2.8 1/25s) készült, szinte a végletekig kihasználva a D300 és a 17-55mm f2.8 lehetőségeit. Régebbi cuccommal soha nem tudtam ilyen képeket készíteni.)