Hajómúzeum

Vasárnap délután Lili kitalálta, hogy szeretne elmenni a san diego-i hajómúzeumba, ahol júniusban voltunk amikor Adél szülei itt voltak látogatóban. Akkor Adél nem jött velünk, otthon hány szegény egész nap... :-( Szerencsére a terhességi rosszullétnek már nyoma sincs, így tökéletes volt az alkalom arra, hogy saját városunkban egy kicsit turistát játszunk. Lilit motiválta, hogy hozta magával a karóráját (kézi órának hívta), és azon figyelte, hogy mikor kell elindulnunk.

A hajómúzeumban a napijegyek áránál $2-al drágább az egész éves bérlet, érdemes többször visszamenni, egy nap alatt nem is lehet mindent megnézni. Először befizettünk egy félórás hajókázásra, Lili emlékezetből meg tudta mutatni Adélnak, hogy 3 hónappal ezelőtt hol ültünk ugyanazon a hajón. Elég szeles és borongós volt az idő, egy kicsit fáztunk is, mert csak Lilinek hoztunk pulóvert. Lilit legjobban a jetski-k érdekelték, szerintem nem habozna, ha azt mondanám, hogy béreljünk ki egyet és menjünk vele egyet száguldozni. Bár az lehet, hogy a zaj zavarná, mert nem szereti a hangos dolgokat.



A hajóról láttunk egy luxus óceánjárót, ami később hangos kürtölések után útnak is indult. A néhány éve múzeumként szolgáló Midway repülőgép-hordozó mellett volt még néhány másik harci hajó is a kikötőben, egy Naval Security feliratú hajó járőrözött körülöttük megállás nélkül. A hajómúzeumhoz hét hajó tartozik, többek között egy szovjet tengeralattjáró, és a Kapitány és Parancsnok c. Russel Crowe filmben szereplő H.M.S. Surprise.

Az H.M.S. Surprise-on éppen egy kisfiú születésnapját tartották, minden gyerek kalóznak volt beöltözve, két autentikus kinézetű alkalmazott vezette az eseményeket. A három órás kalóz gyerekzsúr $400-ba kerül, ami azért itt is nagyon húzós összegnek számít... Az biztos, hogy a gyerekek nagyon jól érezték magukat, felejthetetlen élmény lehetett nekik. Lili kicsit tartott a kalózoktól, de a képen szereplő bajuszos bácsi az ijesztő külseje ellenére nagyon kedves volt, látta, hogy Lili milyen tágra nyílt szemekkel figyelte a gyerekzsúr után, ezért odajött hozzánk és adott neki egy „kincset”: egy nagy köves műanyag gyűrűt.

Itt vannak a képek, amik ezen a délutánon készültek.

Az új miniatűr Canon fényképezőt vittük magunkkal, nagyon meg vagyok elégedve a képek minőségével, mert borongós időben elég nehéz jó fotókat készíteni. Lili lába azért piros, mert összefestékezte magát egy tojásfestékkel, és nem tudtuk róla lemosni :-)

Időhiány

Nem tudom, mit csinálhatunk rosszul, de valahogy soha nincs semmire sem elég időnk...
Nem hogy kikapcsolódásra vagy pihenése nem jut idő, de még a legfontosabb dolgaink elvégzése is nehezen megy. Adél félút felé jár a terhességgel, sokkal fáradékonyabb, több alvásra van szüksége, de így is csodálkozom, hogyan bírja szusszal egész nap szinte megállás nélkül. Én 8-tól 5-ig dolgozom, nem túlórázok, de mire hazaérek, olyan fáradt vagyok, hogy nem tudok komolyabb dologba belefogni. Minden héten várjuk, hogy végre elérkezzen a hétvége, de akkor is csak torlódik a rengeteg kerti- és házimunka, bevásárolnivaló, és persze kell valami közös családi programot is csinálnunk.

Nagyobb lélegzetű dolgokat, mint lomtalanítás, nagytakarítás, szobák átrendezése, már nem is tervezünk, hacsak ki nem veszek egy hét szabadságot, ilyesmire nem fog jutni idő. Most hétvégén is jó hosszú volt a tennivalók listája, de csak nagyon kevés dolgot sikerült a két nap alatt véghezvinni. Éjszaka jutottam csak számítógép elé, az interneten utána kellett már néznem néhány dolognak, bank dolgokat kellett intézni, és rendelni dolgokat. Megint csak 5 órát aludtam, de ebben benn volt az is, hogy Lili 6-kor felébresztett, hogy pisilnie kell, és utána már nem tudtam újra elaludni.

Ma, hétfő reggel nem nagyon volt más választásom, kivettem egy szabadnapot, hogy folytassam a kertben a sürgős munkákat, elmenjünk Adélnak ruhákat vásárolni, és megnézzünk néhány gránit boltot, mert le kellene cseréltetni a konyhában az elkopott csempe asztallapokat. Lili jól bírta egész nap a strapát, de azért kellet a nyakamban cipelnem amikor elfáradt. Világos színű gránitot keresünk, mert az illene legjobban az elég sötét konyhánkba, de Lili fejébe vette, hogy ő feketét akar, ezért mindkét boltban ahova lejutottunk, minden fekete követ végigmustrált és mutogatta, hogy neki melyik tetszene. Úgy tűnik, világos színű gránitot nehéz lesz találni, ellenben nagyon tetszettek a szappankő (zsírkő) minták, de azok csak nagyon sötét, szinte fekete színekben vannak. Lehet hogy még a végén ennél kötünk ki, nem lehet sokkal tovább halogatni már a csempék lecserélését. Lilinek jutalmul, hogy ilyen jól viselte a vásárlást, elmentünk egy olyan hajdíszt vásárolni, amit Bianka hajában látott múlt hétvégén a magyar játszóházban, és azóta már sokat emlegetett. Ugyanolyat végül nem találtunk, de hosszú válogatás után a második boltban látott egy hasonlót, amin piros fehér és zöld szalagok voltak, ez nagyon tetszett neki, rögtön eltervezte, hogy majd ezt fogja legközelebb a Magyar Házba felvenni.

Délutánra az összes életerőm elfogyott, aludtam két órát, csak 6-kor ébredtem fel, ekkor már csak annyi időm maradt, hogy levágjam a füvet és megnyírjam a bougenvilla-t. Adél addig Lilivel foglalkozott, fontos volt, hogy Lili ne aludjon délután, mert akkor este későn feküdne le, reggel pedig óvodába kell mennie. Én éjjel még kiválogattam a hétvégén készült képeket és megírtam ezt a blog bejegyzést. Ezután nekiállok még a hajómúzeumról is írni... :-)

Ha Lili hetente nem csak kétszer 3 órát menne óvodába, vagy tudnánk találni egy babysittert heti 1-2 alkalomra, akkor rögtön több időnk maradna a dolgaink intézésére. Sajnos az óvodáról lemondtunk, mert ezt az óvodát is nehezen találtuk, a többivel pedig egyáltalán nem voltunk megelégedve, babysittert keresünk, de azt sem túl könnyű találni. Arról szoktunk fantáziálni, hogy mi mindent tudnánk csinálni, ha hetente egyszer a nagyszülők beállítanának, hogy elviszik Lilit valahova egy egész napra!

Van egy kollegám, akinek egy 2.5 éves kisfia van, de ők mindig is időmilliomosok voltak, a gyerekük teljesen egyhelyben ülő típus. Az anyukája a baba születésétől kezdve minden nap blogot írt, a kisfiúnak saját honlapot dizájnolt, naponta fotókat editált rá, flash programokat készített, stb. Nemrég mesélte a srác, hogy a felesége elkezdett web dizájner és fotó retusáló tanfolyamokra járni, közben betették a gyereket egész napra óvodába. Kérdeztem, hogy azért, hogy tudjon majd ilyen területen munkát találni (eredeti foglalkozása programozó, de nincs munkavállalási engedélye az USA-ban), de srác azt válaszolta, hogy nem, csak azért, hogy tökéletesíteni tudja a kisfiú honlapját! Szóval képesek voltak betenni a gyereket egy heti 40 órás óvodába (nem válogattak annyit amennyit mi), azért, hogy szebb legyen a gyerek honlapja! :-o

Többször hallottam már azt is, amikor szülők azzal dicsekedtek, hogy a gyerekük TV műsorokból és könyvekből maguktól tanulták meg az ABC-t és 20-ig számolni, mire iskola előkészítőbe (kindergarden) mentek 5 évesen. Ezt sem igazán értem, mert mi a számolást és az ABC-t is két nyelven tanítjuk Lilinek, olyan tempóban ahogy őt érdekli, természetesen semmit sem erőltetünk.

Szóval van még mit tanulnunk másoktól, de azt hiszem egyelőre maradunk annál, hogy amennyit csak lehet, Lilivel foglalkozunk, mert szerintünk így okosodik és fejlődik a legjobban.

Örömhír: Kisfiú!!!

2007. február végén családunk egy új kis jövevénnyel fog gyarapodni!

Szeptember 11-én, a házassági évfordulónkon készített ultrahang vizsgálaton egy elevenen mozgolódó 16 hetes kisfiú integetett nekünk a képernyőről! Nagyon jól látszott minden kis tagja, a feje, az arca, a végtagjai, ujjai, szíve. A mozgóképen sokkal jobban látszott minden, mint a fényképeken. Videó kamerával próbáltam a mozgóképet rögzíteni, de Lili nagyon sokat cibálta a kezemet, elég ugrálós lett a kép. Már a nyolcadik héten készül ultrahangon is mondta az orvos, hogy ez a kisbaba nagyon sokat mozog, ez most sem volt másképpen.

Adél az első három hónapban nagyon sokat volt rosszul, az állandó hányingerét csak evéssel tudta enyhíteni. Lili szerint amikor Adél hasa fájt, akkor a kisbaba biztosan labdázott, amikor Adél hányt, akkor biztosan visszadobálta az ételeket, amiket nem szeretett. Kérte Adélt, hogy ne egyen csokisat, mert ahogy Lili sem, azt biztosan a kisbaba sem szereti. Megkérdeztük Lilitől, hogy emlékszik-e, hogy ő Adél hasából miért dobálta vissza az olyan ételeket, amiket most szeret: például joghurtot, szilvát, görögdinnyét, grillezett halat :-). Lili erősen gondolkodott, de nem emlékezett... Szerencsére Adél rosszullétei teljesen elmúltak, már a szagokra sem érzékeny, ezért újra tud finomakat főzni. Ma este Lili elaltatása után, amíg én ezt írom például bejglit sütött, este 11 után lett vele készen!



Lili már régóta szeretne testvért, egy évvel ezelőtt már ki is találta, hogy mi legyen a neve: Madárlevél. Ez a név azóta is megmaradt, de azért nemrég elmagyaráztuk Lilinek, hogy a testvérének ez csak a beceneve lesz. Lili nála néhány évvel idősebb kislányokkal tud a legjobban játszani, a barátaink között is túlnyomó többségben vannak a lányok, ezért ő nagyon lánytestvért várt. Az is igaz, hogy nála idősebb lánytestvért szeretett volna, hát ezek közül az óhajok közül egyik sem jött be :-).

Az ultrahang vizsgálaton Lili is velünk volt, nagyon izgatta, hogy kisfiút vagy kislányt fogunk látni, és csalódott volt, amikor mondtuk neki, hogy bizony ott van a kuki, úgyhogy Madárlevél kisfiú lesz! Lili nem hagyta a dolgot annyiban, miközben az orvos magyarázta, hogy mit látott (minden teljesen egészséges babára utalt), Lili fáradhatatlanul azt kérdezgette tőlünk, hogy „hogy van a punci angolul???”. Az orvostól akarta ugyanis megkérdezni, hogy látott-e puncit, nekünk nem akarta elhinni, hogy bizony kuki volt a képen. Végül megmondtuk neki, hogy angolul úgy kell kérdezni, hogy „is it a girl?”, amit Lili meg is kérdezett. Az orvos persze azt mondta, hogy „no, it’s a boy”, amire Lili csak azt dünnyögte nekünk: „majd meglátjuk, hogy mi lesz, amikor megszületik”.

Itt van az ultrahang alatt felvett videó:



Úgy döntöttünk, hogy ezt a témát nem feszegetjük egy darabig, lesz még Lilinek és nekünk is elég időnk, hogy leülepedjen az új információ! Ma a Balboa parkban levő Magyar Házban voltunk a minden hónapban egyszer tartott játszóházban, ahol egy anyuka kérdezte Lilitől, hogy ő és Bianka testvérek-e. Alkalmasnak láttam az időt, hogy a többiek előtt kifaggassam Lilit a témáról:

- Lili, neked kisfiú, vagy kislány testvéred lesz?
- Kisfiú.
- Mi lesz a neve?
- Lili gondolkodás nélkül rávágta: Oláh Vuk! (ezt egyszer akkor találta ki, amikor elmagyaráztuk neki, hogy a Madárlevél csak becenév lesz, és kell egy igazi nevet választanunk)
- Örülsz, hogy lesz testvéred?
- Igen.
- Örülsz, hogy kisfiú lesz?
- Nem.

Úgy tűnik, Lili túltette már magát azon, hogy fiútestvére lesz, de azért azt még nem mondja, hogy örül is neki :-) Ennek ellenére sokat puszilgatja Adél hasát, beszél a testvéréről, és vigyáz a játékaira, hogy majd Madárlevélnek is jók legyenek. Egy kinőtt zoknijáról kérdezte, hogy azt Madárlevél majd foga-e hordani. Múltkor Adél tanított Lilinek egy dalt, ezután Lili azt mondta, hogy ezt majd meg ő is meg fogja a testvérének tanítani.

A névválasztással eléggé bajban vagyunk, mindenképpen olyat keresünk, amit itt is ki tudnak az emberek ejteni, és egyáltalán el tudnak olvasni, ezért például nem lehet benne dupla magyar mássalhangzó (ny, sz, cs, zs, ty). Érdekes, hogy itt bármit be lehetne anyakönyveztetni, senkinek nem akadna fenn a szeme a Madárlevél-en vagy Vuk-on :-). Az itt anyakönyvezett nevet pedig a magyar anyakönyben át kell venniük! A csábítás ellenére azért nem kétséges, hogy magyar nevet fogunk választani, most teszteljük az amerikai ismerősökön, hogy melyiket tudják kimondani. Hosszabb-rövidebb ideig eddig a következő nevek merültek fel:

Olivér, Zalán, Donát, Soma, Botond, Kornél, Keve, Kende, Dániel, Dávid, Zente, Ábel, Illés, Hunor, Loránd, Márk, Zolta, Mikes.

Ezeknek a nagy része különböző okokból már jó ideje kiesett, például a Donát-ot Donut-nak, a Kendét Candy-nek (cukorka) ejtenék. Még nagyon messze vagyunk a döntéstől, pedig elég sokat rágódunk a dolgon.

Addig is marad az Oláh Vuk Madárlevél!

Első ultrahang a kisbabáról

- Adél a billentyűzetnél! -

Július 21-én írtam az alábbiakat:

Sziasztok!

Ma voltam ultrahangon, ami a várt megkönnyebbülést hozta! Az utóbbi hetekben már úgyis szétaggódtam magam: amikor rosszul voltam alig tudtam bármit is csinálni -de kellett- amikor meg nem volt hányingerem, azért nyugtalankodtam, hogy minden rendben van-e. Péntek-szombat-vasárnap-hétfőn nem nagyon kellett aggódnom, mert mindennap hánytam... Keddtől egy fokkal jobban voltam- egy új vitamint kezdtem el szedni, ebben már nincs szója- és ma pedig a jó hír hallatán sokkal jobban lettem :-)

Az ultrahangnak köszönhetően ma láttam Madárlevél kis szívét dobogni! Az ultrahangos képen baloldalon van a feje -az a nagyobbik kör- és jobb oldalon a teste. Most, amikor 8,5 hetes terhes vagyok, 2 cm a hossza, az orvos szerint minden rendben van: "dobog a szíve, a méhen belül van és sokat mozgatja kezdetleges végtagjait". Ja és nem utolsósorban, csak egy gyerek van! A sok hányás és a hirtelen növekvő pocakom miatt már az is felmerült bennem, hátha ikrek lesznek.... Volt már rá példa a családban, mindkét ágon: Julikáéknál és most a Cseke Tibiéknél.

Amíg az orvosnál voltam, Ottó vigyázott Lilire. Amikor hazaértem, Lili rögtön azzal fogadott, hogy láttam-e a kisbabát, és hogy most mekkora. "Ilyen picike?"- mutatta kis ujjával. "Igen, olyan picike"- válaszoltam és megmutattam neki is a képet.

Lili minden nap emlegeti Madárlevelet, tervezgeti, hogy mi minden fog majd történni, amikor nagyobb lesz. Pl. majd megkérdezi tőle, amikor ő is 3 éves lesz, hogy szereti-e a csokoládét. Ma mondtam neki, hogy ne álljon rá a kisvonatra mert összetörik és akkor nem tud vele többet játszani. Amire az volt a válasza, hogy akkor a Madárlevél sem tud vele játszani, így nem is állt rá.

Múlt héten Ottóval azt számolták ki, hogy amikor Madárlevél megszületik, akkor Lili 4 éves lesz. Ezután Lilit érdekelte, hogy amikor Madárlevél 3 éves korában ő vajon hány éves lesz. Megértette, hogy 7, és azt is kitalálta, hogy Madárlevél 4 éves korában pedig 8. Néhány nappal később azt mondta, hogy majd bújócskázni fog Madárlevéllel, amikor már 3 éves lesz, (nyilván kitalálta, hogy egy pici babával még nem lehet játszani). Ezután kicsit elgondolkozott, és ezt kérdezte: "7 éves gyerekek is elférnek még a szekrényben?" :-)))

Most búcsúzom, megyek aludni.

Lili három és fél éves!!!

Végre elkészültem a Lili három és fél éves koráról szóló részletes beszámolóval. Utoljára Lili két éves korában írtunk, azóta halogatódott ez a következő rész. Rengeteget dolgoztam rajta éjszakánként és hétvégén, amíg Adél Lilit lefoglalta, 15 gépelt oldalnyi lett. Adél is és én is rettenetesen fáradtak vagyunk, és néhány dolgot még le is akarunk majd írni, ami már nem fért bele ebbe az adagba. Adél közben elkezdte Lili két és fél éves korában írt jegyzeteit összeszedni, az is remélhetőleg hamarosan el fog készülni.

Házassági évforduló

Ma volt a 13-ik házassági évfordulónk, kivettem egy nap szabadságot. A munkahelyemen mondjuk azt mondtam, hogy szeptember 11. emlékére veszek ki egy napot, de azt nem részleteztem, hogy nem az 5 évvel ezelőtti, hanem a 13 évvel ezelőtti szeptember 11.-re emlékezünk... Lili ma házassági évfordulósat játszott, párba rendezte a kis állatait, a menyasszonyok nyakába egy-egy árcédulát tett nyakláncként, és az állatok így táncoltak az esküvőn. Délben a szomszédba ment át Clarissa 8-ik születésnapjára, egyedül otthagytuk egy órára, de az lett a vége, hogy megevett egy kis zacskó valamilyen joghurtos cukrot (innen gratulálnék a szülőknek, hogy adtak neki) és arra mentünk át, hogy ordít, mert leesett a betonra egy kis asztalról. Azért mászott fel, mert másik gyerekektől is azt látta. Szerencsére nem esett komolyabb baja, de így most négy végtagja közül hármon valamint az arcán is van néhány seb. Az autóban elgondolkozott, és azt mondta: "amikor Clarissa 9 éves lesz, akkor is a házzassági évfordulótokon lesz a születésnapja?". Döbbenetes, hogy egy (majdnem) három és fél éves gyerek ennyire előre tudjon gondolkodni és hogy így megértse az év napjait...

Délután együtt elmentünk vacsorázni, Lili azt találta ki, hogy egy olyan helyre menjünk, ahol még soha sem voltunk. Nem mintha olyan sokat járnánk étterembe, talán átlagosan havonta ha egyszer megyünk, akkor sem különösen érdekes helyekre. Úgy döntöttünk, hogy egy Janni’s Bistro nevű kis helyre megyünk, ahol Lili fél éves kora körül voltunk utoljára. Lili ezzel nem volt megelégedve, és kifejtette, hogy ő olyat szeretett volna, ahol SOHA nem volt még, de végül azért hagyta magát meggyőzni. Az étterem után Heniékhez ugrottunk be, itt volt Vera és Ty, akik júliusban Virginiába költöztek egy évre, de most visszalátogattak San Diegoba.

Itt készítettem a gyerekekről a homokozóban egy fényképet. Az a módszerem, hogy mondom nekik, hogy háromra mindenki mondja, hogy buborék, és nézniük kell az ujjamat, ahogy számolok, de közben én kettőnél elkészítem a képet, amikor még nem mozog a szájuk. Így mindegyik gyerek belenéz a fényképezőgépbe, és elég jól sikerülnek a képek. Olyan vicces volt, ahogy a gyerekek jókat kacagtak miközben kiabálták, hogy buborék, így a negyedik fotó elkészítése után videóra is felvettem őket.



Az új miniatűr Canon fényképezőmmel készült a fénykép és a videó is, komoly minőséget tud ez a kis törpe gép... Azért vettem, hogy mindig legyen nálunk fényképezőgép és videó kamera is, az EOS dSLR és a HandyCam Mini DV különben egy komoly méretű táskába férne csak bele, azt nem tudom mindenhova magammal hurcolni. A Videót feltöltöttem a youtube-ra, tömörítés sokat ront a minőségén, az eredeti felvétel sokkal élesebb és szebb.

Az új fényképezőgép, a Canon SD700 IS (Európában: IXUS 800) kiemelkedően jó kritikát kapott a legprofibb digitális kamera teszt honlapon. Ez a Canon csúcs minikamerája, az az érdekessége, hogy „csak”6 megapixel , ez lehetővé teszi, hogy nagyon fényérzékeny (ISO800) benne a CCD, nagy fényértékű objektívje is van (1:2.8) ráadásul képstabilizáló segíti, hogy kevés fénynél is használható képeket készítsen. Hihetetlen, hogy milyen technológia van belesűrítve egy ilyen pici dobozba... Olyankor viszem magammal, amikor előre láthatólag nem lesz szükségem fényképezőgépre, de ha mégis, akkor legyen mit előhúzni. Talán majd segíteni fog ide a blogba való fényképek és videók készítésében is. A fontosabb eseményekre ezután is a fotótáskával fogok érkezni, minőségben azért komoly különbség van a két gép között. Itt van két másik fotó is, amik augusztus 31-én készültek a kicsi képpel, miután Lili magára maradt egy halom filctollal, és a lábára "sebeket" rajzolt.



Egész hétvégén egy új kisregényen dolgoztunk, mert Lili holnap lesz három és fél éves, és erre az alkalomra újra egy nagyszabású összefoglalót szeretnénk elkészíteni. Már 10 oldalnál járunk, emellett Adél írt 5 oldat Lili két és fél éves koráról, hogy bepótoljuk az akkor történtek leírását. Remélhetőleg ezen a héten befejezzük, és itt megjelenítjük mindkét művet!

Lili levele

Tegnap Lili Melindáék számítógépén irogatott, kedvenc szavait betűzgette. Ezeket már régebben is írta, ezért nem is mentettem el, de amikor hazaindultunk, Lili aggodalmasan kereste, hogy hol van a levele... Azt mondtam neki, hogy hazaküldtem, hogy a mi számítógépünkön is meglegyen. Azt hittem, hogy ezzel el lett intézve a dolog, de ma délelőtt kérte, hogy folytathassa a levélírást. Megkérdeztem tőle, hogy miket írt, és kiküldtem a szobából, hogy addig gyorsan reprodukáljam a szöveget. A kiküldés nem is volt túl egyszerű, végül az vált be, hogy mondtam neki, hogy hozzon fel egy játék elefántot, hogy az nézze a levélírást (látszik is a képen).

Le is írtam mind a négy sort, de Lili gyanút fogott, és megkérdezte, hogy ki írta le a PAPA-t, mert ő csak az első P-ig jutott el tegnap! Mondtam neki, hogy biztosan a Melinda fejezte be :-). Erre lenyugodott, és folytatta az írást. Mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy bizonyos dolgok egy sorba, míg mások külön sorba kerüljenek. Közben kérdezgette tőlem, hogy mikor milyen betű következik, segítettem kibetűzni, ő pedig kikereste a billentyűzeten. Ügyesen kezelte a törlés és a szóköz billentyűket is, mozgatta az egeret és léptette a nyilakkal a kurzort. (Este azt magyarázta nagy vidáman, hogy ő kurzort szeretne vacsorázni :-)). Mondtam neki, hogy elküldöm az irományát a Mamáéknak, de lelkemre kötötte, hogy előtte másoljuk le, hogy nekünk is megmaradjon... Csak tudnám, hogy honnan tanul meg ilyen fogalmakat, mint hogy „lemásolni” a szöveget?

Melinda a Montesszori módszer szerint tanította Lilinek, hogy hogyan fogja a ceruzát, sokat javult is a tartása. Délután hallottam, ahogy Adélt a betűkről kérdezgette, én csak nevetek, azon, amikor Adél olyanokat tanít neki, hogy „mássalhangzó” és „magánhangzó”. Sokszor érezzük úgy, hogy egy bizonyos téma még nem való neki, de őt nagyon érdekli, és meglep bennünket azzal, hogy megtanulja. Így vagyunk például a kontinensekkel, az égtájakkal, nagy számokkal, stb.

Itt van amit ma írt:

LILI
OTTO
ANYA
MAMA PAPA
CICA TEJECSKE EGÉR SAJT
12345678910
12345678910
ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ



Itt van Lili néhány régebbi levele is, ezeket még egy éve írta:

Sent: Thursday, July 14, 2005 8:15 AM
Subject: Lili írta...

Lili megtanulta az ENTER és a BACKSPACE (kitörlés) használatát.

1234567890
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20

Sent: Sunday, July 03, 2005 2:04 PM
Subject: Levél Lilitől

Ezt Lili írta a számítógéppel, egyedül kereste és nyomta meg a betűket.
Megígértem neki, hogy elküldöm:

LILI
OTTO
ADEL
MAMA
PAPA
CICA