Épp ma volt egy hete, hogy Anyu visszautazott Magyarországra. Eredetileg három és fél hetesre tervezte a látogatását, hogy az Olivér születése utáni legnehezebb időszakon átsegítsen bennünket. A visszautazás előtt néhány nappal szerencsére sikerült rábeszélnünk, hogy maradjon még két hétig. Egy nap gondolkozás, és Apuval való tárgyalás után úgy alakult, hogy a két héttel későbbi jegyek elfogytak, és csak négy héttel későbbre maradt hely. Ezt az opciót már nem vetettem hosszas egyeztetés alá (hátha a végén nemet mondanak :-P), hanem gyorsan átrakattam a jegyet mielőtt még ez a hely is elfogy. Mi örültünk a plusz négy hétnek, Apu már nem annyira... Az biztos, hogy Anyu ittléte óriási segítség volt nekünk, nem egyedül kellett átvészelni az első időszakot, és fontos része volt abban is, hogy Lilivel is minden a lehető legjobban alakult, nem jutott rá kevesebb figyelem, mint Olivér születése előtt. Nem tudom, hogy egyedül hogy bírtuk volna a strapát! Így szinte úgy éreztem magamat, mintha nyaralni mentünk volna! Hétvégéken eljutottunk közösen néhány helyre, többször volt időnk főzőcskézni, el tudtunk elég sok dolgot intézni, és bepótoltunk olyan régebb óta húzódó projecteket, mint például szőnyegtisztítás és kertészkedés.Anyu hősiesen csinálta végig ezt a 7 és fél hetet. Az biztos, hogy elég fárasztó volt belecsöppennie a két gyerek által okozott kavalkád közepébe úgy, hogy a napi rutinból való kikapcsolódásra elég kevés lehetőség volt. Lilivel azonban nagyon sok vidám és emlékezetes órát töltöttek együtt, és alkalma volt Olivérrel is jól kibabáznia magát! Lilit és Olivért is ugyanannyi idős korában láthatta, személyesen tapasztalhatta meg a hasonlóságokat és a különbségeket. Egy ilyen hosszú látogatásba már sok minden belefért, nem lett egy szempillantás alatt vége, mint a szokásos három hetes turnusoknak.
Lili eléggé jól fejben tartja a naptárhoz kötött eseményeket, pontosan tudta, hogy Mama hányadikán érkezik, és mikor utazik el. Március 27-én ezt mondta neki: „Mama, te azt hitted, hogy ma fogsz hazautazni!” :-)
Tehát épp egy hete vagyunk Anyu nélkül négyesben, és azt kell hogy mondjam, hogy minden elég zökkenőmentesen halad! Olivér továbbra is fantasztikusan nyugodt és jókedvű kisbaba. Kedden és csütörtökön reggel én viszem Lilit 8-ra az oviba, Adél megy érte 11-kor. Óriási szerencsénkre Olivért minden ellenkezés nélkül be lehet tenni az autóba, még bevásárolni is el tudnak menni hármasban. Lilivel ennyi idős korában nagyon nehéz volt közlekedni, nem maradt meg szótlanul a babaülésben. Szerdánként Lili egy óvodás társával (Zoe) könyvtárba kezdett járni mesét hallgatni, utána egy jót játszanak a szomszédos játszótéren. 10-re jön érte Zoe anyukája, délután 2 felé hozza haza. Csütörtökön délután Lili alszik, hogy erőt gyűjtsön az 5-kor kezdődő tánc órához, hova Adél viszi el, és én megyek érte fél 7 körül. Hétvégén két gyerek születésnapon is voltunk, Adél és Olivér is eljött mindkettőre, Olivér mindkétszer szinte végig aludt!
Olivérre is jut azért kellő figyelem, hiszen általában két óránként szopik, utána egy jó darabig kézben kell tartani, mert ha Adél túl korán tenné le, akkor visszabukná a tejet. A szopás utáni rövid bóbiskolás után előfordul, hogy eszik még egy második tejadagot is, így megint nem lehet egy ideig letenni. Amikor Olivér felébred, akkor általában nagyon jókedvű, vidáman mosolyog ha beszélünk hozzá, de a kis ágyában vagy a kis rugdalózó székében egyedül is nyugodtan elnézelődik. Zökkenőmentesen megy a két gyerek párhuzamos fürdetése, Adél ma ráadásul egyedül hajtotta az egészet végre, amíg én fél nyolcig egy tanfolyamon voltam!
Ma lefoglaltam őszre a magyarországi repülőjegyeket, kevesebb, mint öt hónap múlva már a repülőgépen fogunk ülni! Ha továbbra is minden olyan jól halad, mint eddig, akkor azt hiszem, ez a nyár elég hamar el fog suhanni! :-)