Péntek éjszaka óriási szélvihar jelezte, hogy megérkezett az évente néhány alkalommal előforduló szélirányváltozás, amikor az óceán felől fújó hűvös szél helyett forró sivatagi szél érkezik. Reggel örömmel állapítottuk meg, hogy egyetlen egy fánk sem dőlt ki, de a kerti székek és napernyők felborultak. Szombaton az erős szél miatt ki sem tudtunk menni az udvarra, szerencsére délután egy tornatermi születésnapra voltunk meghívva, reméltük, hogy ott majd ki tudják a gyerekek adni az energiájukat. Madi nagyon sírt előtte, egyszerre több rágófoga is jön, a héten többször is letaglózta hirtelen a fájdalom. Sokszor szokott rágót kérni, de néhány perc hangos csámcsogás után mindig büszkén le szokta nyelni, ezért többet nem akarunk neki adni. Egy Fruit Leather fantázianevű vékony gyümölcspréselményt neveztünk el rágónak, azt is el szokta fogadni, jól lehet rágcsálni, és nem baj ha lenyelni. Most ez sem vigasztalta meg, bármit is próbáltunk csak sírdogált. Végül amikor Adél kivitte az udvarra felöltöztetni, szerencsére hamar abbahagyta, így késve bár de el tudtunk indulni a születésnapra.
Lili egyik óvodás barátjának Zoe-nak volt a zsúrja, nagyon profin foglalkoznak a gyerekekkel a fiatal alkalmazottak. A jelenlevő 25 gyerek nevét azonnal megjegyezték, és mindenkit nevükön szólítottak! Az egyik feladat az volt, hogy egy hengeren kellett egyszerre két gyereknek egyensúlyozni, amit ide-oda mozgattak, és a gyerekek óriási nevetéssel estek le róla. Madi is azonnal fel akart szállni, de mondtam neki, hogy még nem ő következik, üljön be Lili mellé a sorba. Rögtön megértette, le is ült, Lili pedig nagyon aranyosan átkarolta. A tornatanár azonban Madit egy másik kisfiúval párosította össze, erre Lili keservesen el kezdett sírni :-(. Szerencsére észrevették, és Madi Lilivel is egyensúlyozhatott egyet.
Lili szokás szerint egy rajzot készített Zoe ajándékához. Már reggel azzal ébredt, hogy neki szeretne állni a rajzolásnak, a fejében elkészült a koncepció (talán megálmodta?), óriási energia és időbefektetéssel készítette el az alkotást. Ezek a rajzok mindig nagy sikert aratnak, Lili teljesen önzetlenül használja fel rájuk az egyébként kincset érő pónis matricáit. A gyerekek nagyon szokták ezeket a képeket díjazni, teljesen az ajándék részének szokták őket tekinteni.
Vasárnap Madi egy új dolgot vett a fejébe: az ágya alá vonszolta be a plédjét, a takaróját, és Adélt, így akart szopás közben elaludni. Most aludt először pelenka nélkül, mivel Adél már nem tudta elalvás előtt rátrükközni. Közben persze végig aggódtunk, hogy mi lesz ha felébred, nehogy beverje a fejét és nehogy bepisiljen a plédekbe. Majdnem egy órán keresztül mozdulatlanul aludt, miután felébredt és kiszedtem az ágy alól, újra vissza tudott aludni.
Az előző napok 15 C körüli átlaghőmérséklete vasárnapra 25 C-ra melegedett, ezért délután a tengerpart felé vettük az utunkat. A gyerekeknek persze nem kellett kétszer mondani, hamar beugrottak a fürdőruhájukba, felvették a strandpapucsukat, Madi pedig elérkezettnek látta az időt arra, hogy újra megmakacsolja magát, és ne legyen hajlandó pelenkát felvenni. Így most fordult az elő először, hogy pelenka nélkül ültettük be az autóba. Napközben nem csak pelenkát, de ruhát sem nagyon akar felvenni, néha belebújik Lili valamelyik szoknyájába vagy ruhájába és abban parádézik, de általában meztelenül szeret lenni. Éjszaka csak azért van rajta pelenka, mert este túl fáradt a hadakozáshoz.
A tengerparton csak 21 C volt, szépen sütött a nap, az apály által hátrahagyott kis medencékben álltak neki a gyerekek játszani. A mi lábunk már elzsibbadt a jéghideg víztől, de a gyerekeket egyáltalán nem zavarta, csurom vizesen pancsoltak. Az iPhone-al megmértem a víz hőmérsékletét, 14 C volt. Magammal vittem a hosszú objektívemet, azzal készítettem néhány fényképet. A gyerekek a pancsolás után homokozásba kezdtek, felfedeztek a töltésben egy kis barlangot, Madi köveket hajigált és sirályokat kergetett. Naplemente után indultunk haza, mindenki jól elfáradt. Az autóban Lili ezt kérdezte: "Miből készült a víz? Miből készült minden?". Erre most nem tudtam részletes választ adni, majd később visszatérünk komolyabban a témára. Hirtelen csak azt mondtam neki, hogy annyira régen keletkezett minden, hogy arra már senki nem emlékszik, ezért nagyon nehéz dolog kitalálni.
Hétfőn tovább emelkedett a hőmérséklet, Anyu kérdezte emailben, hogy tényleg igaz-e, amit a telefonja mutat, hogy San Diegoban 26 fok van, mert náluk mínusz 5. Igaz volt, bár akkor még csak reggel kilenc volt nálunk, később 30 fokra is felment a meleg. Furcsa, hogy néhány nappal ezelőtt még fűteni kellett.